Az Egyesült Államok Egyesített Különleges Hadműveleti Parancsnokságának (JSOC) a pakisztáni Karacsiban található műveleti bázisa és a hírhedt Blackwater magáncég elitosztag tagjai állnak annak a titkos programnak a középpontjában, amely gyanús tálib és al-Kaida-vezetők meggyilkolását tűzte ki céljául magában Pakisztánban és azon kívül - írja a The Nationben Jeremy Scahill oknyomozó újságíró.
A Blackwater támogatást és közvetlen segítséget kap az amerikai hírszerző szervektől és a hadseregtől. A program állítólag annyira titkos, hogy még az Obama-kormányzat magas rangú tagjai sem tudnak a létezéséről. A Fehér Ház hivatalosan nem is hajlandó kommentálni az ügyet.
Ez a program a Blackwatert ama amerikai katonai hadműveletek epicentrumába helyezi, amelyeket hadüzenet nélküli háború keretében vív az Egyesült Államok, s amely kiélezheti a Pakisztánnal fenntartott kapcsolatokat. 2006-ban a két fél megegyezett abban, hogy az amerikaiak pakisztáni területen is üldözhetik Bin Ladent, miközben ezt hivatalosan Iszlámábád nem engedélyezi. Vagyis hivatalosan az Egyesült Államok semmilyen katonai akciót sem hajthatna végre az országban. A Blackwater, mely nemrég vette fel a 10. amerikai katonai kiképzőközpont elnevezést, szintén tagadja, hogy pakisztáni hadműveleteket folytatna.
Más források viszont ennek az ellenkezőjét állítják, sőt azt sugallják, hogy a pakisztáni kormány szolgálatában terrorellenes hadműveletekben is részt vesz (házkutatások, határellenőrzés). Karacsiban jelentős felszerelést halmozott fel, de emberei megtalálhatók egész Pakisztán területén. Mindezt Lawrence Wilkerson ezredes, Colin Powell külügyminiszter 2002-2005 közötti kabinetfőnöke is megerősíti, aki szerint a Blackwater Bush idején kezdett belefolyni az ilyen típusú hadműveletekbe.
A titkos program legalább 2007-re nyúlik vissza. A hadműveleteknek sem a kül-, sem a hadügyminisztérium nyilvános dokumentumaiban nincs nyomuk. Magáról a karacsi központról is keveset tudni: három teherautó, különböző generátorok, műholdas telefonok, számítógépek állnak rendelkezésre. A CIA más előretolt állásához képest ez szinte semmi, de éppen ez a lényeg. A Blackwater munkáját az afganisztáni Bagramban található amerikai légi bázisról koordinálják. A szervezet különböző részlegeiben volt elitkatonák és hírszerzési elemzők dolgoznak, irodáik a virginiai Arlingtonban vannak. A modell a CIA terrorizmusellenes központját utánozza. Karacsiban volt CIA-tisztek figyelik a helyi médiát, elemzéseket készítenek.
Egyesek szerint a Blackwater annyira beágyazódott, hogy mára a pakisztáni amerikai hadműveletek legfontosabb oszlopává vált. Első ismert megállapodását a CIA-vel afganisztáni hadműveletekre 2002-ben kötötte, a szerződés az afganisztáni-pakisztáni határvidék területére vonatkozott. Akcióihoz, cselekedeteihez nem kell kikérnie különleges engedélyeket, ugyanakkor a JSOC minden információjához hozzáfér, ami a terepen szükséges. Egyes tagok segélymunkásnak álcázva tevékenykednek. Fontos feladatuk lehet az, hogy a légierőnek megjelölik a célpontokat, ahol ellenséges fegyveresek tartózkodhatnak.
Katonai hírszerzési források úgy vélik, hogy a Blackwater és a JSOC karacsi tevékenysége ugyanolyan, mint a Katarba telepített amerikai bázisé volt Irak inváziója előtt (tervezés, kivitelezés). Lépéseihez, bárhol a térségben, nem kell kikérnie a zavaros és bonyolult afganisztáni katonai parancsnoki lánc engedélyét, hiszen fedett megbízás nyomán cselekszik. A Blackwater Karacsiban ahhoz is segítséget nyújt a JSOC-nak, hogy az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom ellen műveleteket folytasson - Üzbegisztán területén...
A szervezet kevéssé vesz részt tényleges fegyveres akciókban, azokat inkább az amerikai különleges alakulatok hajtják végre részben a Blackwater tervei alapján. Tevékenységének egy része a külügyminisztérium felkérésére történik („vanília Blackwater"), a különleges egységekben szolgált veteránjai pedig a JSOC programjaiban vállalnak szerepet. „Ezek a fickók nem valami fegyverőrült mániákus lövöldözők. Nem olyan emberek, akik azt hiszik, hogy Barack Obama szocialista, nem ölnek ártatlan embereket. Nagyon jók abban, amit csinálnak" - mondja egy neve elhallgatását kérő forrás.
