Dr. Ilkei Csabának, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára tudományos kutatójának tanulmányából eddig négy részt közöltünk:

- A legtermékenyebb újságíró ügynök jelentéseiből: Írók, újságírók és szövetségeik, 1956-57 (I.)

- A legtermékenyebb újságíró ügynök jelentéseiből: írók, újságírók, politikusok, művészek - 1957-59 (II.)

- A legtermékenyebb újságíró ügynök jelentéseiből - III. rész

- Ügynökjelentések és ami azokon túl történt (IV.) - Antallék besúgói, levelek Kádárhoz és Grószhoz

Most a sorozat V., befejező része következik.

Ebben a szerző - egyebek között - feltáró és ismeretterjesztő jelleggel folytatja a magyar állambiztonsági szervek intézménytörténeti rendszerének vázlatos áttekintését (1944-1990) az egyes szervezeti egységek tagozódásának, funkcióinak, feladatkörének felsorolásával, megnevezi legfőbb vezetőiket, s közli többek arcképét is. 

***

Antall József számára azzal kezdődik 1990, hogy ellenzéki vezérként meghívást kap az Egyesült Államokba. Megismerkedik Bush elnökkel, Baker külügyminiszterrel, megbeszéléseket folytat a kongresszus és a szenátus képviselőivel, ellátogat a Világbankba és találkozik a Zsidó Világkongresszus vezetőivel. Amikor ellátogat a Külügyi Bizottság ülésére, a hallgatóság soraiban foglal helyet, de a bizottság elnöke: Biden szenátor külön is üdvözli és Magyarország valószínű miniszterelnökeként mutatja be.

Antall József

Hazatérve Budapestre, február 7-i keltezéssel levelet kap Tom Lantostól (demokrata párti politikus, az amerikai képviselőház tagja, 1928-2008), akivel csak látogatása végén találkozott egy rövid beszélgetés erejéig. Lantos a személyes hangvételű levélben hangsúlyozza a látogatás sikerességét, azt, hogy Bush elnök támogatja a magyarországi reformokat, tisztultak a Demokrata Fórum körüli tévhitek, ezért is együttműködést kezdeményez az egyetemes emberi- és szabadságjogok területén és hangsúlyozza kölcsönös felelősségüket a hazai zsidóság helyzetének javításáért. Az utóbbit azzal is indokolja, hogy:

„ Pusztán a demokrácia … a kisebbségnek, így a zsidó kisebbségnek sem elég. Szüksége van a többség aktív támogatására, megértésére, megelőző figyelmességére. Nem csak Romániára, de Magyarországra is éppúgy érvényes, hogy a többség sohasem lehet túl figyelmes a kisebbséggel szemben.”

Tom Lantos

A levél teljes és pontos szövege így hangzik:

 

Dr. Antall József

Magyar Demokrata Fórum

1990. február 7-én.

Kedves Jóska!

Azt reméltem, hogy sokkal több időt tudunk együtt tölteni, de a természet, mint tudod, egy hóvihar formájában közbeszólt. Így is nagy örömünkre szolgált, hogy legalább látogatásod végén leülhettünk egy rövid beszélgetésre.

Látogatásotok hasznos és sikeres volt, jó lett volna már korábban létrehozni. Magas rangú amerikai politikusokkal folytatott megbeszéléseitek mind a kormányzat, mind a kongresszus köreiben sok jót tettek, eloszlattak a Demokrata Fórum körüli tévhitekből, torzításokból, és időnkénti szándékos félremagyarázásokból. Készségetek bármely nehéz kérdés megvitatására bizalmat keltett. Külön örülök, hogy Elnökünkkel is volt alkalmatok találkozni, nem kell hangsúlyoznom, hogy ő mennyire támogatja a magyarországi reformokat.

Levelemmel szeretnék röviden visszatérni javaslatainkra, hogy minél előbb tovább léphessünk. Mint említettem, alapítója és egyik társelnöke vagyok az emberi jogok támogatására alakult képviselőcsoportnak (Congressional Human Rights Causus). Szeretném ha a választások után megtalálnátok azt a minél átfogóbb magyar szervezetet (pl. hasonló célú parlamenti bizottság), mely a legmegfelelőbb társszervezete lenne a mi csoportunknak és amellyel rendszeres együttműködést tudnánk kialakítani. Egy ilyen állandó kapcsolat nagyon sokat segítene abban, hogy Magyarország várható új, felvilágosult, progresszív politikája kellőképpen ismertté váljon Amerikában.

