Figyelmeztetés: ismételten és nyomatékosan hangsúlyozom: ez a cikk értelmes, épeszű, gondolkodni kész és tájékozódni szándékozó (laikus) embereknek íródott, akárcsak előzménycikkei és folytatásai. Olyanoknak, akiket érdekel a valóság, kíváncsiak a tényekre és nyitottak arra, hogy megfelelő információhoz jussanak, közérthetően, de amennyire mégis lehet, nem elnagyoltan.
Az Egységes Magyarországi Ortodox Harpci- Chemtrail- Gyíkember- Laposföld- Ötgé- Nemisléteznekvírusok Hitközség fundamentalistái, fanatikusai, tisztségviselői és egyéb, sajátságos és sajnálatos tudatállapotú agresszív rajzfilmfigurák számára elolvasása nagykorú felügyelete mellett sem ajánlott, haloperidolt pedig kérjenek kezelőorvosuktól. Valószínűleg mind a szándék, mind a képesség hiányzik részükről a benne foglaltak megértéséhez, ezért csak felesleges vérnyomásemelkedésnek teszik ki magukat, és ha habzó szájjal gyalázkodva verik a klaviatúrát, annyit érnek el, hogy vehetnek másikat.
Alapvető axióma: az immunválaszt - az immunrendszer működését - nem lehet uniformizálni. Elképesztően összetett, oda-vissza dolgozó szabályzókörökből álló rendszer, amely minden egyednél másképpen működik – és hatékonysága is eltér. Ezért ahány ember, annyiféle oltáshatás.
És ez nem véletlen, ezért mondja azt a korszerű közegészségügy, hogy lehetőleg annyit és akkor oltsunk, na meg azokat, kit feltétlenül szükséges, de én ehhez elviekben nem értek, mert vegyész vagyok.
Az a fogalom, hogy „immunrendszer”, egy meglehetősen összetett, és mind felépítését, mind működését tekintve tervezőnk mindenhatóságát tükröző képződményt takar. Megjegyzem, hogy összehasonlítva az ember más alkatrészeivel, egyébként ez a rendszer csak úgy önmagától meglepően ritkán hibásodik meg, és a tapasztalatok szerint akkor is inkább túlműködik, nem pedig alulműködik. Más kérdés, hogy ma már az allergia népbetegséggé vált – ennek okainak boncolgatása messzire vezetne, és nem tartozik a tárgyhoz (közvetlenül, persze, mert ha mögé nézünk a dolgoknak, akkor azért van kapcsolat a fényes arcú környezet-, és társadalompusztítás, illetve az allergia, illetve a kovid-fertőzés fellépése és túlhisztériázása között...).
Amikor immunrendszerről beszélünk, többnyire a szervezet két alapvető, sejtes és molekuláris immunválaszának kiváltódását és működését értjük alatta. Természetesen az immunrendszer ennél sokkal több: ide tartozik például mindjárt a bőrünk, amely savas pH-jával a legtöbb bacinak kellemetlen környezet, és ép bőrön át a legtöbb kórokozó (és toxin) nem tud behatolni. Ide tartozik emésztőrendszerünk rengeteg védelmi mechanizmusa, kezdve a bőrnél is sokkal savanyúbb gyomorsavval, amely a kórokozók többségének halálos fürdő, vagy a nyálunk emésztőképessége – bár nem vagyunk éppen köpködő kobrák, de nemcsak a kígyó nyála mérges. Az emberi nyál is tartalmaz enzimeket, csak, szemben a viperáéval, nem hemolitikus és kardiovaszkuláris toxinokat, hanem elsősorban amilázt, azaz a keményítőt bontó enzimet, mert mi nem a kisegeret, hanem a zsömlét igyekezzük halálra harapni, de nekünk is vannak baciölő nyál-alkotóink is.
(Megjegyzés: nem nagy genetikai módosítás kell ahhoz, hogy az emberi nyálmirigy is halálos mérget kezdjen termelni. Meg lehet csinálni, és abban sem vagyok biztos, hogy ez még másnak nem jutott eszébe. Ismert az arizonai viperagyík, a gila helodermatoxinjának génje, be lehet vinni az emberi genomba.)
Könnyünk lizozimet tartalmaz, amely az egyik legerőteljesebb enzim, amely a baktériumok tokanyagát, illetve sejtfalát alkotó lipopoliszacharidokat oldja, a biotechnológiában az emlőssejt-tenyészetek bakteriális védelmének kb. egyetlen hatékony szere – az egyetlen ismert erős baktériumellenes szer, amely emlőssejtekre semmiféle hatással nem bír. Ezért nagyon ritka a bakteriális szemfertőzés, egy olyan meleg, nedves helyen, ami csak úgy vonza a bacikat. Ha már meleg, nedves, szűk helyek, nos, a hüvelyflóra pedig erőteljes tejsavtermelőket tartalmaz, ezért nem tudnak benne alapesetben rothasztó vagy patogén baktériumok megtelepedni, nekik a pH 4 már nagyon kevés. A kislányok flórája még közel semleges, ezért is kapják el az úszómedencében a nyolcévesek azt a trichomonast, aminek az elkapása anyukájuknál már apuka eltorzult tekintetét vonja maga után. De az immunrendszerünk „fő része”, vagy inkább tevékeny része (a fentiek a passzív alkotók) a vérben, a nyirokkeringésben, a nyirokcsomókban, illetve egyes szerveinkben lokalizálódnak, és működésükhöz a csontvelő, a lép, a máj, a timusz (csecsemőmirigy) összehangolt működése szükséges. Ezek a sejtek egy része felismeri, mások lokalizálják és felfalják (fagocitálják) az ellent, mások pedig ellenanyagokat termelnek.
Tényleg csak címszavakban, mert erről könyvtárakat írnak tele, nem kell belőle itt senkinek szigorlatozni:
Az immunrendszert sok mindenki képes aktiválni, aki kívülről jön, és ha az immunrendszer meghülyült, akkor az is, ami helyi, ekkor lépnek fel az ún. autoimmun-betegségek, amelyek közös jellemzője, hogy sajnos, irányadó jelleggel, az orvos akkor mondja ki ezt a diagnózist, mikor végképp fogalma sincs, mi baja a betegnek. Mi lehet ez a kívülről jött izé? Az esetek többségében fehérje, vagy fehérjét is tartalmazó molekula, de adott esetben másfajta anyagok, pl. nukleinsavak is kiválthatnak immunreakciót, de paradox módon akár nikkel is. Őket nevezzük antigéneknek. Amíg az immunrendszer idegen dolgokra támad – és azokra rátámad – többnyire nincs baj, ez a dolga, más kérdés, hogy mióta az emberek mesterséges, művi környezetben élnek, és az adaptív immunválaszok nem tanulnak megfelelően, futószalagon készülnek az allergiások (főleg gyerekek), mivel az allergia, nagyon leegyszerűsítve az, mikor az immunrendszer már mindenre ugrik, arra is, amire nem kellene. (Off: allergiára is van számtalan „gyógyszer”, közös jellemzőjük, hogy az allergiát egyik se gyógyítja, legfeljebb jól-rosszul időlegesen elnyomja a tüneteket. Az allergiát a stresszmentes, méregmentes, aktív élet gyógyítja meg, a napfény, az erdő, a madárdal, a teremtett világ szépsége, és a béke a Teremtővel, de ezeket a gyógyszergyártók egyelőre nem forgalmazzák.)
Továbbá: az emberek hajlamosak sokat ártani immunrendszerüknek. Nem alvással, dohányzással, drogozással kb. tudatosan, felelőtlen gyulladásgátló-szedéssel meg a nélkül, hogy tudnák, hogy mit csinálnak. A gyulladáscsökkentő gyógyszerek – egyszerű paarcetamol, diclofenac, ibuprofen, stb. – ugyanis „csökkentik a megfázás tüneteit”… na, ezek a tünetek az immunrendszer működésének tünetei, a láz, az izzadás, a bepirosodott torok, a rossz közérzet. A „gyógyszer”, amit megfázásra szedünk, gyógyulásunkat a legtöbb esetben…hátráltatja. (Tessék használni gyógyteát.)
Immunsejtjeinknek számos típusa van, és mindegyiknek meg van a maga dolga. Többé-kevésbé tudják egymást helyettesíteni, ahogy a harckocsiágyú is tudja suta módon esetleg pótolni a tábori tüzérséget, de tökéletesen nem, ezért specializálódtak, ezért, ha valaki kiesik a sorból, vagy meghülyül, abból jó nem sül ki. Pl. a HIV vírus is „csak” a T-limfocitákat pusztítja, előbb-utóbb mégis felteszi a fehér zászlót az immunrendszer. Ezen sejtek - az immunsejtek - nagyobbrészt csontvelőben gyártódnak, és egyes sejtek éréséhez a timusz, azaz a csecsemőmirigy működése, „iskolája” szükséges. Fő közlekedési pályájuk a nyirokerek és a hozzá kapcsolódó nyirokszervek, illetve a nyirokcsomók, amelyek fertőzéskor erődként funkcionálnak, a legnagyobbak ott vannak, ahol az ember a legtöbb mocskos dolgot veszi be - ... és átvitt értelemben, adja is ki... ezek a szájüreghez kapcsolódnak, a mandulák. Érdekes, hogy sok szájüregi elsődleges vagy másodlagos fertőzés... gyulladt fog, herpesz, aphta... esetén a nyaki nyirokcsomók duzzadnak meg, aktiválódnak első körben. Akik falnak – fagizálnak – azok a falósejtek, azaz a fagociták, bár ezt a fogalmat ma már nem nagyon használják. Kik ők?
