Hanuka ideje van, tehát nemcsak az egész nyugati világban, de itthon, Magyarországon is a politikai és értelmiségi (teljesen méltatlan) elit hódol be rituálisan a hanukázó szektásoknak, a leggyomorforgatóbb szövegekkel versengve egymással a benyalási versenyben. A színpadon álló éppen aktuális felszólalók mögött láthatjuk a feliratot: "A Chábád Lubavics szellemében". Vajon a napokban felszólaló, és a kirekesztés iránt mindig oly érzékeny Balog Zoltán tudja-e, érdekli-e egyáltalán, hogy egy őt és minden nem zsidót lenéző, kirekesztő szekta vendége éppen? Hogy a beilleszthetetlen cigányok asszimilációjával foglalkozó miniszterként éppen a zsidók asszimilációjának ellenzését ünnepli? Hogy, mint a magyar politikai elit épp aktuális hivatalos képviselője a nemzetünket és fajtánkat alázza meg hízelgésével ebben az aljas társaságban? Tudja-e vagy érdekli-e őt és a többi csúszómászót, hogy milyen ideológiai és szellemi alapokon nyugszik a Chábád Lubavics?

Ha őket nem is érdekli, hogy az elitpozícióban lévő zsidóság képviselői miként állnak a gazdanéphez, minket, nemzetünkért felelősséget érző embereket kell, hogy érdekeljen, főleg azért is, mert ahogy azt alább látni fogjuk, a szekta legfontosabb szellemi vezetői világossá teszik, hogy mi, nem zsidók azért létezünk, hogy őket szolgáljuk.

Balog Zoltán bárgyú vigyorral a paraziták hátsóját fényezi - "a Chábád Lubavics szellemében"
Az 1775-ben Shneur Zalman rabbi által alapított szekta vezetését 1951-ben Menachem Mendel Schneerson vette át, és főképp általa vált a szervezet világméretűvé és rendkívül befolyásossá, mára pedig a legnagyobb (haszid) zsidó vallási szervezetté. Fontos eleme a szekta világának a messianizmus, Schneerson pedig a Chábád történetének legfontosabb, legtiszteltebb figurája, aki nemcsak a szektát tette erőssé, de személye a chábádos fanatikusok legnagyobb ikonja is egyben, akit a szekta nagy része a mai napig messiásnak tart. Ennek fényében fontos megismerni mit is gondolt Schneerson rólunk, nem zsidókról, már csak azért is, mert a mi életterünkben élősködnek hívei, rendkívüli, a gazdanépekhez viszonyítva sokszorosan felülreprezentált befolyással.

Egy faji felsőbbrendűséget hívő zsidó szekta: a Chábád Lubavics

A The New Republic amerikai liberális lap 1992. május 4-i számának egy cikke így írt a szervezetről:

Van néhány elég erőteljes ironikus elem a Chábád új messianisztikus univerzalizmusában, annak a nem zsidók iránti missziójában; minden bizonnyal a leginkább kellemetlen ezek közül a Chábád egyébként kendőzetlen és egyenesen faji megvetése a gójok iránt. Ráadásul a gójok olyan leírása, miszerint azok eredendően gonoszak, mint akik szellemileg és biológiailag alsóbbrendűek a zsidókhoz képest, a későbbi Chábád-írásokban sem lett korrigálva.

Mikroszkóppal kell keresni, de akad pár tisztességes zsidó, akik nem csupán izraeli politikai döntéseket, vagy rivális zsidó csoportokat kritizálnak, hanem magát a zsidó faji gőgöt, a nem zsidók megvetését is. Ilyen volt a vallásos zsidóként Izraelben felnövő Israel Shahak is, aki héber nyelvtudásával és az izraeli zsidó társadalom belső ismeretével szakértőként mutatott rá a zsidókra jellemző rasszista fanatizmusra. A Norton Mezvinsky-vel közösen írt Zsidó fundamentalizmus Izraelben című 1999-es könyvében a fentebb említett Menachem Mendel Schneerson kapcsán egy Izraelben héberül megjelent 1965-ös Társalgások gyűjteménye című könyvből idéz Shahak, mely Schneerson más Chábád-szektásokkal folytatott levelezését, és a nekik szánt írásait gyűjtötte össze. A könyvet követő 1994-es haláláig tartó három évtizedben Schneerson hű maradt nézeteihez, azokat nem korrigálta. Amit a rabbi tanított hivatalos lubavicsi, haszid hittétellé vált, vagy már eleve az volt:

