Általában túlbecsülik a közvélemény-kutatók a népszavazások várható részvételi arányát. Ritkán adódott őszinte pillanat, amikor egy-egy intézet előre bevallotta, sokkal kevesebben fognak valójában szavazni, mint amennyit a tudományos módszerek alapján prognosztizálhatnak. És hogy milyen időjárás kedvezne a magas részvételi aránynak? A 10 fok alatti, borongós mindenképpen.
Várhatóan egészen vasárnap késő estig kérdéses marad, hogy érvényes lesz-e a kormány által kiírt véleménynyilvánító referendum. Volt már néhány hasonló népszavazás a rendszerváltozás óta, ezek jellemzően alacsonyabb részvétel mellett zajlottak, mint az országgyűlési vagy az önkormányzati választások, de még annál is, amit a kutatók jósoltak aznapra.
A négyigenes népszavazás – 1989. november 26.
Az év szeptemberében véget értek az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások, amelyek eredményeképp ’90 januárjában közvetlen elnökválasztást tartottak volna az országban. Az MSZMP és az MDF elfogadta ezt, az SZDSZ és a Fidesz viszont nem, és népszavazást kezdeményeztek, együtt a kisgazdákkal és a szociáldemokratákkal – olyan kérdésekkel, hogy az azokra adott „igen” válasz az ő véleményüket tükrözze.
A kérdések:
- Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
- Kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről?
- Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonnal?
- Feloszlassák-e a Munkásőrséget?
A Fidesz és az SZDSZ nagy erőkkel kampányolt „a jövőről” szóló népszavazás előtt, az MDF bojkottra buzdított. Mind a négy kérdésben az igenek győztek, az első kérdésnél alig 6000 szavazatnyi különbséggel, a másik háromnál – amelyet már szavaztatni is gyakorlatilag értelmetlen volt, mivel törvényt hozott róluk az Országgyűlés – elsöprő fölénnyel. A részvétel 58 százalékos volt (a következő márciusi országgyűlési választáson 65,11), prognózis nem készült. Időjárási esemény nem befolyásolta a részvételt, fagypont fölötti, csapadékmentes idő volt.
Népszavazás a közvetlen államfőválasztásról – 1990. július 29.
Azok után, hogy az utódpárt MSZP ellenőrzőjébe a nép beírt egy kövér egyest, Király Zoltán független honatya – a szocialisták segítségével – referendumot kezdeményezett azért, hogy az Országgyűlés helyett a nép választhasson államfőt.
A nyárra kiírt népszavazás érdektelenségbe fulladt, a 7,8 millió szavazni jogosult magyar közül csak kevesebb mint 1,1 millió ikszelt, közülük is bő 9000-en érvénytelenül. A részvételt előzetesen egyébként igencsak túlbecsülték, a beharangozott 45 százalék helyett csak 14 százalék voksolt, a résztvevők 86 százaléka akart közvetlen elnökválasztást. Soha ennyire kevesen nem voksoltak országos szavazáson azóta sem.
NATO-referendum – 1997. november 16.
Miután ’97 nyarán a katonai világszervezet meghívta Magyarországot tagjai sorába, a magyar Országgyűlés ki is írta a szükséges referendumot. A kérdés az volt: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?”
Az esemény előtt a parlament megváltoztatta az érvényességi küszöböt: a választói névjegyzékben szereplők 25 százalékának egybehangzó véleménye volt szükséges. Kellett is a módosítás a csatlakozáshoz, hisz 49 százalékos volt a részvétel, még ha a NATO-csatlakozás támogatottsága ezen belül elsöprő többségű volt is (85 százalék). A Munkáspárt és a MIÉP agitált a tagság ellen. Szeles idő volt 4–9 fokkal.
EU-tagság – 2003. április 12.
A csatlakozási tárgyalások lezárulta után az Országgyűlés kiírta a referendumot, valamennyi parlamenti párt az igen mellett tette le a garast. Ennek és az előzetes közvélemény-kutatási prognózisok (60 százalék fölötti voksolási hajlandóságot mért akkor mindenki, 70-et a Medián, valamivel kevesebbet a Tárki, 74-et a Gallup) ellenére uniószerte páratlanul alacsony volt a részvételi arány (45,62 százalék), a bécsi cukrászdanyitás lehetősége nem szólította meg kellőképpen a magyar embereket (a 2002-es országgyűlési választásokon 70 százalék fölötti volt a részvétel). Az ügy támogatottsága egyébként a szavazatot leadók közt csaknem akkora volt, mint a NATO-népszavazás esetében (83,76 százalék).
Érdekes párhuzam a kvótanépszavazással, hogy közpénzt csak a belépést támogató oldal fordíthatott agitálásra, a bécsi cukrászdás kampányra ráadásul egy egész kommunikációs központot (EUKK) hozatott létre Medgyessy Péter miniszterelnök. Felhős, szeles idő volt, 12 és 17 fok közti hőmérséklettel.
A határon túli magyarok kettős állampolgárságáról – 2004. december 5.