Nagyon egyetértek veled abban, hogy közös felelősségünk, hogy a magyar zsidóság helyzetének oly súlyos, komor történelmi terhére egy új kibontakozás, kölcsönös megismerés és közös építés alapjait rakjuk le. Egy, az amerikai zsidóság és Izrael bevonásával létrehozott program ifjúsági csoportok tanulmányútjaira a magjánál kezdené a még meglévő sötétséget eloszlatni. Ez annál hasznosabb lenne, mert az előítéletek, bizalmatlanság, kölcsönös gyanakvás első gyökere a tudatlanság, egymás nem ismerése. Abban sincs közöttünk nézeteltérés, hogy a magyar zsidóság tragédiáját és az ellenünk elkövetett bűnöket nem kisebbíti annak a mérhetetlen szenvedésnek a felismerése, amit a háború, a szovjet megszállás és a sztálinizmus hozott az egész magyar népre.

Jóska, nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen megnyugtató számomra a Magyar Demokrata Fórum világos programja és az a szerep, melyet személyesen betöltesz ebben a fontos szervezetben. Voltak és lesznek zavaró megnyilatkozások Magyarországon, melyeket aztán az amerikai sajtó gyakran egyoldalú tájékoztatás alapján esetleg fel is fújhat. Bár mindent el kell követnünk, hogy az esetleges torzulásokat korrigáljuk, ez nem fog mindig sikerülni. Biztosíthatlak azonban, hogy akik itt Washingtonban valóban nyomon követik a magyarországi átalakulást, azok ismeretei és véleménye messze túlnőnek a napisajtó felületes értékelésein.

Magyarország ma egy demokratikus állam és társadalom alapjait rakja le. Teljesen egyetértek azonban a Demokrata Fórummal abban, hogy a demokrácia technikája nem elég, hogy 40 év rombolása után egy lelki újjáépítésre is elengedhetetlenül szükség van, a magyar nép erkölcsi tartásának, történelmi tudatának, alkotókedvének, egészséges önérzetének helyreállítására.

Pusztán a demokrácia azonban a kisebbségnek, így a zsidó kisebbségnek sem elég. Szüksége van a többség aktív támogatására, megértésére, megelőző figyelmességére. Nem csak Romániára, de Magyarországra is éppúgy érvényes, hogy a többség sohasem lehet túl figyelmes a kisebbséggel szemben.

Többség és kisebbség íme így találkozik, megvalósítva a demokrácia technikáját, de túl is lépve azon őszinte, virágzó, nemzeti együttműködés megvalósítása érdekében. Mindketten tudjuk, és a magyar zsidóság túlnyomó többsége is tudja, hogy boldogulása, új felvirágzása csak egy olyan magyar nemzet kebelében képzelhető el, mely nem csak demokratikus, de öntudatos is, amely egy félelemtől mentes, független, alkotó társadalomban él.

Ma minden magyar, legyen zsidó vagy nem zsidó, feladata az, hogy egy ilyen magyar társadalom létrehozásán munkálkodjék. Kettőnk kézszorítása egy ilyen magyar társadalom iránti elkötelezettségünk pecsétje.

Kérlek, ha bármiben segíteni tudok, azonnal értesíts. Anette nevében is szeretettel üdvözöllek:

Tamás

 

Az MDF Választási Bizottságának megjegyzése:

A levél ismertetésekor (vagy egyes részleteinek kiemelésekor) célszerű hangsúlyozni, hogy TOM LANTOS az USA Képviselőházának egyetlen olyan tagja, aki túlélte a zsidóság II. világháborús borzalmait, a Holocaustot.

Tom Lantos levele Antall Józsefhez

A rendszerváltás kulcskérdése eldőlt Londonban

Az igazi rendszerváltás kulcskérdése már 1990 februárjában eldőlt Londonban. 1995 nyaráig (Rabár Ferenc volt pénzügyminiszter visszaemlékezéseinek megjelenéséig) csak fél tucat ember tudott róla hitelesen. Antall nem verte nagydobra, mert az minden további erőfeszítését értelmetlenné tette volna a közvélemény előtt.

Antall József, az MDF elnöke, a későbbi miniszterelnök megbízottai már 1990 februárjában megkötötték az alkut Londonban Magyarország legnagyobb hitelezőivel: a Rothschild és Warburg bankházakkal a Kádár-rendszer által hátrahagyott államadósság pontos ütemezésű és maradéktalan visszafizetésére. Az adósság elengedése, átütemezése szóba sem kerülhetett.