Az első csapat, akiről szólni érdemes, az ún. dendrikus (vagy dendritikus) sejtek. Nevüket a görög „dendrosz” (fa, növény) kifejezésből kapták, mert nyúlványaik gyökér-, vagy ágszerűek, ezekkel mászkálnak. Az ún. monocitákból képződnek. Ők a kapuőrség, vagy úgy is fogalmazhatok, hogy a harcfelderítők. Ők figyelnek a bőr mélyebb rétegében, az orrnyálkahártyán, a tüdőnyálkahártyán, de a farkincánk végén is, sőt, a szervezetben is a szervek felszínén, mindenhol, ahol kórokozó bejöhet. Szemben a ukrán határőrrel, nem lehet őket húsz euroval elintézni. Nagyméretű, amőbaszerű, morcos jószágok, akik mindenkitől aki gyanús, megkérdezik: mi járatban itt, ahol madárszar se jár? Nincsenek sokan, mint általában az őrök, és nem feladatuk, hogy komolyabb támadást visszaverjenek. Ha oltási igazolvány nélküli, idegen sejt (antigén) csöppen eléjük, menten felfalják, bekebelezik őket, és erre szolgáló enzimjeikkel kezelhető méretű fehérjeegységekre, alkatrészekre kapják szét őket, általában 20-50 aminosavból álló darabokra. Szemben a granulocitákkal (a fő-falósejtekkel), akik rohamutászként addig falnak, míg el nem pusztulnak, saját rohamrambó-önfeláldozásukkal minél több kórokozót ölnek meg, a dendritikus sejtek, mihelyt elkaptak egy-két rosszfiút, azonnal futárként rohannak a legközelebbi nyirokcsomóba, megnyomni a riadócsengőt.
Természetesen nem szirénáznak, hanem kémiai jeleket bocsátanak ki, a rengeteg sok mindenféle citokin közül az elsők egyike volt, amit felfedeztek a, dendritikus sejtek interferonja, illetve az interleukin12 molekula, amelyet oly sokat emlegetnek koronavírus-ügyben is. Ezen kívül a dendritikus sejtek közvetlenül is puszilkoznak a többi nyiroksejttel, és a felszínükre kiválasztják az alkatrészeket: tessék, gyerekek, ezeket kell keresni, ezek az agresszorok.
Dentritikus sejt. Fotó: sciencephoto.libary
Mihelyt a dendritikusok megnyomták a vészcsengőt, kivonulnak a többi harcolók. A fehérvérsejtek alapvetően két csoportra oszthatóak: az egyik társaság eszi, felfalja az ellenséget, a másik társaság pedig ellenanyagokat termel. Ha nagyon sarkítva akarok fogalmazni, akkor e mentén beszélünk sejtes és molekuláris immunválaszról, az egyiknek csatabárdja van, a másiknak mérge. (De ez tényleg nagyon ki van sarkítva.)
A monocita (egymagvú) sejtek egy része nem alakul dendritikus sejtté. Ők a takarítók, eszik a szövettörmeléket, mindent. Messze nem ők a legfontosabb kórokozóellenes sejtek, csak kisegítők, tovább élnek, mint a nagy falók. Ugyanakkor az ő feladatuk is bemutatni a T-sejteknek azaz antigéneket. Egy részük nagy falósejtekké, makrofágokká alakul. Ezek a sejtek kilépnek a vér-, és nyirokkeringésből bárhová el tudnak jutni a szervezetben, ő előlük nincs menekvés, ők mennek utána azoknak a kórokozóknak, amelyek kicselezik az ellenanyagokat, elbújnak előlük. Két alaptípusuk – a gyulladáskeltő M1 és a szövetregenerációt végző M2 van, ezeknek pedig kb. tucatnyi altípusuk, minden fontosabb szervnek megvan a maga makrofág-típusa. Valóban nagy sejtek, átlagos átmérőjük meghaladja a 20 mikront, ezzel több ezerszer nagyobb térfogatúak, mint egy átlagos kórokozó baktérium, nem csoda, hogy akár száz bacit is befalhatnak – „kiszagolják” a baktériumok sejtfalanyagát, és amit azzal bevonnak, annak a makrofág nekiesik. Hosszú életűek, és ők is prezentálnak antigéneket a T-sejteknek. Termelnek gyulladáskeltő anyagokat, ún. bradikinineket, ha egy szövetbe kórokozók hatolnak be, a makrofágok odagyűlnek, „begyullasztják”, és indul a balhé. Ezért a szövetregenerációban, a sebgyógyulásban a szerepük megkerülhetetlen. Mivel marha nagyok, ők igyekeznek főleg felfalni a nagy méretű idegen testeket, pl. a bőrbe került szálkát, amelyet a test enzimjei darabolnak, és pl. a nagyon aprószemű tustintát is megeszik, amit túl mélyre tolnak be tetováláskor...ekkor gyullad be a tetkó. A sebbe először granulociták gyülnek, majd az ő munkájukat segítve jönnek oda a makrofágok, és elkezdenek sejtregenerációs, anyagcsere-, és sejtosztódást-fokozó citrokineket kiválasztani, termelni. Viszont vannak baktériumok, vírusok, akik kihasználják őket, meg tudnak bennük bújni, ezzel „elrejtőzni”, ilyenek a TBC baktérium,a brucella, a legionella, de a salmonella is, de a vektorvakcinákban használt adenovírusok is.
A fehérvérsejtek fő tömegét – az ember esetén mintegy 55-80%-át a granulociták teszik ki. Nevüket onnan kapták, hogy ahogy a baktériumsejteket is ki lehet festeni, mint a középiskolás ribit, úgy az ő sejtjeikben is vannak megfesthető szemcsék, ún. granulák, amelyek egyébként hatalmas enzimcsomagok, olyasmik, mint egy Leatherman fogó, vagy egy svájci bicska, amelyekkel a különböző baktérium, gomba-, vagy parazitasejteket szépen szét lehet szedni cafatokra, kihez mi kell. Leegyszerűsítve, a legnagyobb számban jelenlévők, a pH 7 mellett festhető, ún. neutrofil granulociták a baktérium-, gombasejteket eszik, az eozinofil sejtek pedig a protisták, állati paraziták sejtjeit falják fel (ők nagyobbak). A sejtes immunválasz derékhada – ők. A granulociták, szemben a zorróként küzdő makrofágokkal, a gyalogság, hálátlan, arctalan névtelen tömege, rövid ideig élnek, befalnak annyi betolakodót, amennyit csak tudnak, aztán ők is elpusztulnak, és belőlük lesz...a genny. És vannak – csekély számban - a lúgosan festhető, basofil sejtek, akik speciális funkciót látnak el: ők a gyulladásos folyamatok fő vezénylői, ők érzékelik a gyulladáskeltőket, és választanak ki gyulladást okozó bradikinineket és hisztamint. Mikor valaki allergiás lesz, az ő számuk megnő, és túlfontoskodják magukat.
A női fehérvérsejtben megjelenő Barr-test. Fotó: mún.ca. biology
Muszáj megjegyezni, bár talán többen tudják, hogy a neutrofil granulocitákból már ezelőtt 100 évvel meg tudták mondani, hogy az férfi vagy nő granulocitája, illetőleg vére (a Torinoi Lepel vizsgálata alapján Krisztus fiú volt, de ez talán senkit nem lep meg). Gondolom, senkinek nem árulok el titkot azzal, hogy az embernek 44 testi és 2 ivari kromoszómája van (utóbbi minden emlősre igaz, a hüllők, kétéltűek másképpen adják elő), a XX a nő, az XY a férfi kromoszómapár, mivel a való világban más nemű emberi egyedek nem léteznek, csak ha selejtesek (mert egyébként van XYY és XXY , de XXXY és XXYY is, de ezek betegek) („és férfinak és nőnek teremtette őket”). A női sejtekben, érthető módon, az egyik X alapból felesleges, és összetöpped, a sejt nem használja. Ez az ún. szexkromatin, vagy Barr-test. Nos, ez a sejttestecske a neutrofil granulocitákban, mert ezek eléggé nagyon specializált, furcsa belső felépítésű sejtek, jellegzetes dobverő alakú, és már fénymikroszkóp alatt egyértelműen felismerhető. Ezért bárkinek a véréről ránézésre meg lehet mondani mikroszkóp alatt, milyen nemű, tehát, aki Thaiföldön vagy Brazíliában szexinek látszó lánynak látszókkal ismerkedik, az vigyen magával egy mikroszkópot, egy pici tűt, és lesse meg, mert ha a fehérvérsejtjének van bunkós végű farkincája, akkor az egész egyednek nincs, ha viszont fordítva van, ...akkor b.zi vagy.
Rajtuk kívül pedig ott vannak még az ellenanyag-termelő sejtek, az ún. limfociták. Ők a nevüket arról kapták, hogy ők a „nyiroksejtek” (lympha = nyirok, ez közös eredetű a „nimpha” kifejezéssel, a görög-római mitológia „nimfomániás” (mindig nedvesedett..) mocsári tündérkéivel). Egyik osztaguk az ún. természetes ölősejtek vagy NK sejtek a veleszületett immunitás részei: ők pusztítják el a rákos sejteket (és ha nem működnek rendesen, akkor nekünk kampó) és azokat a testi sejteket, akik vírusfertőzöttek, és amely sejtek ezért „ölj meg, áruló vagyok” citokinjelzést bocsátanak ki.
