A nemzetiszocializmus mindeddig páratlan, agyonhallgatott vívmányai, röpke néhány éve alatt

A módszerváltást követő közel két évtized mélyülő magyar válságának tünetei – de valójában a liberális Nyugat pénzügyi, gazdasági láncravertsége, dekadenciája - és az I. világháború után a padlóra küldött Németországra kényszerített weimari köztársaság (1919-1933) rothadt légköre közti hasonlóságra többen felhívták a figyelmet. Mindkettőt a zsidóság és nem a magyar - nem a Nyugat évezredes kultúrái -, ill. a német nép érdekei, elképzelései szerint hozták létre.

Weimar, az antant hatalmak által az 1918-as fegyverszünet idején blokáddal sújtott ország több, mint hétszázezer polgára halálra éheztetésének, Rosa Luxemburg, Karl Liebknecht vörös terrorjának légkörében indult. A zsidóság fájdalmára csak „köztársaság” lett a kísérletből, 32 politikai párttal! Sok más „vívmánya” mellett (munkanélküliség, éhség, magas öngyilkossági arány a városokban, politikai korrupció, stb.) ebben a „köztársaságban” nyert polgárjogot első alkalommal a prostitúció (1927-ben legalizálták). A liberalizmus szellemében „felszabadították" a német nőt - természetesen „önmegvalósítása” érdekében – és a hedonista, léha élet felülírta a kereszténység erkölcsi tilalmait.

Berlin „szex-turizmus ipara” csalogatta a ferde hajlamúakat, akik a disznóval, kecskével való fajtalankodásban is „gyönyörködhettek” Új-Szodoma éjszakai mulatóiban. De az ország más nagyvárosaiban is ott voltak a leszbi és homokos bárok.

A közbiztonság állapotáról, a rendfenntartó erők moráljáról nem más, mint az ún. Holokauszt enciklopédia írja, hogy a rendőrök alulfizetettek és korruptak voltak.

„A prostitúcióból, kábítószer-kereskedelemből, tiltott szerencsejátékokból, pornográfiából, rablásból, s betörésből élő bűnbandák szaporodtak és virágoztak… A rendőrök tehetetlennek érezték magukat a rendőri felhatalmazás korlátai miatt. Néhány bűnvádi eljárást semmisnek tekintettek, mert a rendőrség nem garantálta a vádlott jogait, vagy a nem megfelelő rendőri eljárás miatti fontos bizonyítékok hiányoztak. A rendőri tevékenységet éles kritikával követő szabad sajtó növelte ezeket a rendőrségi hiányosságokat” – található az Amerikai Holokauszt Emlékmúzeum honlapján. (German Police: From Weimar Republic…. - www.ushmm.org – kiemelés általam) Ismerős, ugye? A holokamu-honlap firkásza be is ismeri az általunk orrvérzésig, Olaszliszkáig, Lacházáig, Veszprémig, a szorongás és rettegés száz meg ezer mindennapi, jeltelen színteréig ismert választ: a rendőri erők kezét „alkotmányos korlátozások… kötötték meg”!  




Így volt ez egészen 1933-ig, amikor - közel hétmilliós munkanélküliséggel -, szakadt a cérna. Persze itt ugye illik a liberális Nyugat mafla, elbutított véglényének levegőért kapkodnia! Hát igen. Nem akárhogyan kezdte Adolf Hitler 1933-as kancellárrá választásakor. Évekkel ezelőtt hallottam idős németektől, hogy a weimari rothadás végnapjaiban szinte nem volt hét Berlinben bankrablás nélkül. A kancellár valószínűleg új, s „alkotmányos felhatalmazást” adott a rendőrségnek „nem ejtünk foglyot” jelszóval, ugyanis a rend heteken belül helyreállt! Hasonló határozott intézkedésekkel, a német gazdaság, pénzügyi élet zsidó befolyás alóli kivonásával – az adósság és uzsora finánc kapitalista rendszerének szétzúzásával, a spekulatív tőke termelő tőkével való helyettesítésével - megszületett az első német, s nemcsak gazdasági csoda. A nemzeti valuta, a Reichsmark fedezete nem az annyi verejtékkel, s vérrel szennyezett arany, de a: munka lett! 