Antall 1990 februárjában szólt bizalmasan Rabár Ferenc pénzügyminiszternek, hogy lesz egy fontos tárgyalás Londonban, melyet Soros György szervez a magyar adóssághiány lehetséges kezeléséről. Tardos Márton, az SZDSZ későbbi frakcióvezetője koordinálta az utazási ügyeket, tőle kapta Rabár az előkészítő anyagot. A Londonba kiutazott csapat: Tardos Márton, Surányi György, Csillag István és az MNB korábbi alelnöke, Szalkai István. Rabár Ferenchez kint csatlakoztak Antall külföldi szakértői: Tar Pál és O’sváth György. (Hármójuk közül egyik sem volt az MDF-tagja, csak Antall barátai, ismerősei.)

Mi volt a gyakorlat célja? Az, hogy a legnagyobb bankárok előre biztosítsák magukat az MDF választási győzelme esetére, időben meggyúrják a leendő Antall-kormány gazdaságpolitikájának vezéregyéniségeit, s írásba foglalják azokat a diktátumokat, melyektől aztán eltérni nem lehet.

Surányi György

Természetesen nemcsak az adósság kezeléséről, hanem az oly fontos privatizációs stratégiáról is folytak a tárgyalások. Rabár visszaemlékezéséből világosan kitűnik, hogy a bankárokat a magyar nemzeti vagyon megkaparintása érdekelte. Ezért volt a megbeszélés fő témaköre az államadósság állami tulajdonnal, nemzeti vagyontárgyakkal való megváltása, majd mikor ez gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult – aláírásra nem volt felhatalmazása a delegációnak –, a bankárok hunyorítottak egyet: „Sebaj, fiúk, majd megszerezzük más úton, de az adósságot pontosan fizessétek!”, s ezzel az intéssel útjára bocsátották az Antall-csapatot.

Antall beletörődött a megváltoztathatatlannak tartott döntésbe, nem voltak közgazdasági ismeretei, hallgatott az üzenetre. Ezután szó sem lehetett adósság elengedésről, annak enyhítéséről, reprivatizációról, a nemzeti erőforrások népi tulajdonba helyezéséről, ellenkezőleg, megkezdődött a nemzeti termelőtőke és vagyon olcsó kiárusítása, a multi- és transznacionális vállalatok piacvásárlása. S a szegény Magyarország fizetett, mint a katonatiszt, míg csak be nem zárult mögötte az adósok börtönének kapuja.

[Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék volt elnöke 2008-ban egy szakmai rendezvényen elmondta: az Antall-kormány idején azt sem lehetett tudni, hány darab állami tulajdonú vállalat van pontosan, melyik cégnek mi van a tulajdonában, miközben mindenki azt hitte, hogy a magánosítás alapfeltétele a szociális piacgazdaság megteremtésének, mert hogy korábban minden az államé volt. Az volt a meghatározó nézet, ha a magántulajdon eléri a 40 százalékot, akkor az már olyan meghatározó tömeg, hogy a gazdaság a piaci logika szerint kezd működni. Ideális képet tételeztek fel a tőkés világról, azt, hogy a piaci folyamatok egybeesnek nemzeti érdekeinkkel, s egyáltalán nem számoltak azzal, hogy a magánosítás folyamata alapvetően a globális érdekek mentén fog haladni, így például a vevők egy része nem tőkét akar behozni, hanem a tulajdon megszerzése révén tőkét akar kivinni az országból a saját érdekei alapján.]

 

A Politikai Rendőrség (BM. II. Politikai Nyomozó

Főosztály) vezetői 1956 - 1962 között
 

ORFK (1956-1957)

BM. II. (1957-1962)

Németi József ezredes 1961. március - 1962. augusztus

Galambos József ezredes 1958. február - 1961. március

Horváth Gyula ezredes 1957. február - 1958. február

Mátyás László ezredes 1956. november - 1957. február

 

Tömpe András vezérőrnagy 1961. március - 1962. február

Rácz Sándor alezredes 1961. március - 1962. augusztus

Németi József alezredes 1959. augusztus - 1961. március

Rajnai Sándor ezredes 1957. május - 1962. július

Jámbor Árpád alezredes 1957. január - április

Galambos József ezredes 1957. január - 1958. február

Tömpe András

Rajnai (Reich) Sándor

Hollós Ervin

Rácz Sándor

Komornik Vilmos

A BM. II. Politikai Nyomozó Főosztály

Szervezeti egységei (1956 - 1962)

