Szerdán megnyílt a Katonadolog - A sorkatonaság emlékezete című időszaki kiállítás a Néprajzi Múzeumban, amely a több mint egy évszázadon át fennálló magyarországi sorkatonaság társadalmi emlékezetét tárja az érdeklődők elé.
A férfiak különböző generációinak életét 1868 és 2004 között meghatározó sorkatonaság magánjellegű vonatkozásait bemutató tárlat személyes emlékeken, leveleken, fényképeken, emlékkönyveken, "leszerelő centiken" és saját készítésű tárgyakon keresztül mutatja be, hogyan maradt meg ez a "kényszerű életszakasz" az egyéni és a családi emlékezetben - hangzott el a megnyitón.
Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója hangsúlyozta: a tárlat többéves, nagyszabású, országszerte végzett célzott kutatómunka és gyűjtés eredményeképpen valósult meg.
A főigazgató megjegyezte: a sorkatonai szolgálat megszüntetése óta már több mint húsz év telt el, így a sokak által megélt és emlegetett történetek egészen más dimenzióba helyeződnek, ezért ezeket újszerű módon érdemes bemutatni.
Mélyi József művészettörténész arra hívta fel a figyelmet, hogy akik sorkatonák voltak, már mindannyian ötven évnél idősebbek. "Egy mai húszéves fiatalnak olyan a sorkatonaságról beszélni, mintha a rendszerváltás idején a leventemozgalomról rendeztek volna kiállítást" - szemléltette.
A sorkatonaságot megtapasztaltak kettős élményeiről elmondta: az időszak során megjelent a kegyetlenség, a gyengébbek megalázása, a nyers hatalom, a kiszolgáltatottság éreztetése is, ugyanakkor felbecsülhetetlen élettapasztalatokra lehetett szert tenni, és a fiataloknak lehetőségük nyílt "különös és mély rétegeiben" látni a magyar társadalmat, hiszen teljesen eltérő hátterű fiatalok kerültek kapcsolatba.
A Néprajzi Múzeum által küldött írásos összegzés szerint a szerdán megnyílt időszaki tárlat nem a hadsereg történetét és a háborúkat állítja a középpontba, hanem a sorkatonaság mindennapi tapasztalatát: azt vizsgálja, hogyan élték meg ezt az életszakaszt - és hogyan hatott a későbbiekre - azok a férfiak, akiknek életútját hosszabb-rövidebb időre megszakította a bevonulás.
A kiállítás a "csendes katonaság" történeteit meséli el a laktanyák hétköznapjain, az otthonról hozott és oda visszakerülő tárgyakon, valamint a személyes emlékeken és a mai napig fel-felidézett történeteken keresztül.

Térképtáskák és fegyverbajonett
Kiemelték: a tárlat alapját a Néprajzi Múzeum kutatóinak több éven át tartó terepkutatása, gyűjtő- és dokumentációs munkája adja. A városligeti intézmény munkatársai bejárták az országot egy utazókiállítással, interjúkat készítettek egykori sorkatonákkal, családi hagyatékokat tártak fel, valamint olyan tárgyakat és történeteket gyűjtöttek össze, amelyek a hivatalos katonai dokumentumokból hiányoznak - tájékoztattak.
Mint írták, a kiállítás kortárs vizuális nyelven, hét nagy tematikus egységben járja körül a sorkatonaság világát. A bevonulás történeteitől indulva bemutatja a hadsereg sajátos rendjét és szabályrendszerét, a bajtársiasság és a "szívatás" kettősségét, a szolgálat során megszerzett tapasztalatok sokrétűségét, a honvágy, a szerelmi vágy és az elvágyódás különböző formáit, valamint az élettörténetek és a történelem idejének összefonódását. A tárlat a leszerelés történetein keresztül pedig azt is megmutatja, használati vagy emléktárgyakként hogyan szolgáltak tovább a katonasághoz kapcsolódó dolgok.
A kiállításban hivatalos emléktárgyak, a civil életben új funkciót nyert katonai használati tárgyak, a sorkatonák által készített emléktárgyak, személyes dokumentumok és fényképek egyaránt helyet kaptak. Ezek között nemcsak nehézségek és hiányok jelennek meg, hanem a katonaélet humora is: olyan történetek, amelyekben a leleményesség, a csibészség és a rendszer abszurditása egyszerre van jelen.
A tárlat arra is rámutat, hogy a sorkatonaság emlékezete nem egységes: egyesek számára a kiszolgáltatottság vagy elvesztegetett idő, mások számára életre szóló kapcsolatok és meghatározó tapasztalatok forrása volt.
A kiállítás - melynek kurátorai Bakos Áron és Molnár Tamás - 2027. augusztus 29-ig látható a városligeti intézményben.
(MTI)

