A harmadik sorozat előzményei:
Most a sorozat 4. része következik.
*****
Biszku Béla belügyminiszter (1957 – 1961), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja 1961. március 2-án levelet kapott egy állambiztonsági hálózati személytől, aki sorait a fedőnevével zárta: Mátrai András. Nem volt egy szokványos eset, hogy egy ügynök levelezzen az állambiztonságot felügyelő miniszterrel, s a civil nevét ne árulja el. Oka és súlya volt végső elhatározásának: kétségbeesett panasz elöljáróira, akik megbetegedése után nem foglalkoztak vele, megélhetési gondjaival, így a tönk szélére került, egészsége romokban. Mindjárt az elején azt is közölte: valódi nevét a dekonspirálódás elkerülése végett nem írja meg, az illetékesek úgyis tudják azt címével és telefonszámával együtt.
Biszku Béla belügyminiszter
A másfél oldalas, sűrűn gépelt levél így kezdődik:
„Az ellenforradalom leverése után összetalálkoztam az egyik BM-elvtársammal, akivel elbeszélgettünk. A beszélgetés vége az lett, hogy kellő kiképzés és instrukciók után 1957. január 31-én Ausztriába dobtak át, majd onnan Nyugatra mentem. Tisztán szocialista hazám iránti szeretetből vállaltam a kockázatos és nehéz munkát, a családomat is itthon hagytam, akik erről mit sem tudtak. Kint elvégeztem azt a munkát, amit rám bíztak. Közben beteg lettem és betegen hazajöttem.”
A folytatásban leírja: itthon elhelyezték a Vöröskeresztnél, de az illetékesek ígérete ellenére létszámcsökkentés címén hamarosan, 1960. június elején elbocsátották. Újabb elhelyezkedéséhez már nem kapott segítséget volt elvtársaitól. Gyomorvérzését hathetes kórházi ápolás követte, de betegbiztosítása nem volt. A részvétlenség és a közöny miatt alkalmi munkákból nyomorog családjával.
„… mindenki előtt „hazaáruló disszidens” vagyok. Bárhova kopogtatok be állásért, mindenütt kiraknak. Próbálkoztam már apróhirdetésekkel, de még csak választ sem kaptam. Lassan úgy érzem magam hazámban, mint egy kivert kutya. Kommunista vagyok, aki tettekkel bizonyította be hazája iránti hűségét és szeretetét. Az elvtársak megígérték, hogy a szolgálati időben történt megszakítást elintézik. Nem intézték el. Teljesen elölről kell kezdenem mindent.” [51 éves a levél írásakor. Állambiztonsági legendája miatt vélte civil környezete hamar hazakullogott disszidensnek.]”Azt is ígérték, hogy hazajövetelem után megkapom a párttagsági könyvemet…”
„Mátrai” ügynök levele a belügyminiszterhez
Hozzáteszi: két diplomával, három felsőfokú nyelvvizsgával dolgozni akar, sok helyütt meg tudná állni a helyét, hozzájárulni a szocializmus építéséhez, nem alkalmi fordításokból küszködni családjával.
„Úgy érzem magam, mint a kifacsart citrom, amit a szemétdombra dobtak. Nem hiszem, hogy ezt a sorsot érdemeltem, amiben jelenleg élek. Kérem Belügyminiszter elvtársat, segítsem rajtam. Már mindent megpróbáltam, semmi sem sikerült. […] Kérem Önt, intézkedjék, hogy végre rendes munkahelyre kerüljek.”
Biszku Béla saját kezűleg a következőket írja a levél első oldalának jobb felső sarkába állambiztonsági helyettesének: Galambos József rendőr ezredesnek:
Olvasd el ezt a levelet és ítéld meg mit helyes csinálni. Tájékozódj, kik foglalkoztak ügyével, tegyél minél gyorsabban javaslatot. Ha igaz, amit ír, ne csodálkozzunk nehézségeink okán.
Biszku Béla utasítása Galambos ezredesnek
A történet folytatását válasszuk két részre. 1., Mit tud az állambiztonság a levélíróról azelőtt, hogy ő Biszku Bélához fordult? 2., Milyen új információk derülnek ki róla azután, hogy az állambiztonság vezetőinek jelentést kell adni a történtekről a belügyminiszternek?
