Gyöngyösi Márton interjút adott egy francia lapnak, melyben azt nyilatkozta, hogy a menekülteket be kell fogadni. Alább olvasható Lovas István Magyar Időkben megjelent cikke, valamint a jobbikos képviselő válasza.
Gyöngyösi francia portálnak a szélsőségesekről panaszkodik
Gyöngyösi Márton, a Jobbik ismert arca, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke interjút adott a Magyarországon szerkesztett ultraliberális francia hír- és véleményportálnak, az elsősorban a V4-ek országaival foglalkozó Courrier d’Europe centrale-nak.
Lovas István
A korábban a lazább, Hulala néven megjelenő internetes portál azon alapvető tényben különbözik az Almássy Ferenc által vezetett, francia és angol nyelven megjelenő Visegradpost.com portáltól, hogy az előbbinek gyakorlatilag minden tudósítása maga a szörnyülködés, míg az utóbbinak a higgadt, tárgyilagos tájékoztatás a sajátja.
Hogy csak néhány témát idézzünk a portál jelenlegi főoldalán található cikkeiből: Orbán fenyegeti Magyarországot, a fundamentalisták ismét támadják az abortuszt Lengyelországban, Rosa Luxemburg áldozat Lengyelországban, oligarchák és szélsőjobboldaliak veszik át az uralmat Kelet-Európában, stb.
Még külön szerencse, hogy a Magyarországot létében fenyegető Orbánnal szemben Nicolas Sarkozy volt francia elnök korrupt ügyei miatt rendőrségi őrizetben van és így nem tudja fenyegetni Franciaországot…
A portál szenzációként, fő helyen hirdeti azt a nagyon hosszú interjút, amelyet Gyöngyösi Mártontól kapott.
Az egész interjú legszebb mondata minden bizonnyal ez:
„Mindegy, hová megy az ember, a nacionalisták, szélsőségesek, oroszbarátok Európában Orbánt üdvözlik és példaképet faragnak belőle”. Amit nem Anne Applebaum írt a Washington Postban vagy egy ulfkottei működésű német fősodratú újságíró, hanem Gyöngyösi Márton mondott.
Az interjú címe pedig, stílszerűen: „Aki a demokráciát fenyegeti Magyarországon, az nem a Jobbik, hanem Orbán Viktor”.
Az interjúalany dicsérően említi meg Emmanuel Macron francia elnököt és Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét is, mert ők tettek lépéseket a bérunió felé.
Soros is jól jön ki a beszélgetésből: a kormány „Háborút kezdett az Európai Unióval és kvótarendszerével, valamint George Soros ellen, ami mutatja, hogy a Fidesz nem igazán akarja rendezni a problémát /mármint a migrációét – L.I./, hanem azt csak politikai céljaira akarja kihasználni”.
Gyöngyösi ezután leszögezi, hogy a menekülteket be kell fogadni – anélkül, hogy számbeli korlátot vagy akár nagyságrendet (százezrek, milliók, tízmilliók) jelölne meg.
Ugyanis a legfrissebb adatok 3,3 milliárdban adják meg azon emberek számát, akik diktatúrákban vagy tekintélyuralmi rendszerekben élnek.
***
Válasz Lovas István Magyar Időkben megjelent cikkére
Kedves István!