A fagocitózist Mecsnyikov fedezte fel, és tisztázta széleskörű szerepét a sejtműködésben. 1908-ban Ehrlichel megosztva kapta meg a Nobel-díjat, mikor még arra érdemeseknek osztották
A B-limfociták termelik nagyobbrészt az immunglobulinokat, azokat az anyagokat, amelyeket aztán „antigén gyorsteszt”-ben vizsgálgatnak, hogy van e nekünk igégénk meg íemgénk (róluk kicsit később). A fertőzés bekövetkezte után a B-limfociták egy része ún. memóriasejtekké alakul. Ők egyszerűen elteszik magukat emlékezni, az adott kórokozó antigénjeivel. Ismételt fertőzés esetén szólnak nekik (a dendritikus sejtek, többek között), hogy hé, vén szivar, tápászkodj fel, munkára. Hogy is volt vagy tíz évvel ezelőtt, kikkel találkoztunk, kik voltak hátrányosék, akik betörtek hozzánk? Akkor a B-sejtek szépen előkoccannak, és célirányosan megindul a támadás az arra már járt kórokozóval szemben. Na, ez a fertőzés okozta vagy oltás okozta immunitás – a szerzett immunitás – lényege. Míg a fagocitáló sejtek és az NK sejtek alkotják az ún. veleszületett immunválaszt, mondhatnám úgy is, a gyári szériafelszereltséget fedélzeti önvédelmi fegyverekből, addig a B-limfociták (és a T-limfociták) azok, akik „tanulnak”, azaz adaptálódnak a környezethez, a kórokozókhoz. Mivel egy kicsi gyerekeknél ez még nincs, a piciny babák rettenetesen érzékenyek aljas bacikra, ezért is a fejletlen világban (meg Európában is, pár száz évvel ezelőtt) a 0-2 évesek fele kimúlt valamiféle hasmenéses vagy egyéb járványos nyavajában, mert még korlátozott az önvédelmük. Ez leginkább azért van így, mert az antigéneket, ha egyetemen kérdezik, két ő csoportjuk van, az ún. T-dependens antigének, amelyek alapvetően a fehérjék (mármint az idegen fehérjék), ezek kialakítanak immunmemóriát (memóriasejteket) és T-sejtes aktiváció kell ahhoz, hogy a szervezet felismerje őket, és idegenként identifikálja. Ez már 2 évesnél fiatalabbak esetén is működik, és vannak az ún. T-independens antigének, ezek általában olyan fehérjetartalmú molekulák, amelyek nagyobb része valamilyen poliszacharid, és ez többnyire egy baktérium tokanyaga. Ezekkel a B-sejtek T-sejtek nélkül is elboldogulnak, de ezek memóriasejteket nem képeznek, és ez 2 évnél fiatalabbakban gyakorlatilag – nem működik. Mivel a bélfertőzést okozó baktériumok meg pont ilyenek, ebből két dolog következik: a bélbaktériumok ellen igazán hatásos védőoltást nem nagyon tudunk csinálni. Arra jó, hogy míg valaki elutazik a trópusi Embóliai Köztársaságba, vagy Felső-Hátsósufniába, kapjon egy védőoltást a helyi koleraszerűség ellen, ami jó 3-5 hónapig, de annyi. Viszont az a bélfertőzés, amely egy felnőttnél esetleg egy kiadós fosást okoz, pici babára életveszélyes. Mihelyt azonban átestek az obligát fertőzéseken, egyre többön és többön, a 2 és 14 év közötti gyerek immunrendszere a legfogékonyabb: a leggyorsabban dolgozik a csontvelő, a leggyorsabban állítja elő a B-sejteket.
Ezért van az, hogy:
a., a természetes „gyerekbetegségek” kiállása többnyire erre a kora esik
b., ekkor érdemes beadni a védőoltásokat
c., a gyerek jobban ellenáll és gyorsabban gyógyul, kivéve, ha kimeríti a táplálékhiány vagy a láz, mert kevesebb a tartaléka, mint egy felnőttnek
c., sajnos, az immunrendszer meghülyülése se ritka fokozott működés során, így viszonylag gyakori a gyermekkori leukémia, autoimmun megbetegedés, és nem csak viszonylag a gyerekeknél kialakuló allergia.
A limfociták másik fajtáját az úgynevezett T-sejtek képezik. Nevüket a timuszról, azaz a csecsemőmirigyről kaptak: az ifjú, a csontvelőből kibocsátott sejtek oda járnak iskolába. A bukási arány meglehetősen magas, pótvizsga nincs, dékáni nincs, úgy a keletkezett sejtek kb. 2%-a hagyja el éretten és élve a timuszt, de ezek valóságos Rambók. Jellemzőjük az ún. T-sejt receptor, amely felismeri és megfogja a testidegen fehérjéket. A nem variálódó T-sejt receptorok megfogják és a variálódó T-sejt receptorral felszerelt sejteknek bemutatják az antigént. Ezen kívül a felszínükre jellemző egy speciális glikoproteid, amely ahhoz kell, hogy megragadni tudják vele a tetsidegen anyagokat, ezek az ún. CD proteidek, több típusuk van, sejtenként különbözve, pl. a CD-4, CD-8+, stb. A helper (H) T sejtek segítik a többi immunsejt munkáját: ha egy antigén-prezentáló sejt ad nekik egy munkadarabot, aktiválódnak, és különböző kémiai jelző molekulákat, citokineket bocsátanak ki, akik a b-sejteket, a makrofágokat és a többieket felaktiválják, illetve célra vezetik. Jellemzőjük, hogy ők, szemben a legtöbb vérsejttel, képesek osztódni, éspedig gyors ütemben, mihelyt felaktiválták őket, nagyon szaporodni kezdenek. A szupersszor T sejtek – regsejtnek is hívják őket – éppen, hogy „hűtik” az immunrendszer kedélyét. A fertőzés leküzdése után ők adnak ki olyan kémiai jelmolekulákat, ami a többi sejtet nyugalomba hozza, szépen visszateszi őket standby-ba, öcskös, vége a harcnak, higgadjá’ le, szívj egy haskát, egyél perecet. Ezen kívül azokat a fehérvérsejteket, akik nem hallgatnak rájuk, jól el is pusztítják. Nélkülük az immunrendszerünk kb. felfalna minket, ezek nélkül a sejtek nélkül a saját szöveteket is megtámadnák. Nem kell különösképpen hangsúlyozni, hogy az autoimmun megbetegedések jelentős részében ezek a szupresszor sejtek hiányoznak, vagy nem működnek megfelelően. Jelenleg elég sok gyógyszerkísérlet folyik annak érdekében, hogy olyan fehérjéket állítsanak elő, amit a szupresszorok is használnak, amelyekkel autoimmun betegek egyensúlyban lennének tarthatóak immunromboló terápia nélkül is. Én is részt veszek egy ilyen anyag fejlesztésében, (toxikológiai oldalról), de ez még bőven klinika előtt van.
Nem jó kifejezés, hogy a „legfontosabb”, de mindenesetre a leglátványosabb és legnagyobb számú T-sejt, a Tc-esek, azaz az ölősejtek (T-killer) amiket citotoxikus sejteknek is neveznek. Az ő dolguk a vírusok ölése első körben, és a vírusfertőzött vagy rákossá vált sejtek elpusztítása. Minden testi sejt felszínén van egy jelölőkártya, amit MHC-nek (major histocompatibility complex) nevezünk, a Tc sejtek ez alapján azonosítják és ismerik fel a testi sejteket, és akinek ezt nem találják megfelelőnek, arra rárontanak az ellenanyagaikkal. MHC minden sejtmagos sejt felszínén található, és az emberi sejtek, ha kínjuk van..mert mondjuk, éppen vírust gyártanak, vagy megrákosodtak, ezt az MHC-t megváltoztatják egy valamilyen fehérjelánccal, azaz kvázi, maguk kérik az immunsejteket, hogy intézkedjenek ellenük, mint az ellenséggel körülvett tüzérfelderítő, aki magára vezeti rá a tüzérségi tüzet. Persze, megfelelő citokinek segítségével a Tc-k tevékenysége fokozható – vagy kikapcsolható. A jelenlegi legkorszerűbb autoimmun-betegség elleni szerek éppen a T-killer sejteket „nyugtatózzák le”. Mondani sem kell, pl. egy koronavírus-fertőzés esetén ez nem éppen életbiztosítás.