Válaszoljuk meg először az első kérdést. Hivatkozási alapunk az ÁBTL 3.2.1. Bt-703/2 dossziéja a „Mátrai”, illetve „Lelkes” fedőnevű ügynökről.
A fedőnevek rejtette személy: dr. Hantos László a felvidéki Nagymagyar községben született 1910. július 9-én. (Nagyszombati kerület, dunaszerdahelyi járás: Zlaté Klasy, korábban Rastice.) Anyja: Brég Erna háztartásbeli, apja: Hantos Ádám felvidéki tanító. Közgazdasági diplomát Budapesten szerzett 1933-ban, a jogi egyetemet Pécsett fejezte be 1941-ben. Egy évet belga és holland egyetemeken hallgatott, francia, angol és német nyelven beszélt. A kétéves Keleti Intézetben balkáni ismeretekkel gazdagodott, elsajátította a szerb-horvát nyelvet, amihez a szlovákot és a csehet is hozzászámíthatta.
Dr. Hantos László a nyilvántartásban
A Hanza szövetkezeti központban kezd dolgozni, a „Hanza Szövetkezeti Újság” c. hetilap főszerkesztője. Szövetkezeti és mezőgazdasági tanulmányúton járt Bulgáriában, Lengyelországban, Romániában és Jugoszláviában. 1937-ben a pozsonyi „Magyar Újság” szerkesztőségéhez került. Még abban az évben meghívták a Szlovákiai Magyar Gazdasági Egyesületek Szövetségéhez, ahol a főtitkári teendőket látta el és a szövetség folyóiratát szerkesztette. Részt vett a csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmakban, közgazdasági írásokat publikált.
1938 novemberében már Magyarországon dolgozik, Jaross Andor hívta meg a felvidéki minisztérium gazdasági osztályára, majd Baranyai Lipót, az MNB elnöke vette fel havidíjas tisztviselőnek 1940-ben. Rövid idő múlva Teleki Pál miniszterelnök kérte át a Miniszterelnökség gazdasági tanulmányok osztályára. (Teleki még az egyetemről ismerte, mint jófejű hallgatót.) Közvetlen főnöke Surányi Unger Tivadar professzor volt, akinek környezetében neves magántanárok dolgoztak. Telekitől azt a feladatot kapták, hogy tekintsék át Németország reális lehetőségeit arra vonatkozóan, hogy gazdaságilag meddig bírhatja a háborút. A féléves munka eredményeit 300 oldalas tanulmányba foglalták, megállapítva, hogy Németország erőforrásai négy évnél tovább nem elegendőek.
1941 októberében visszahívták az MNB közgazdasági osztályára, egyidejűleg a „Közgazdasági Irodalmi Szemlét” szerkesztette. 1943 júliusában a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, Bárányos Károly kérte fel: szervezze meg a Mezőgazdasági Fejlesztési Kutató Intézetet és vezesse azt. Ebben az évben fejeződött be legjelentősebb köteteinek megjelenése: „A csehszlovákiai magyarság”(1936), „Gazdasági életünk húsz éve, 1918 – 1938, Magyarok Csehszlovákiában” (1938), „Magyar gazdasági élet” (1940), „A mezőgazdasági ingatlanok elaprózódása” (1943).
1944-ben megnősült, feleségül vette Csinády Dóra (1935) táncosnőt, a Magyar Állami Operaház neves balerináját, házasságukból egy leánygyermek született. Házasságuk 1948-ban megromlott, 1952-ben elváltak. 1953-ban újra megnősült, második felesége Szilágyi Júlia fonónő, aki zsellér családból származott, apja 1919 óta vett részt a munkásmozgalomban, baloldali magatartása miatt többször bebörtönözték. 1954-ben kislányuk született.
A szovjet megszállás Budapesten érte 1945-ben. Egészségi állapota miatt sosem volt katona. Az ostrom alatt lakása és minden értéke elpusztult. 1948-ig tudományos intézeti munkát végzett, részt vett a békeszerződés mezőgazdasági fejezetének kidolgozásában és a mezőgazdasági ipar újjászervezésében. 1949-ben a Mezőgazdasági Tudományos Központ dokumentációs osztályát szervezte meg, ahol főelőadóként dolgozott. 1952-től a Mezőgazdasági Könyvkiadó felelős szerkesztője, miközben szakirodalmat fordít. Ebből a beosztásából 1957-ben a hírszerzés utasítására kilépett.
