A Székesfehérvár-Szombathely vasútvonal mentén, Ajkától néhány kilométerre áll a Városlőd-Kislőd vasúti állomás tavaly nyáron tatarozott, frissen meszelt épülete. A kislődi polgárok még 2003-ban emléktáblát avattak a falujukból 1948. január 8-án kiűzött 729 „német ajkú” személy tragédiájának megörökítésére. A márványtáblát az állomásépület faláról a tavaly nyári tatarozáskor levették, de az a mai napig nem került oda vissza. Az emléktábla megvan, mert a 2018. január 15-én az állomásépület előtt tartott megemlékezésen ideiglenesen kihelyezték az egyik virágládát rögzítő vaspántokra.

Az emléktábla az állomásépület falán 2017 nyaráig (fotó: Sarús Tímea)

Az 1948. január 8-án elűzött kislődi németek tragédiáját megörökítő fekete márványtábla két alsó rögzítő csavarját „szorgos” kezek már a Városlőd-Kislőd vasúti állomásépület tavaly nyári tatarozása előtti időkben kisrófolták. Az állomásépület tatarozásakor viszont már az egész márványtábla eltűnt a vasúti sínek felőli oldalról. A kérdés az, hogy kinek bánthatta a szemét ez az emléktábla. Csak találgatni tudunk. Talán a MÁV nem adott engedélyt az emléktábla visszahelyezésére az állomásépület falára? Ha ez így van, feltesszük a további kérdést: a MÁV valamilyen holokauszt-emléktáblával is meg merné ezt tenni?

Az állomásépület tatarozás előtt, baloldalt az emléktáblával (fotó: boglariturazok.blogspot.hu)

Mindenesetre az állomásépület tavaly nyári tatarozása óta eltelt jó nyolc hónap, s ennyi idő untig elég lett volna arra, hogy visszahelyezzék a vasúti sínek felőli falra. Az állomásépületet utoljára 2018. március 16-án láttuk a vonatablakon kitekintve, ám a táblának nem volt se híre, se hamva. Az emléktábla számunkra rejtélyes sorsának alakulását még pikánsabbá teszi az, amit az irtó hosszú nevű Városlődi Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola Kislődi Rőthy Mihály Tagintézetének Fb-oldaláról megtudtunk:

Január 15-én az iskola tanulói és pedagógusai lesétáltak a (Városlőd-Kislőd - H. J.) vasútállomásra, ahol megemlékeztek a 70 évvel ezelőtt történt kitelepítés áldozatairól. (Megjegyezzük, hogy 1948. január 15-én erről a vasúti állomásról nem a levett emléktáblán is említett kislődi 729, hanem a szomszédos Városlődről elűzött 452 német személyt indították útnak Németország felé – H. J.) Vidáné Varga Krisztina, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke röviden összefoglalta az akkor történt borzalmakat, Gubai-Szabó Eszter egy német verset szavalt Kislődről. A megemlékezés végén Somogyi Anna polgármester asszony Tóth Anna Dalma tagintézmény-vezetővel megkoszorúzta az emléktáblát, majd a német nemzetiségi önkormányzat elnöke és elnökhelyettese is lerótta kegyeletét.

A fenti bejegyzésből és a hozzá kitett fényképről kiderül, hogy a kislődiek a 2018. január 15-én emléktáblát koszorúztak meg a Városlőd-Kislőd vasúti állomáson. Csakhogy nem az épület falán, hanem az emléktáblát a vaskorlátra hegesztett, „u” alakú virágosláda-tartóvasra helyezték el ideiglenesen. Látszik, hogy ennek érdekében az egyik virágosládát a megemlékezés idejére lehelyezték a földre, míg a koszorút az egyik tartóvasra akasztották. Magyarán, a tavaly nyári tatarozás befejezése óta eltelt idő folyamán valamilyen ok miatt az emléktábla nem kerülhetett vissza a vasúti állomás falára, s ez az emléktábla „hordozhatóvá” vált, amelyet egy-egy megemlékezés után a megemlékezők a hónuk alá kapják, és szépen visszaviszik az általunk nem ismert helyre.

A megszépült állomásépület – emléktábla nélkül, a vaskorláton virágosládákkal

De mire is emlékeztetett ez a tábla, amíg hagyták, hogy emlékeztessen? A Városlőd-Kislőd (az ottani németek nyelvén: Waschludt-Kischludt) vasútállomás - amiképpen a többi bakonyi település vasútállomása is - a második világháború utáni esztendőkben azt a gyalázatos szerepet töltötte be, hogy Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt egyik országos vezetője elhíresült 1945-ös követelésének értelmében „egy batyuval” (mit einem Bündel) itt vagonírozták be 1948. január 8-án a környéket szorgalmas munkával a XVIII. század közepe óta felvirágoztató kislődi német lakosság egyharmadát. De amint fentebb már említettük, jó egy héttel később, 1948. január 15-én, ugyancsak erről a vasútállomásról indították útnak marhavagonokba zárva a Városlődről kiűzött 462 németet. Pedig ezek az elkergetett kislődi és városlődi németek kiváló kézművesek, földművesek, majd bányászok voltak a Bakonyban.

A „hordozható” emléktábla és koszorú virágosláda-tartóra helyezve - 2018. január 15-én (fotó: Fb)

Hetven évvel ezelőtt, 1948. január 6-án kezdődött a kislődi németek, a falu egyharmadának a bevagonírozása, majd közel háromnapi, fűtetlen vagonokban történő várakoztatás után január 8-án végül 729 személlyel megindult a szerelvény a Városlőd-Kislőd vasútállomásról Németország szovjet megszállási zónájában levő szászországi Pirna településre, s onnan jó egy héttel később a kiűzötteket elosztották, letelepítették a szintén szászországi Zwickau, Aue és Auerbach városok környékén.

Kislődi sváb lányok Christkindl népviseletben, 1940-ben (fotó: archív)

A tavalyi nyár közepén szép világos színűre meszelt, tatarozott Városlőd-Kislőd állomásépület falára a munkálatok befejezése után máig nem került vissza a kislődi német nemzetiségű lakosok 1948-as kiűzésére emlékeztető fekete márványtábla. Amint írtuk, nem tudjuk, mi lehet az oka annak, hogy a tábla nem került vissza a korábbi helyére. Csak azt látjuk, hogy a németek kiűzésére emlékezők ezt a táblát kénytelenek ideiglenesen elhelyezni a virágosládákat tartó vaspántokra, majd a megemlékezés után elviszik a helyszínről. Mindenesetre az emléktábla eredeti helyére történő visszahelyezését eredményesebben kellett volna szorgalmazni (ha valaki egyáltalán szorgalmazta), például a Budapest Szabadság téri Német Megszállási Emlékmű ügyében a Mazsihisszel egy követ fújó Heinek Ottónak, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnökének.

Hering József – Kuruc.info