Ha nagy általánosságban akarunk fogalmazni, akkor sárkány ellen sárkányfű, cigány ellen bőrfejű, azaz sejtek ellen sejtes immunválasz, molekulák ellen molekuláris immunválasz következik a szervezet részéről. A baktériumok, rickettsiák, gombák ellen kevéssé hatásosak az ellenanyagok, az immunglobulinok. Természetesen termelődnek, illetve működnek, de a baktériumsejteket ilyen módon nehezebb elölni, semlegesíteni. A baktériumok ellen főleg a fagocitózis válik be, ezért is próbálják a bacik ezt kerülni, vagy védekezni a megemésztődéssel szemben, persze, a legtöbb baktérium termelni is igyekszik olyasféle toxinokat, amelyek valamilyen módon gátolják a molekuláris immunválaszt. Ezért is kevéssé válnak be – nagy általánosságban – a bakteriális fertőzésekkel szemben az oltóanyagok, mert az a fajta memóriasejt-alapú molekuláris immunválasz, amely vírusok esetén vezető fontosságú, a baciknál másodlagos. Természetesen azért baktérium ellen is lehet az esetek nagy százalékában többé-kevésbé hatékonyan aktív immunizálni, de mivel a bakteriális fertőzések ellen hatékony gyógyszerekkel rendelkezünk, legyünk őszinték, nem is túl nagy üzlet gyógyszergyártóknak, kutatóknak ezen a téren nagyot alkotni, mert van, egyrészt hatékony, másrészt jövedelmező módszer. Az állati véglények, plazmódiumok okozta fertőzések – mint az álomkór, a Changas-betegség, vagy a malária – ellen végkép nincs, nem is lehetséges oltás, ezek nagy méretű, a baktériumsejt méretét általában több ezreszeresen meghaladó térfogatú sejtmagos egysejtűek csak immunglobulinokkal elpusztítani kb. nem lehet, ezért ezt mesterségesen – oltással – sem lehet előidézni. Malária ellen oltás minden bizonnyal sose lesz. Meg hülyeség ellen se.
Teljesen más a helyzet molekulák - azaz jellemzően vírusok és toxinok – ellenében vívott harcban. A káros, veszélyes, mérgező, fertőző idegen fehérjék ellen az antitestek, az immunglobulinok alkalmazása az immunrendszer elsődleges és fontosabb válasza.
A baktériumok és a náluknál nagyobbak – kígyók, skorpiók, pókok, medúzák, kúpcsiga, mérges gyík, tengeri herkentyű – toxinjai fehérjemolekulák, méretük rendszerint 1 és 500 KD közzé esik (azaz gyengébbek kedvéért: 1000 és 500 000 protontömeg közzé) azaz elég nagyok ahhoz, hogy ne lehessen őket csak úgy kihugyozni, de elég kicsik sejtes mérethez viszonyítva. A toxinok általában valamely, az élő szervezet számára fontos enzimet, enzimrendszert folyamatot blokkolnak, és ezzel a szervezet károsodását, halált okozzák. A csörgőkígyóméreg legfontosabb frakciója feloldja a vörösvértesteket. A kúpcsiga mérge leblokkolja az idegsejtek nátriumcsatornáit. A botulotoxin az idegsejt szinaptikus végében bont egy fehérjét, ezzel megakadályozza az acetilkolin felszabadulását. a tetanuszbaci tetanospazminja egy endopeptidáz, amely felszívódik a gerincvelőbe, és ott gátolja meg azokat az enzimeket, amelyek a meditátoranyagokat, a glicint és a gammaaminosavat gyártanák. A toxinokat könnyű semlegesíteni…kémcsőben,… csak egy pár csepp formaldehid kell hozzá: ez ugyanúgy összeragaszt egy karboxocsoporttal két toxinmolekulát, ahogy a fenolmolekulákat meg bakelitté tapasztja össze. Az így nyert toxinok már hatásukat nem tudják kifejteni, de az immunrendszer foglalkozik velük, immunológiai tulajdonságaikat megtartják. Kígyóméreg ellen formaldehidet intravénásan beadni hatékony ellenszer, aki megkapja, az tutira nem fog a kígyóméregtől meghalni, mivel a formaldehid sokkal gyorsabban kivégzi, de ha előzetesen formaldehiddel inaktivált toxint adnak neki, a szervezet ellenanyagot fog termelni a toxin ellen, és azt közömbösíti. A gyakorlatban az ember immunizálása ilyen módon akár kígyó, akár skorpió ellen kevéssé válik be, mert hiába az ellenanyag, a rémült kicsi állat akkora dózist nyom be hirtelen, hogy az ellen már az összes ellenanyag kevés lesz. Ezért az „ellenszérumok”, kígyó ellen úgy készülnek, hogy a méreggel lovakat vagy marhákat immunizálnak, és leveszik és frakcionálják az állat vérsavóját – lényegében pont úgy, mint ahogy a koronavíruson átesett személyek (és nyulak…) szépen bemennek a véradóba, és adnak vérplazmát, hogy az ellenanyagaikat beadják súlyos állapotú fertőzötteknek (de én csak egy adagot adtam, kikötve, hogy mivel anyám kora és alapbetegsége miatt veszélyeztetett, a többit elteszem neki, ha szüksége lenne rá). A különbség annyi, hogy a pacik és bocik esetén ez nem önkéntes, és az ő ellenanyag-savójuk kiválóan fel is használható. Vipera-össztoxinból a halálos adag hússzorosával beoltott ember is megmenthető megfelelő mennyiségű ellenszérum használatával. (A sündisznók immunisak a kígyóméregre, és mielőtt megkérdezi valaki, a kígyó is immunis a saját mérgére, nem hal bele, ha véletlenül elharapná a nyelvét, amit persze nem tud megcsinálni, mert a kígyóállkapocs nem alkalmas rágásra, ezért nem is forgalmaznak a kobráknak egérízű orbitot.) Hasonló dolog történik, mikor az ember „tetanuszt” kap, nem a Cl. tetany bacilus ellen kap oltást, hanem a tetanuszbaktérium toxinja ellen. Hasonlóan a diftériabaktérium is a toxinjával öl, az ő oltása is toxin elleni oltás.
Mik ezek az ellenanyagok, vagy ha úgy jobban tetszik, immunglobulinok (Ig)? Alapvázában egy négy fehérjeláncból összerakott, jószerivel Y alakú óriásmolekulák (amelyek lehetnek többszörözöttek is), akiknek több fajtájuk van, és az Y két végén számos fajta, az adott toxinnal, vírussal hatékonyan reagáló vég található, amellyel ezek hozzákötnek, és „megfogják” őket. Az immunglobulinoknak, az őket alkotó fehérjeláncok alapján öt alaptípusa van: M, D, G, A, E. Ezt onnan lehet megjegyezni, hogyha ennyit el tud mondani az ember, akkor a jószívű adjunktus a vizsgán MEGAD-ja rá a kettest. Mindig két egyforma könnyű és két egyforma nehéz lánc alkotja őket, a nehéz láncok a szár és a villa egy-egy ága, a könnyű láncok az Y villájához tapadnak. Könnyű kitalálni, hogy akkor ötféle nehéz lánc van – könnyű csak kettő. Miért van ennyi? Kicsit olyan, mint az autógyártóknál az egységes padlólemez, a szervezet ötféle Ig-re építi fel az összes kórokozó összes ellenanyagát, és ahogy a miniautó padlólemezére nem lehet böhöm terepjárót tenni, itt is többféle szerelési váz kell. A legkisebb az IgD, ennek csak szabályzófunkciója van. Legtöbb az IgM-ből termelődik, ez a legjelentősebb ellenanyag, az anyai IgM a magzatba is bejut, és a gyaereknek több hónapig még védettséget ad anyuci bacijai ellen, így Putris Rozál rajkója adott esetben már a nemi betegségekre nem fogékonyan születik. Az IgA a vérben elég kevés van, ők a behatolási kapukat őrzik, akárcsak a dentritikus sejtek, a nyálkahártyán, a bélhámon, stb. Ezért lehető őket kimutatni a kovidos ormányból, ugyanúgy, mint a SARS-CoV-2-t PCR teszttel, (ugyanolyan pontatlanul) és a covidra specifikus IgA jelenléte az orrban bizonyítja, hogy az illető már átestett a fertőzésen. És nagyjából nincs a bolygón olyan ország, ahol ezt az egyszerű műveletet elvégeznék az oltásra jelentkező között, és a már volt (tünetmentes) fertőzötteket nem oltják be, vagy legalábbis hátrébbsorolják az oltási rendben, hogy elsőnek azokat oltsák, akiknek arra az oltásra, hé, éppen szükségük is van, ezzel biztosítva a kevés oltóanyagos kezdeti fázisban az oltóanyagok minél nagyobb hatékonyságú alkalmazását. Az IgE is alig van jelen a vérben, a basofil granulocitákhoz kötődik, és főleg paraziták ellen veti be őket a granulocita.
Az immunglobulinokat enzimmel három részre lehet őket szedni, nagyjából a két villaágra és a szárra. A szár – az ún. Fc régió – szó volt róla, hogy erre aplikálják rá az ACE-2 receptor molekulát az ELTE és a Richter kutatói, hogy a koronavírust megkötő fehérjegyógyszert szerkesszenek - különböző sejtekhez kapcsolódik, többek között más immunsejtekhez, mint aki megtermelte őket, és különböző ellátmányokat követelnek a munkájukhoz, szervezetbeli reakciókat, ilyen-olyan anygaok termelődését, vészreakciókat – váltanak ki. A villa részei meg összevissza pakolhatóak, ezzel szinte végtelen számú változat rakható ki belőlük, így mindig lesz egy olyan, amely pont illeszkedik ahhoz az antigénhez, amit meg szeretnének kötni. Hányféle termelődik? Egy B sejt többfélét is termelhet. Attól függ, az adott személy szerzett immunitása milyen mértékű, de adott esetben több tízezer -féle, sőt, millió féle immunglobulin (és B-sejt…) lehet jelen a szervezetben (ezek többsége nagyon csekély mennyiségben), amelyeket még a legkorszerűbb kémiai analitikai módszerekkel sem igazán lehet mérni, ezért őket immunológiai reakciójuk alapján határozzák meg. Ahhoz, hogy ennyiféle fehérjeláncot termeljenek, a teljes emberi genom se lenne elég, sokáig kérdéses volt, hogy ezt mégis, a B-sejtek hogy oldják meg? Trükköt alkalmaznak: a DNS-ük rekombináns, egy speciális rendszer folyamatosan változtatgatja a termelendő szekvenciát, egészen addig, míg be nem jön a „jó lesz” jel, azaz az adott fehérjeszekvencia nem illeszkedik az antigénhez. Onnantól a sejt ontja, és a vírusok meglehetősen elkeserednek.
