A különböző multinacionális üzlethálózatok áruházaiban vérlázító dolgokat művelnek a kifosztásunkból élő parazita cégtulajdonosok a rabszolga-munkaerőként foglalkoztatott magyar dolgozókkal. A legarcátlanabb módon uzsorázzák ki alkalmazottaikat, éhbérért foglalkoztatva őket.
A teljesség igénye nélkül néhány példa az utóbbi években a nyilvánosság tudomására jutott botrányos esetekből: berendelik dolgozóikat túlmunka-végzésre, anélkül, hogy ezt megfizetnék a számukra, meghatározzák, milyen időközönként és hány percre mehetnek ki a mosdóba, magánéletükre vonatkozó kérdőíveket töltetnek ki velük, stb. És természetesen eltiltják őket mindenféle sztrájktól, ami alapjog, hiszen a profitéhes pöffeszkedő tulajdonos számára egyetlen óra munkából történő kiesés is több százmilliós veszteséget jelenthet. Arról nem is szólva, amikor már a vásárlót is köztörvényes bűnözőként kezelik, s átkutatják minden ok nélkül a táskáját, ami teljes mértékben jogellenes.
S hogy milyen az alkalmazott munkaerő mentális és fizikai egészségi állapota, el tudja-e családját s önmagát tartani a neki juttatott könyöradományból? Nos, az a „korunk hőseit”, a kapitalistákat - Ady kifejezésével élve disznófejű nagyurait - a legkevésbé sem érdekli. Dickens világa ez modernizált kiadásban, ugyanaz az embertelen kifosztása és tönkretétele a munkavállalóknak, mint a 19. századi Angliában volt, amikor aljas, potrohos tőkés disznók 6 éves gyerekeket dolgoztattak végkimerülésig a bányákban igavonó baromként csillék elé fogva őket, mivel a legszűkebb vájatokba is be tudták zavarni e kicsiket, olyan helyekre, melyekbe egy felnőtt termeténél fogva nem férhetett be. Ma is megtennék mindezt, csupán a technika fejlődése folytán e kegyetlenség immár feleslegessé vált. Napjainkban már rafináltabb módszereket alkalmaznak, a lényeg azonban ugyanaz.
A multik alkalmazottai pedig az aljas machinációkkal szemben nem merik felemelni szavukat, s félnek sztrájkba lépni, mert egyfelől azonnal kirúgják, lapátra teszik őket, másfelől a leghalványabb ellenállási kísérletre is az a válasz, hogy az adott állás betöltésére van száz más jelentkező, tehát így tessék gondolkodni. A fenemód modern, haladó és felvilágosult 21. században, ahol „megvalósíthatod önmagad”, s fogyaszthatsz kedvedre - persze amennyiben van pénzed -, ez tehát a helyzet.
S íme, itt a legújabb botrányos eset, a Tesco áruházláncé, amely a május 8-ai országos sztrájk kapcsán – némi nyomást gyakorlandó alkalmazottaira – meghallgatási jegyzőkönyvet vetetett fel velük. E jegyzőkönyvben – többek között – arra volt kíváncsi a cég vezetése, hogy a dolgozó végzett-e munkát a beosztása szerinti időszakban, hol tartózkodott a mondott időben, kivel és mit csinált, miért nem végzett munkát, amennyiben nem végzett, megítélése szerint ez mit jelent, stb. Akár egy szabályos rendőrségi gyanúsítotti-meghallgatási jegyzőkönyv. Ezzel a Tesco vezetői a legdurvábban megalázták alkalmazottaikat emberi méltóságukban, egyúttal fenyegetőleg léptek fel velük szemben, a legerősebb módon gyakorolva nyomást rájuk, magától értetődően abszolút jogellenesen.
Minthogy azonban a Tesco is, akárcsak más nagy áruházláncok, csak és kizárólag belőlünk, „fogyasztókból” él, másfelől ez a kérdőíves akció a legaljasabb pofátlanság, s végre szolidaritást kellene vállalnunk megalázott és bajban lévő honfitársainkkal, tegyük meg, hogy nem megyünk a Tescóba vásárolni, bojkottáljuk e cég áruházait, s inkább magyar termelőtől vásároljunk árut, még ha esetleg drágább is valamivel, mint a Tescóban.
Addig ugyanis, míg ezt és az ehhez hasonló lépéseket nem tesszük meg a gátlástalanul nyomuló multinacionális cégóriásokkal szemben, mindent megtehetnek velünk. Azt kellene már végre megértenie ennek a többre hivatott nemzetnek, hogy az nem megy, hogy amikor a gazdák tüntetnek, más foglalkozási csoportok képviselői kussolnak, mondván, semmi közöm hozzájuk, ez nem rám tartozik, ha pedig a közalkalmazottak sztrájkolnak, a többiek „határolódnak el” ugyanezen okfejtés alapján, mert így valóban páriák maradunk saját hazánkban. Nagy közösségi, összetartó élmény lenne, ha csak egyszer megpróbálnánk már, s ebben az esetben valóban tudatára ébredhetnénk valóságos erőnknek, s innentől kezdve a továbbiak már sokkal könnyebben mennének.
Mert igenis, ha csak félmillió ember csatlakozna egy ilyen bojkotthoz, aki korábban több-kevesebb rendszerességgel volt a Tesco vásárlója, az már érezhetően megkurtítaná a cég profitját, 1 millió, vagy még több csatlakozó esetén pedig a helyzet akár katasztrofálissá is válhatna az áruházlánc számára. Mert vegyük már észre, hogy csak és kizárólag belőlünk élnek! S ugyanezt elérhetnénk egy össztársadalmi tüntetéssel politikai vonatkozásban is, mert amennyiben az egyes szakmák szolidaritást vállalva egymással, egyidejűleg, összehangolva kezdenének országos tüntetést, s kitartóan folytatnák is, ennek a politikai elitnek az uralma néhány nap alatt kártyavárként összeomlana. Legyen előttünk a francia példa, ahol a kormány vagy bármely multinacionális cég jogtipró rendelkezése, illetve lépése esetén egymással sorsközösséget vállalva országosan milliók vonulnak az utcára, s a végeredmény rendszeresen az, hogy e földi hatalmasságok meghátrálni kényszerülnek.
Mivel pedig a Tesco ilyen, eléggé el nem ítélhető és alkotmányos alapjogokat, emberi méltóságot durván sértő kérdőíves módszereket alkalmaz nyilvánvalóan félelemkeltő célzattal magyar alkalmazottaival szemben, megismétlem felhívásom minden magyar honfitársamnak, különösképpen a jobboldali, illetve a nemzeti radikális polgárok számára: bojkottáljuk a Tescót, s ne járjunk oda vásárolni (ha eddig azt tettük volna), ameddig nem bánik teljes jogú állampolgárként alkalmazottaival!
Lipusz Zsolt – Kuruc.info