Az első világháború egyik legszörnyűbb hadszínterén, a doberdói fronton elesett hősökre emlékeztek csütörtökön Olaszországban, a Doberdo del Lago községhez tartozó Visintini településen álló magyar kápolnánál (Cappella Ungherese).

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) a Facebook-oldalán számolt be a megemlékezésről. Mint írták, Maruzs Roland ezredes, a HM HIM parancsnoka beszédében rámutatott: Doberdó nem csupán egy kopár olaszországi fennsík az Isonzó völgye felett, hanem "a magyar katonai erény, az észbontó szenvedés és a végsőkig tartó helytállás örök szimbóluma".

"Hajtsunk ma fejet a Doberdó névtelen és nevesített hősei előtt! Azok előtt, akik itt maradtak az idegen földben, és azok előtt is, akik lelki és testi nyomorékként tértek haza, de szívükben mindvégig megőrizték a kötelességtudat tisztaságát. Emlékük nem halványulhat el, tetteik nagysága pedig örökké világítson számunkra mint a hűség és a hazaszeretet fáklyája!" - fogalmazott.

Peter Ferfoglia, Doberdo Del Lagó polgármestere beszédében kiemelte, a magyar kápolna ma már nem megosztja, hanem összehozza, egyesíti a nemzeteket. Nagyon fontosnak nevezte, hogy a megemlékezésen kadétok is részt vettek, hiszen - mint fogalmazott - ők a jövő zálogai. "Meg kell emlékeznünk a múltról, és a jövő felé kell tekintenünk, hiszen ez az út, amelyen, ha közösen járunk, akkor a népeink közötti béke irányába visz" - fogalmazott.

A megemlékezésen részt vett Massimiliano Fioretti ezredes az Olasz Védelmi Minisztérium képviseletében és Gianfranco Simonit olasz helytörténész, a Gruppo Speleologico Carsico elnöke, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány küldöttsége, valamint a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium kadétjai, egy részük első világháborús hagyományőrző egyenruhában és korhű felszerelésben, társaik pedig növendéki formaruhában fejezték ki tiszteletüket az elesettek emléke előtt.

A bejegyzésben felidézték: az olasz-szlovén határ mentén húzódó Doberdó-fennsík védelmét ellátó osztrák-magyar csapatok állományát túlnyomórészben magyar katonák alkották. A szegedi 46. és a debreceni 39. gyalogezred védte a Visintini melletti dombokat. 1918 januárjában a hadszíntérre látogató IV. Károly osztrák császár és magyar király személyesen járt el a kegyeleti kápolna létrehozása érdekében. A magyar katonák megkezdték a kápolna építését, amely októberre szinte teljesen el is készült, azonban a front összeomlása miatt a felszentelésére már nem kerülhetett sor.

A kápolna évtizedekig méltatlan, elhanyagolt állapotban volt, használták istállónak, lomtárnak, majd lassan omladozni kezdett. Az építményt a pusztulástól az olasz goriziai Isonzó Baráti Társaság és magyar civil szervezetek összefogása mentette meg az ezredforduló környékén. A magyar kápolna helyreállításának költségeit végül a Széchenyi Tudományos Társaság vállalta magára 2008-ban, fontosnak tartván, hogy az emlékhely méltó legyen az Isonzó melletti csatákban elesett valamennyi hősi halott emlékének megörökítésére, egyúttal a kiengesztelődés és béke európai jelképévé váljon.

A felújított kápolnát a Magyar Hősök Emlékünnepén, 2009. május 29-én Nursiai Szent Benedek, Európa védőszentjének tiszteletére történő ökumenikus felszentelést követően Sólyom László köztársasági elnök avatta fel. Az avatást követően az emlékhely zarándokhellyé, a magyar katonai áldozatvállalás szimbólumává vált.

(MTI)