Még 1945 végén belépett az SZDP-be, majd az egyesülés után az MDP tagja lett. Ám a tagrevízió során tagjelöltnek minősítették vissza, majd 1951-ben kizárták a pártból „politikailag képzetlen” minősítéssel. (Ez utóbbi nem volt igaz, Hantos olvasott, művelt ember volt, szemináriumi instruktornak is felkérték.) Kapcsolattartó tisztjének utasítására azonban nem szorgalmazta a pártba való visszavételét.
Államvédelmi beszervezése 1950. április 2-án történt erőltetett „pressziós alapon”, foglalkoztatása idején viszont már hazafias együttműködéssel, „elvtársias szellemben” oldotta meg feladatait. Beszervezésének körülményeiről „Pro memoria” címmel kézzel írott feljegyzést készített, amely megtalálható Bt.-dossziéjában.
Tárgy: „Lelkes” beszervezésének körülményei
Letartóztatásom 1950. ápr. 22-én este történt. A Mosonyi utcába vittek, ahol 3 nap múlva kezdődött a kihallgatásom. A vallatás általában akörül mozgott, hogy milyen kapcsolatom volt Jaross Andorral, majd a szocdemekkel, különösen Takács Ferenc v. államtitkárral.
A jegyzőkönyvek tartalmára már nem emlékszem. Aláírtam mindent, hogy ne történjék semmi bajom. Innét aztán ápr. 8-án reggel a Csengery utcába vittek, ahol írógépet kaptam és ismerős egyénekről jellemrajzokat kellett írjak. Inkább a művészi osztály embereiről volt szó. A nevekre már nemigen emlékszem, köztük volt Tóth Aladár, Oláh Gusztáv és mások.
Estefelé a földszintre vezettek egy őrnagy szobájába (alacsony, fekete bajuszos, a Lenin körúton lakott), aki sajátkezű nyilatkozatommal beszervezett. A nyilatkozat lényege az volt, hogy a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellen irányuló megmozdulásokról, megnyilatkozásokról jelentéseket teszek.
Az első összekötő nevére nem emlékszem. A második Csapkay Éva volt, a harmadik Márton et., a negyedik Timár et.
1955 nyarán a kapcsolat írásbeli felmentéssel megszakadt.
Dr. Hantos
A Mosonyi utcai cellában egy szerb szakács és egy taxisofőr (volt horthysta tiszt) volt a társam.
Pro memoria, 1957. január 25
Dr. Hantos László előbb „52/4”, majd „Magyari János” fedőnéven adta jelentéseit elsősorban kulturális-művészeti területről, a sajtó munkatársainak köréből, előbb az egységes ÁVH I. Hálózati Főosztály 2. Osztálya (a belső reakció elleni harc) 5. alosztályának (államapparátus, értelmiség, művészet, tudomány), majd 1953 júliusától az egységes Belügyminisztérium I. Államvédelmi Főcsoportfőnökség IV. Főosztálya (belső reakció elhárítása) 4. Osztályának (ideológiai és tudományos terület). Kapcsolattartó tisztje Koppány József volt. 1955-ben „további lehetőségek hiányában” a hálózatból kizárták.
1956. december 20-án ismét megkereste korábbi kapcsolattartó tisztje, mert határozottan jó véleménye volt az ügynök előző munkájáról és emberi tulajdonságairól. „Ellenőrzött munkájával és hűségével bizonyította be szervünkhöz való ragaszkodását.””Az ellenforradalmi események fegyveres szétverése után is – a korábbiakhoz hasonlóan – értékes jelentéseket adott az ellenséges elemek tevékenységéről.” 1957. január 22-i összefoglaló jelentésében Koppány József leírja, hogy Hantos kombinációs érzéke igen jó, kellő politikai éleslátással párosul. Értelmes, művelt ember, aki mezőgazdasági és közgazdasági kérdésekben roppant járatos, európai tapasztalatokkal és széles körű ismeretséggel bír, barátai között a polgári demokrácia számos neves képviselője megtalálható.