Az immunglobulinok vázlatos felépítése. Az alapváz – amely többszörözhető – leginkább Y alakú, és négy fehérjeláncból áll. Forrás: scinexx.de
Az Ig-k arra az antigénre specifikus mennyisége az antigén bejutása után hetek, hónapok alatt lecsökken, - legtovább a leglassabban termelődő, legnagyobb, öt alapegységből (pentamer) gyártott IgM-ek maradnak meg, mert ők olyan nagyok, hogy nem tudnak kilépni a véráramból, és értelemszerűen kipisálni se tudjuk őket, molekulatömegük megközelíti az 1 millió D-t, ők a „tartós tej” - de maga a memóriasejtek csapata megmarad, és újabb antigén-megjelenés esetén gyorsan és hatékonyan ismét megindul az adott specifikus immunglobulin szintézise. Ezért nem igaz tételesen, hogy a „nagyon alacsony immunglobulin szint nem jelent védettséget.” Nem ettől függ, hanem attól, hogy az immunrendszer képes-e reagálni, a memóriasejtek „be tudnak-e indulni”. Ahhoz, hogy a memóriasejt szépen lenyuszuljon, működőképessé érjen, lemenjen pihenni, általában 4-6 hónap szükséges. És nahát, tervezőnk úgy alkotott minket, hogy kb. pont annyi idő, míg az elsődleges immunglobulinok jelentősebb mennyiségben jelen vannak a vérben. Mihelyt az immunglobulinok szintje kritikus alá csökken, kész az üzemképes memóriasejt (ép immunrendszerű személy esetén.) Ismételt fertőzés esetén ezek órák, de legfeljebb 1-2 nap alatt képesek „felkelni”, átalakulni antianyag-szekretáló plazmasejtekké.
Az tehát meglehetősen meredek kijelentés, hogy egy, pl. a koronavírus ellen beadott védőoltás 5-6 hónap védettséget biztosít. Bocsánat, némileg csúsztatás, de nagyobb mértékben nem az, hogy az esetek többségében néhány hetes, hónapos védettség passzív gammaglobilin-oltással is elérhető (picit később…), vagy olyan, a kórokozó jellege miatt hatékony oltással nem „fogható” kórokozó, mint a dizentéria vagy a tífusz baktériuma ellen is van ilyen hatástartamú oltás. Molekuláris (immunválaszra jól reagáló vírusok esetén a védettség mindig sok évig, jellemzően 10 évnél tovább, vagy életfogytig szól. Sőt, halálunk után sem kapjuk már el azt a vírust...
Nem szokták hangsúlyozni – általam nem ismert okból – a médiában megszólaló immunológus szakemberek – pedig nyilván tisztában vannak vele, ez nem kérdéses – hogy a különböző rokon kórokozók között azért eléggé erős keresztimmunitás áll fenn, és ez a koronavírus-fertőzés lefolyása szempontjából is fontos. Aki átesik egy tularémiafertőzésen, sokkal kevésbé érzékeny a pestisre (amíg a védettsége tart). A BCG véd a tuberkulózis-mycobaktérium ellen (ez azért mondjuk , sokkal bonyolultabbb…). Sőt, ha emlékezni tetszünk, akkor ugyebár Jenner korszakalkotó felfedezése az volt, hogy a tehénhimlő és a halálos lefolyású emberi variola, a feketehimlő között fennáll a keresztimmunitás. Ugyanez megfigyelhető a közönséges, obligát koronavírusok, és a jelenleg sztárolt SARS-CoV-2 között is, a tüskefehérjéjük alapjának variabilitása minimális, a hagyományos, békebeli koronavírusok okozta fertőzések után a B sejtek termelte egyfajta antitest nagy affinitást mutat a rettenetes koronavírus iránt is. Ebből két dolog következik. Egyrészt, a betegség különböző súlyosságú lefolyásában annak is van szerepe, hogy ki kapott már (jó immunrendszer mellett) korábban ilyen koronavírus-fertőzéseket, e miatt a lakosság egy nagy százaléka eleve legalább részlegesen immunis. Ezért például halmozott hülyeség a betegségen már enyhe tünetekkel átesetteket még oltani. Ismerve a koronavírusok természetét, egyébként könnyen lehet, hogyha valamelyik, tök közönséges nátha-koronavírus nem lenne jelen a bolygón réges-rég, és az emberek szinte mindegyike nem kapta volna el gyerekkorában, mikor még a fertőzés jelentéktelen tünetekkel jár, az ugyanolyan, ha a semmiből így idecsöppenne, mint most ez, „pusztító” lenne az idősebb korosztályokat illetően, lehet, még jobban. Másodsorban pedig, ez alapján elviekben van lehetőség egy, mindenfajta koronavírus ellen legalább részleges védettséget nyújtó oltás kifejlesztésére. Ez hagyományos úton nem éppen egyszerű, de mRNS alapon járható út (erről egy későbbi részben).
Mondhatjuk, hogy az immunglobulinok eléggé „szoft” fegyverek, nem pusztítják el magát a toxint vagy a vírust, csak olyanok, mintha párnát húznának rájuk, nem tudnak ütni a nyomoroncok, ott sodródnak tehetetlenül. Szó szerint sodródnak, és a sodródás vége a májacskánk, ahol morc enzimek megfogják, és szétkapják őket, mint floki a lábtörlőt. Sokan nem tudják, de az Ig-k által megkötött vírusokat egyszerűen megemésztjük. Elképzeltem a meglehetősen vékonydongájú Lenkeit, aki beül egy kád koronavírusba, és meghízik.
Ezeket az ellenanyagokat, mint említettük, a T-sejtek támogatásával a B-sejtek termelik. De például a biotechnológiában az egyes rákellenes hatású antitesteket – rituximabot, bevacizumabot - (MAB-okat: monoclone antibody) erre „megtanított” (a termeléshez szükséges genetikai információval mesterségesen, géntechnológiai úton feltöltött) kínai aranyhörcsök petefészkéből származó sejtvonalakkal (CHO – chinese hamster ovary) termelik, azaz emlőssejtek folyékony mátrixban történő tenyésztésével. Ugyanis a szervezet a saját hülyeségei (pl. daganatok ellen) is termel antitesteket, és ezek az antitestek igen jó rákgyógyszerek, nagymértékben fokozzák a kemoterápiák hatásosságát, és önmagukban nincs érdemleges mellékhatásuk. Adja magát a kérdés, hogyha a skorpiók meg medúzák mérge ellen lehet csinálni antitoxikus vérsavót, akkor miért nem csinálnak vírus ellen is? Lehetne. De vírus ellen az adott személy immunizálása sokkal hatásosabb, ezért oltásokat fejlesztenek. Míg a kígyó-, vagy pókmérgek percek alatt hatnak, és pár óra alatt rendszerint kivégeznek, ezért nincs idő a szervezet immunrendszerének a reagálásra, addig vírusok esetén nem eszik ilyen forrón a hülye rizsát, itt napok, hetek a betegség lefolyása, és a jól működő immunrendszer ezt megoldja. A kérdés nem úgy szól tehát helyesen, hogy miért nem csinálnak vérsavót vírus ellen, hanem azt, hogy miért nincs oltás viperaméreg ellen: mert a rapid lefolyás miatt az nem hatásos, ezért a kevéssé hatásos módszert alkalmazzák.
Egyébként pedig egyébként létezik ehhez hasonló, kórokozók elleni oltás is: ezt nevezzük passzív immunizálásnak. Mikor oltásokról beszélünk, többnyire, kb. mindig az aktív immunizálásról beszélünk, pedig igenis, vannak helyzetek, mikor az illető célszemély passzív oltást, immunglobulint, többnyire gamma-globulint kap. A passzív védőoltás nem specifikus a kórokozó ellen (vagy csak korlátozottan), és úgy általában növeli a szervezet ellenállóképességét a kórokozók, stresszorok ellen. Gammaglobulinnal többnyire akkor kísérleteznek, ha vagy nem tudják, hogy a betegnek mégis mi a baja, vagy nagyon is tudják, csak marhára nincs rá semmi jobb, vagy maga a beteg immunrendszere vészesen gyengült, ezért nem alkalmazható nála az aktív védőoltás. Mondanom sem kell, hogy utóbbi esetben sajnos, többnyire annyira hatékony, mint tank ellen a konzervnyitó.