A különbség a zsidó és a nem zsidó személy között egy ismert kifejezésből ered: 'térjünk el egymástól'. Így tehát nincs olyan mélyreható változás, melytől egy személy felsőbbrendű szintre jut. Ehelyett ami van, az a 'térjünk el egymástól' amely teljesen másmilyen fajok között zajlik. Ezt kell elmondani a testről: egy zsidó személy teste teljesen más minőségű, mint a világ más népeié... Az Öreg Rabbi [az egyik szent Lubavics-rabbira való utalás] elmagyarázta, hogy a Hatanya [a Chábád alapkönyve] 49. fejezetében az 'és te kiválasztottál minket' [a zsidókat] azt jelenti konkrétan, hogy a zsidó test volt kiválasztva [Isten által], mert külön van választva az, ami külsőre hasonló. A zsidó test 'úgy néz ki, mintha a nem zsidók testének anyagából lenne', de ez azt jelenti, hogy a testek csak hasonlónak tűnnek anyagukban, külsőségben és felszínes minőségben. A különbség a belső minőségben viszont olyan szintű, hogy teljesen másik fajnak kell őket tekinteni. Ezen okból kifolyólag jelenti ki a Talmud, hogy van egy halaikus [zsidó törvény szerinti] különbség a nem zsidók testében. 'A testük hiábavaló.' Egy sokkal nagyobb különbség található a lélek kapcsán. Két ellenkező lélek létezik, a nem zsidó lelke három sátáni szférából ered, míg a zsidó lelke a szentségből fakad.

A nem zsidó egész léte hiábavaló. Meg van írva: 'És az idegen fogja etetni a nyájadat.' [Izsák 61:5] A nem zsidók egész létezése a zsidókért van. Emiatt a nem zsidót halállal kell büntetni, ha az megöl egy embriót, míg a zsidó, kinek léte a legfontosabb, nem kell, hogy halálra legyen ítélve ilyen mellékes dolog miatt. Nem pusztíthatunk el valami fontosat valami lényegtelen miatt.

Meg kell kérdeznünk: miért kell egy nem zsidót megbüntetni, ha az megöl egy embriót akkor is, ha az embrió nem zsidó, míg a zsidót akkor se kell megbüntetni, ha az egy zsidó embriót öl meg? A válasz akkor érthető meg, ha figyelembe vesszük az alapvető eltérést a zsidók és a nem zsidók között: a zsidó nem azért lett teremtve, hogy valamilyen célt szolgáljon; a zsidó maga a cél, mivel minden [isteni] kisugárzás anyaga azért létezik, hogy a zsidókat szolgálja.

A Chábád szekta messiása, legtiszteltebb figurája szerint tehát minden, főleg a nem zsidók - akik eredendően romlottak - azért lettek teremtve, hogy a zsidókat szolgálják, míg a zsidók eredendően szentségesek. Mindez vérségi alapon. Nem egyedi megnyilvánulás ez, Schneerson előtt is, a Chábád előtt is így vélekedett a zsidóság. Mindenesetre jelenleg főként a Chábád és barátaik hanukáznak, és akarják eldönteni, hogy a magyarok saját hazájukban kinek állíthassanak szobrot, így maradjunk továbbra is ezen szekta bemutatásánál.

Menachem Mendel Schneerson
A fentiekhez hasonló nézeteket vall Yitzchak Ginsburgh Chábád-rabbi is, és ő is a szekta történelmének egyik legelismertebb, legtiszteltebb figurája. A The Jewish Week amerikai zsidó hetilap az 1996. április 26-i számában egy interjút közölt a rabbival, ebből álljon itt egy részlet:

A gójokat illetően [Shneur] Zalman hozzáállása ez volt: 'A gój lelkek egy teljesen más és alsóbbrendű rendhez tartoznak. Teljesen gonoszak, bármilyen értékes tulajdonság nélkül.' A Lubavics szekta zsidó miszticizmusának vezető tekintélye, a St. Louisban született rabbi, aki matematikából szerzett diplomát, szabadon beszél a zsidók genetikai, szellemi felsőbbrendűségéről a nem zsidókkal szemben. Kijelenti, ez egy olyan felsőbbrendűség amely a zsidó életet nagyobb értékkel ruházza fel a Tóra szemében. 'Ha látnál két embert fuldokolni, egy zsidót és egy nem zsidót, a Tóra azt mondja, hogy a zsidó életet mentsd meg először.' Ginsburgh rabbi elmondta a The Jewish Week számára: 'Ha minden egyes sejt a zsidó testben maga után vonja az isteni jelleget, Isten része az, akkor a DNS minden szála Isten része. Ezek szerint van valami különleges a zsidó DNS-ben.' Később, Ginsburgh rabbi feltette a költői kérdést: 'Ha egy zsidónak májra van szüksége, elveheted-e a máját egy ártatlan nem zsidónak aki arra jár, hogy megmentsd? A Tóra minden bizonnyal engedélyezné ezt. A zsidó életnek örök értéke van' magyarázza. 'Van valami végtelenül szentebb és egyénibb a zsidó életben a nem zsidó élethez képest.'

Korábban, 1994-ben "Baruch Hagever" (Áldott az ember!) címmel írt cikket Ginsburgh, aki a címben persze nem minden ember kapcsán beszél áldásról, hanem csak egy konkrét zsidóra utal, Baruch Goldsteinre, aki nem sokkal korábban a megszállt Hebronban egy mecsetben imádkozó palesztinokra nyitott tüzet, melynek eredménye 29 halott és 125 sebesült volt. Motti Inbari zsidó író és professzor Zsidó fundamentalizmus és a Templom-hegy című 2009-es könyvében így ír erről:

[Ginsburgh] halaikus és kabbalisztikus hozzáállást tanúsít, melyek a zsidók és nem zsidók közti különbségeket hangsúlyozzák, abban egy világos hierarchiát felállítva. Szerinte, mivel a zsidók kiválasztott nép, akiket Isten képmására teremtettek, a nem zsidók nem rendelkeznek ezzel a státusszal, és így gyakorlatilag emberalatti lények.