A decemberi baráti beszélgetés együttműködési megállapodással zárult 1958 januárjában, dr. Hantos Lászlót "Mátrai András" fedőnéven Koppány József a BM hírszerzés (BM II. Politikai Nyomozó Főosztály 3. Osztály) számára hazafias alapon ismét beszervezte. [Másik fedőneve: „Lelkes”, ennek eredete az iratokból nem rekonstruálható.] Január 30-án dr. Hantos János az alábbi nyilatkozatot írta saját kezével:
Az 1950 áprilisától 1955 nyaráig tartó és azóta megszakadt kapcsolatomat az államvédelmi szervekkel felújítom.
A kapcsolat felújítása a magyar szocialista hírszerző szervekkel történik, amelyeknek külföldön, Párizsban teljesítek szolgálatot.
Feladataimat ismerem, arra törekszem minden erőmmel, hogy szocialista hazámat szolgáljam és hírszerző munkásságomat hazám javára hasznosíthatni lehessen.
Jelentésemet Mátrai András fedőnéven írom.
Budapest, 1957. január 30.
Dr. Hantos László
„Mátrai András”
Dr. Hantos beszervezési nyilatkozata, 1957. január 30.
Már januárban, a szóbeli beszervezés után, de még a Nyilatkozat aláírása előtt megkezdődött az ügynök gyorsított kiképzése, operatív felkészítése hírszerző feladataira, a határon való átdobására, a kinti kapcsolatfelvétel módjára (jelszó, jelhang, ismertetőjel), az állandó biztosító találkozókra, az összeköttetés megszervezésére, a konspirációra, a legendájára stb.
A hírszerzés utasítására barátai, ismerősei, külföldi partnerei, levelezőtársai körében már régóta jobboldali, párt- és rendszerellenes magatartást tanúsított, ilyen hangot ütött meg, megteremtve kinti érvényesülésének eszmei-pszichológiai összetartó alapjait. Franciaországi mozgásterének személyi környezetében kiválasztották az emigráció azon alakjait, akik megbízható politikai kapcsolatokat jelenthettek elhelyezkedésének elősegítéséhez mezőgazdasági, közgazdasági szakterületen. Központi szerepet kapott párizsi barátja Ternyei (Stern) László újságíró, szerkesztő, akivel Prágából ismerték egymást 1936 óta. 1939-ben Budapestre szökött, innen illegálisan jutott ki Párizsba, ahol a Rádió magyar osztályának vezetője, az emigráció egyik vezető alakja, kitűnő kapcsolatokkal a köztársasági elnök kabinetirodájához. A hírszerzés előkészítette a politikai kapcsolatfelvétel szálait a francia szocialista és szociáldemokrata pártnál, valamint a párizsi csehszlovák emigráció körében.
„Mátrai” hírszerző ügynököt 1957 januárjának utolsó napján a szombathelyi határszakaszon átdobták Ausztriába, ahol zavartalanul eljutott Bécsbe, onnan pedig a tervezett módon Párizsba. Telepítését Oswald Károly r. százados, a BM II/3-c alosztály vezetője hajtotta végre. Az osztrák kapcsolatok megkapták a Budapestről küldött támogató leveleket.
Az ügynök a megérkezését követő hét 6. napján déli 12 órakor megállt egy szobor előtt a térképen bejelölt téren. A jobb kezében napszemüveg, kabátja bal zsebében a „Paris Match” aznapi száma. Két perc múlva egy jól öltözött, középkorú férfi lépett hozzá:
- Mondja kérem, Ön nem a Technoimpex képviselője?
- Tévedés, én Párisban lakom, bár magyar vagyok.
Kezet fogtak és feltűnés nélkül elindultak a legközelebbi mellékutca felé, ahol beszálltak egy kissé megviselt, hétköznapi, francia rendszámú kocsiba. Ettől kezdve „Mátrai” az illető utasításait követte és mindenkor rendelékezésére állt, bármerre is járt az országban.