Az Ig-molekula antigénkötése. A móc színezésű molekulaszerkezeti modell egy antigén–ellenanyag kapcsolódást mutat be: a könnyűláncokat sárga, a nehézláncokat piros, míg az antigént kék színnel jelölték. A könnyű-, s nehéz láncok kapcsolódó fehérjelánca nagy variabilitást mutat, és egy speciális genetikai megoldásnak köszönhetően az immunsejtek ezeket a láncokat gyakorlatilag korlátlanul tudják módosítani, így bármilyen fehérje – akár az ember saját fehérjéi ellen is, ami bekövetkezik egy autoimmun-megbetegedés esetén – tud ellenanyagot termelni a szervezet. Forrás: Erdei Anna-Sármay Gabriella-Prechl József: Immunológia
Hogy kéne oltani? Azt én nem tudhatom, én nem vagyok orvos, hanem vegyész vagyok (meg tűz-, és katasztrófavédelmi mérnök is), de nekem még úgy tanították epidemiológiából, hogy az utóbbi időben a laikusok körében elterjedt marhaság, hogy „de járvány idején nem is volna szabad oltani”, alapvetően nem igaz, pontosabban a dolog úgy igaz, hogy lehetőség szerint a járvány előtt kellene beoltani az embereket (így védjük a katasztrófát). Például influenzajárvány esetén már régen elkésett a járvány kezdetén elkezdeni oltani. Az influenzajárványok intenzív szakának lefutása közép-európai viszonyok között nem több 10-16 hétnél, azaz, ha az első járványjelek idején kezdik el az oltóanyagot kiszállítani, 4-5 hét, mire beoltanak vele érdemleges számú embert, és még 4-6 hét, mire a védettség kialakul, azaz, mint a világtörténelemben minden hadsereg mindig, az immunrendszer 12 hét alatt felkészült – az előző háborúra. Mert addigra annak az influenzajárványnak már gyakorlatilag vége van. (Ennek is van szerepe abban, hogy „megkaptam az oltást, mégis elkaptam az influenzát” – mikor?) Ez azonban csak egy optimális helyzet, mert ugye, a járványok általában nem leesnek a kamionról, a nagy világjárványok (I. rész) többnyire földrajzi okoz miatt Kelet-Ázsiából indulnak, bármely járvány terjedési sebessége régen 10-15 km/nap volt max, gyakran a negyede se, ma repülőgéppel a járvány bárhová odaér, csinál egy gócot, de onnan megint viszonylag lassan megy tovább, tehát, ha van rendelkezésre álló oltóanyag, akkor lehet oltani.
Kit?
Hát, az is epidemiológiai, katasztrófavédelmi alapelv, hogy oltani azt oltjuk, aki veszélyeztetett. Miért? Egyrészt, takarékosságból, azaz ne lőjjünk el százmillió oltóanyagot, ha hatmillió (bűvös szám) is elég, de ez ellen persze az oltóanyaggyártó élénken tiltakozik, másrészt, mert mint minden orvosi beavatkozásnak, az oltásnak is van egy meghatározott, bár igen-igen alacsony kockázata, azaz ne tegyük ki feleslegesen kockázatnak a lakosságot (egy tüdőszűrés besugárzása kb. kétnapi átlagos háttérsugárzás értéke, egy NFL di-per-te vakcina egészségügyi kockázata nem éri el egy szál cigarettáét) de legfőképpen, főleg és elsősorban azért nem, mert az oltások megszervezése terheli az egészségügyi ellátórendszert és a társadalmat, ennek mérhető munkaerőkiesési hatása van, azaz egy ember beoltásának ára egyébként úgy az oltóanyag árának minimum tízszerese, de megfelelően pancser szervezés esetén a százszorosa. Az embereket oda kell vinni, ha nem akar menni, rugdosni, amíg az egészségügyi (és a karhatalmi és államigazgatási) személyzet ezzel foglalkozik, nem tud mással, és rengeteg ember beoltás rengeteg nem gépesíthető élőmunka és felelősség. Az alapelv: azt oltjuk, aki veszélyeztetett.
Az, hogy a lakosság csaknem egészét beoltsák minden országban, ahol azt az állam vagy valaki más ki tudja fizetni, leginkább a járvány magas veszélyességével és annak gazdasági károkozásával indokolják. Ez esetben mondjuk ugyanis azt: a „veszélyeztetett csoport”: mindenki. Ezeket az érveket nem „szokás” megkérdőjelezni a fősodratú médiában, még olyan egyszerű kérdéseket sem igazán lehet feltenni, hogy egyébként milyen gazdasági kárt okoz a koronavírus? Ténylegesen annyit, amennyi éppen beteg munkaerő kiesik, azaz kb. annyit, mint egy gyenge-közepes influenzajárvány, meg a kárházba került a lakosság pár ezrelékét kitevő beteg ápolása. Ha cinikus akarok lenni, akkor hasznot is hajt, mert a betegségben meghalt idősek és munkaképtelen krónikus betegek segélyezése, nyugdíja nem terheli az államkasszát, de ennyire még én sem vagyok bunkó. Mert minden mást nem a covid csinál, hanem a covid-intézkedések, melyek 99%-a a vírus ellen nettó semmit se ér, ért. Miért is kellett leállítani világszerte a turizmust és a légiforgalmat, ha a vírus mindenhol jelen van? Ja, tudom, hogy „ne utazzanak a vírusmutánsok”. Emlékezzünk: sziveszterkor komplett lezárták Nagy-Britanniát, kamionok tízezreit kárhoztatták veszteglésre, hogy ne jöjjön a „brit mutáns”. Még le sem fékezett az utolsó kamion Doverben a csatorna szélén, január 3-án a „brit mutáns” már megjelent Franciaországban és Hollandiában. A másik érv a veszélyesség, amelyet fiatal és egészséges emberek esetén minden izzadságszagú erőlködés ellenére senki, soha, sehol nem tudott alátámasztani. És hogy az új mutánsok már kisgyerekeken is sokszervi elégtelenséget okoznak, és azok meghalnak – mióta Magyarországon megjelent a SARS-Cov-2, nagyjából nulla különben egészséges gyerek halt bele a fertőzésbe. Hüppögős riportban sajnálhatjuk a fiatal brazil kismamát, aki meghalt a fertőzésben, a kérdést nem teszi fel senki, hogy miért brazil példát kell hozni - mert nincs közelebb egy darab se. Miután Debrecenben is meghalt egy kismama, gyakorlatilag olyan gusztustalan módon haknizták körbe a médiát a tragédiájával, amely mondjuk a kegyeletsértés bűncselekményének határát súrolja, az, hogy egyébként Hajdú-Biharban minden évben belehal 4-8 nő a szülésbe, mert igen, gyereket szülni ma sem teljesen kockázatmentes, ha nem is olyan mértékben, mint a középkorban, de az, azt senki nem mondja ki. Az arányok, a számok azt mutatják: igen tényleg létezik a fertőzésnek egy bizonyos súlyos/maradandó károsodást okozó/halálos kockázata mindenkire, de valójában ez nagyon alacsony.
Az ember ökölszabály szerint kétféle módon lehet veszélyeztetett. Kora, egészségi állapota alapján, vagy viselkedése, tevékenység (foglalkozása, életmódja) alapján. Kivéve, ha az adott betegség magas fertőzőképessége és letalitása (a kettő együtt!) indokolja, hogy mindenkit tekintsünk veszélyeztetettnek.
Az idősekre az influenza veszélyes lehet, a 70 éven felülieket célszerű influenza ellen oltani. A HPV méhnyakrákot okozhat a 24 és 58 év közötti nőknél, ezért célszerű a serdülő süldőlányokat beoltani (vagy lehetne azt is, hogy a nők ne keféljenek fűvel-fával-bokorral ...csak velem…). Nagyit már nem kell beoltani HPV ellen, a 13 éves Lujzácskát meg nem kell beoltani influenza ellen, örül, hogy lóghat egy kicsit a suliból. „De mi van, ha megfertőzi nagymamát?” Semmi. Ezért kell beoltani – nagymamát. Annál álságosabb szöveg, hogy „oltasd be magad mások biztonsága érdekben” nem létezik, ez kb. az a szint, minthogy gipszeld be a kezed, hogy a másik ne törje el a kezét. (Természetesen csak akkor, ha eltekintünk attól a kis számú veszélyeztetettől, akit egészségügyi okokból nem lehet oltani (mert pl. autoimmun- vagy AIDS-beteg stb.).) A veszettség elleni védőoltás meglehetősen kockázatos. A legkorszerűbb vakcinák esetén is az ideggyulladások, bénulások kockázata felette van 60 mikrorizikónak (durván tízezerszerese az Astrazenekar Covid-vakcinájának igazolt letális trombóziskockázatának). Ezért a lakosság tömegeit nem oltják veszettség ellen, mert a veszettség nagyon ritka betegség. De a kutyákat és a rókákat immunizálják, mert úgy vannak vele, blöki élete azért annyira nem drága. Valamint az is megkapja, akit megmart a veszett állat. Emlékezzünk: Pasteur első veszettség elleni vakcinájának biztonsági értéke durván 95% volt, azaz húszból egy delikvens nem élte túl. Mennyi a veszettség túlélése? Húszból nulla. Sokat akkor se kérdezett senki. Veszettség ellen jó. A tetanusz-antitoxin kockázata nagyon alacsony (mélyen 1 mikrorizikó alatt van). A tetanuszfertőzés letalitása igen magas. Ezért a tetanuszfertőzés legcsekélyebb gyanúja esetén – elég egy mély faszálka – az orvos adja a tetanuszt. Mármint, adná most is, ha nem volna egész Európában hiánycikk, amit a covid-járvány csak tovább súlyosbított, mert éjjel-nappal minden injekciótöltőn covid-vakcina megy. (Megjegyzés: egyébként pedig a megbízható és olcsó oltóanyagellátás miatt van szükség Nemzeti oltóanyaggyárra, nem a covid-járvány miatt, hanem mert ettől függetlenül kell húszféle védőoltást gyártani, amit persze, meg lehet venni piaci áron hússzor annyiért külföldről is, a ballibek és más agyalágyultak szerint, saját termelő ipar szerint.)
