A harmadik sorozat előzményei:
III. (2) Dr. Ilkei Csaba: Újságírók, szerkesztők, sajtómunkások és az állambiztonság III. (2) - Szluka Emil újságíró, belügyi hírszerző őrnagy viszontagságos kísérletei
Most a sorozat 6. része következik.
*****
A Rózsa Ferenc díj a magyar kommunista újságírás legmagasabb szakmai elismerése volt 1960 és 1989 között. A párt a legelkötelezettebb és legmegbízhatóbb szolgálóit tüntette ki vele, pártonkívülieket a legritkábban. A MÚOSZ Elnöksége tett javaslatot és az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága döntött. ( A kiválasztottak nem egyszer egyúttal az állambiztonság bizalmára is rászolgált, elismerésre méltó hálózati személyek voltak.)
Az ismert sajtómunkások névsorából olyanokra emlékeztetünk, mint például: Boldizsár Iván, Barcs Sándor, Pálfy József, Rényi Péter, Pethő Tibor, Róbert László, Ipper Pál, Sugár András, Aczél Endre, Avar János, Baló György, E. Fehér Pál, Heltai András, Komlós János, Kalmár György, Vince Mátyás, Sándor István, Várkonyi Tibor, Gyulai István és még sokan mások.
1988-ban, a MÚOSZ egy példányban készült javaslatát Megyeri Károly főtitkár írta alá, a pártközpontban Berecz János láttamozta. A kitüntetésre várók sorában Mester (Messinger) Ákos és Katona Éva között többek meglepetésére feltűnt egy pártonkívüli evangélikus lelkész, újságíró, korábban az Evangélikus Élet szerkesztője, 1957-től a Magyar Nemzet munkatársa, 1972-től a kulturális rovat helyettes vezetője, 1982 decemberétől a szerkesztőbizottságnak is tagja, aki – biztos, ami biztos – a teológia után elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem esztétikai tagozatát is. A MÚOSZ kulturális szakosztályának alelnöke, a film-és tévékritikus tagozat titkára. A neve: Zay László. Az állambiztonság II/5-c alosztályán korábban „Zuglói” fedőnéven tartották nyilván. A politikai rendőrség „c” alosztályának feladata a „klerikális reakció” elleni harc volt, egyházak, felekezetek, szerzetesrendek, szekták megfigyelése, ellenőrzése, elhárítása. Az alosztály vezetője: Berényi István r. őrnagy. Zay informátorként való beszervezését 1957. december 18-án hajtotta végre Baji László r. nyomozó százados hazafias alapon, arccal az evangélikus egyház felé. Ezt rögzíti elérhető 6-os kartonja.
Zay László 1989-ben megkapta a Rózsa Ferenc díjat, a kommunista újságírás legmagasabb szakmai elismerését.
Javaslat Rózsa Ferenc díjra 1988-ban, MÚOSZ – MSZMP KB
[Munka dossziéját még 1960-ban lezárták és megsemmisítették, Beszervezési dossziéja azonban megmaradt és 3.1.1. B-92019 számon ma is olvasható az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Beszervezésére előbb társadalmi kapcsolatként, majd informátorként utalnak az állambiztonsági iratok, ám mivel beszervezési nyilatkozatot nem írattak alá vele, jelentéseit megsemmisítették, formálisan hiányoznak a titkos együttműködés azon bizonyítékai, melyeket a 2003. évi III. tv. megkíván a hálózati személy fogalmának kritériumaiként.]
1927. május 4-én született Sopronban. Anyja Dénes Erzsébet háztartásbeli, apja Zay Ödön katonatiszt, akit 1941-ben nyugdíjaztak, 1947-ben hunyt el.