A közmondásos Autobahn-építkezéseken milliónyi németnek adtak munkát, német nyersanyagot használva. A dollár-elszámolású kőolajimportból származó bitumen és aszfalt hiányában a gyorsforgalmi utakat német találékonysággal előre gyártott betontáblákból készítették. A nemzetiszocialista rendszerben elért gyors gazdasági talpraálláshoz „exportjövedelemre” volt szükség. Ez valójában a pénz kiiktatásával, cserkereskedelem formájában történt, mivel a német valutának nem volt aranyfedezete – ezt 100 milliárd márka értékben elkobozták tőle a győztesek Versaillesban! A kor szemtanúja, a hétgyermekes, szegény családba született, de az akkori ingyenes oktatási rendszer jóvoltából mérnöki diplomát szerzett, Reinhold Leidenfrost írja: „Mivel Németországnak nem volt többé aranyfedezetű valutája, külkereskedelmévé egy jól működő cserekereskedelem vált. Minden USA-tól és Angliától független ország örömmel elfogadta ezt a szisztémát. Cserébe a gépekért ásványkincseket, kávét, trópusi gyümölcsöt és fontos nyersanyagokat kaptunk Spanyolországból, Portugáliából, Brazíliából és más országokból… Ezen kereskedelem US dollár elszámolással nem volt lehetséges, mivel ezeknek az országoknak nem volt dollárjuk a német gépi felszerelések vásárlására.” Mindezek az országok mindmáig baráti gesztussal tekintenek Németországra, elismerve, hogy Hitler Németországa becsületes módon állt hozzájuk. „Termékeik nem váltak a New York-i tőzsde spekulációjának tárgyává... Ez a kereskedelmi módszer természetesen szálka volt az angol-amerikai zsidó bankárgengszterek (banksters) szemében, mivel többé nem tudtak profitálni belőle.” Mint Leidenfrost írja, ennek – s nem valamiféle gyilkos zsidóüldözésnek - volt eredménye a „Németország elleni szélsőséges izgatás”! (Élet a Harmadik Birodalomban, Der Schlesier, 2002. www.the7thfire.com)

További hazugságok cáfolata végett megemlítendő: nem fegyvergyártással, háborúra készülődéssel „mászott ki” Németország a nagy gazdasági válságból, a weimari köztársaságtól örökölt csaknem hétmilliós munkanélküliségből. Az 1933-at követő két évben a munkanélküliség nagy részben, öt éven belül pedig teljesen megszűnt! „A fegyvergyártás az első alkalommal 1939-től kezdett nagy gazdasági szereppel bírni, az Anglia és Franciaország által ránk kényszerített a háborúval.” Néhány mutató a Harmadik Birodalom hadiipara GDP részesedéséből százalékarányban, ill. Reichsmarkban, 1933-1939 között. 1933/34 – az össznemzeti termék (GDP)4%-a, 1.9 milliárd RM értékben; 1934/35 – mint a korábbi évben; 1935/36 – 7%, ill. 4 milliárd RM;1936/37 – 9%, ill. 5.8 milliárd RM;1937/38 – 11%, ill. 8.2 milliárd RM; 1938/39 – 22%, ill. 18.4 milliárd RM. (R. Leidenfrost)
 
Hitler Németországa agyonhallgatott vívmányai, megbocsájthatatlan bűnei közé tartozik  szociális lakásépítő programja! Fiatal, gyermekes házaspárok tíz év alatt visszafizethető lakáskölcsönt kaptak, kamatfizetés kötelezettsége nélkül, 600-1000 Reichsmark értékű csinos kertes házak vételére. Az első gyermek születésekor a kölcsön negyedét, a negyediknél az adósság egészét törölték számukra! Négy éven belül közel másfél millió tágas, egészséges otthont építettek ezekkel a feltételekkel. Törvény írta elő, hogy egy munkásember havi lakbére nem lépheti túl a 26 Reichsmark (RM) határt. Ez havi keresetének kb. nyolcada volt! Magasabb keresetűeknél is csak 45 RM volt a felső határ.