Ennél is korábbról, a The New York Times egy 1989-es cikkében idézi a rabbit:

Yitzhak Ginsburgh rabbi bibliai magyarázatot hozott fel arra a nézetre, miszerint nem zsidók vérét ontani kisebb bűn, mint a zsidókét. 'Minden eljárás, ami azon a felvetésen alapul, hogy zsidók és gójok egyenlőek, az igazságszolgáltatás megcsúfolása.'

Ginsburgh már került összetűzésbe a hatóságokkal nem zsidók megölésére, elpusztítására való felbujtásaival, így volt ez 1996-ban is, de végül nem emeltek ellene vádat. A király Tórája című könyvében leírtak szerint: "Izraelt fenyegető nem zsidók megölése legális, ahogy ártatlanok megölése is megengedhető, akkor is, ha ők maguk nem felelősek a fenyegetettségért." Továbbá: "Ha olyan gójt ölünk meg, aki vétkezett a hét parancsolat egyike ellen - mert mi foglalkozunk a parancsolatokkal - akkor semmi baj nincs a gyilkossággal."

Az izraeli Haaretz korábban beszámolt róla, hogy a kirekesztő, fajgyűlölő chábádos rabbi Gal Eini nevű egyesületén keresztül írásait állami támogatással terjesztheti. A Vallási Ügyek Minisztériuma szóvivője elegánsan megmagyarázza a támogatás okát:

A Gal Eini részesült támogatásban a kollel (vallási tanulmányok iskolája) és yeshiva miatt, amit működtet. A minisztérium köteles támogatást nyújtani minden szervezetnek, amely megfelel ennek a kitételnek, attól függetlenül, hogy milyen nézeteket vall az azt vezető személy.

Yitzchak Ginsburgh
A The Forward nevű zsidó lapban 2009-ben megjelent cikk egy másik, hasonló Chábád-rabbiról ír:

Mint a Chábád-rabbik legjobbjai, Manis Friedman elnyerte sok nem vallásos zsidó szívét karizmatikus beszédeivel szeretetről, Istenről; Friedman volt az, aki Bob Dylant a Chábádhoz vezette. De Friedman, aki ma az országot járja, mint Chábád-szónok, egy kevésbé meleg és kedves oldalát mutatta, amikor arról kérdezték szerinte miként kellene a zsidóknak arab szomszédaikat kezelniük. A Moment magazin Kérdezd a rabbikat: miként kéne a zsidóknak arab szomszédaikat kezelniük? című cikkében Friedman így válaszolt:

'Nem hiszek a nyugati moralitásban, mint pl.: ne ölj civileket vagy gyerekeket, ne rombolj le szent helyeket, ne harcolj ünnepnapokon, ne bombázz temetőket, ne lőj amíg rád nem lőnek, mert az erkölcstelen. Az egyetlen erkölcsös módja a hadviselésnek a zsidó mód: pusztítsd el szent helyeiket. Ölj férfit, nőt és gyereket (és marhát).'

A The Forward cikke később egy másik zsidót is idéz:

Shmarya Rosenberg, egy Chábád-kritikus blogger, aki pár háztömbnyire él Friedmantől Minnesotában, azt állítja, hogy a Moment magazinban leközölt megjegyzés nem torzítása a saját Friedmannel és Chábád-rabbikkal való élményinek. 'Amit mond, az a normális, alapvető nézete egy chábádosnak' mondja Rosenberg. 'Csak nem mondják ki nyíltan.'

Ovadia Yosef, Izrael egykori szefárd főrabbija is tett hasonló kijelentéseket. A Zsidó Távirati Iroda egy 2010-es cikkében idézi a főrabbit:

'A gójok azért születtek, hogy minket szolgáljanak. Enélkül nincs helyük a földön, csak az, hogy Izrael népét szolgálják.' mondta egy nyilvános társalgás keretében, melyben arról volt szó, hogy milyen munkát szabad nem zsidóknak végezniük Shabbat napján. 'Miért van szükség a gójokra? Dolgoznak, szántanak, aratnak. Mi ülünk, mint egy effendi [uraság] és eszünk' mondta nevetve.

'A gójok, mint akárki, meg kell haljanak, de Isten hosszú életet ad nekik. Miért? Képzeljétek el, hogy valakinek meghal a szamara, elvesztené a pénzét. Az az ő szolgája. Azért kap hosszú életet, hogy jól dolgozzon a zsidóknak' mondta a rabbi, aki nemrég lett 90 éves.

A BBC egy 2001-es cikkben idézi a vallási vezetőt a zsidó-arab konfliktus kapcsán:

Tilos velük irgalmasnak lenni. Rakétákat kell rájuk küldeni és meg kell őket semmisíteni. Gonoszak és átkozottak. [...] Az Úr visszahozza az arabok tetteit saját fejeikre, veszejtsétek el magjaikat és semmisítsétek meg őket, pusztítsátok el őket és űzzétek el őket erről a világról.