Zay László
Budapesten érettségizett kitűnő eredménnyel. Néhány hónapos műegyetemi tanulmányait megszakította, hogy irodalmi pályára lépjen, de családi okokból ezt a tervét is megváltoztatta és 1946-ban beiratkozott a soproni evangélikus teológiára. Miután özvegy édesanyja 1950-ben elveszítette nyugdíját, Dezséry László püspök az utolsó éves teológiai hallgatót beosztotta a budapesti kelenföldi lelkészi hivatalba segédlelkészi megbízatással. Tanulmányait befejezve Cinkotára került segédlelkésznek, majd rövid ideig Kőbányára. Ebben az időben már külső munkatársa az Evangélikus Életnek. 1952-ben a Deák téri templomban előbb Kemény Lajos esperes közvetlen munkatársa, majd a gyülekezet segédlelkésze, az esperest annak halála után helyettesíti. Közben az Evangélikus Élet állandó munkatársa lesz, korrektora, esetenként segédszerkesztője.
1952-ben megnősül, felesége Gras Lenke, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának asszisztense. Két gyermekük született, Balázs (1963) és Péter (1966).
Ilyen előzmények után nevezik ki 1954-ben ügyvivő lelkészként az evangélikus egyház sajtóosztálya vezetőjének és az Evangélikus Élet szerkesztőjének. 1956. október 18-án azonban lemondatják és elbocsátják állásából. Ezt mindvégig önkényesnek és jogtalannak tartja, azt írja 1958-ban: „… a fokozódó ellenforradalmi nyomás hatására lemondásra kényszerítettek”, Dezséry László püspök „a reá nehezedő ellenforradalmi nyomás hatására rábeszélt a kényszer elfogadására és állásom elhagyására, ami akkor az ellenforradalmi ostrom idején gátszakadás jellegű volt.”
Dezséry László
Ugyanakkor az állambiztonság úgy látta, hogy ekkor már (1956 októberében) Zay László lelkiismereti okokból is azzal a gondolattal foglalkozott, hogy az egyházi szolgálatból kiválik és korábbi irodalmi szándékainak megfelelően az újságírásban próbál elhelyezkedni.
Ez azonban eléggé kilátástalan volt 1957 elején segítség nélkül. Az egyházi elhárítás (BM II/5-c) azért kezdett foglalkozni Zay László személyével és kapcsolatot létesíteni vele, mert mint megállapították:
„ ebben az időszakban az egyház (ti.: az evangélikus) vezetése az ellenforradalom alatt felszínre került reakciós erők kezében volt, Ordass Lajos és társai.” „… a volt püspök intézkedése folytán, ilyen reakciós vezető került Botta István evangélikus lelkész személyében az evangélikus sajtó osztály élére.” „A távolabbi célunk „Zuglóival” az volt, hogy Ordass Lajos klikkjének és Botta István eltávolítása után az evangélikus egyház sajtó osztályára jelentős beosztásba helyeztetjük.”
A folyamat azonban időigényesnek ígérkezett. Ezért Zay Lászlóval fel kellett venni a hivatalos kapcsolatot, s el kellett helyezni valahol újságírónak. Először 1957. augusztus 6-án találkozott vele a Belvárosi Kávéházban Baji László rendőr nyomozó százados és Győri Vilmos rny. főhadnagy. Mint később megállapították:
„Kezdettől fogva igen készségesnek mutatkozott, szívesen tájékoztatta a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Szervét az evangélikus egyház belső helyzetéről.”
Zay („Zuglói”) készségesen és szívesen tájékoztatta az állambiztonságot
A jelentések szerint Zay elmondta: az „ellenforradalom” utáni egyházi vezetés a haladó papság háttérbe szorításával a maga reakciós elemeit vitte be az egyházi tisztségek túlnyomó többségébe. Emiatt a haladó papság körében igen nagy az elkeseredés és nem ellenőrizhető a vezetők tevékenysége. Saját személyére vonatkozón kifejtette: amennyiben az evangélikus sajtó osztályon létrejön egy sajtó tanács, abban szívesen részt venne, de gyülekezeti lelkészi állást nem kíván vállalni két okból. Az egyik: ez az egyházi vezetés a teológiában nem képviseli azt a társadalmi fejlődéssel párhuzamos haladást, amit a korábbi (tehát az 1956 októbere előtti) vezetés megpróbált képviselni és aminek ő is híve volt. Noha a régi vezetők közül egyesek – különösen Dezséry László – bizonyos túlzásokba estek, amelyek őt is népszerűtlenné tették az akkori politikai légkörben. A másik: nem tudna kellőképpen együttműködni az új veztéssel, ezért egyéni ambíciói az írói-újságírói munka felé vonzzák.