II/1. osztály: Katonai elhárítás

II/2. osztály: Kémelhárítás

II/3. osztály: Hírszerzés

II/4. osztály: Közlekedési elhárítás

II/5. osztály: Belső reakció elhárítása

II/6. osztály: Ipari elhárítás

II/7. osztály: Mezőgazdasági elhárítás

II/8. osztály: Vizsgálati feladatok

II/9. osztály: Környezet tanulmányozás és figyelés

II/10. osztály: Operatív technika alkalmazása

II/11. osztály: Operatív nyilvántartás

II/12. osztály: Rejtjel központ

II/13. osztály: Levélellenőrzés

II/16. osztály: Rádió elhárítás

BM KEOKH és Útlevél Osztály

Geréb (Glück) Sándor
 

Földes György

Kucsera László

Havasi László

Selmeci György

A BM. II. Politikai Nyomozó Főosztály

osztályvezetői (1956 - 1962)

Katonai elhárítás:

Nagy József alezredes 1961. október - 1962. augusztus

Selmeczi György ezredes 1956. november - 1961. szeptember

 

Hazai Jenő ezredes 1957. április - 1962. július

Turcsán József alezredes (?) - 1957. április

 

Komornik Vilmos alezredes 1962. július - augusztus

Vértes János őrnagy 1961. március - 1962. július

Tömpe András vezérőrnagy 1959. május - 1961. március

Móró István alezredes 1956. november - 1959. május

 

Közlekedési elhárítás:

Perényi Gyula alezredes 1957. április - 1962. május
 

Belső reakció elhárítás:

Geréb Sándor százados 1962. július - augusztus

Hollós Ervin alezredes 1957. április - 1962. július

Radványi Kálmán őrnagy 1957. január - április

Földes György százados 1956. november – december

Vértes János

Szalma József

Köteles István

Dobróka János

Markó Imre

Ipari elhárítás:

Kucsera László ezredes 1957. május - 1962. május

Szőke Béla őrnagy 1956. november - 1957. április

 

Mezőgazdasági elhárítás:

Havasi László alezredes 1961. március - 1962. május

Rácz Sándor őrnagy 1958. október - 1961. március

Dáni János alezredes 1957. május - 1958. június

 

Vizsgálati feladatok:

Köteles István őrnagy 1962. február - augusztus

Mérő Károly alezredes 1960. augusztus - 1962. február

Korom Mihály alezredes 1958. december - 1960. augusztus

Szalma József alezredes 1956. november - 1958. december

 

Környezet tanulmányozás és figyelés:

Jámbor József alezredes 1961. október - 1962. augusztus

Beszédes Károly alezredes 1961. január - október

Dobróka János alezredes 1957. január - 1961. január

 

Operatív technika alkalmazása:

Markó Imre alezredes 1957. május - 1962. augusztus

Novák Sándor őrnagy 1957. március - május

Némethi Tibor százados 1956. november - 1957 február

 

Operatív nyilvántartás:

Ács Ferenc ezredes 1957. március - 1962. május

 

Országos Rejtjel Központ:

Kunos László alezredes 1957. május - 1962. augusztus

 

Varga Antalné százados 1962. március - augusztus

Takács Imre alezredes 1959. november - 1962. március

Hidegkúti Károly őrnagy 1957. május - 1959. november

 

Rádió elhárítás:

B. Kiss István őrnagy 1959. március - 1962. augusztus

 

Külföldiek ellenőrzése (KEOKH) és Útlevél Osztály:

Szívós Péter alezredes 1962. július - augusztus

Tatai József alezredes 1956. december - 1962. június

 

Ács Ferenc

Korom Mihály

B. Kiss István

Varga Antalné

Perényi (Putz) Gyula

Titkos történelem a jelentések erdejében

Ugorjunk vissza időben a forradalom utáni évekbe, az ügynök jelentések történelmi morzsáihoz, melyek noha az olvasó számára gyakran hiányosak, kuszák, előzmény nélküliek és követhetetlenek, mégis fontos részelemek, nélkülük nem áll össze az egész, a tények és körülmények azon összessége, amely értékelhető következtetésekhez vezethet.

