Czeglédi János XIV. kerületi önkormányzati képviselő, a Jobbik volt fővárosi és zuglói elnökének közleménye:

Újabb fővárosi önfeloszlatás a Jobbikban: 112. önkormányzati mandátumát veszíti el a párt

Miután a Jobbik sem mondott nemet a magyarellenes Sargentini-jelentésre, betelt a pohár: feloszlatta magát a párt zuglói szervezete (a 20 fős tagság 16 jelenlévő tagjából 15-en támogatták a döntést szeptember 20-án este). Kilépünk az elvtelenné és jövőtlenné vált Jobbikból, melynek tisztújítása óta is csak folytatódik a párt balra tolódása, a „skandináv modell” kongresszusi célul kitűzése pedig olyan liberális szabadságjogok szorgalmazását jelenti, mely számunkra vállalhatatlan. A zuglói Pongrátz Gergely tér és szobor kezdeményezőjeként különösen szégyellem, hogy alapító atyánk forog a sírjában a pártvezetés ámokfutásai miatt, ezért inkább Alapító nyilatkozatunk tiszta radikalizmusának szellemiségét vállalva, választási programomhoz hűen, jogilag független képviselőként folytatom munkámat a XIV. kerületben, kérve felvételemet a Mi Hazánk Mozgalomba. A pártvezetés felelőssége, hogy ezzel a Jobbik már 112 önkormányzati mandátumot veszített el.



Pongrátz Gergely forog a sírjában a pártvezetés ámokfutásai miatt

2004 óta számos alkalommal kaptam bizalmat a Jobbik tagságától hol budapesti elnökként, hol alelnökként, illetve fővárosi közgyűlési képviselőként is dolgozhattam a radikális változásért az előző ciklusban. Sok érthetetlen és nehezen vállalható változás zajlott a Jobbikban az elmúlt két évben, majd a tisztességtelen tisztújítás, a Toroczkai László és Dúró Dóra ellen azóta is folyó, hazug lejáratás korábban arra késztetett, hogy részt vegyek a platformjuk alapításában, most pedig kilépésemmel tiltakozom. Türelmi időt adtam a Jobbik új vezetőségének, de a helyzet csak romlik napról napra. Gyöngyösi Márton a Jobbik legnépszerűbb női politikusának kizárásával egy olyan lavinát indított, amellyel szétveri a pártot. Az pedig már politikai és emberi probléma, mondhatni teljes gáz, hogy a Jobbik országgyűlési képviselői már a látszatra sem tudnak adni, és vad gyűlölködésükben kivonultak az Országgyűlésből, amikor Dúró Dóra felszólalásában a magyar társadalom egyik legnagyobb problémáját, a cigánykérdést próbálta megvilágítani. Fájó döntésemet sokáig emésztettem, és sokan még csak gyűjtik az erőt a pártban egy hasonló lépésre, melyet most én is megteszek, mert lelkiismereti kötelességemnek tartom.

A mai napig sem tudtam megemészteni azt a tavaly novemberi esetet, ami még akár három éve is elképzelhetetlen volt, hogy Brüsszelben a Jobbik béruniós konferenciáján az a Teplán István legyen a moderátor, aki George Soros egyetemének, a CEU-nak magyarországi alapítója. Szintén máig sem gyógyult be az a seb, amelyet az országgyűlési Jobbik-frakció feloszlatásával zsaroló vezetőhelyettese, Farkas Gergely okozott, amikor a párt tisztújítási kampányában azzal riogatott körlevelében: Toroczkai győzelme esetén szinte minden képviselő kilép a Jobbikból, „azaz megszűnik a Jobbik frakciója, és a párt többsége is itthagyja a Jobbikot”.



Czeglédi János: "tagtársaimmal együtt erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy kilépjek a pártból"

Mára bebizonyosodott, hogy a Jobbik új vezetőpárosa alkalmatlan feladata ellátására, az anyagi és morális csődhelyzetbe sodort pártnak pedig nincs jövője. A Jobbik vezetői sorozatosan olyan kijelentéseket tesznek, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, és a folyamatos kilépések százai cáfolnak meg. Sneider Tamás pl. azt hallucinálja, hogy augusztus 20-án a Jobbik rendezvényén kb. ugyanannyian voltak, mint a Mi Hazánkén, holott a vak is látja a nagyságrendi különbséget: Sneiderékére százan, Toroczkaiékéra pedig ezren voltak kíváncsiak. Az, hogy ugyanannyi belépő lenne a Jobbikba, mint kilépő, olyan gátlástalan hazugság, amit mi, eddig még megmaradt jobbikos alapszervezeti vezetők pontosan láttunk. Gyöngyösi Márton pedig egy tévéinterjúban korábban abban az ügyben szólta el magát, amit még a tagság elől is titkoltak, hogy elköltötték az ÁSZ-bírságra kért adományokat is, legutóbb a Magyar Narancsnak pedig a képviselők kétszázezres fizetésemelésének eddig általuk tagadott megszavazásáról azt mondta hosszasan érvelve, hogy azért támogatták, mert nem ülhetnek a Parlamentben "éhbérért". Az ilyen gátlástalan megnyilatkozásokhoz többé nem asszisztálhatunk, ezért tagtársaimmal együtt erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy kilépjek a pártból.