A zsidó felsőbbrendűséget és nem zsidók kizsákmányolását nevetve hirdető főrabbi a közéletből való kirekesztés helyett persze továbbra is köztiszteletnek örvendhetett. Olyannyira, hogy temetése volt Izrael történelmének legnagyobb temetése. A zsidó Times of Israel lap becslése szerint 800 ezren gyűltek össze, beleértve gyakorlatilag az egész politikai elitet. Ovadia Yosef életében és halálában is az egyik legbefolyásosabb és legtiszteltebb zsidó vezető volt.

Izrael történelmének legnagyobb temetésén százezrek rótták le tiszteletüket a minden nem zsidót szolgának tekintő vezető előtt
Az elhatárolódgatásokat követelő, a "kirekesztés", a "rasszizmus" és egyéb szörnyűségek miatt hüledező zsidó vezetők valamiért nem tartják fontosnak a saját köreikben való rendrakást, az a rasszizmus ugyanis a zsidó ízlésnek megfelel. Mikor hallottuk legutóbb (a jelenlegi Hóman-szobor elleni acsarkodás mintájára), hogy zsidó vezetők tiltakoztak volna egy fajgyűlölő, rasszista ember képének kiakasztása, annak tisztelete ellen saját köreikben? Talán ha zsidó a rasszista, és a nem zsidókat tartja szolganépnek az rendben van, de a magyar Magyarországon ne merjen nemzeti önvédelem mentén felszólalni a közveszélyes cigány deviancia, vagy a magyar ügyekbe zsidók általi, zsidó faji érdekek szerinti beleugatásba? Csak nem arról van szó, ami a zsidósággal szemben mindig visszatérő vád volt a történelem folyamán? Ilyen a zsidó képmutatás és pofátlanság, mely a gazdanépet folyton nyomás alá helyezi, bomlasztja, rágalmazza, gyalázza, attól követel, hol behódolást, hol a nekik nem tetszők kirekesztését, megbüntetését, hol holokausztpénzeket, miközben ugyanaz a zsidóság és annak prominensei a saját csoportjukhoz saját faji szabályok szerint viszonyulnak. Az a jó, ami a zsidónak jó; egy szabály a gójoknak, egy másik a zsidóknak. Ami nekünk tilos, nekik szabad - mindez a mi hazánkban. Jellemző zsidó pofátlanság, ami újra és újra elhozta nekik a jól megérdemelt válaszreakciót.

A zsidó nem változik, és miközben saját vérségi felsőbbrendűségének képzetében lebeg, addig észre sem veszi, hogy a tipikus, örök zsidó korokat és kultúrákat átívelő sztereotip karakterét mutatja nekünk. Ismét. Miközben azt állítja, hogy "nem politizál", mégis a politikai elittel veteti körbe magát, akiktől elvárja a behódolást, faji aktivistákat (Elie Wiesel) hoz a parlamentbe szónokolni, vagy a politikai színtér zsidókat zavaró dolgai ellen ágál. Miközben magát "magyarnak" nevezi, mégis zsidó érdekek mentén szól bele a magyar ügyekbe, legyen az szoborállítás, megemlékezés, oktatás, vagy szólásszabadság, nyílt történelmi diskurzus, vagy akár a fentebb írtakra való rámutatás kriminalizálása. Miközben az univerzalizmus, emberi szeretet és elfogadás képmutató szólamait hangoztatja, az "általánosítás" ellen kel ki, addig zsidó fajgyűlölők, minket nem zsidókat szolgáknak, születésünktől fogva romlott, alsóbbrendű lényeknek tekintő fanatikusokat tisztel, és saját etnikai csoportjának összetartásáért, faji érdekérvényesítéséért küzd, törvényeket, törvénymódosításokat lobbiz ki, nyomásgyakorló szervezeteket indít (TEV), melyek a gazdanép száját hivatottak befogni - milliós állami támogatással.

A zsidó faji felsőbbrendűséget és a nem zsidók, mint zsidókat szolgálni született lények elvét hírdető Schneersonnak "köszönhetjük", hogy Magyarországon is létrejött a Chábád szekta, a zsido.com így ír erről:

A világszerte sok ezer közösségnek testi-lelki segítséget nyújtó Chábád Lubavics mozgalom 1989-ben kezdte meg működését Magyarországon. A néhai lubavicsi Rebbe, Menachem Schneershon rabbi küldötteként Oberlander Báruch rabbi és felesége Budapestre jöttek, hogy a hazai zsidó közösségnek segítséget nyújtsanak. A Chabad mozgalom az elmúlt 25 évben több tízezer embert ért el, és segített hozzá ősei kultúrájának és vallásának megismeréséhez.