Ám rögtön hozzátette: ez nem jelenti az egyháztól való elszakadását, megtartja kapcsolatait, különös tekintettel a béke misszióra, aminek újságíró munkájában is hangot kíván adni. Elképzelése szerint, a Hazafias Népfront megindítandó lapjában szükség lenne egy egyházi rovatra, „ahol a haladó gondolkodású papok és egyházi személyek szólalhatnának meg a szocializmus építésének szellemében, elősegítve a békemozgalom kiszélesítését, az állam és az egyház közötti viszony helyes alakítását.” Erre vonatkozóan mindjárt át is adta írásba foglalt, kidolgozott tervezetét, amit egyeztetett az Állami Egyházügyi Hivatallal. (Bár – jegyezte meg – nem vallja magát kommunistának, vannak kérdések, melyekben nem ért egyet, igen sokban azonban egyetért, „sokat tanul is tőlük és tisztában van azzal, hogy a hibák ellenére is a haladást képviselik.”)
Mivel Zay kijelentette, hogy máskor is szívesen áll a BM képviselőinek rendelkezésére, az alosztály nyomban megkezdte a társadalmi kapcsolat kiépítését, s fokozatos módon történő beszervezését hazafias alapon. Ennek a folyamatnak lett az eredménye 1957. december 18-án történt beszervezése informátorként, „Zuglói” fedőnéven az evangélikus egyház vonalán. Állambiztonsági nyilvántartó kartonja szerint, a beszervezést említett első tárgyalópartnere: Baji László rny. százados hajtotta végre.
„Zuglói” informátor 6-os kartonja
A biztató együttműködésnek már szeptember 15-től volt előzetes eredménye Zay számára: a Lapkiadó Vállalat alkalmazásában szerződéses munkatársként dolgozhatott a Hazafias Népfront lapjánál, a Magyar Nemzet szerkesztőségében. [Elhelyezését személyesen a II/5 osztály vezetője: Hollós (Holzschlag) Ervin r. alezredes intézte.] 1961-től belső munkatárs a lapnál, 1972-től a kulturális rovat helyettes vezetője, 1982-től a szerkesztő bizottság tagja. Szakszervezeti bizalmi, később szakszervezeti titkár, érdekvédelmi munkájáért kétszer kap kitüntető oklevelet. Ismeretterjesztő munkáját a TIT jutalmazza. A magyar-szovjet barátság erősítésében végzett tevékenységéért kitüntetik az MSZBT aranykoszorús jelvényével. Egyre többször jár külföldön, Keleten és Nyugaton egyaránt, a Magyar Nemzet tudósítójaként, filmes küldöttségekkel vagy filmfesztiválok egyéni meghívottjaként. Írásai megjelentek a Népszabadságban, a Magyarországban, a Filmvilágban, a Film Színház Muzsikában, az Esti Hírlapban, publikált az NDK egy-két szaklapjában, s megszólalt a Magyar Rádióban.
Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesztője 1969. június 14-i személyi minősítésében egyebek között így jellemzi:
„Az a munkatársa a kulturális rovatnak, aki termékeny, jó nyugtalansággal keresi a szokott munkaköréből azokat az átjárókat, amelyek a film világából, a filmesztétikából az általánosabb újságírás felé kivezetnek. Érezhetően időnként megújulni akar ezekben a kirándulásokban, frissen tartani a szemlélet- és írásmódját, próbára tenni magát a legkülönbözőbb szerkesztőségi műfajokban. Rendkívül munkabíró, már-már annyira, hogy önkíméletre intendő, feszítetten szorgalmas, s ez - egyelőre legalábbis -, csak ritkán viszi rutinmunkára.”
