Bevallom, gondolkodtam rajta, az alábbi történetet a nyilvánosság elé tárjam-e ilyen formában. No, nem azért, mert ne volna elképesztően szürreális, hanem azért, mert nem voltam benne biztos, hogy ez a legmegfelelőbb forma. Aztán úgy döntöttem, több módon is foglalkozni kell akár ezzel az egyedi esettel, akár a jelenséggel is, ha ez tömeges. De mindenekelőtt azért, mert valahogy annyira tipikusan jellemző a mai magyar valóságra... Amolyan igazi „Abszurdisztán”, és mindenkinek megvan a maga hasonló története.
Illusztráció: focusoktatas.hu
A történet érintettje egy 16 év alatti diák, aki CNC-forgácsolónak tanul. És bármilyen furának is hat, azért kerülhet bajba, mert az iskola által közvetített duális képzőhely az utolsó pillanatban visszalépett, az iskola és a kamara pedig – állítólag – nem tud számára másik helyet biztosítani. A család szerint most még azzal is fenyegetik őket, hogy a gyakorlati képzőhely hiánya miatt összegyűlhet annyi igazolatlan hiányzás, ami miatt már eltanácsolják az iskolából. De pontosan mi is ez az egész, és hogyan jutottunk el idáig?
Először tisztáznunk kell, mit is jelent a duális képzés. A lényege, hogy a fiatal ne csupán az iskolapadban tanulja meg a szakmát, hanem valódi munkahelyi környezetben, valódi technológiák mellett sajátítsa el a gyakorlati ismereteket. A rendszer azonban csak akkor működik, ha van olyan vállalkozás, amely fogadja a tanulót.
De mi történik akkor, ha nincs?
A hozzám forduló érintett család története alapján meglehetősen „sajátos” válasz születhet erre a kérdésre. Tehát a gyerek maradjon az iskolában, amíg nincs gyakorlati helye, majd ha emiatt túl sokat hiányzik, ezek igazolatlan hiányzások lesznek.
A szülő beszámolója szerint gyermeke az általános iskola elvégzését követően CNC-forgácsoló szakmára nyert felvételt egy duális szakképzési intézménybe. Az első évfolyamot elvégezte, majd az ágazati alapvizsgát is letette, így a második évfolyamtól már duális képzés keretében tölthette (volna) gyakorlati napjait. Úgy tűnt, semmi gond, ugyanis az iskola több lehetséges duális képzőhelyet is ajánlott.
Az egyik céghez a gyermeket fel is vették, erről a család tájékoztatást kapott. Július végén azonban a vállalkozás közölte, hogy mégsem tudja foglalkoztatni a tanulót.
De a többi, iskola által ajánlott lehetőség sem bizonyult megoldásnak. Például azért, mert egyes cégek a nyári leállás miatt nem voltak elérhetők, másoknál időközben beteltek a helyek. A család ekkor a Fejér Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamarához fordult, ahol segítséget ígértek a gyakorlati képzőhely megtalálásában. De a mai napig nem történt semmi.
A szülők sem maradtak tétlenek, időközben maguk is próbáltak megfelelő gyakorlati helyet találni gyermeküknek, ám az általuk felkutatott cégeket az iskola nem fogadta el, mivel azoknak nincs az intézménnyel megfelelő duális szakképzési kapcsolatuk.
Totális patthelyzet tehát, de ez még nem minden.
Ugyanis a szakképzésről szóló törvény szerint a szakirányú oktatást nem kizárólag duális képzőhely szervezheti, erre maga a szakképző intézmény is jogosult. A törvény kimondja, hogy a szakirányú oktatást (ha a törvény másként nem rendelkezik) a duális képzőhely, illetve a szakképző intézmény szervezheti.
Tehát, hogy ténylegesen összegezzük újra, a helyzet az, hogy a gyerek még nem töltötte be a 16. életévét, tehát tanköteles, de az iskola el fogja tanácsolni igazolatlan hiányzás miatt, mivel nincs gyakorlati oktatóhelye.
Viszont ez egész pontosan 0 százalékban a gyerek és a szülők felelőssége, mégis ők húzhatják a rövidebbet! A diák nem döntött úgy, hogy nem jár gyakorlati oktatásra. Azért nem jár oda, mert nincs hova járnia.
Ennek tükrében mégis hogy a fészkes fenébe lehet igazolatlan egy olyan hiányzás, amelynek oka éppen az, hogy a tanuló számára az intézmény nem tudott duális képzőhelyet biztosítani? S ilyenkor ki viseli a felelősséget? Vagy megy az egymásra mutogatás, vagy csak totális közöny uralkodik?
Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyek több millió magyarban megfogalmazódtak már többször életük során, amikor Magyarországon kellett ügyet intézniük, és az átláthatatlan, sokszor saját maguknak ellentmondó bürokratikus akadályok megmételyezik a mindennapi életünket...
Lantos János – Kuruc.info