Bár jó pár éve nem beszéltünk, közel húsz éve ismerjük egymást. Hosszú éveken át baráti viszony fűzött minket egymáshoz, ami talán abból is adódott, hogy bizonyos értelemben rokon lelkek vagyunk: mindketten nyugati egyetemeken végeztünk, sokáig éltünk külföldön és hazaköltözésünk óta is aktívan követjük a nemzetközi politika eseményeit és a külföldi sajtót. Emlékszem, mennyit bosszankodtunk közösen a magyar politikai gondolkodás befelé forduló, már-már provinciális jellegén és mennyire tudtuk csodálni azokat az értékeket, melyek a mi közéletünkben alig vannak jelen. Amikor akár családi körben is politikáról beszélgettünk, egyszerre voltunk képesek értékelni a nyugati vitakultúrát és a nyugatiak képességét az egyéni szabadság kibontakoztatására, valamint a kelet közösségorientált gondolkodását, hierarchikus, értékelvű társadalmait. Ez a két modell lebegett mindig a szemünk előtt, amikor azon gondolkodtunk, milyen országot lenne érdemes építeni. Emellett mindkettőnk számára példaértékű volt Szingapúr és Lee Kuan Yew néhai miniszterelnök öröksége. Ebben az apró ázsiai országban ugyan nem egy nyugati értelemben vett demokratikus társadalom épült ki, ám a meritokrácia, a teljesítményelvűség a korrupció kíméletlen üldözése mellett a szegény trópusi miniállamból a világ egyik leggazdagabb és legsikeresebb országát teremtette meg.
István, szerinted Orbán Viktor melyik modellt vette alapul, amikor nekifogott kiépíteni „illiberális” rendszerét? Hol lenne a helye Tiborcz Istvánnak Szingapúrban, ahol a korrupciót börtönnel és pénzbüntetéssel is sújtják? Mit szólna Mészáros Lőrinc, vagy Kósa Lajos ahhoz, hogy ha mindezt valaki hivatalban követi el, azért plusz két év börtön jár és a vádlottnak kell bizonyítania saját ártatlanságát? Mi történne Habony Árpáddal egy görbe éjszaka után abban a Szingapúrban, ahol a legkisebb adag kábítószer birtoklásáért is halálbüntetés jár? Szerinted Lee Kuan Yew egyetértene azzal, hogy a NER-lovagok képesek bármilyen ország gazdasági fejlődését megalapozni? Vagy talán vessük össze a magyar közéletet inkább a nyugati mintákkal?
István, szerinted hogyan lehetne sajtóklubos beszélgetőpartnereid teljesítményét a nyugati vitakultúra elvei szerint értékelni? Azt a Bencsik Andrást, aki a miniszterelnököt csak „vezénylő tábornok úrnak” nevezi, ha pedig mégis rosszat mondana, a hivatalos propaganda olyan videóval trollkodja meg, ami után a harmincas évek Szovjetuniójában is elégedetten csettintenének? Vagy Bayer Zsoltot, aki az ötös számú Fidesz-párttagkönyv tulajdonosaként akar a nemzet hangja lenni? Igaz, a nemzet vele egyet nem értő részét a saját vérén húzná arrébb az útból. Mi a helyzet a magyar közélet egyik legigénytelenebb heccoldalát vezető, hazudozásért többször elítélt Pesti Srácokat vezető Huth Gergellyel? Akik szerint teljesen rendben van az, hogy egy kormányzati pénzekből támogatott „civil szervezet” a kormány mellett szervez tömegdemonstrációt. A XXI. században ilyenről talán csak Észak-Koreában hallottak. Amit ezek az emberek képviselnek, az nem más, mint az a bolsevik mentalitás, ami annak idején téged börtönbe juttatott, majd kegyesen megengedte, hogy száműzd magad az országból.
A minap a Magyar Időkben megjelent cikkedben azon szörnyülködtél, hogy interjút adtam egy francia liberális portálnak, majd idéztél ott korábban megjelent cikkekből. Én úgy gondolom, hogy a politikus dolga, hogy válaszoljon, ha kérdezik, nem pedig az, hogy felelősséget vállaljon egyes sajtótermékek tartalmáért. Ez a felelősség a lap munkatársait terheli. Most mégis eltekintenék attól, hogy mintegy száz megnyert sajtóper után bővebben foglalkozzak annak a kormányzati médiának, vagy épp a Magyar Idők nevetséges és hazug címadásaival, melyeknek te munkatársa és szerzője vagy és amelynek termékei a világ jelentős részében a fake news kategóriájába esnének. Megteszik ezt elégszer a bíróságok, mielőtt újra és újra elmarasztalják a lapot, amihez a nevedet és tehetségedet adod.