Most kizárólag Dömötör László dossziéinak jelentéseit olvashatják, azokat, amelyeket "Varga" és "Varga Sándor" fedőnéven írt hét vaskos kötetben. (ÁBTL 3.1.2. M-27843 + /1-4. dosszié, és 3.1.2. M-33169 + 1. dosszié.) Nem keverhetők össze "Meszlényi", "Meszlényi Károly" korábban megismert jelentéseivel, annak ellenére sem, hogy egy-két "Meszlényi" jelentést lefűztek ezekbe a dossziékba is az állambiztonsági tisztek, mint például az M-278343 jelzetű 200-201. oldalára, vagy az M-27843/1. 51-52. oldalára. Erősítve ezzel azt a feltételezést, hogy a "Varga", "Varga Sándor" és a "Meszlényi", "Meszlényi Károly" fedőnevek mögött egy valós személy azonosítható: Dömötör László, volt hírlapíró. Ezt állította Rainer M. János Széchenyi-díjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az 1956-os Intézet volt főigazgatója is a "Jelentések hálójában" című, 2008-ban megjelent munkájában, megállapítását többen átvették. Ő mindössze egy helyütt tett egy kis kérdőjelet "Meszlényi" neve után, én - mint sorozatom III. részében már megírtam – kutatásaim előre haladtával egyre többet tettem. Ma már úgy érzem, valószínűleg két hálózati személyről van szó, a másik is egy bő termésű újságíró, aki hasonló időben, hasonló körben mozgott. Nem nevezhetem meg mindaddig, amíg minden szükséges bizonyíték nem áll rendelkezésemre.

Eddig azokat a jelentéseket vettem előre a "Varga", "Varga Sándor" fedőnevű ügynök nevével jelzett hét dossziéból, amelyekben Dömötör László az Antall családdal foglalkozott, mindenekelőtt id. dr. Antall József volt miniszterrel és fiával, ifj. Antall József későbbi miniszterelnökkel.

Most az 1956-os forradalmat követő 15 esztendő más történelmi szereplői következnek, a jelentésekben megfogalmazott tetteikkel és nyilatkozataikkal.

 

1956. november 28.

Déry Tibor
Tárgy: Déry Tibor író

"Déry Tibor író elmondta, hogy az elnyomás és a terror óriási, ilyen még soha sem volt. A túlerő ellen viszont alig lehet tenni valamit, de sokszor már az is célszerűtlen. Az irányítás nem a magyar kormány kezében van, végső soron mindent az oroszok csinálnak.

Az írókkal ő is egyetért abban, hogy a forradalmi követelésekből egy lépést sem szabad engedni, de más módszerekkel kell azokért küzdeni. Dolgozni kell és munka közben tárgyalni. Az írók alávetik magukat a munkásság irányításának, de csak akkor, ha azok dolgoznak. Az írók munkájának megindítása a következő körülményektől függ: induljon meg a sokféle árnyalatú és sokszínű sajtó, - ez az alapfeltétel. A 45-ös pártok alakuljanak újjá, a munkájukról és a tevékenységükről később döntsünk.

Déry: „Az elnyomás és a terror óriási…”

Mi az oroszok kérdésébe nem szólhatunk bele. Mindenesetre nem hasznos nekik sem , ha itt rohangásznak az utcákon. A Kádár féle szép reformokat még meg is kell valósítani. Nagy Imre elrablása a keleti politika ismert módszere. Ezt tisztázni kell. Vagy meg kell őt keresni, vagy el kell fogadni a lengyelek tervezett meghívását és menjenek Nagy Imréék oda.

Megjegyezte még Déry, hogy az írók szempontjából is döntő lesz Kodály Zoltán állásfoglalása, mit akar ő, azonosítja-e magát a történtekkel."

Vette: Czvetkovics László, r. szds., alosztályvezető.

 

1957. február 25.

Tárgy: Veres Péter író

"Varga Sándor" ügynök jelenti, hogy Veres Péter író bizalmas körben elmondta:

„Nagy a baj a magyar szellemi életben. Nem az, hogy mi van Háy Gyulával és Zelk Zoltánnal, mert ez nem fáj egy magyar parasztnak vagy munkásnak. A baj az, hogy nem lehet kimozdulni a kátyúból. Kádár igen rosszul politizál, nem tud, vagy nem mer bízni a magyar népi írókban. És ő még csak hagyján, de a környezte: a mai haszonlesők rosszabbak a régieknél. Nem méltók arra, hogy a munkáspárt tagjai legyenek.

Veres Péter honvédelmi miniszter 1948. április 4-én magyar és szovjet főtisztek társaságában

Ezekkel magyar író nem tárgyal és szóba sem állhat velük. Hol vannak a Kádárhoz hasonló munkás típusok? Zsidó jampecek és hirdetési ügynökök ülnek a kormány mellett, tanácsokat adnak, illetve elzárnak minden jó szót Kádártól.

Mi lehet a kiút? Új lap az íróknak, - nem az Írószövetségnek. Tér a rádióban és merészebb kezdeményezés a könyvkiadás terén. A népiesek lapja is elenyészett, már hetek óta csak ígérgetik. Miért nincs igazi néplap?

Aki bűnös, azt vegyék elő, legyen bár író is. De ne legyen mesterséges elhallgattatás. Kevés és zárt a mai terület a hálára. Zártak a lelkek és fojtottak a szívek, szívesebben tágulnak, ha síkság van előttük, mint egy zárt, szűk ösvény...

