Nem azért gondoljuk, hogy a Jobbik állítólagos elnöke megint erős anyagot szív, mert képes leírni a fentieket, hanem azért, mert a jelek szerint azt gondolja, hogy van még olyan, aki el is hiszi ezt neki, pontosabban nem látja azt, ami a szeme előtt zajlik. Miközben ezekben a pillanatokban is folyik az egyeztetés az új balliberális tömbbel.

Sneider Fb-bejegyzésben próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, ennek első részétől megkíméljük olvasóinkat (aki bírja az efféle "magasröptű elmélkedést", itt olvashatja az egészet), éppen eléggé megviseli az olvasót a második fele is.

Íme, indítsunk egy kis magyarázkodással a szélsőséges, de szerencsére már meghaladott múlt miatt, alatta pedig a folytatás:

Szemünkre lehet vetni, hogy fiatal pártként sarkosan fogalmaztunk, és azokat a jelenségeket is bíráltuk és bíráljuk a mai napig, amelyeket mások nem mernek, mert megrettennek a feladatoktól, vagy egyszerűen kényelmesebb nekik a homokba dugni a fejüket. Ettől függetlenül a mi célunk továbbra sem lehet más. Hiszünk egy konzervatív értékrendű demokráciában, ahol elsődleges érték a család, mint a társadalom legfontosabb alapegysége. Hisszük, hogy lehet egyszerre modern és konzervatív, a hagyományokat tisztelő kormányzást megvalósítani. Az ország jövője szempontjából a kérdés most az, meg lehet-e találni a minimális közös pontokat a nemzeti radikalizmus, konzervativizmus, jobboldaliság, baloldaliság és liberális gondolkodás között?

Meggyőződésem, ha a véleményvezérek minden oldalon lemondanak a legszélsőségesebb, legkevésbé vállalható elképzeléseikről, igenis létrejöhet - a számos politikai kérdésről másként gondolkodók között - egy nemzeti minimum. Egy olyan nemzeti minimum, amely igazságos társadalompolitikára és határozott nemzetpolitikára épít.

Lehetnek értékrendbeli különbségek jobbikosok, csalódott kormánypártiak, vagy éppen magukat baloldaliként meghatározó ellenzékiek között, de ha Magyarországot nem állítjuk meg azon a gazdasági, demográfiai és politikai lejtőn, mely a legújabb autoriter rezsim országvesztő tevékenysége miatt felgyorsult, akkor ennek a következménye - az Enyveskezű és családtagjai, szűk baráti köre kivételével - mindenki számára rendkívül szörnyű lesz.

Le kell szögezni: a Jobbik kész együttműködni bármely tisztességes honfitársunkkal, függetlenül kortól, iskolázottságtól, vagyoni helyzettől, világnézeti meggyőződéstől vagy bármely más védett tulajdonságától.

Azokkal azonban nem közösködünk, akik az elmúlt harminc évben részt vettek az ország tönkretételében, közreműködtek a közpénzek maffiaszerű megcsapolásában, gyarapítva saját vagy családtagjaik mesés vagyonát.

Összességében bármennyire szélesnek is tűnhet még így is az említett társadalmi bázis, a mi felfogásunk szerint azoknak sem szoríthatunk helyet ebben a táborban, akik az igazságos társadalom, a megfélemlítés nélküli közélet vagy éppen a nyugati életszínvonal rendszerváltáskor kitűzött elsődleges céljait kisiklatták.

1991-ben Zétényi Zsolt megalkotta azt az igazságtételi törvényjavaslatot, amely azt szolgálta volna, hogy a kommunista, pártállami időszakban elkövetett bűncselekmények ne évülhessenek el és történjen felelősségre vonás. Akkor a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság megakadályozta ennek életbelépését. Az Enyveskezű, Kövér László, Szájer József, Deutsch Tamás, Varga Mihály is a törvényjavaslat ellen szavazott. Meggyőződésem, hogy a rendszerváltozás kisiklatásának egyik legfontosabb mérföldköve volt ez a pillanat. Ha valódi rendszerváltozást akarunk, akkor az csak úgy lehetséges, ha nem csak az elmúlt nyolc év, hanem az elmúlt harminc év bűneit tárjuk fel, és a vezető beosztású felelősök, ha szükséges, viselik ennek a büntetőjogi következményeit. Ám talán ennél is fontosabb, hogy a megújuló magyar közéletben nem töltenek be felelős pozíciókat. Ilyen lusztrációs jellegű törvények sok európai országban születtek, és segítették a közélet tisztaságának megteremtését. Hiszem, hogy Magyarország képes lehet arra, amire Finnország, Szlovénia, Észtország és részben Csehország is képes volt. Szembenézni a múlttal és ennek köszönhetően társadalmát, gazdasági rendszerét megvédeni a külföldi multiktól és hazai korrupt oligarcháktól.

Ez kell, hogy legyen a nemzeti minimum, a magyar emberek összefogásának alapja.

(Vége)

Nem közösködünk, csak éppen székházazunk, lépcsőzünk, tüntetünk, egyeztetünk, közös kampányt szervezünk

Nem lehetett könnyű Sneidernek leírni a fentieket, miközben az elmúlt napok-hetek eseményei egyébről sem szóltak, csak arról, hogyan találtak egymásra az MSZP-sekkel és DK-sokkal is.

Közös fotók és bohóckodás az MTVA-nál (utána annak megállapítása, hogy Vadai "Köszönjük, 2006 rendőrei!" Ágnesék jó emberek), fogadalom a Parlament lépcsőjén, újabb közös tüntetés, ahol együtt lobog a jobbikos és MSZP-s (kiegészítésképpen pedig a buzi-) zászló, tegnapelőtt egyeztetés az EP-kampányról az MSZP (elmúlt 30 év, ugye...) irodájában, ahol egymást támogató módon eldöntötték, hogy közös kampányt indítanak, a HírTV pedig alig néhány órája adta hírül, hogy ezúttal az LMP meghívására folytatják az egyeztetést, csütörtökön pedig újra összeül az összes ellenzéki párt. Igen, az MSZP és a DK is.

De mindez semmiség, a lényeg: NEM KÖZÖSKÖDÜNK!

Avagy: KÖVETKEZETESSÉG!!!

És főleg - egészen friss -: "A DK-val kell helyreállítani a demokratikus intézményeket; a legsötétebb Gyurcsány-időszak is a demokrácia aranykora volt a mostanihoz képest"

Kunhalmi sem tudott róla: "Olyan jól együtt tudtunk működni az utóbbi napokban a DK-sokkal, a jobbikosokkal..."