Nem érzi kicsit visszásnak, hogy mégiscsak olyan kérdéssel kapcsolatban maradtak ülve, amely megosztó a magyar társadalomban? - kérdezte Novák Elődtől a Blikk.

A Mi Hazánk alelnöke elismerte, valóban megosztó kérdésről van szó, de az ő értelmezésében ez attól megosztó, hogy miért kell mindennap holokausztozni a parlamentben, sulykolva a magyarságba a bűnös nemzet tudatát. 

Azt is elmondta, hiába javasolták, hogy legyen megemlékezés a mohácsi vész áldozatairól is az 500. évforduló kapcsán, úgy tűnik, ők nem olyan fontosak. A kettős mércét nem szeretem, jelentette ki Novák, hozzátéve, hogy minden áldozat előtt fejet tudnak hajtani, de nem helyes ebből politikai tőkét kovácsolni. 

Fotó: Blikk

És tényleg, a kettős mérce

Ami sem az ordítozó Bujdosót, sem a bocsánatkérést követelő Magyar Pétert, sem a butácska riportereket nem zavarja: a történelmi igazságra törekedve valóban rendben lehet megemlékezni arról, hogy cigányok is meghaltak a származásuk miatt (mint ahogy nagyon sok más nemzet fiai is a világháborúban, azt megelőzően és azt követően is), de ugyanez pont fordítva történik napjainkban Olaszliszkától a Deák térig, az elcigányosodott településeken pedig szinte napi szinten. Elég csak ránézni a rendőrség híreire: naponta rabolnak ki, erőszakolnak és/vagy ölnek meg magyarokat cigány elkövetők, így az ezekben a térségekben élő nemzettársaink valójában folyamatos holokausztot élnek át (amíg bele nem halnak), ők támadók a kifejezett célpontjai, és őket sem védi meg az állam.

A cigánybűnözés áldozatairól mikor emlékezik meg az Országgyűlés? A magyarok miért mindig csak elkövetők lehetnek, a cigányok pedig csak áldozatok, miközben a valóság pont annak ellenkezőjéhez közelít? Valójában ezzel a kettős mércével van a fő probléma, ami nem a közös múlt feltárását, a kölcsönös sérelmek és legfőképpen napjaink legégetőbb kérdéseinek a rendezését célozza, hanem csak egyszerűen a magyarság ellen irányul.

Kapcsolódó: A kettős holomérce bujdosó mosolya - fényképen a "rasszista" házelnök