A francia oldalnak tett interjúm több kijelentését is éles kritikával illetted. Eltekintve attól, hogy írásodat a jelenleg folyó kampány hangulata lengi körbe, meglehetős rosszindulat kellhetett ahhoz, hogy egy olyan cikkből szemezgess, amely olvasótáborod jelentős része számára nem hozzáférhető és nem ellenőrizhető, lévén előfizetés szükséges hozzá és francia nyelven íródott. Ám ha már foglalkozunk vele, kérlek, engedd meg, hogy pár mondatban reagáljak az engem ért vádjaidra.
Írásodban felrovod nekem, hogy Orbán Viktor rendszerét diktatórikusnak nevezem. Mégis hogyan kellene körülírnom azt a rendszert, amelyben a közszolgálati média négy év alatt öt perc megjelenési lehetőséget biztosít az ország második legnagyobb pártjának (vagy bármelyik ellenzéki pártnak), miközben folyamatosan a kormánypárt kommunikációs paneljeit harsogja? Hogyan nevezzem azt a rendszert, amelyben mindezért sehol nem lehet panaszt tenni, mert az illetékes hatóságban kizárólag a Fidesz emberei ülnek? Nem diktatórikus-e az az ország, ahol a gazdaságot a korrupció hatja át, az állami közbeszerzések elnyerésénél pedig egyedüli szempont az Orbán Viktorral való személyes kapcsolat? Ha diktatórikusnak neveztük Gyurcsány rendszerét, ahol az ellenzékiségért gumibot és könnygáz járt, minek nevezzem Orbánét, ahol az állásával játszik az a közalkalmazott, aki nem a megfelelő oldalakat lájkolja a Facebookon?
Cikkedben kifogásolod, hogy azt mondtam, a nyugati nacionalisták Orbánt tekintik példaképüknek. De ez nem az én véleményem, hanem egy ténymegállapítás. Nem telik el úgy nap, lásd például a tegnap megjelent amerikai Newsweek hetilap címlapját és vezércikkét, hogy Orbán és a nyugati szélsőjobboldal politikája között ne vonnának párhuzamot, és nyugati radikális jobboldalinak tartott politikusok ne magasztalnák Orbán Viktor politikáját. Nem csoda, hiszen politikájuk ugyanúgy két végletekig leegyszerűsített téma köré rendeződik, mint Orbáné: ez a bevándorlás és az iszlamofóbia. Mentségükre legyen mondva, nyugaton legalább tényleg napi szintű problémát jelent a bevándorlók tömege, vagy az iszlám jelenléte, ellentétben Magyarországgal, ahol ezeket a problémákat a kormánypropaganda kreálja és teszi az emberek elé. Azt azonban mind a nyugati radikálisok, mind a Fidesz rendszerint elfelejti, hogy az integrálatlan migránsok milliói és a politikai iszlám jelentette kihívás nem két éve érkezett Nyugat-Európába, hanem annak a liberális, a kereszténység helyébe az anyagi javakat és az egyén félreértelmezett szabadságát állító politikának az eredménye, mely több száz évre vezethető vissza és amelyet a nyugati radikálisok egyébként meg akarnak védeni. Ehhez csatlakozik örömmel Orbán és ezért szereti őt az a nyugati radikális jobboldal, ahol az európai értékek a disznóhús és az alkoholfogyasztás tengelyén helyezkednek el, akárcsak Németh Szilárdnál. Csakhogy ez nem megoldás, hanem az emberek legelemibb egzisztenciális félelmeinek leggátlástalanabb kihasználása politikai célokra.
Amíg azonban lehet a migrációval riogatni, addig sem kell arról beszélni, hogy Magyarországra nem bevándorolni akarnak az emberek, hanem innen kivándorolni. Érdemes lenne talán elgondolkodni azon, miért özönlenek a magyar fiatalok nyugatra? Miközben a magyar politikusok ostorozzák a nyugati országokat, saját népük teszi őket közröhej tárgyává azzal, hogy tömegesen vándorol ki már nem csak munkát, de iskolát is keresve. Igen, a nyugati országok komoly gondokkal küzdenek. De úgy tűnik, még a romló közbiztonság és a nyilvánvaló társadalmi feszültségek dacára is több perspektívát kínálnak a magyar fiatalok számára, mint szülőhazájuk. Csak egy rövid kérdés erejéig: István, te például miért nyugaton taníttatod Kinga lányodat?