„Zsidók és más idegen spekulánsok számára” a versailles-i diktátum haditérítései, Weimar  kudarca nyomán a gazdasági válsággal előállt „szörnyű állapotok óriási profitszerzési lehetőséget jelentettek. Az a hír járta, <Menj Németországba, és vehetsz egy paraszti gazdaságot vagy egy gyárat néhány dollárért!>” És jöttek, mert egyre több gazdaság került kényszereladásra a magas kamatok miatti fizetésképtelenség miatt. - A magyar paraszt földjéről történő elűzése, gyáraink „néhány dollárért” való elherdálása nem e minta szerint történik? - A nemzetiszocialista felfogásban egy nemzet csak akkor virágozhat, ha van egy egészséges, vidéki népessége, a hagyományos családi gazdálkodás fontosságával, amelyik „letéteményese egy olyan életformának, melynek erkölcsi és lelki értékei életfontosságúak a társadalom, mint egész … jólétéhez.” Ennek tudatában oly törvényt hoztak 1935-ben, ami a jelen magyar parasztsága földjeink védelmében még várat magára! A törvény kimondta, hogy a 15 hektárnál nagyobb gazdaságokat csak öröklés útján lehet továbbadni és az ilyen idegen kézre került farmokat, a nemzetiszocialista rezsim kárpótlásával vissza kellett szolgáltatni a korábbi tulajdonosnak! Semmisnek tekintve a „néhány dolláros alkukat... Az idegen spekulánsok nagy bonanzája ezen utólagos megnyirbálása… természetesen felkavarta ezeknek az emberek a nemzetiszocialista Németország elleni gyűlöletét”. A vidéki, földművelő népesség boldogulása fontosságának tudatában Hitler házépítési programot indított a legalacsonyabb keresetű népesség, a német parasztság megsegítésére is. „Egyedül 1933-ban 17.611, három év leforgása alatt 91 ezer ilyen lakóházat építettek.” 




Ma az autó a legtöbb magyar ember számára elérhetetlen - vagy a benzinárak miatt garázsban porosodó - luxustárgy. Hitler a német autóipar által kínált 1350 és 1600 Reichsmark értékű autó helyébe egy csaknem mindenki által elérhető „népautót” terveztetett dr. Porschével. A máig is legendás modell, a Volkswagen 995 márkába került és kis részletekben is törleszthető volt. Tehát az Autobahnt nem a „náci hadsereg felvonulási útvonalának” tervezték, még ha használtatott is erre! (R. Leidenfrost)

A nemzetiszocialista rezsim népjóléti intézkedései sorában megemlítendő az általános és ingyenes egészségügyi ellátás! „A német kórházak a legjobb betegellátást nyújtották, a legmodernebb felszereléssel, amelyik az USA-énál is különb volt… A betegnek joga volt megválasztani saját doktorát vagy a kórházat, és a legszegényebb számára is garantálták a teljes orvosi ellátást.” A beteg egy évig maradhatott a kórházban – „külön napi zsebpénz-illetékkel!” (Matt Koehl, A jó társadalom)

Bűne volt Hitlernek, hogy megmutatta: a világtörténelemben először egyszerű munkásemberek milliói és gyermekeik is hozzájuthatnak akár a külföldi nyaraláshoz! Szinte ingyen, több hetes külhoni hajókirándulásra mehettek, míg otthoni, hosszabb nyaralásaikon mindössze napi két RM költségen utazhattak, kaptak ételt és szállást! Az aljas cionista, liberális vagy éppen judeo-keresztény rágalmakkal ellentétben a később - valószínűleg zsidó parancsnokolta bolsevik tengeralattjáró által, közel 10 000 utasával, köztük 4000 gyermekkel! - elsüllyesztett Wilhelm Gustloff nem a „gazdag németek” nyaraltatására készült és használtatott! A Robert Ley, Cap Arkona vagy mások sem. „Ezeket a hajókat gyakorlatilag kitiltották az angol kikötőkből, csak hogy ne lássák az angol munkások, mi állt a munkás rendelkezésére Hitler nemzetiszocialista rendszerében. Kedvenc úticéljuk Madeira portugál szigete, úgyszintén a spanyol szigetek és kikötővárosok voltak.” (R. Leidenfrost) Szólni kell a zsidó bankok és média által agymosott, a cigányterror által letaglózott, még a sírjukban forgolódó ősei által is leköpött gyáva magyarnak – tisztelet a kivételnek! - a tanulás, művelődés jogáról is a nemzetiszocialista


rendszerben. Az oktatás ingyenes volt: még az egyetemeken is, függetlenül a diák anyagi körülményeitől vagy családi hátterétől!  