A nigériai kislány gyermekbénulás elleni oltást, Sabin-cseppet kap. Már az 1960-as években sem törekedett a WHO sem a teljes lakosság, hanem kizárólag a fogékony, érintett csoportok beoltására a harmadik világbeli nagy oltási kampányok során (amely segítségével 1950 és 2020 között sikerül Afrika népességét kb. megnégyszerezni, hurrá)
A lakosság széles tömegeit tipikusan nem oltják olyan betegségek ellen se, mint például az antrax vagy a pestis. A bőrantrax halálozási aránya kezelés nélkül átlagosan úgy 30%, a tüdőantraxé, ha nem ismerik fel időben, 90% felett van, a bubópestisé átlag 30%, a tüdőpestisé gyakorlatilag 100. Utóbbi ellen csak korlátozott hatékonyságú oltóanyag van, előző ellen oltanak, de csak azt, aki reálisan kapcsolatba kerülhet vele, azaz az ilyen munkakörben dolgozó, bőr-, és húsipari dolgozókat. Nem önmagában a betegség súlyossága igazolja egy betegség elleni oltás szükségességét, hanem annak elterjedtsége. Az antraxot természetes körülmények között ember embernek nem adja át, aki veszélyeztetett, a szakmája miatt az. Bár mondjuk, hogy a fertőző betegségeknek legjobban kitett munkakör az a betegápolási és a farokápolási (prostituált).
A kötelező védőoltások magas fertőzőképességű, ezért a kötelező védőoltások előtt gyakori, és a védőoltások elhagyása esetén – hacsak ki nem irtódtak, mint a feketehimlő – azonnal visszatérő betegségek ellen alkalmazottak. Ezek sem mind halálosak, például a járványos gyermekbénulás Sabin előtt is viszonylag ritkán volt halálos, egy meghalt gyerekre kb. 20-30 megbénult jutott, de szerintem ezt is elkerülné mindenki, aki tehetné. Magyarországon az igazi sikertörténet a morbus hungaricus, a TBC visszaszorítása volt, mert már 1949 óta kötelező a BCG oltás, és a magyar közegészségügy ebben (is) a világ élvonalába tartozó dolgot tett. Éppen az évtizedes szívós oltási technika alkalmazásával sikerült a gyermekhalálozást és a járványos betegségek elkerülhető halálozását roppant alacsonyra szorítani.
A különböző lobbiérdekektől befolyásolva az utóbbi évtizedekben megfigyelhettük azonban azt is, hogy tulajdonképpen ilyen-olyan indoklásokkal nem igazán indokolt oltásokat is elérhetővé tesznek, javasolnak, sőt, adott esetben egyes országokban kötelezővé tesznek. Tipikusan ilyen a bárányhimlő elleni oltás, melynek értelme – a betegség enyhesége és viszonylagos korlátolt elterjedtsége miatt – a szobabicikli csengőjével rokonítható. De én nem tartom manapság már indokoltnak Magyarországon a diftéria elleni oltást sem, mert a globális esetszám 10 000 körül van, hazánkban nem fordul elő a gyakorlatban (behurcolt esetek vannak), és a globális esetek nagy többsége is indiai. Más kérdés, hogy ennek a kockázata igen alacsony, és kombinált oltásban adják, azaz olyan, mint a lakásbiztosításban a felár nélküli meteoritbecsapódás elleni biztosítás, úgyse fog bekövetkezni, de nem kerül semmibe. Azért is adják. Reklámcélból.
Ha józanul szemléljük a covid-járványt, annak ténylegesen 1% alatti halálozását, pusztán epidemiológiai szakmai szempontokkal az általános oltási kampányt magyarázni nehezen, korlátozottan lehet. A lakosság nagy százaléka már természetes módon immunizálódott, és a nem veszélyeztetett 80-90% számára a betegség általában nem jelent életveszélyt. Jelzem, ugyebár (eddig) nem is tették kötelezővé. Az oltottak igen alacsony (nem nulla) valószínűséggel fertőznek és meglehetősen alacsony (de főleg nem nulla) valószínűséggel betegednek meg, és az majdnem biztosan kijelenthető, hogy a súlyos, életveszélyes lefolyástól az alkalmazott oltások közel száz százalékban védenek. Ez alapján egyéni védelmi szempontból az idősek, a 60 éven felüliek, és a krónikus betegek oltása az, ami indokolt, epidemiológiai szempontból pedig a potenciális szuperterjesztők, azaz azok az emberek oltása, akik sok emberrel kerülnek kontaktusba (rendőrök, bolti eladók, tanárok, óvodapedagógusok, közösségi közlekedés dolgozói, köztisztasági dolgozók, közétkeztetésben és vendéglátóiparban dolgozók, ügyintéző közhivatalnokok, kiszállással dolgozó kisipari vállalkozók, egészségügyi dolgozók). Ebből az oltási rend alapján csak a rendőrök és az eü-szociális ágazat dolgozóinak soron kívül oltása valósult meg, majd egy jelentős fáziskéséssel valaki rájött, hogy jé, hát a pedagógusokat is be kéne oltani (mikor már öt hónapja szünetelt a normál oktatás, és négy hónapja volt elérhető oltóanyag) a többié fel se merült, nemcsak Magyarországon, de nagyjából világszerte sehol. Csak az oltottak számát tekintik mérvadónak, ami egy rettenetesen rövidlátó logika. Kicsit ahhoz hasonlít, mint mikor Dönitz csak az elsüllyesztett ellenséges hajók össztonnatartalmát tartotta fontosnak, ugyanakkor a háború kimenetele szempontjából nyilván nem volt ugyanaz a narancsot szállító görög hajó, vagy Mexikói-öbölben rákhalászó amerikai hajó elsüllyesztése egy, az oroszoknak hadianyagot, vagy az angoloknak élelmiszert vivő, Atlanti-óceáni konvojban cammogó Liberty-gőzössével.
Katonai és katasztrófavédelmi alapelv, hogy a parancsnoki munka második lépése a feladattisztázás-helyzetértékelés után az előzetes intézkedések kiadása, már akkor, mikor még haditerv (védelmi terv) nincs is. Más szavakkal, tudjuk, hogy nem akkor fogunk harcba lépni (akár az ellenséggel, akár a természeti csapással, jelen esetben a járvánnyal), amikor szeretnénk, ugyanis ez nemcsak tőlünk függ, hanem a dolgoknak lefolyása, történése van. Addig, míg a harcérintkezést (kárelhárítást) meg nem kezdjük, két dolgot csinálhatunk:
a., ülünk a seggünkön, a tökünket vakargatjuk, röhörészünk, és semmit, vagy
b., mindent és bármit, amivel elő tudjuk segíteni azt, hogy amikor kell, a legjobb esélyekkel és felkészültséggel lépjünk akcióba, növeljük az erőnket, felkészültségünket, bármivel, akármivel, lehet, olyan dolgokkal, amelyek apróságok, de az alacsony eredményességű munka is jobb a semmittevésnél, már csak pszichológiailag is, mert a katonát (tűzoltót) pszichésen a tehetetlen várakozás, a tétlenség emészti a legjobban, ezért minden parancsnok elemi feladata, hogy „foglalkoztassa” az emberit, ha azokat nem kell éppen pihentetni.
Más szavakkal: nem győzöm hangsúlyozni, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte kb. döbbenetes módon nem készítették elő azt az oltási kampányt, amit a covid-járvány kapcsán elkezdtek, amely felveti annak kérdését, hogy ugyan, mennyire komoly ez az egész. 2020 március végre már mindenki számára nyilvánvalóvá vált (világszerte), hogy valamilyen értelemben nagy a baj. Nyilván nem abban az értelemben, amit a média sugallt, sugall, hogy mindmeghalunk, de abban az értelemben, hogy egy esemény, amit kezelni kell, abban bizonyosan. 2020 áprilisában egyértelmű volt, hogy ez a járvány oltást fog kívánni, oltásfejlesztések indultak. Egyértelmű volt, hogy ebből 6-9 hónapon múlva lesz csak eredménye. És mit tettünk (tettek a kormányzatok…) több mint fél éven keresztül, na meg az óta is? Kb. semmit. Tehát volt idő és lehetőség arra, hogy a hazai közegészségügyi rendszer is, háziorvosi rendelőre lebontva, egyes személyekre lebontva, fel tudja mérni, hogy kik az
a., veszélyeztetettek (idősek, krónikus betegek..)
b., potenciális szuperterjesztők,
akiket leggyorsabban oltani kell, utóbbi esetben akár nem is feltétlenül csak önkéntesen. Sokkal kevesebb oltóanyag felhasználásával, akárcsak a lakosság kb. 20%-ának oltásával el lehetett volna érni – sokkal gyorsabban – ugyanazt az alacsony esetszámot, amit a lakosság 60%-ának átoltásával, de válogatás és ész nélkül, csak a számokra koncentráló oltásával lehetett mára elérni. Ezen belül sem az érintett idősek oltását kellett volna előre venni. Mi a fertőzési kockázata a 82 éves falusi Marika néninek, aki egyedülálló nyugdíjjasként hetente egyszer elmegy a boltba, havonta egyszer a postára, és két hétben egyszer látogatja meg gyereke, unokája? Van egy hónapban kb. 40-60 kontaktusa. Egy élelmiszerbolti eladónak naponta több száz. Egy vasúti kalauznak adott esetben több ezer! Ha a potenciális terjesztőket oltják be elsőnek, a terjedési sebesség, az esetszám gyorsan mérsékelhető, ha a veszélyeztetetteket, az esetszám nem, de a tényleges (nem az ezer sebből vérző statisztikai) halálozási szám mérséklődik nagyon gyorsan. Ha ez a kettő párhuzamosan fut, akkor mindkettő. Az, hogy nincs semmiféle érdemleges priorizálás (eltekintve az egészségügyi dolgozóktól) már 2020 decemberében nagyon meglepett. Én magamnak nem is adnék ingyen oltóanyagot. Mint volt fertőzött, aki egyébként meg egészségügyileg nem kockázatos, mit akar? Már pusztán ez mutatja (hangsúlyozom: világszerte), hogy ez a pandémia nem közegészségügyi kérdésként „van kezelve”, hanem gazdasági és politikai kérdésként. Ordító módon lóg ki a lóláb.