Amíg a migrációval riogatni lehet, ezekre a kérdésekre sem nyugaton, sem itthon nem kell választ adni. De nem kell választ adni a migráció jelentette valódi fenyegetésekre sem. Vagy számodra hihetőnek tűnik, hogy ha hiszterizáljuk a közvéleményt, majd mindent ráfogunk egy világvallásra és egy elaggott milliárdosra, akkor meg fogjuk tudni oldani azt a problémát, amit a modern népvándorlás jelent? Nem tartod tragikusnak, hogy a XXI. század egyik legnagyobb kihívásáról ma Magyarországon képtelenség értelmesen beszélni?
Sajnálom, hogy ma a kormányközeli média úgy állítja be a Jobbik gondolatait, mintha a párt alapjaiban változott volna meg, sőt önellentmondásba keveredett volna. Igen, a Jobbik változott, a politikusai is változtak, hiszen a világ is változott és nekünk nem a tegnapi kérdésekre kell választ adnunk, hanem a maiakra. Tanultunk is. Megtanultuk, hogy nem csak gyurcsányi, de orbáni önkény is létezik, nem csak fű alatti szocialista korrupció, de büszkén hirdetett, nemzeti szalaggal átkötött korrupció is létezik. Megtanultuk, hogy bár különféleképpen gondolkodunk a világ dolgairól, a másik oldalon is állnak tisztességes, jószándékú emberek, akikkel hamarabb jutunk dűlőre, mint azokkal, akik ideológiát építenek a kapzsiságuk köré. Régen együtt kritizáltuk, hová jutott a liberális világ, amiért képtelen elfogadni bármilyen eltérő véleményt. És most azt látom, hogy az eltérő véleményekkel szintúgy hadilábon álló „illiberális” Magyarország éppen ugyanoda tart.
A kormány állítólag keresztény Magyarországot akar építeni. Teszi mindezt úgy, hogy gyűlöletet szít, hiszterizál, fenyeget, az emberiség legalantasabb ösztöneire épít. Mi is keresztény Magyarországot szeretnénk építeni és ehhez más utat választottunk. Mi megoldásokat keresünk. Ezért álltunk ki amellett, hogy a nemzetközi egyezményeket tartsuk be, a politikai, vallási üldöztetés elől menekülőknek, menekülteknek nyújtsunk keresztényekhez méltóan segítő kezet, de a gazdasági bevándorlókat és az illegális migránsokat tartsuk kinn. Nem politikai haszonért, hanem az ország jövőjéért. Ezért voltunk hajlandóak a béruniós kezdeményezés keretében mindenkivel tárgyalni. Az elmúlt 28 évben a magyar politikusok a saját kényelmük érdekében kiszolgáltatták a magyar fiatalokat és százezreket űztek külföldre. Mi a saját kényelmünk helyett az embereket akarjuk kiszolgálni és ebben bárkivel hajlandóak vagyunk együttműködni, amíg a magyar embereknek előnyére szolgál. Igen, Macronnal is, Junckerrel is. Ha ez ma Magyarországon úttörő gondolat, azért nem mi vagyunk a hibásak, hanem az a politikai elit, amely akkor is és most is csak lózungokat gyártott és címkézett. Sajnos, sokáig mi is elhittük ezeket a jelszavakat és követtük őket, többet azonban nem szeretnénk ezt tenni. Ezen a téren változtunk és meggyőződésem, hogy előnyünkre. Változott azonban az a párt is, melynek a médiájában most azt állítod, hogy panaszkodtam rá, hátrányára. Erről szólt az interjú.
Üdvözlettel:
Gyöngyösi Márton