Oberlander Báruch rabbi itt éppen a kanadai politikai elit egyik bárgyú gójával (Andrew Benett, Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Bizottság) a fajgyűlölő zsidó fanatikus Schneerson portréja előt
Ilyen bizarr szekták felbukkanása ellen nyilván minden a közösségéért felelősséget érző ember fel kell szólaljon. Kanadában éppen egy zsidó tett így. Alább részlet az e-mailből, melyet 1999. október 23-án küldött el több helyre is, mikor a környékén egy államilag finanszírozott Chábád-központot terveztek létesíteni:

Nevem Michael Samuel. A montréali Concordia Egyetem egykori zsidó tanulmányok professzora vagyok és van egy kérdésem önhöz:

Mit tenne, ha egy rasszista szekta próbálna központot építeni a szomszédságában? Mi lenne, ha a szekta konkrétan fiatalokat célozna, azt tanítva nekik, hogy minden keresztény és muszlim:

1. gonosz, sátáni teremtmény születésétől fogva (minden gój újszülöttet "kis démonnak" tartván)
2. nem jobbak a férgeknél
3. nem igazán élők eleve, inkább már 'halottak'
4. mind kényszerítve megtérítendő vagy leigázandó a 'messiás' által
5. és, hogy az a szent feladatuk, hogy siettessék e 'messiás' eljövetelét azért, hogy elérjék e kényszerű megtérítését, vagy leigázását minden nem zsidónak amilyen gyorsan csak lehet.

Ez csak pár rasszista tanítása a Chábád Lubavics nevű fanatikus, messianisztikus szetkának. Ez a szekta, mely magát "autentikus judaizmusnak" álcázza, közel egymillió dollárnyi támogatásra kapott ígéretet Lucien Bouchard miniszterelnök által, hogy az megépíthesse új vallási misszionárius központját Montréalban.

Miért kell, hogy ez érdekelje? Mert a Chábád Lubavics nem csak a mi problémánk, az öné is lehet. Ez egy rendkívül befolyásos, nemzetközi szervezet. Hatalma ezidáig megfélemlítette a médiát, amely nem meri felfedni a rasszizmus bizonyítékait, melyeket itt nyilvánosságra hozok, nehogy antiszemitizmussal legyenek vádolva. Szükségünk van segítségére ennek a médiacsendnek a megtörésére.

[...]

Íme három tipikusan rasszista passzus a Chábád Lubavics 'Likute Amarim' avagy 'Tánjá' című alapkönyvéből. Ez az egyike azon alapvető írásoknak melyeket kiképzéseiken és programjaikon használnak. Kérem vegye figyelembe, hogy az eredeti, általuk hivatalosan szankcionált angol fordítást használom. (Kiadja az ők 'Kehot Publication Society' kiadója, New York - London, 1973)

Az első fejezetben ezt olvassuk:

'A világ nemzeteinek lelkei (pl.: keresztények, muszlimok, buddhisták stb.) viszont a tisztátlan kelipotból (gonosz erőből) erednek, melyek nem tartalmaznak semmi jót.'

Később ezt olvashatjuk:

'Azonban a kelipot (gonosz erők) két alcsoportba tartozik, az egyik alacsonyabban van, mint a másik. Az alacsonyabb csoport tartalmazza a három kelipotot, melyek összességében tisztátlanok és gonoszak, semmi jót nem tartalmaznak... Belőlük erednek és áramlanak a világ népeinek lelkei (pl.: keresztény, muszlim stb.), és a testeik léte, ahogy a tisztátlan és fogyasztásra nem alkalmas élőlények lelkei is.' (6. fejezet, 25. oldal.)

Így a Chábád Lubavics a nem zsidókat egy csoportba veszi disznókkal, kígyókkal, férgekkel, és minden 'fogyasztásra nem alkalmas' teremtménnyel.

A harmadik passzus abszolút nem hagy kétséget rasszista és vallási fanatizmusuk felől:

'Hogy még érthetőbbé tegyük, fontos tisztázni az Isten gyertyája a (neshamah) ember lelke című verssor értelmét. Amit ez jelent, az az, hogy a zsidók lelkei, akik 'embernek' neveztetnek az ábra szerint, mint a gyertya lángja, melynek természete, hogy mindig felfelé lobog... Ez egy alapvető elv a szentség birodalmában... Ez teljes kontrasztban áll az ún. kelipah-val (gonosz erők) és a sitra achrával (a másik, gonosz oldal), ahonnan a nem zsidók lelkei származnak... Ezek szerint ők (a nem zsidók) holtaknak neveztetnek...' (19. fejezet, 77. és 79. oldal.)