Zay László az egyházi elhárítás nyilvántartásában
Miközben sikeresen emelkedik újságíró pályáján, elkeseredett vitákat folytat saját egyházával rehabilitációjáért az 1956 októberében történt, szerinte jogtalan, méltatlan és megalázó elbocsátása miatt. Levelei püspökéhez, az Evangélikus Egyházegyetem Tanácsához, a Művelődési Minisztérium Egyházügyi Hivatalához fájdalmas sebeket tépnek fel, s kevés megértésre találnak. Ezzel párhuzamosan próbálja helyzetbe hozni az egyházi elhárítás, mert nem adta fel azt a tervét, hogy „Zuglóit” az evangélikus egyházban vezető pozícióhoz jutassa, akár sajtó vonalon, akár a szervezeti hierarchiában. A BM II/5-c alosztály ezt így fogalmazza meg 1960. június 23-án:
„Ez az elgondolás kezdetben az ÁEH [Állami Egyházügyi Hivatal] elgondolásával is találkozott, későbbi időben azonban az egyházpolitika alakulása ezt nem tette lehetővé, bár ez hosszú ideig nem volt eldöntött kérdés, amelyet alátámaszt az is, hogy 1960 januárjában is folytattak az ÁEH részéről olyan megbeszélést vele, amely arra engedett következtetni, hogy őt egyházi munkára kívánják igénybe venni.”
Ottlyk Ernő („Szamosi”)
Milyen egyházi munkáról, beosztásról volt szó? „Szamosi László” ügynök, aki azonos volt Ottlyk Ernő későbbi (1967 – 1982) evangélikus püspökkel, 1960. január 23-án jelentette az állambiztonságnak, hogy Gádor András, az Evangélikus Élet felelős szerkesztője hallgatózott (sic!) az Állami Egyházügyi Hivatalban Grenák Károly szobájának ajtaja előtt, s hallotta, arról tárgyaltak Zay Lászlóval, hogy ő lesz a déli egyházkerület felügyelője Darvas József író után. Ezt valószínűsítette az az információja, amit Pálfy Miklós, evangélikus teológiai dékán tudott meg „egy vezető pártembertől”: Zaynak közelebb kell kerülnie az evangélikus egyházhoz. Ezért is kérte Grenák Károly az Evangélikus Élettől Gádor András útján, hogy közöljön cikkeket Zay Lászlótól. Mindezzel szemben állt az az ismert várakozás, miszerint Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke (1958-1987), az állambiztonság „Pécsi” fedőnevű ügynöke Szalatnai Rezső írót fogja jelölni a déli kerület felügyelői tisztjére, s ebben a szándékában „az egyházmentő erők bizalmát élvezi”, - jelentette „Szamosi”. Jelentésére megjegyzésként írta kapcsolattartó tisztje, Lovász Imre r. százados:
„Amennyiben Zay László vállalná a déli egyházkerületi felügyelőséget, úgy az részünkre előnyös volna, mert Zay Lászlót Ordassék magatartása miatt üldözték ki az egyházból.”
Ottlyk jelenti: a felelős szerkesztő hallgatózott az ÁEH-ben
„Szamosi” ügynök következő, január 31-i jelentésében már arról számolt be, hogy Káldy Zoltán püspök („Pécsi”) a nászútjáról hazatérve tombolt a távollétében történtek miatt. Egyfelől azért, mert Zaynak cikkei jelentek meg az ÁEH biztatására, s az Albert Schweitzerről írt megemlékezésében a neve nagyobb betűvel volt szedve, mint az övé. Másfelől azért, mert a sajtóosztály élére vagy a déli egyházkerület felügyelői székébe akar kerülni. „Káldy élesen tiltakozik az egyházi baloldalnak ilyen megerősítése ellen.” – jelenti „Szamosi”, hozzátéve: nagy a felháborodás Káldy köreiben, valójában azért, mert félnek Zaytól. Lovász Imre r. százados most sem állja meg megjegyzés nélkül:
„Káldy püspök kifakadása nem annyira hiúsági kérdés, mint azt feltünteti, lényegében tudomással bírhat arról, hogy Zay Lászlót, aki leszerelt evangélikus lelkész, az ÁEH felügyeleti tisztségbe akarja beállítani. Operatív szempontból előnyök származnának belőle és erre Zay is vállalkozna, ha sikerül a bejutás.”