A Blackwater a Kestral Logistics nevű befolyásos pakisztáni céggel kötött megállapodása alapján Iszlámábádnak is dolgozik (katonai logisztikai támogatás, biztonsági és hírszerzési tanácsadás). A Kestralnak volt magas rangú pakisztáni katonatisztek a vezetői, irodái Pakisztánon kívül is megtalálhatók. Az amerikai külügy fegyverkereskedelem-ellenőrzési igazgatósága sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta azt, hogy a Blackwater rendelkezik-e engedéllyel a pakisztáni szerepvállaláshoz vagy a Kestrallal folytatott üzlethez. A Kestral egyébként egykori amerikai politikusokat is alkalmaz, s igyekszik lobbistákon keresztül befolyásolni az amerikai védelmi és külpolitikát. A Blackwater és a Kestral vezetői között szoros baráti kapcsolatok vannak, együttműködésük kiterjed például a Karacsi kikötőjébe érkező amerikai utánpótláskonvojok Afganisztánba kísérésére is. Az északnyugati tartományban terrorizmusellenes hadműveleteket is indítanak közösen, ahol együtt lépnek fel a pakisztáni belügyminisztérium félkatonai erőivel. A Blackwater emberei inkább technikai tanácsadók, de ez a határvonal a terepen elmosódik. Az iszlámábádi kormány a Kestralon keresztül fizet a BW szolgáltatásaiért. Így a kormány mondhatja, hogy egyetlen nyugati sem vesz részt ezekben a műveletekben, holott éppen a nyugatiak szakértelme teszi lehetővé ezt a fajta terrorellenes fellépést.
Barack Obama elnök beiktatása óta az Egyesült Államok kiterjesztette a távirányítású repülőgépekkel végrehajtott bombatámadásait Pakisztánban. Ezek mára túllépték a Bush idején végrehajtott támadások számát, ami erős bírálatot vált ki a polgári áldozatok miatt. Júniusban egy tálib temetésen hatvanan vesztették életüket. Augusztusban a lapok megírták, hogy a Blackwater Pakisztánban és Afganisztánban részt vesz a célpontok kijelölésében. Több bizonyíték is azt mutatja, hogy az Egyesült Államok mindkét országban tart fenn bázisokat a robotrepülőgépei számára. Minden jel arra utal, hogy az augusztusban meggyilkolt pakisztáni tálib vezér, Baitullah Mehsud elleni támadásban a CIA mellett a JSOC is részt vett. A robot-repülőgépes támadásokban a BW továbbra is együttműködik a CIA-vel és a JSOC-kal.
A CIA-műveletek a kongresszus ellenőrzése alatt állnak, a JSOC bombázásai viszont nem. Ezért van az, hogy „ha egy embert üldöznek, de a házban tartózkodnak rajta kívül még harmincnégyen, akkor végül harmincöten fognak meghalni, mert ez a mentalitás". „Senkinek sem tartoznak felelősséggel, s ők tudják ezt." Emellett a Blackwater részt vesz a Pakisztánban található egyéb titkos amerikai bázisok őrzésében is.
Wilkerson ezredes szerint azzal, hogy a JSOC egykori főnökét, McChrystal tábornokot nevezték ki az afganisztáni amerikai csapatok parancsnokává, a szervezet hatalma és befolyása jelentősen nőni fog a katonai struktúrán belül. A JSOC ellenőriz több fontos különleges elitegységet (pl. Delta Force), amelyeket bevetésre, felderítésre küld, hírszerzési feladatokra alkalmaz.
Szeptember 11. után számos különleges egységben szolgált veterán vált magánvállalatok alkalmazottjává, ahol a szakértelmüket jobban megfizették, mint a seregben. A BW embereinek megvan a kellő tapasztalatuk és szakértelmük, hiszen húsz-harminc évet szolgáltak a hadseregben. Tisztában vannak a saját képességeikkel, „nagyon értékesek". A JSOC ezért veszi igénybe jó pénzért a szolgáltatásaikat. Dick Cheney volt alelnök és Donald Rumsfeld volt védelmi miniszter kiváló kapcsolatokat ápolt a JSOC-kal, Bush idején a különleges egységek a parancsokat közvetlenül a Fehér házból kapták kikerülve a szokásos parancsnoki láncot. Wilkerson ezredes állítja, a JSOC csapatai megannyi diplomáciai problémát okoztak az Egyesült Államoknak szerte a világon. Rumsfeld ugyanakkor egyoldalú kontrollt gyakorolt a titkos hadműveletek felett, amelyekbe a külügyminisztériumot nem avatta be.
A JSOC és a CIA pakisztáni hadműveletei közötti különbségről Dianne Feinstein szenátor, a Szenátus Hírszerzési Vizsgálóbizottságának elnöke a következőket mondta: „Minden egyes titkos hadműveletről és fedett akcióról értesíteni kell a Kongresszust. Ha ezt nem teszik meg, törvényt sértenek."
A Blackwaterhöz hasonló magáncégek alkalmazása a precíziós hadműveletek, például robotrepülőgéppel végrehajtott bombázás során a hatalom számára azért előnyös, mert ha rosszul sülnek el a dolgok, átháríthatja a felelősséget a szerződésesekre. Széles körű alkalmazásuk azonban törvényességi kérdéseket is felvet, különösen, ha halálos áldozatokkal járó, titkos akciókra használják fel őket. Ahogy az egyik amerikai főtiszt nyilatkozott: „A szerződéseseket olyan feladatokra vetjük be, amelyeket a múltban a genfi konvenció megsértésének neveztünk volna. Ha a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kerülnének, ezeket a fickókat könnyedén meg lehetne vádolni háborús bűnökkel. Éppen ez az egyik oka annak, amiért nem ismerjük el a Nemzetközi Büntetőbíróságot."
(Glóbusz)