Az ilyen (többek között Schneerson rabbi megbízásából tehát Magyarországon is működő) zsidó szervezetek, szekták, mozgalmak persze eleve annak bizonyítékai, hogy ezek a zsidók faji öntudattal rendelkeznek, kül- és belcsoportot megkülönböztetnek, és ezek mentén aktívak. A zsidók számára kedvező folyamatokat, dolgokat támogatják, a kedvezőtlenek ellen harcolnak - a gazdanép érdekei számításba se jönnek. A magyarságnak például nem érdeke, hogy ne lehessen szabadon kutatni, vagy megvitatni a történelem bizonyos részeit a zsidók számára kellemetlen szemszögből is. Ellenkezőleg, a magyarság érdeke az, hogy ezekről nyíltan lehessen beszélni, megszüntetvén a folytonos holokausztozás miatti bűntudatkeltést. A zsidó mítoszok és aljas túlzások, hazugságok helyretétele a magyar érdek, nem ezen szándék törvényi büntetése. A magyar érdek nem az, hogy adómilliárdokat költünk zsinagógákra, holokausztozásra, TEV-féle zsidó nyomásgyakorló szervezetek fenntartására. Annak a pénznek lenne jobb helye is. A népünket sújtó és terrorizáló cigánybűnözés elleni nyílt fellépés a magyar érdek, nem a "gyűlöletbeszéd" kriminalizálása és minden magyar önvédelem korlátozása, büntetése. Így lesz ebből zsidó-magyar ellentét, és nem csupán "zsidó-antiszemita ellentét", ahogy Köves Slomó állítja. A magyaroknak vannak ugyanis érdekei, igényei, akkor is ha az ezek érdekében felszólalókat leantiszemitázza ez a pofátlan társaság, akik felsőbbrendűségi mámorukban hajlamosak elfeledni, hogy ez itt még mindig a magyarok hazája, itt a mi érdekünk és akaratunk szent. Akkor is, ha a saját fajiságukat számon tartó zsidók a magyarságot csupán állampolgárok tömegének tekintik - gazdatestnek, melyen lehet élősködni. Alsóbbrendű népségnek, melynek érdekei a zsidó érdeknek mindig alárendelendők - s teszik mindezt arcátlanul a mi hazánkban. A Chábád Lubavics és annak fentebb bemutatott szellemében, nyilván. Megfigyelhető a visszatérő elem: a zsidóság a népek lámpása, mely fényt hoz a sötét, alacsonyabbrendű gójoknak. Ha a zsidók csupán vallásukat akarnák megélni a zsinagógák vagy otthonaik mélyén (ahogy a buddhisták, hinduk teszik) nem látnánk folyton őket a politikai elit koszorújában, néha rágalmazva, néha követelőzve, mint ezekben a napokban is (nem beszélve a hasonlóan kártékony, de nem vallásos zsidókról). Ha így tettek volna a múltban, elkerülte volna őket a kellemetlen válaszreakció a gazdanépek részéről, de a zsidót a faji gőg hajtja és hajtotta mindig, nem az emberség, tisztesség.

A zsidó faji gőgre adott néhány dokumentált, időnként utólag kiforgatva felhasznált válaszreakció - más korok, más uralkodók, más kultúrák; a zsidó parazita ugyanaz
Hanuka, az asszimilációt ellenző ünnep

Mit is ünnepelnek ilyenkor a zsidók? A naiv gój folyton olyasmit hall, hogy "béke, szeretet, fényesség", mint valami "zsidó karácsony". Valójában a zsidók egy győztes vérengzés felett ülnek tort ilyenkor, mely vérengzést az asszimiláció ellen vívták. A magát "zsidó szuperoldalnak" nevező Zipple így magyarázza a hanukát:

Nem mintha a hanuka nem lenne fontos. Végtére is, a nyolcnapos ünnep a szírek elleni zsidó hadi győzelmet ünnepli a templomi menóra történetével, melyben egyetlen üvegnyi olaj csodaként nyolc napig kitartott, mikor elvileg csak egyig kellett volna. A hanuka egyik témája épp olyan központi ma, mint volt az kétezer éve, az asszimiláció elleni küzdelem. Ma, akárcsak akkor, a zsidók elfogadottak; a makkabeusok fellázadtak nemcsak az uralkodó szírek ellen, de a hellenizáció meghatározó zsidó tendenciája ellen is.

A Zsidó Napló (Jewish Journal) pedig így ír a hanukáról:

A hanuka több okból kifolyólag is számít. Számít, mert - amint egy történész mondta - lehetővé teszi az amerikai zsidóknak, hogy a decemberi ünnepi időszak részének érezzék magukat, mialatt különbözőek maradnak, mert megvan a saját ünnepük. Számít, mert - amint egy rabbi mondta - a hanuka a sötétség időszakában biztosít fényt, okot adva a családoknak arra, hogy összejöjjenek és ünnepeljenek. Azért is számít, mert - amint egy másik rabbi mondta - a hanuka hordoz egy asszimilációellenes üzenetet, amely épp annyira aktuális ma is, mint 1800 éve.

És, mint egy ünnep, mely felszólít az 'idegen, külső társadalom nyomásának' való engedelmesség ellen, Adlerstein szerint a hanuka ma is számít annyira, mint a makkabeusok idejében: 'A konfliktus azon zsidók között, akik szerették volna saját szokásaikat a kulturális és szekuláris környezetükhöz igazítani, és a tradicionalisták között, akik ragaszkodtak a zsidó hittételekhez és szokásokhoz, nem tűnt el cseppet sem kétezer év alatt.'