Káldy Zoltán („Pécsi”)
Az egyházi elhárítás sokoldalúan tájékozódik „Zuglói” esélyeiről. Úgy látják: túl korán szivárgott ki a hír a helyzetbe hozásról, „már az egész egyház tud erről a tervről”, s „Zay személyét a püspökök nem támogatnák”, Szalatnai Rezső esélyei jobbak.
Zay László foglalkoztatását, „B” és „M” dossziéi őrzését 1960. június 6-án Baji László r. századostól Lovász Imre r. százados veszi át a BM II/5-c alosztályon. Áttekinti és értékeli „Zuglói” tevékenységét, amelyet társadalmi kapcsolatként és informátorként végzett. Megállapítja azokat a tényeket, melyeket a „B” dossziéjában található személyi minősítése is tartalmaz, kiemelve, hogy kezdettől fogva igen készségesen segítette a Belügyminisztérium politikai szervét.
„Zay László a Belügyminisztérium politikai szervéhez való viszonyában a népi demokrácia melletti meggyőződéséről tanúskodik. Kapcsolattartójához mindenkor feltétlen bizalommal és őszinteséggel tartozott. Írásbeli jelentései tárgyilagosak, amelyet többoldalú hálózati jelentések igazolnak. […] Szóbeli és írásbeli véleményt adott az evangélikus egyház vezetőiről és lelkészeiről, tájékoztatást adott az ev. sajtóosztály belső helyzetéről, feljegyzést készített a protestáns egyház béke munkájával kapcsolatban, javaslatot az egyházon belüli személyi változásokra, lelkészek jellemzésével.”
Zay László beszervezési dossziéja az ÁBTL-ben
Az egyházi elhárítás úgy értékelte: Zay felismerte, hogy az egyház a társadalmi fejlődéssel nem tud lépést tartani. S bár az egyházi szolgálatból kilépett, nem szakadt el teljesen az evangélikusoktól, egyes vezetőkkel, régi lelkész társaival alkalomszerű kapcsolatot tartott, lojális haladó gondolkodásával hatni tudott környezetére. Ám a világi pályán történt sikeres elhelyezkedése után egyre aktívabb, társadalmilag hasznos munkát a sajtó területén végzett nagy kedvvel és odaadással, amit az állambiztonság tudomásul vett és nem erőltette visszatérését egyházi pozíciókba.
Ezek után 1960. június 23-án megszületett a döntés:
„Javasoljuk a hálózatból való kizárását nyilatkozatvétel [ti.. titoktartási nyilatkozat] nélkül,mivel beszervezéséről sem vettünk fel nyilatkozatot. Kizárása után javasoljuk szükség szerint társadalmi kapcsolatként foglalkoztatni.”
Kizárását Hollós Ervin r. alezredes, a BM II/5 osztály vezetője engedélyezte.
Mindig érdekes, hogyan alakul a hálózatból kizárt személy további sorsa az állambiztonságnál, mikor, kik érdeklődnek iránta, kik vennék fel a kapcsolatot vele további foglalkoztatás céljából.
A polgári titkosszolgálatok 1962 augusztusi átszervezése után, amikor megalakul a BM III. Főcsoportfőnöksége 5 csoportfőnökséggel, a volt II/5-c alosztály utódja: a III/III/1-c áttanulmányozza „Zuglói” iratait, s Bodor Ernő r. őrnagy megállapítja, hogy:
„Zay Lászlónak a BM. szerveihez való viszonya jó. Az ev. egyház helyzetét ismeri. A későbbiekben a vele való kapcsolat felvételére veszünk irányt.”