Veres: „Nagy a baj a magyar szellemi életben…”

A mai sajtó és irodalom irányítása fél, bizonytalan. Legyen bátor, merjen lépni, adjon papírt, lapot az íróknak és nem bánja meg. A népiesek egysége igen szép, sok bennük a fenntartás, de sokáig való hallgatással nem akarnak a nép elől elmenekülni."

Vette: Gál Ferenc rny. hdgy.

Értékelés: a jelentés azt mutatja, hogy Veresnek vannak fenntartásai, sőt egyes kérdéseket ellenségesen ítél meg. Ugyanakkor vannak olyan nézetei is, amelyeket ki lehet használni.

Intézkedés: a jelentést megküldjük a tájékoztatónak.

Utasítás: más irányú.

 

1957. március 6.

Tárgy: Veres Péter író

Az ügynök Veres Péter íróval beszélt március 2-án, aki a következőket mondta:

"Tárgyalni kell a kormánnyal, meg kell találni a kivezető utat. Nem lehet úgy széttagolni az írókat, hogy egy részük lefogva, a többség önkéntes, vagy kényszerített hallgatás alatt, s csak a kis hányad ír valóban a nyilvánosság előtt.

Kell a sajtó és az irodalom teljes szabadsága! De - rendben van - nem támadva a rendszert, annak vezetőit és intézkedéseit. Bár az "intézkedés" szó igen labilis kifejezés, nem találni meg benne a határt, itt már egy önítéletet kell alkalmazni, már pedig ki gyenge, ki rátermett. Engedni kell a virágokat, hogy nyíljanak, a gyommal is hasznosak együtt. S ez a belső önirányítás hasson oda, hogy a gyomokat elnyomhassa a sok díszlő virág. Lehet kibontakozás, lehet a mai időkben is. Csak nagyobb bizalomra és nagyobb bátorságra van szükség a kormány részéről az írók felé."

Vette: Gál Ferenc rny. hadnagy

Megjegyzés: A jelentés azt mutatja, hogy Veres Péter bizalmas körben is a kibontakozást sürgeti, habár "a gaz is nyíljon" elmélete nem elfogadható, s nem esik egybe a párt politikájával.

Utasítás: A lehetőségekhez mérten igyekezzen Veres Péterrel elbeszélgetni, s a különböző kérdésekről kivenni (sic!) a véleményét. (Az ügynöknek Veresnél mélyebb felderítési lehetősége nincs.)

 

1957. április 20.

Tárgy: Háy Gyula író

"Varga Sándor" fn. ügynök jelenti:

"Háy Gyula 1955 telétől a jobboldali írócsoport élén állt. Az általános támadásra ő adta meg az időpontot és a tónust az Irodalmi Újságban és a Művelt Népben. (Lsd. korábbi jelentés) Október 23 előtt csak a cikkei álltak az előtérben, ő maga személyesen nem igen jelent meg a társaságban, ott főleg Zelk képviselte, például a Hungáriában. Egyedül Nagy Imréhez járt személyesen, gyakran sétáltak együtt.

Háy Gyula

Október 24-én a Parlamentben teljesen átvette Nagy Imre irányítását. Készítette a beszédeit, azokat átnézte, fogadta a külföldi újságírókat és irányította az Írószövetséget. Az ő sugalmazására folyt a külföldi újságírók tragikus hangú november 3-i konferenciája.

November 4-én hajnalban az ő javaslata volt Nagy Imre segélykérése a nyugati hatalmakhoz. Felesége fordította le franciára, sőt, ő is olvasta be a rádióba. Háy írta és fordította feleségével együtt a világ íróihoz való segítségkérést. Nem helyeselte, hogy Tildy parlamentereket küldött a szovjet parancsnokokhoz, s védeni akarta a parlamentet. (Bővebbet tud erről a jelen volt Hámori Zoltán és Körmendi László rádióriporter.) Felesége gyakran volt együtt Márton Endre és Erdős Lajos külföldi újságírókkal."

Vette: Gál Ferenc rny. fhdgy.

Megjegyzés: Az anyagot megküldjük a Vizsgálati Főosztálynak.

 

1957. május 10.