Párhuzamosan két népszavazási kérdésről is aláírásokat gyűjtöttek Magyarországon 2004-ben. Az egyiket a Magyarok Világszövetsége indította, és a határon túl élő magyarok állampolgárságát szorgalmazta, a másik a Munkáspárt által indított, kórházprivatizáció-ellenes akció volt.
A kampány rendkívül intenzív volt – főleg az első kérdésben –, ami rengeteg embert elfordított a szavazás ügyétől, és csak 37,49 százaléknyi választópolgár járult az urnákhoz. Az alacsony részvétel mellett aztán lehetetlen volt az is, hogy eredményes legyen a népszavazás, nem is lett az – egyik kérdésben sem: a kórház-privatizációt „csak” 65 százaléknyian ellenezték, a kettős állampolgárságot viszont több mint 48 százaléknyian, ami mély döbbenetet okozott a polgári ellenzéki oldalon. A szavazás hosszú évekre megterhelte az anyaországi és a határon túli magyarság viszonyát.
Érdekesség, hogy a közvélemény-kutatók megint jelentősen fölé lőttek: egyrészt a részvételt 45–50 százalék közé várták, egyedül a Tárki ismerte be előre, hogy a mért 50 százalékos hajlandóságtól a tényleges részvétel jelentősen elmaradhat. Másodszor, a kórház-privatizációt a közvélemény-kutatók szerint a felnőtt lakosság csaknem háromnegyede ellenezte. Ha ez december 5-én is így lett volna, akkor simán eredményes lett volna a voksolás.
A kampányba egyébként a történelmi egyházak is kvázi beszálltak a kettős állampolgárság ügye mellett.
Minden ötvenedik leadott szavazat érvénytelen volt, ami szintén figyelemre méltó.
A 2010-es kétharmados fülkeforradalom utáni egyik első intézkedés volt a könnyített állampolgársági eljárás a határon túli magyarok számára. 2013-ban Mesterházy Attila MSZP-elnök pártja nevében bocsánatot kért a határon túli magyar szervezetektől, amiért 2004-ben a kedvezményes honosítás ellen kampányoltak.
Pedig borongós idő volt 5 fok körüli hőmérséklettel, ideális szavazóidő.
A „háromigenes”, szociális népszavazás – 2008. március 9.
Miután az őszödi beszéd következmények nélkül maradt, legalább is ami Gyurcsány helyén maradását illeti, a Fidesz és a KDNP demokratikus „aprópénzre” kívánta váltani társadalmi támogatottságát. 2007 őszére öltött ez testet három népszavazási kérdés formájában, ezekre csakhamar összegyűlt az irgalmatlan – milliós – számú aláírás.
A kérdések:
- Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és járóbeteg-szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?
A részvétel a rendkívül eseménydús kampány végén sem volt magasabb 50,4 százaléknál (54 százalék körülire prognosztizálta a részvételt a Nézőpont Intézet, 57-re a Századvég-Forsense, 68-ra a Publicus, a Marketing Centrum unortodox módon 33 százalékot jósolt, a Medián „biztosan szavazó” 47 százaléka állt a legközelebb az igazsághoz, de még bő 20 százaléknyi valószínű szavazót hozzávett), de mindhárom kérdés támogatottsága 82 százalék fölötti volt. Kérdésenként több mint 3,3 millió támogató állt a jobboldali erők mellé, erre a körre alapozva sikerült aztán 2010-ben az országgyűlési választáson a kétharmados parlamenti többséget megszerezni.
A népszavazáson cudar idő volt, a telekre is aligha ment ki bárki is megnyitni a vízórát 7 fokban, éjszakai fagyok mellett, esőben.
Rezeg a léc most is
A mostani népszavazás – az új, most „debütáló” népszavazási törvény értelmében – akkor lesz érvényes, ha a szavazásra jogosultak több mint fele érvényesen szavaz, és bár senkit nem kötelez semmire, a kormány jelezte, a „nem” győzelmének közjogi következményei lesznek. A részletekről azonban semmi biztosat nem árult el.
Egy hete a Századvég jelentkezett közvélemény-kutatási adatokkal, amelyekben az áll, hogy a felnőtt lakosság 78 (!) százaléka elmegy majd szavazni, és a nem szó fölötti karikába húzza egyetlen ikszét, az igenek 3 százaléknyian lesznek. A Závecz Research szerint 54 százalék lesz a részvétel. Ha utóbbi pont annyit téved, mint 2008-ban a Nézőpont, a kormányerők háza táján nagyon fognak örülni. A Publicus egy nappal a népszavazás előtt, szombaton ismertette legutolsó felmérésének eredményét, ami szerint a megkérdezettek 46 százaléka ígérte biztosra a referendumon való részvételét. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy az egy héttel korábbi felméréshez képest 8 százalékponttal csökkent a megkérdezettek részvételi hajlandósága.
(MNO)
Kapcsolódó: Novák: hazaáruló, aki igennel vagy érvénytelenül szavaz, és a bojkottálók is