Kapcsolattartó tiszt váltás 1960-ban, Baji - Lovász
1976 júliusában a kémelhárítás (BM III/II. Csoportfőnökség) 1-b alosztálya tanulmányozza Zay László „B” dossziéját. Szándékának komolyságát jelzi, hogy Révész Imre r. ezredes osztályvezető és Nagy József r. alezredes alosztályvezető kéri a tanulmányozási idő 30 nappal való meghosszabbítását a BM Nyilvántartó Központjától. Nem tudni, milyen következtetésre jutnak, de annak írásos nyoma van, hogy szeptemberben már ők nyilatkoznak arról: nem emelnek kifogást Zay Lászlónak az NSZK-ba szóló, szolgálati útlevele kiadása ellen. 1977. május 3-án hasonlóképpen nyilatkoznak, amikor Zay Olaszországba, Ausztriába és Svájcba kér turista útlevelet.
A kémelhárítás ezután megpróbálja szorosabbra zárni az együttműködést „Zuglóival” és bevonni egy bizalmas nyomozásba, amely a „Dénes” fedőnevű célszemély ellen folyik. Május 31-én III/II-1-b alosztály beosztottja: Zsolnai Tamás r. százados személyes találkozik Zay Lászlóval az Útlevél Osztály egyik helyiségében. A találkozóra meghívja Lovász Imre r. alezredest a III/III-1 Osztályról, „Zuglói” korábbi kapcsolattartó tisztjét. Meglepő jelenet zajlott le. Lovász üdvözölte Zayt, emlékeztette régi együttműködésükre, Zay azonban nem emlékezett rá, nem ismerte fel, vagy nem akarta felismerni. Arra hivatkozott, lehet, hogy azok között a belügyi illetékesek között volt, akikkel annak idején tárgyalt, de 20 év távlatából ténylegesen már nem emlékszik rá.
Ami a kapcsolatfelvétel konkrét tárgya volt, arról elmondta: többször volt a „Dénes” fedőnevű célszemély lakásán filmvetítéseken, de hiányos angol nyelvtudása miatt nem értette a filmeket, ezért részvétele egyre terhesebb lett a meghívottak körében.
A kémelhárítás ezért feladta eredeti tervét. Annak ellenére, - jegyezte meg -, hogy Zay továbbra is az V. Deák tér 4. sz. alatti evangélikus házban lakott, s baráti kapcsolatai továbbra is megmaradtak az egyházi körökkel.
Egy lényeges mondatot azonban megörökített Zaytól a kémelhárítás 1977. június 20-án kelt jelentése. Így hangzott:
„A továbbiakban elmondta, úgy érzi, a sajtó területén megtalálta a helyét. Utólag visszagondolva, nem lett volna jó vezetője az egyháznak. Hiányzik belőle a szükséges diplomáciai érzék.”
„Nem lett volna jó vezetője az egyháznak”
Ezután újabb 11 év telik el. Két szűk esztendővel a rendszerváltozatás előtt, az egyházi elhárítás még egy kísérletet tesz, amikor igen kecsegtető ajánlattal lepi meg Zay Lászlót. Horváth István r. főhadnagy jelenti 1988. augusztus 22-én, hogy megürült az Evangélikus Élet c. hetilap felelős szerkesztői posztja. Zay László újságíró, ev. lelkész, a Deák téri gyülekezet presbitere, akit baráti szálak fűznek Harmati Béla újonnan megválasztott püspökhöz, alkalmas és esélyes lenne a szerkesztői feladatok ellátására és egyúttal „információszerző hálózati funkció ellátására, sőt, a szóba került állás betöltését követően pozitív befolyásolás kifejtésére is.”
A politikai rendőrségnek azonban sajnálattal kell megállapítania azt, amit a jelentés utolsó mondata így összegez:
„Az egyházvezetés és „Zuglói” közti tárgyalások nem jártak eredménnyel. „Zuglói” a felkínált állást nem fogadta el, ezért tanulmányozását befejeztük. Mivel „Zuglói” hírszerző lehetősége ezzel megszűnt, ismételt beszervezésétől elálltunk.”
Dr. Ilkei Csaba munkái az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában itt érhetők el.
