Országgyűlési képviselőként igyekszem a társadalmat leginkább foglalkoztató problémákra megoldást találni. Így van ez az illegális migrációval kapcsolatban is.

Azt hiszem, értem azokat, akik aggodalommal és együttérzéssel figyelik az ide érkezők sorsát. Azokét, akik sok esetben az egyik utolsó lehetőséget választva elmenekülnek a szülőföldjükön uralkodó háborús állapotok elől. Nem tudok együttérzés nélkül gondolni azokra a köztük lévő gyermekekre, akik az égvilágon semmiről nem tehetnek. Nekik a gyermekjáték helyett a sok esetben emberhez méltatlan körülmények jutottak. Vándorlással, utcán alvással, kilátástalansággal és félelmekkel.

Ugyanakkor magam is azt gondolom, hogy a magyar államnak joga és kötelessége a saját állampolgárait megvédelmezni azoktól az emberektől, akik ellenőrzés nélkül, törvénytelenül érkeznek hazánk területére. A téma alaposabb megismerése vezetett, mikor megbíztam Minczér Gábor munkatársamat, hogy a nemzetközi sajtóban megjelent írások alapján, külön figyelemmel a statisztikai adatokra, járja körbe a kérdést. Hogyan valósították meg a nálunk lényegesen nagyobb anyagi erőforrásokkal rendelkező nyugati államok a többségében muszlim államokból érkező bevándorlók integrációját? Általánosságban mennyire van meg ezekben a bevándorlókban a szándék a beilleszkedésre? Hogyan viszonyulnak a befogadó nemzetek szokásaihoz, kultúrájához? Igyekeznek megismerni, elsajátítani, tiszteletben tartják, vagy éppen ellenkezőleg, mondjuk ellenségesek vele? A megismert adatokat a sajtó útján mindenki rendelkezésére bocsátom. A kiolvasható tanulságok mielőbbi levonása mindannyiunk közös érdeke – írja Sneider Tamás, az Országgyűlés és a Jobbik alelnöke portálunkhoz eljuttatott levelében.

Csak az idei évben Magyarországra érkezett illegális bevándorlók száma meghaladta a 150 ezer főt. Akik korábban a székelyektől és más, elszakított területeken élő magyaroktól féltették a munkahelyeket, most a bevándorlás mellett hangoskodnak. Azaz a 2004. december 5-i kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás során a magyarokra és a székelyekre nemet mondtak, de a törvénytelenül hazánk területére lépő illegális migránsokat marasztalnák.

Az egyik civil szervezet vezetője szerint (Migration Aid, Zsohár Zsuzsanna – a szerk.), az elvándorolt magyar szakemberek miatt a munkaerőpiacon keletkezett űrt szakképzett bevándorlókkal kell feltölteni. Legalábbis addig, amíg képesek leszünk a külföldre szakadt magyarokat hazacsábítani. Rajta kívül mások is kardoskodnak amellett, hogy a bevándorlók megfelelő segítséggel integrálódhatnak, és a társadalom hasznos tagjává válhatnak.

Magyarországon a tömeges bevándorlás új jelenség, így nehéz hosszú távú következtetéseket levonni annak következményeiről. Nyugat-Európa több évtizedes bevándorlás politikájának vizsgálatával mégis megfelelő képet kaphatunk az integráció sikerességét illetően.

A Gatestone Institute (egy intézet) 2014-es tanulmányában tárta fel az immár fél évszázada Hollandiában megtelepedett marokkói bevándorlók integrációjának eredményességét. Hollandia az 1960-as években, az alacsonyabb képzettségű munkaerő pótlására elsősorban marokkói munkásokat próbált az országba csábítani. A holland kormány úgy tervezte, hogy a munkások a munkaerőprobléma megoldódása után hazatérnek majd. Ma már tudjuk, nem így történt. A munkások túlnyomó többsége, köszönhetően a liberális törvényeknek, véglegesen letelepült Hollandiában. Sőt! A családegyesítési törvények alapján jogosulttá váltak a családtagjaik Hollandiába hozatalára is.

A Hollandiában élő marokkóiak 65%-a legalább egyszer volt már letartóztatva

Az említett tanulmány szerint a Hollandia lakosságának 2,3%-át kitevő marokkóiak élen járnak a bűncselekmények elkövetésében. A fiatal férfiak 65%-a legalább egyszer már volt letartóztatva, egy harmaduk pedig öt vagy több alkalommal volt már börtönben. A marokkói származású bűnelkövetők négyszer annyi bűncselekményt követnek el, mint a holland bűnelkövetők. Jellemzően elsősorban az utcai bűncselekményekben tüntetik ki magukat. Csoportokba verődve terrorizálják a lakóközösségeket, a gyalogosoktól közlekedési vámot szednek, gyakran támadnak meg fiatal lányokat, hogy kirabolják, megverjék, megerőszakolják őket. Ezek a támadások kizárólag a nem muszlim európai nők ellen irányulnak. A marokkói bűnöző csoportok fennen hirdetik, hogy ők a törvények felett állnak. A probléma fokozódását jelzi, hogy az utóbbi időben kezdenek vezető szerepet kivívni a drogterjesztés és az embercsempészet terén is.

A tanulmány szerint a marokkói fiatalok nagy része rasszista és határozottan antiszemita (ez utóbbi persze még nem volna olyan nagy gond - a szerk.). Rasszizmusuk nemcsak a fehér európaiak, de a nem muszlim feketék, sárgák ellen is irányul.

A munkaképes marokkóiak kb. 14%-a nem hajlandó dolgozni, ők a segélyezési rendszer nagyvonalúságát kihasználva az adófizetők pénzén élnek. A rendszer hiányosságait kihasználva gyakran úgy jutnak jogosulatlanul támogatáshoz, hogy nem is élnek Hollandiában.

Jellemző, hogy a marokkói származású fiatalok hangoztatják „muszlimságukat”, tekintélyes részük szimpatizál az Iszlám Állammal, hajlamosak a vallási fundamentalizmusra.

A hollandiai balliberális politikusok – mert olyanok ott is vannak – a sajtóval karöltve előszeretettel próbálták jelentéktelen színben feltüntetni a fent említett tényeket, a bevándorlókat pedig védtelen áldozatként bemutatni. Az integráció sikertelensége miatt – most kapaszkodjon meg a tisztelt olvasó – a holland társadalmat okolták. Valójában a marokkóiak azért nem integrálódnak, mert nem akarnak. Követelik a segélyeket, a szociális lakásokat, az ingyenes egészségügyi ellátást, de nem hajlandók elfogadni a holland kulturális értékeket, betartani az együttélés alapvető szabályait, ahogy a törvények betartását sem tartják magukra nézve kötelezőnek.

A multikulturális eszmék, a marokkói és más muszlim bevándorlók miatt mára Hollandiában egy párhuzamos társadalom alakult ki, amely semmiféle azonosságot nem mutat az őshonos holland társadalom kultúrájával.

(Folytatása következik)

(Kuruc.info)