Tárgy: Kovács Béla, FKgP

"Varga Sándor" jelenti:

"Kovács Béla a tsz. mozgalom kérdéseivel már 1956-ban, hazatérése után (t.i. a Szovjetúnióból, ahol elhurcolása után politikai fogolyként tartották, - megj. I.Cs.) bőven foglalkozott. Már akkor szó volt arról, hogy bekapcsolódik a nagyüzemi mezőgazdaság életébe. Amikor beválasztották a Nagy Imre féle kormányba földművelésügyi miniszternek - tudtán kívül, távollétében - , már első pécsi nyilatkozatában hitet tett a tsz. mozgalom egészséges, önkéntes fejlődése mellett. Körülbelül abban a szellemben, amint azt tette két hónappal ezelőtt a "Jövendő" c. tsz-mozgalmi lapban.

Kovács Béla

Amint Pestre ért, már órák múlva szemére vetette ezt a tsz. barát kijelentését a B. Szabó vezette parasztpárti jobbszárny. Kovács Béla bejelentette Nagy Imrének, hogy csak azzal a feltétellel veszi át a tárca vezetését, ha szabadkezet kap, megállítja az erőszakos tsz. fejlesztési politikát, de nem enged a meglévő jó szövetkezetekhez hozzányúlni, sőt, azokat meg akarja védeni. E kéréséhez nem kapott biztosítékot. Így a tárca vezetését nem is vette át.

Nagytól és a honvédségtől, Király Bélától két ízben kért segítséget, hogy megakadályozza a vidéki tsz. birtokok és felszerelések széthordását. Választ sem kapott. Látta a kormány teljes gyengeségét, ezért a szaktárca kérdésével nem is foglalkozott, s a Kisgazdapárt legfőbb vezetői ülésén, november 3-án este bejelentette a kormányból való kilépését. (Lsd. a Kis Újság november 4-i számát.)

November első három napjában Kovács Béla tevékenysége zömmel a Kisgazdapártra terelődött. Itt meg akarta állítani a rendkívül vegyes, zavaros összetételű, csak a hasznot leső tömeg beözönlését. Ő adta ki a jelszót: "Tanuljunk 1945 hibáiból!" Ebben a vezetőségből csak Csorba János támogatta.

Kovács Béla kiutasította a pártból a volt MDP-ben lévő, de akkor már helyezkedő igazgatókat, főosztályvezetőket, akik gyárakat, üzemeket, intézményeket ajánlottak fel a pártnak, azért, hogy mentsék pozícióikat. Folyton hangoztatta a koalíciós partnerekkel való tanácskozás és együttműködés szükségességét. Ez elől azonban Nagy és Losonczy folyvást kitértek, nem volt rá idejük. Kovács nem nyilatkozott az amerikai újságíróknak szovjet fogsága körülményeiről, sőt, kétszer is kijelentette, hogy őrültség összetűzni a szovjet csapatokkal.

A többi párttal való együttműködésről egyedül Kádárral és a parasztpártiakkal tudott szót váltani. Zsarnai volt kisgazda országos rendőr főkapitányt nem tartotta elég erősnek a rendcsinálásra. Az erős rendőrség szükségességét hangoztatta. Utasítást adott a Kis Újságnak, hogy tartózkodjon minden útszéli hangtól, szélsőséges kijelentéstől. Súlyosan kifogásolta ifj. Lázár Miklós cikkét a Köztársaság téri rémtörténetekről. Helyeselte, hogy akik tönkretették a Kisgazdapártot, akár jobbról, akár balról, ne vehessenek részt a munkában. Utasítására - talán a cikket is ő írta - egyedül a Kis Újság vetette fel a szélső jobb veszélyét. Igyekezett Nagy Imre kormányától és egész irányzatától megszabadulni, megtisztítani a Kisgazdapártot és egy lengyel mintájú kormányzásban részt venni. (Ma is közel ez az álláspontja.)

Vele szemben kialakult a pártban egy nagyhangú többségi irányzat, élén Kővágó és B. Szabó állt.

B. Szabó azzal, hogy a pártot vissza akarta vinni a békési programhoz, élére állt azoknak, akik a földek visszaadását irányították, segítették a téeszek kirablását. Olyan javaslatot tett, hogy a nagy kulák birtokokat is vissza kell adni. Ezt meg is tárgyalták Nagy Imrével. Teljesen kiszolgálta a kormányt és az volt a célja, hogy földművelésügyi miniszter legyen és ott valósítsa meg a pártban nagy helyeslésre talált terveit. Támogatta a kártérítések követelését minden kulák számára, elsősorban önmagának, s az úri birtokosoknak is. Ő már erre komoly összeget is felvett előlegként. Az volt a nézete, hogy a mai szövetkezeti formára nincs szükség, legfeljebb később a dán példát lehet tanulmányozni, de azt sem nagyon ajánlotta. Súlyos vizsgálatot követelt a volt parasztpárti képviselők ellen, akik megszavazták a tagosításokat, a tsz. fejlesztést, stb. E politikájával B. Szabó igen népszerű lett, küldöttségek csak őt keresték, tárgyaltak mindenkivel, a párt vezetését is megpróbálta kézbe venni, a 9 tagú intéző bizottságban többsége volt.