A "külső, idegen társadalom" persze az őket befogadó gazdanép. Miközben tehát e zsidók és épp aktuális hízelgő vendégeik az univerzális szeretet, befogadás, elfogadás, asszimiláció, tolerancia fontosságát és más hasonló közhelyeket hangoztatnak, ezzel egy időben magát az asszimiláció elleni zsidó harcot ünneplik. Ismét egy szabály nekünk, egy másik a zsidóknak. Jegyezzük meg, a zsidó fajvédelemmel nem az a baj, hogy különbséget tesznek kül- és belcsoport között, hogy meg akarják őrizni faji és kulturális karakterüket, mert mindez természetes. Minden népnek joga van ehhez, de a zsidó fajvédelem tulajdonképpen nem is annyira a fajtájuk védelme, mint inkább más fajták kizsákmányolása: parazitizmus. Saját faji érdekeik mentén a gazdanép identitásának, összetartásának, tehát az ellenállásának gyengítése (Európa-idegen tömegek nemzeteink testébe való belekeverése, annak felhígítása), erkölcsi, szellemi egészségünk felforgatása, degenerálása (pszichológiai hadviselés), erőforrásaink eltérítése (adópénzek saját célokra folyósítása, zsidó érdekek mentén zajló háborúk, hatalmak megbuktatása zsidó befolyás alatt álló gój országokon keresztül), cenzúra, szájzártörvények, mozgalmak, számukra nem tetsző kutatások betiltása (szabadságunk korlátozása zsidó érdekek mentén). Míg mi fehér nemzetek mindössze annyit akarunk, hogy saját népünk között és kultúránk mentén, saját érdekeink szerint alakítsuk sorsunkat, biztosítván fajtánk és őseink hagyatékának megőrzését, továbbadását (minden nemzetidegen csoport nélkül, akik ebbe beleszólnának, vagy ennek gátat szabhatnának), addig a zsidó nem saját népével való békés létet akar, hanem gazdatestet melyet saját érdekei szerint felhasznál. (Még az illegális bevándorláson, terrorizmuson, tömegmészárlásokon és őshonos palesztinok elűzésén alapuló Izrael is a cionista zsidók súlyos befolyása alatt álló Amerikán és egyéb nyugati országokon élősködik.)

Időszerű példa a zsidó parazitizmusra: harc a karácsony ellen

A karácsony is, mint minden összetartozást, európai jelleget erősítő dolog utálatos a zsidók számára, így nem meglepő, hogy a karácsony bomlasztása, annak átformálása egyfajta tartalom nélküli téli vakációvá többnyire zsidó aknamunka eredménye. Egyes zsidók is beismerik mindezt, így tesz Burt Prelutsky is a WorldNetDaily lapban, A zsidó grincs aki ellopta a karácsonyt című írásában:

Mindez megváltozott, ahogy azt már észrevehették. És nagyban okolom zsidó társaimat ebben. Mikor a multikulturális, keresztényellenes irányelvet kell nyomatni, zsidó bírákat, zsidó újságírókat és a messzemenőkig zsidók által finanszírozott ACLU-t [Amerikai Polgári Jogi Unió] találjuk az első sorokban.

Hasonlóan beszél az amerikai Baltimore John Hopkins Egyetemének zsidó tudósa az A végzetes ölelés: zsidók és az állam című 1993-as könyvében:

A vallásos jelképek és megnyilvánulások, melyeket a zsidók fenyegetőnek ítélnek meg, már majdnem teljesen el lettek tüntetve az iskolákból és más közintézményekből. Az ACLU által indított perek, mely szervezet vezetősége és tagsága dominánsan zsidókból áll, a szövetségi bíróság olyan döntéseit eredményezte, melyek betiltották a hivatalosan szentesített imákat és betlehemet az állami iskolákban, ahogy más vallásos megnyilvánulást is tereken, középületekben.

Joshua Eli Plaut zsidó tudós, Kóser karácsony című 2012-es könyvében dokumentálja a zsidó törekvéseket, melyek a karácsony eredeti tartalmának kiürítésére irányultak:

Az amerikai zsidók ketrecbe akarják zárni a karácsonyi időszakot azáltal, hogy átformálják azt olyanra, ami egyéni zsidó elveket, aggodalmakat, szokásokat tükröz, kialakítva stratégiák egész választékát ahhoz, hogy a karácsony semlegesítve legyen Amerikában. Megfelelve annak a rangnak, miszerint ők a legsikeresebb meghatározó amerikai csoport, a zsidók átformálták a karácsonyt, és rávették a társadalmat arra, hogy kiterjessze a decemberi időszakot és elismerjen szekuláris és kisebbségi csoportok által tartott ünnepeket is. [...] A 21. század elejére, ahelyett, hogy 'boldog karácsonyt' kívánnának, az amerikaiak elkezdtek egymásnak 'boldog ünnepeket' kívánni. Az iskolai programokat és koncerteket elkezdték téli ünnepeknek nevezni, karácsonyi ünnepek helyett. Továbbá, hivatali ünnepségek decemberben 'ünnepi' és nem karácsonyi rendezvények lettek. [...] Az ún. győztese ennek és más bírósági ügyeknek a Chábád Lubavics csoport, amely immár rendelkezett a tetszés szerint megválasztott helyszínen történő nyilvános menóraállítás legális kereteivel. A betlehem nyilvános megjelenítése, melynek mélyre nyúló, tisztelt múltja van, szintén megkapta a Legfelsőbb Bíróság tiltását. A Legfelsőbb Bíróság ilyen ítéleteinek kívülálló megfigyelői, főleg azok, akik az ACLU-t támogatták, továbbra is úgy vélték, hogy a szövetségi kormány vallási megnyilvánulásokat támogat közterületen, és hogy a nem keresztények kirekesztve érezhetik magukat ezek miatt.