Újból a közbiztonságról szólva, zsidó vagy filoszemita körök tonnaszámra lökik naponta a Hitler által 1933-tól bevezetett „önkényuralom” rémének meséit. Mint láthattuk, a szemtanú elmondott belőle egy s mást! Hogy mennyire nem volt önkényuralom, azt mutatja, hogy Hitler „megszüntette a rendőrök gumibotviselését”. A weimari években annyi szégyen tapadt hozzá, „hogy többé nem volt megengedett németet verni. Ez világosan mutatta, hogy a Harmadik Birodalom vezetői bíztak a népben, semmint féltek tőle, és hogy a nép bízott vezetőiben, semmint félt tőlük. Hitler alatt hihetetlenül alacsony volt a bűnözés aránya.” (R. Leidenfrost) Ó, nem kell ájuldozni, kedves nappalaink sötétjében megállás nélkül talmudi ihletésű rágalmakat huhogó „demokraták”! - Még hány mesét ér meg a „holokauszt”? De erről bővebben szóltam másutt, A történelmi tények makacs búvópatakja c., több honlapon is fellelhető írásomban. - Ezúttal a háború előtti évek weimari felforgatóinak államellenes tevékenységet folytató politikai foglyainak számát, s fogvatartásuk körülményeit nézzük!  

Az amerikai State Department képviseletében 1933-ban Németországba utazó Hugo Scoenfelt zsidó kiküldött megvizsgálta az ottani politikai bebörtönzöttek táborait. „Kiváló állapotban voltak, mindenkivel jól bántak és tele voltak kommunistákkal” – írta. (Benjamin H. Freedman) Valójában 1939-ig a koncentrációs táborok foglyainak száma nem haladta 22 ezret! Ez a közel 90 milliós Németországban, kevesebb volt, mint a lakosság 0.05 százaléka! – Miheztartásképpen: 1953-ban a Rákosi-éra „felszabadított” Magyarországán kb. 95 ezer politikai fogoly dolgozott az internálótáborokban, és 25 ezer politikai volt a börtönökben. 1945-56 között 15 ezer „hivatalos” kivégzés történt – került nyilvánosságra ’56-ban! (Marschalkó Lajos) Nem más, mint egy másik, habár a „nagy honvédő háborúban” a németek ellen harcoló szemtanú, A. Szolzsenyicin mondja ki a különbséget a zsidó és a nemzeti szocializmus között: „A Gulag táboraiban a vértől megrészegült zsidó terroristák mintegy 66 millió embert öltek meg 1918 és 1957 között!”   

A zsidó történész, Gerald Reitlinger is beismeri, hogy a milliókat állatként kezelő Szovjetuniótól, ill. a kommunista államoktól eltérően a német koncentrációs táborok népessége 1934 és 1938 között ritkán lépte túl a 20 ezret, és ebből a zsidók száma sohasem volt több, mint 3000! (The S.S.: Alibi of a Nation) – Fűzzük hozzá: és még mer SS-ezni a sza*házi!  

Anglia korábbi miniszterelnöke, Lloyd George nyilatkozta a londoni Daily Express-nek 1936-os németországi látogatása után, a „nagyszerű változások” láttán, „melyek Adolf Hitlernek köszönhetők”: „Gondoljunk bármit is módszereiről, melyek bizonyosan nem parlamentárisak, mégis tagadhatatlan”, hogy Németországban „a bizalom általános érzése uralkodik. Az emberek boldogabbak. Országszerte az öröm általános” jelenléte látható."

Akkor viszont miért kellett pusztulnia a Harmadik Birodalomnak? A nemzetiszocializmus bűne nem volt más, mint hogy megmutatta a világnak: a nemzetközi bankvilág, a tőzsdék megkerülésével emberhez méltó életet lehet teremteni még a romokon is. Hitler új gazdasági rendszere „az egész kapitalista aranyfedezet-rendszert veszélyeztette, annak végtelen hiteleivel, melyek adósrabszolgaságot, függőséget és pusztulást okoztak a szegény országok számára a zsidó-angol-amerikai financiális csúcsérdekek igájában.”   

A társadalmi igazságosság és a rend ára a nemzetközi zsidóság hadüzenete volt. Noha a gondolat-smasszerek elhallgatják vagy bemocskolják a nemzetiszocializmus vívmányait, azok minduntalan napvilágra kerülnek. A „történelmi tények makacs búvópatakja” előbb-utóbb utat tör magának, hogy a népek egy bátor, új nemzedéke győzedelmesen megvalósítson egy emberhez méltó társadalmi, civilizációs rendet! 

Balla József