„Mátrai”, „Lelkes” „B”-dossziéja az ÁBTL-ben
„Mátrai” franciaországi ügynöki tevékenységének részleteit nem ismerjük. A belügyi hírszerzés (BM II/3-E) tömör összefoglalójából az derül ki, hogy az ügynök elsősorban egyes emigráns vezetőkről és a strasbourgi Szabad Európa Egyetem működéséről adott információkat. „A strasbourgi iskoláról adott információi értékesek voltak, az elhárítás számára ma is felhasználhatók. „Mátrai” a kapott feladatokat kinn tartózkodása során jól oldotta meg.” – állapítja meg 1961. március 19-i jelentésében Rausch János r. százados.
A biztató eredmények azonban 1957 októberében megszakadtak, mert „Mátrai” egészségi állapota megroppant. A vizsgálatok olyan erős fájdalmakkal járó súlyos betegségeket mutattak ki, hogy az ügynököt október 30-án a hírszerzésnek kombinációs módszerrel sürgősen haza kellett hoznia.
Amíg a hírszerzés jelentése csak „gerincferdülés, reuma, stb.” betegségeket említ, „Mátrai” megírta Biszku Bélának, hogy idegösszeomlást kapott. („Idegösszeroppanással kerültem haza.”) Emlékezetes, hogy dr. Hantos László eredendően egészségi állapota miatt nem lehetett katona. Ebből adódik az első kérdés: vajon számolt-e a hírszerzés „Mátrai” kihelyezésének egészségügyi kockázataival?
Ami ezután következik, az sem az ügynök Biszkuhoz írt leveléből, sem az állambiztonság korábbi jelentéseiből nem derült ki, csak a belügyminiszter által elrendelt vizsgálat hozta felszínre.
Hazahozatala után az ügynököt gyógykezeltették, felgyógyulása után a hálózatból való kizárásáig, 1960. március 2-ig a következő kapcsolattartó tisztek foglalkoztak bonyolulttá vált helyzetével: Bihari János r. őrnagy, Paulik Imre r. őrnagy, Lukács József r. százados. (BM II/3-E)
„Mátrai” elhelyezése ügyében az a furcsa helyzet állt elő, hogy az állambiztonság főnökének utasítását nem hajtották végre.
„Mátrai” elhelyezésének ügyében az osztály több javaslatot küldött a Miniszter Elvtárs és Galambos főosztályvezető elvtárs részére, azonban „Mátrai” elhelyezésének kérdésében érdemleges intézkedés Galambos ezredes elvtárs utasítása ellenére nem történt. A társosztályok nem vállalták „Mátrai” elhelyezését.”
Galambos ezredes utasítása ellenére sem…
Dr. Hantos László a mezőgazdasági szakterületen ismert és elfogadott szaktekintély volt, ám munkába állását megakadályozta az a tény, hogy lakóhelyén és volt munkahelyén is dekonspirálta a BM-mel való együttműködését, azt, hogy a BM megbízásából távozott külföldre 1957 januárjában. Állástalansága idején a hírszerzés ezért rendszeres anyagi támogatásban részesítette. „Mátrai” felesége férje Franciaországba történt távozása után 1957-ben 27. 500 forintot, hazatérése után az ügynök a gyógykezelés költségén kívül 1958-ban 28. 960 forintot, 1959-ben 26.000 forintot kapott anyagi juttatás címén.
1960-ban a pártközpont segítségét kérte a hírszerző osztály helyettes vezetője: Vértes János r. alezredes, aminek eredményeképpen Kárpáti József, a Magyar Vöröskereszt főtitkára a külügyi osztályon alkalmazta dr. Hantos Lászlót. Ám a júniusi létszámcsökkentésnél váratlanul elbocsátották. A főtitkár ezt azzal indokolta, hogy csak mint fordító végezte el munkáját, az emberekkel való foglalkozásra nem alkalmas, kollégái nem szerették tudálékoskodó, nagyképű magatartása miatt.
Ettől kezdve „Mátrai” munkanélküli, időnként alkalmi fordításokhoz jut.