Konklúzió

A chábádos zsidók kapcsán senki se higgye, hogy itt csak holmi maskarás, ugrándozó, jelentéktelen zsidókról van szó, akik magukba mélyedve keresik az útjukat vallásukat megélve, mert a Chábád fanatikusai rendkívüli befolyással rendelkeznek. Láthatjuk ezt a hazai politikai elit hízelgése kapcsán is, de szintén a Chábád politikai érdekérvényesítési sikerességéről tanúskodik a Zsidó Távirati Iroda (Jewish Telegraph Agency) 2006. június 27-i cikke is:

A Fehér Ház a Chábádnak: Bush nem fog nyomást gyakorolni Izraelre

A Bush-államapparátus nem fogja egyoldalú engedményekre kényszeríteni Izraelt, mondták a Fehér Ház vezető hivatalnokai a Lubavics mozgalom képviselőinek. A Chábád Lubavics egy kétnapos megemlékezést tartott Menachem Mendel Schneerson rabbi halálának 12. évfordulóján, melynek keretében Michael Chertoff belbiztonsági miniszterrel, és Joshua Boltennel, a Fehér Ház kabinetfőnökével találkoztak. Mindkét férfi zsidó. Bolten és a Fehér Ház más hivatalnokai biztosították a Chábád képviselőit, hogy Bush sosem kényszerítené Izraelt arra, hogy területeket ismerjen el a palesztinok javára valamilyen ár nélkül, mondták a résztvevők. Bolten elmonta, hogy Bush az izraeli miniszterelnök, Ehúd Olmert útmutatását fogja követni abban, hogy mely engedményeket támogassa.

Barátok a legfelsőbb helyeken: A Fehér Ház vezérkari főnöke, az egykoron az izraeli hadseregben szolgáló cionista zsidó, Rahm Emanuel szektásokkal gyújt fáklyát a Fehér Ház előtti hanukiján
Valamiért az "emberi méltóság", a "hátrányos megkülönböztetés", a "rasszizmus" kapcsán nagyon érzékenyek eddig még nem követelték a Chábád-szektások elhatárolódását azok legtiszteltebb vezetőitől, ikonjaitól, és feltehetően ezután se fogják - ezzel is demonstrálva, hogy a zsidóságnak rendkívül kiváltságos pozíciója van társadalmainkban (ami nem gátolja meg őket abban, hogy így is időről időre antiszemitizmusról panaszkodjanak). Azokban az európai civilizációhoz tartozó társadalmakban, ahol ők asszimilálódni nem hajlandó idegenek, idegen érdekek képviseletében, mely érdekek a gazdanépével újra és újra ütköznek. E napokban idehaza ez a Hóman-szobor kapcsán nyilvánul meg, száz éve pedig a zsidó patkánylázadásban, magyarok lemészárlásában manifesztálódott ez az összeférhetetlenség és csoportkonfliktus.

Heisler András a Mandiner interjújában a következőt mondta a nyáron:

Arról is beszélt, hogy elborzasztó az Európában egyre terjedő antiszemitizmus, ami ellen oktatással kell küzdeni. 'Az antiszemitizmusnak ugyanis nincs objektív forrása, az antiszemitizmus a butaság szinonimája' – jelentette ki. Bődületes állításnak nevezte, hogy az antiszemitizmusért maguk a zsidó közösségek tagjai is felelősek. 'Különösen romboló ez, ha egy zsidó vezető kürtöli szét' – tette hozzá.

'Mi, zsidók, nem vagyunk se jobbak, se rosszabbak, mint mások, ezért a zsidók jelenléte sem lehet az antiszemitizmus okozója' – hangsúlyozta Heisler András.

Ezzel az óvodás magyarázattal szolgál tehát az egyik legnagyobb magyarországi zsidó vezető az antiszemitizmusra. Az csak úgy van, a semmiből kialakul és csak úgy létezik - évezredeken és kultúrákon át. Nincs objektív forrása, így kizárt dolog, hogy a főbb zsidó jellemvonások és az ezekből természetesen következő parazitizmus legyen az oka a gazdanépek ellenszenvének és időnkénti tevőleges ellenállásának (zsidóul: antiszemitizmusnak). Ezen írás tárgya és példái is csak úgy vannak, nem járnak természetes ellenszenvvel, megérdemelt megvetéssel és a sajnos magára még várató megfelelő ellenreakcióval. A zsidóellenes érzület csak úgy a semmiből előbukkant. Hogy ez így van-e, vagy sem, a kedves olvasó is eldöntheti, s közben jusson eszébe, hogy e sorokat is csak azért olvashatja, mert a kormányokat átívelő zsidó nyomás, fenyegetések és cenzúrázási próbálkozások ellenére a Kuruc.info szerkesztői továbbra is lehetővé teszik azt, hogy a most utcáinkon vezető politikusokkal saját asszimilációjuk ellenzését ünneplő élősködőinkről mást is meg lehessen tudni, nem csak azt, amit ők el akarnak hitetni velünk. Szerintük ugyanis Magyarországon magyar ember csak az ők faji érdekeinek és ízlésének megfelelő tartalomból informálódhat, minden mást tiltani kell - újabb példáját adva ezzel is kártevőink parazitizmusának.

Csonthegyi Szilárd - Kuruc.info

Kapcsolódó: A zsidó kettős játék: nemzeteink elpusztítása közben is magukat sajnáltatják