Fém bevásárlókocsiban szállítják az 5 év alatti betegeket a gyermekklinikán – az ezt dokumentáló fotó villámgyorsan bejárta az internetet. Az intézményben korábban kézben hordták a kicsiket, nincs pénz speciális szállítóeszközre. A rácsos, steril bevásárlókocsi kényszermegoldás, de legalább biztonságos.

„Egy gyermekkórház betegágya 2015-ben Magyarországon. Hirtelen nem tudom, hogy röhögjek, vagy inkább sírjak. Asszem inkább sírok..." Ezzel a szöveggel tette közzé egy férfi azt a képet, melyen egy fém bevásárlókocsi látható, matraccal a belsejében. A kép villámgyorsan futott szét az interneten, pár nap alatt több ezren osztották meg. Ugyan nincs megemlítve, de a kép a szegedi gyermekklinikán készült – az ágyneműről ez le is olvasható. A képet azóta már eltávolította készítője a saját oldaláról.

– Jó ideje használják már ezt a gyerekklinikán a 0–5 éves korú gyerekek épületen belüli szállításához – mondta el Facskó Andrea, a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ megbízott elnöke. – Bár az intézmények közötti szállítás a Maros Sped betegszállító cégnek köszönhetően már megoldott, amikor egyik épületrészből a másikba kell vinni a betegeket kivizsgálásra, az komoly gondot okoz. Sokáig kézben cipelték az altatott vagy más miatt hordozásra szoruló kicsiket – ez a megoldás annál jóval biztonságosabb.

A megbízott klinikaiközpont-elnök elmondta: a gyermekklinikán nem használhatók a felnőtthordágyak, már csak az ajtók mérete miatt sem, de nem is lennének praktikusak a kicsik számára. Speciális gyermekszállító eszköz viszont alig van forgalomban, ami pedig kapható, nagyon drága. – Természetesen a klinikai központ eltökélt ezek beszerzésében, hiszen ez nem jó megoldás, egyelőre azonban ez tűnt a legbiztonságosabbnak – a kézben hordozásnál mindenképpen.

Facskó Andrea hozzátette, ez a hordozóeszköz természetesen megfelel a kórházhigiénés szabályoknak: tisztítva, fertőtlenítve van, és ugyanúgy cserélik az ágyneműt és a fejtartót a belehelyezett matracon, mint a kórházi ágyak esetében.

Kinek a szégyene?

Az ügyet a világhálón az egész ország nyilvánossága elé táró férfi egyébként maga is meglepődött, mekkora visszhangja lett fotójának, melyhez később az alábbiakat fűzte hozzá: „Azt emelném ki a sztoriból, hogy az ott dolgozók tudása és hozzáállása messze feledtette a körülményeket, amelyet egyébként ők maguk is szégyellnek. Amit láttam, az nem a kórház, és főleg nem dolgozóinak szégyene."

(Délmagyar nyomán)