Időközben, 1960. március 2-án ki kellett zárni az állambiztonsági hálózatból. Ehhez két ok vezetett. Az elsőről korábban nem esett szó. 1960 januárjában jutott a hírszerzés tudomására, hogy:
„Mátrai az ellenforradalom alatt egy vasúti vagonból különböző dolgokat lopott el, erről mi korábban nem tudtunk, s a lopás miatt feljelentették. A feljelentést a rendőri szervek hozzánk küldték meg, eljárást nem indítottak ellene.” A II/3-E alosztály ezt őszintétlenségként értékelte. Az ügynök kizárásánál nagyobb súllyal esett latba a második ok:
„Kizárását szükségessé tette az a körülmény, hogy a velünk való kapcsolatát, illetve külföldön végzett munkáját több helyen dekonspirálta. A dekonspirálódás tényét, illetve „Mátrai” fecsegését a XII. kerületi kapitányság, a II/7 osztály „Takács” fn. ügynökének jelentései és Hollányi Béla, Budapest, XII. Alkotás u. 19. sz. alatti lakos bejelentése bizonyítja.”
„Mátrai” arra hivatkozott, hogy külföldön végzett munkájáról, a BM-mel való kapcsolatáról azért beszélt, mert régi munkatársai és volt társasági köre, mint disszidenst fogadta és ezt nem tudta elviselni. Önérzetét sértette, ezért hivatkozott hivatalos kiküldésére. Lakókörnyezetében felesége mondta el a BM-mel való kapcsolatát, azzal kérkedve, hogy férje után a BM-től rendszeres havi fizetést kap.
Kizárását az ügynök tudomásul vette és írásos nyilatkozatot adott a kapcsolat megszakításáról, illetve a további titoktartásról.
Miután a BM szerveivel való aktív kapcsolatom megszűnt, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy a szervvel kialakult kapcsolatomról és ennek során tudomásomra jutott adatokról, módszerekről, franciaországi megbízatásomról és a szervnek végzett munkámról soha, senkinek, semmiféle körülmények között nem beszélek. Tudatában vagyok annak, hogy ezek az adatok szigorú államtitkokat képeznek.
Kérem a szervet, hogy amennyiben fenti munkám miatt, illetve disszidálásom miatt támadásnak lennék kitéve, megfelelő támogatásban részesítsenek. Ha a szerv esetleg később igényt tart munkámra, úgy készséggel vállalom azt.
Budapest, 1960. március 2. Dr. Hantos László
Dr. Hantos titoktartási nyilatkozata, 1960. március 2.
A Nyilatkozat másik oldalára a következő megjegyzést írta Bihari János r. őrnagy:
- 10 év múlva nyugdíjképes és hiányozni fog 3 éve, kéri, segítsünk majd akkor ezt igazolni,
- esetleg „disszidálása” miatti kellemetlenségek esetén védjük, ill. igazoljuk őt.”
A hírszerzés 1961. március 19-i jelentése – a belügyminiszter vizsgálatot kérő intézkedése nyomán – megállapítja azt is, hogy „Mátrai” a hálózatból történő kizárása, illetve a munkahelyéről történt elbocsátása után kereste korábbi kapcsolattartóit, de nem találta őket, mert időközben elkerültek az osztályról, más beosztást kaptak.
Ugyanakkor a jelentést aláíró Rausch János r. százados egy megjegyzésben hangot ad kritikájának is:
„Véleményem szerint „Mátrai” az elhelyezkedését nem szorgalmazta. Elhelyezkedése érdekében hazatérése óta nem tett semmit, annak megoldását a BM-től várja. Ehhez hozzájárult az indokolatlan és túlzott anyagi támogatás is.
„Mátrai” jelenlegi bejelentésével [a Biszku Bélának írt panaszos levéllel] azt szeretné elérni, hogy a BM-től további anyagi támogatást kapjon, illetve „vezető” álláshoz jusson. Ilyen jellegű törekvésének több esetben hangot is adott. B - dossziéjában elfekvő kérvényeiben a különböző minisztériumok felé kérései is ezt tartalmazzák.
„Mátrai” végleges elhelyezését a további dekonspiráció megakadályozása végett szükséges megoldani. Személyes találkozó alkalmával közöljük, hogy segítünk elhelyezkedésében és a lehetőségeket közösen keressük meg erre.”