A tömeges és nem (vagy csak alig) priorizált oltás szisztémáját azzal magyarázzák szakértők, hogy elsősorban azért szükséges egy viszonylag kevéssé halálos, az esetek nagy többségében nem veszélyes betegség elleni tömeges oltás, mert a betegség nagyon fertőzőképes (ez igaz), és ez által ha nagymértékben és gyorsan fut fel az esetszám, akkor az egészségügyi ellátórendszer nem képes kezelni a betegeket, összeomlik, ezért „laposítani kell a járványgörbét”, időben elhúzni a járvány időtartamát. Ehhez képest tavaly tavasszal is folyamatosan „laposítottak”, holott sosem haladta meg az ezret ekkor a kórházban kezeltek száma, erre effektíve nem volt szükség. Ezt azonban az óvatosság indokolta, mivel látható volt, hogy a gyors terjedés milyen visszás helyzetet eredményezett Olaszországban, Spanyolországban, Belgiumban stb. A túlóvatoskodást felváltotta a „á, megy ez nekünk” elbizakodottsága őszre, és a tényleges hatékony terjedési intézkedések helyett az értelmetlen korlátozások erőltetése, valamint a hónapokon át történő semmittevés az egészségügyi kapacitásokat illetően (hangsúlyozom: világszerte, ez nem egyedi kormányzati hiba).
Valójában azt látjuk, hogyha nagyon gyorsan az érintett veszélyeztetetteket oltották volna be a lehetséges szuperterjesztőkkel együtt (és hónapok voltak ennek a tervnek az elkészítésére), a lakosság nagyobb részét meg nem, minden valószínűség szerint nem futott volna fel kezelhetetlenre a szám, hiszen a „de már a harmincasok, negyvenesek is tömegével kerülnek lélegeztetőgépre” sirámok idején is ténylegesen a kórházban kezelt betegek 20%-a sem volt 50 év alatti (Magyarországon, február-március folyamán), és ezek óriási többsége is valamilyen súlyos krónikus betegségben: cukorbajban, hormonzavarban, mentális betegségekben, kóros elhízásban, szív-, vesebetegségben szenvedő volt. (Sokszor kérdezik: és miért fokozza e covid-halálozást, hogyha valaki szellemileg visszamaradott, Down-kóros, mániásdepressziós, stb., mikor ennek semmi hatása se a keringésre, se az immunrendszerre? Jó kérdés. Először is, de van. A Down-kór legszembetűnőbb jele ugyan a szellemi visszamaradottság, de rakás egyéb defektussal is küzd a szervezet. Ez esetben is, akárcsak más egyéb szellemi-mentális megbetegedések esetén is, sérül az öngondoskodási képesség. Olyan meglepő, hogy súlyosabb a náthája, annak, aki nem képes kifújni a saját orrát, aki nem tudja betartani az orvosi utasításokat? Orvosi alapelv: a nem együttműködő beteg a legnehezebb beteg. A bolondnál egy a rosszabb: amelyik tudatosan nem akar együttműködni, a szektás-laposföldes rétegről meg nehéz eldönteni, melyik kategória.) Tehát, ha az öregek, a krónikus betegek mind be vannak oltva, sokkal-sokkal magasabb esetszám mellett sem terhelődnek túl a kórházak ténylegesen, mert a nem veszélyeztetett korosztályokból arányaiban annyival kevesebben kerülnek súlyos állapotba, hogy azt a rendszer kezelni képes, még ezer sebtől vérzően is.
A legviccesebb dolog lenne, ha nem lenne komoly, a betegségen átesettek oltása, amely teljességgel felesleges, legalábbis az első körben. Próbálja már meg elmagyarázni valaki, hogy miért oltanak be valakit harmincas, negyvenes éveiben, aki átesett a betegségen (kb. nagyon enyhe, megfázásnyi tünetekkel) március, április folyamán, mikor még az oltásra jelentkezett 60 éven felüliek kétharmada (!!!!!) április 15-én nem kapta meg a második oltását?!? Erre többféle válasz lehetséges: a szervezetlenség, az ordító alapvető hozzánemértés, vagy….a nem tisztességes szándék. (Hangsúlyozom ismételten: világszerte.)
Egy átgondoltan vezetett oltási rendszerrel a jelenleg Európában korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló oltóanyag-mennyiséggel is gyorsan lehetett volna csökkenti a járványt. A vége ugyanaz, azaz előbb-utóbb elegendő ember kapja meg az oltást ahhoz, hogy a járvány leálljon, de ezzel valóban lehetett volna „laposítani a járványgörbét”, amelyet elmulasztottak megtenni. Igen, ekkor szólal meg a kisördög: ja, ha harmadannyi oltóanyag is elég, mi lesz a profittal? Olyan feltételezésbe eleve elvből nem bocsátkozom, hogy amennyiben a járvány „túl gyorsan” megszűnik, akkor nem lehet megrendelni-lekötni-eladni és főleg kifizetni elég oltóanyagot. Annál nagyobb bűnt pedig kb. el se lehet képzelni, hogy horribile dictu, valaki képes máshonnan rendelni, azaz nem „nekünk” fizetni, hanem mondjuk a kínainak vagy az orosznak. Hát az ilyen meg végkép mit képzel magáról?
Meg kell jegyezni, hogy az a kijelentés, hogy az oltás majd legyőzi a járványt, meglehetősen optimista, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy, köszönhetően magas virulenciájának és fertőzőképességének, a SARS-CoV-2 itt marad, azaz folyamatosan jelen lesz az emberi populációban (az epidemiológusok, virolóusok döntő többsége így vélekedik), hacsak egy atomháború meg nem szünteti az emberi populációt. Aki nincs oltva, csak idő kérdése, hogy elkapja (de ha fiatal és egészséges, akkor nem lesz tőle különösebb baja, ergo, a dolognak az ő esetében jelentősége aligha van), azaz potyautazásra blazírozni („ha mindenkit beoltanak, én már nem tudom kitől elkapni”) valójában felesleges. A sokat emlegetett nyájimmunitás nem azt jelenti, hogy a betegség nem lehet jelen. Az „csak” azt jelenti, hogy jelenléte csak sporodikus, tömeges terjedése, járványa (és ezáltal nem fog a médiában szerepelni), nem jelentkezik, átadási értéke 1 körül van, illetve inkább alatta. Olyasmi, mint mikor azt hasonlítjuk össze, hogy járunk a szabadban, és hogy járhatunk sűrű iszapban: nyilván, ott nem tudunk úgy rohangálni, nos, az oltott (vagy természetes úton immunizálódott) közeg a vírusnak az iszap. Egy-egy helyi fellángolás viszonylag gyorsan magától megszűnik. Ahogy az önkioltó textilia sem nem ég, hanem égése nem önfenntartó, ha a külső lánghatás megszűnik, a lánggal égést a csekély felületi tűzterjedési képességű anyag önmaga megszünteti, mert a fellépő hőveszteség értéke nagyobb, mint a fajlagos leégési sebesség és a fűtőérték szorzata, azaz nem fedezi a természetes hőveszteséget, ….csak hogy egy hülye tűzoltó példát hozzak, ahogy Jézusból is gyakran kibújt példabeszédei során az ács, Napóleonból a tüzér, Marosán Gyurkából meg a proli pék.
Marosán György. Nem a zsömle kicsi - a pofátok nagy!
Felhasznált irodalom:
Szarka András-Keszler Gergely: Klinikai kémia, Medicina, 2014
Erdei Anna-Sármay Gabriella-Prechl József: Immunológia, Medicina, 2012
Pál Tibor: Az orvosi mikrobiológia tankönyve, Medicina, 2020
Az előző részek:
- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. - Mi végből van a világon a vírus? (VI.)
- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (VIII.) - PCR-teszt és szennyvizes kimutatás
- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (IX.) - A koronavírusok becses famíliájáról
- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (XI.): A SARS-CoV-2 esetleges mesterséges eredetéről
- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (XII.) - Az oltások kultúrtörténetéről
- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (XIV.) - A gyógyszerek kockázati mutatóiról (1.)
- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (XIV.) - A gyógyszerek kockázati mutatóiról (2.)
