Krysztof Penderecki kortárs lengyel zeneszerző szerdán este vezényelte a Jeruzsálem hét kapuja című kórusszimfóniáját a Művészetek Palotájában. A mű ősbemutatója 1997-ben volt Jeruzsálemben annak emlékére, hogy Dávid király háromezer évvel korábban foglalta el az ősi települést, s tette meg az egyesített zsidó törzsek központjává. A két kórust, két szoprán, egy-egy alt, tenor és basszus szólót, illetve narrátort megszólaltató zenei alkotás énekelt, latin és héber nyelvű szövege a Zsoltárok és más ószövetségi könyvekből kiemelt, Jeruzsálemmel kapcsolatos versekből állt. A Penderecki-mű budapesti bemutatóját cionista elvárásoknak megfelelő történelemhamisítás előzte meg.

Krysztof Penderecki (fotó: Müpa)

Penderecki Jeruzsálem hét kapuja alcímet viselő VII. szimfóniájának magyarországi bemutatója előtti hetekben, napokban számos alkalommal lehettünk szem- és fültanúi a durva történelemhamisításnak a közszolgálati rádióban sugárzott beharangozóktól kezdve a Müpa hivatalos honlapjának kedvkeltő ismertetőjéig. Más szóval: megint tudtunkra adták, hogy a zsidók előtt, nélkül nem volt semmi, és jelenleg sincs semmi. Sem Jeruzsálemben, sem Budapesten. A közelmúltban több ízben elhangzott, leírt beharangozó általunk kifogásolt mondata így hangzott:

A Jeruzsálem fennállásának 3000. évfordulójára szerzett kórusszimfónia bemutatója 1997-ben volt Izraelben.

A Jeruzsálem hét kapuja hanglemez borítója az Aranykapuval

Az ilyen szöveg olvastán, hallatán az ember nem tudja, hogy sírjon, vagy inkább nevessen. A beharangozót nem piaci halas kofák szövegezték, hanem valószínűleg az ebbéli tevékenységükért komoly fizetést zsebre vágó műveltebb személyek, akiknek illene tudni, hogy Jeruzsálem nem a zsidó Dávid királynak a Kr. e. 1000 körül történt hódítása óta „áll fenn”, hanem annál jóval régebben. A beharangozók szövegéből ugyanis az derült ki, hogy Jeruzsálem csak 3000 éve „áll fenn”, azaz előtte a város nem is létezett…

A befalazott jeruzsálemi Aranykapu manapság (fotó: Hering J.)

Jeruzsálem azonban annál sokkal régebb óta létezik, mint amikor Dávid király a Kr. e. 1000 körül elfoglalta a kánaáni jebuzeusoktól. Izraelben valóban 1996-ban ünnepelték, nagyfokú politikai célzattal, Jeruzsálem, „Dávid városa” zsidók általi meghódításának harmadik millenniumát. De azt még maguk a zsidó sem állítják - a „magyarok” történelemhamisításához hasonlóan -, hogy Jeruzsálem csak a zsoltáros király hódítása óta „áll fenn”, azaz előtte nem is létezett. De igenis létezett, s a fennmaradt legrégibb ismert írott forrás szerint is legalább egy évezreddel korábban, minthogy azt Dávid elfoglalta volna.

A Jeruzsálemet említő Amarna-levél a Kr. e. XIV. századból (fotó: Wikipédia)

A Jeruzsálem létezéséről említést tevő eddig előkerült legrégibb írásos dokumentum a Kr. e. 14. században (tehát Dávid hódítása előtt közel fél évezreddel) keletkezett egyik úgynevezett ’Amárna-levél (az egyiptomi Tell el-’Amárna település neve után – H. J.), amelynek feladója ’Ábd Hebbá, Ú-ru-Sálim, azaz Jeruzsálem királya volt. A régészeti leletek pedig még az írásos emlékeknél is régebbre mutatnak. Az ásatások során előkerült maradványok egyértelműen bizonyítják, hogy a mai Jeruzsálem területén már Kr. e. 3800 körül megerősítették a dombot, amelyre a város épült. Magyarán, a régészet tanúsága szerint a város már közel három évezreddel Dávid király hódítása előtt is „fennállt”.

Hering József – Kuruc.info