Rausch hírszerző százados kritikus megjegyzése
A jelentésre 1961. április 6-án saját kézzel az alábbiakat írja Galambos ezredes:
- 2-3 hónapi ellátmány
- elhely. a BM csop.-ton keresztül
- 1. old. jel. Biszku elvt.-nak, miután felvették vele a kapcsolatot, tisztázták a tennivalókat.
Április 18-án Vértes János, már a hírszerző osztály (BM II/3) vezetőjeként készít egy újabb jelentést, amelyben ő is összefoglalja az előzményeket. Kevés új információjából az derül ki, hogy „Mátrainak” a fordítóiroda nem tud állandó munkát biztosítani, ezért létbizonytalanságban él családjával. Az SZTK-ba nincs bejelentve, ingyenes orvosi kezelésre nem jogosult, minden álláskeresése kudarccal végződött. Anyagi helyzete javítása céljából az osztály 3000 forintot adott át neki. A BM Személyzeti Főosztályának elhelyezési csoportja ígéretet kapott Tömpe Istvántól, a földművelésügyi miniszter első helyettesétől (1956. december 6-tól 1958. január 15-ig a belügyminiszter első helyettese volt), hogy „Mátrai” felvétele még azon a héten megtörténik.
Eltelik két és fél év, időközben (1962. augusztus 15) megalakul a BM III. (állambiztonsági) Főcsoportfőnökség, amelynek hírszerző csoportfőnökségén (BM III/I) a 3-D alosztály 1963. november 20-án határozatot hoz „Mátrai” dossziéinak felülvizsgálatáról. A határozat abból indul ki, hogy az ügynök újbóli felhasználására széles körű dekonspirlódása miatt nem kerülhet sor. „M” dossziéját megsemmisítették, a dossziéból korábban nyilvántartásba vett 47 személyt törölték. „B” dossziéját csupán azért irattárazták, mert feltételezték - okkal -, hogy „Mátrai” ügyével később még foglalkozni kell, személyes panasza vagy egyéb körülmény miatt. De biztos, ami biztos, kiemelnek belőle több iratot és megsemmisítik.
A határozat számunkra legfontosabb tárgyi része „Mátrai” elhelyezésére vonatkozik. A határozat megállapítja, hogy az ezzel kapcsolatos utolsó anyagok 1961. június 16-i és 17-i keltezéssel fekszenek el. Ezekből a jelentésekből az derül ki, hogy ezen időpontokig „Mátrai” nem került állásba! Ezért 2. 500 Ft. juttatásban részesítették. A határozatot Szombath József r. alezredes osztályvezető írta alá.
„Mátrai” nem került állásba
Nagy ugrásra kényszerülünk a hiányzó állambiztonsági iratok miatt. Nem tudjuk, hogy „Mátrai” dolgozott vagy sem, elhelyezték vagy nem, de 1976. január 6-án dr. Hantos Lászlónak a BM Személyzeti Osztály címére küldött újabb beadványát a hírszerző csoportfőnök: Rajnai (Reich) Sándor r. vezérőrnagy felterjeszti jóváhagyásra Karasz Lajos r. vezérőrnagyhoz, BM III Főcsoportfőnökhöz, a belügyminiszter állambiztonsági helyetteséhez. Rajnai szerint Hantos kérelme indokolt, javasolja annak teljesítését. „… mód van illetékes munkaügyi szervek felé intézkedést tenni Dr. Hantos László munkaviszonya visszamenőleges elismertetésére.” (Mint említettük, hiányzott legalább három év.)
Rajnai hírszerző csoportfőnök támogatja az ügy lezárását 1976-ban
Tizenöt év telt el azóta, hogy az ügynök megírta levelét a belügyminiszternek, s hét évvel vagyunk halála (1983) előtt. Emlékeznek még milyen megjegyzéssel küldte el Biszku Béla belügyminiszter „Mátrai András” panaszos levelét kivizsgálásra állambiztonsági helyettesének, Galambos József ezredesnek 1961. március 2-án ? „Ha igaz, amit ír, ne csodálkozzunk nehézségeink okán.”
Nehézségei voltak és maradtak is az állambiztonságnak, de igaza volt-e „Mátrai Andrásnak”?
Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató
Kapcsolódó: Besúgók, titkosügynökök, ÁVH-sok, kémek, hírszerzők, szt-tisztek szigorúan titkos dokumentumai