Kővágó még szélsőségesebb politikai síkra helyezkedett. A nyugati orientációt vetette fel és elsőként tárgyalt nyugati diplomatákkal, maga ment el az újságírókhoz és természetesen Mindszentyhez. Teljesen az 1945-ös választás szintjére akarta visszavinni az eseményeket. A pozíciók elosztásánál is ezt kellett volna szerinte alapul venni. Kisgazda többséget a kormányban, a város- és gazdaságpolitikában. Meg is kezdte a tervezet kidolgozását Potoczky Kálmánnal.

A városházán az volt a terve, hogy a kommunisták távozzanak minden vezető pozícióból, s majd az 1945-ös arány szerint jöjjenek olyanok az MSZMP-ből is, akiket Nagyék oda delegálnak. Mint polgármester pénzt utaltatott az egyházaknak, visszajuttatott házakat, iskolákat és más vagyontárgyakat. Egyedül ő volt amellett a párt vezetőségében, hogy Nagy Ferenc hazajöjjön, sőt tervezte a jobboldaliságuk miatt kizárt kisgazda képviselők visszavételét, továbbá a Pfeiffer csoport hazahívását. Ő kereste az érintkezést Varga Bélával és Eckhardttal is.

Tildy Zoltán igen népszerű volt a Kisgazdapártban korábbi magatartása miatt, így ő pártpolitikával nem is foglalkozott. Helytelenítette viszont a csőcselék beözönlését. Erélyes rendcsinálást követelt a pártban és az utcán egyaránt. Tevékenysége abban merült ki, hogy óráról órára támogatta Nagy Imrét azon az alapon, hogy az egy jó magyar ember, nem baj az, hogy kommunista, mindenkinek össze kell fogni. Olyan küldöttekkel tárgyalt, akiknek Nagy Imre már nem volt elég jó, sőt, később már vele se nagyon álltak szóba.

„Ki a koalícióból a Kisgazdapárt jobbszárnyával!” Tüntetés 1947-ben

Tildy vetette fel, hogy talán segít a helyzeten a lengyel minta, a többpártrendszer, de ő mindvégig csak az 1947-es koalíciós pártokra gondolt. Ezért utasította el Vásári Józsefet, amikor az a Sulyok féle párt megindítását jelentette be. Tildy ellenezte Mindszenty rádióbeszédét és november 4-én megakadályozta a parlament épületének védelmét. Jó magyar embernek tartotta Nagy Imrét, hitte, hogy a kormány mindenben őszinte és jót akar. Malétert, aki egykor testőrparancsnoka volt, kérte az utcai atrocitások megakadályozására, de ez nem járt eredménnyel. Nagyék egy előretolt bástyának használták, főleg a nyugati újságírók előtt dicsekedtek vele, mint aki ártatlanul volt meghurcolva, stb.

A Petőfi Párt igen egységes volt, mert a népiesek abszolút többséget alkottak. Ők mindenben követték Németh Lászlót és Féja Gézát.

Bibó István a jobbszárnyon helyezkedett el. Tárgyalt Mindszentyvel és állandóan a nyugati diplomatákhoz, újságírókhoz futkosott. Mindig ő nyilatkozott a párt nevében. Tervei között szerepelt a volt parasztpárti Dózsa Gárda felállítása, a novemberi napokban parasztok felhozatala vidékről és felfegyverzésük a rendcsinálásért, a gyárakban a parasztigazgatók kinevezése, a szövetkezeti mozgalomnak a régi, Kerék Mihály féle vonalra való átállítása. Továbbá erős zsidótlanítás, főleg a szellemi életben. Új, szabad választás, önálló parasztpárt, ami együtt a parasztszövetséggel helyettesítene minden más érdekképviseletet. Híve volt a nyugati beavatkozásnak, s minden áron be akart kerülni abba a delegációba, amely az ENSZ-be készült. A külügyi tárcát is a parasztpártnak követelte. November 3-án hajnalban, a támadás idején segélykiáltást szövegezett, ezt maga gépelte és személyesen vitte el néhány nyugati követségre. Törtető magatartása miatt a népiesek nem szerették.

B. Farkas is a Petőfi Párt jobbszárnyához tartozott. A teljes nyugati beavatkozás és orientáció híveként tervezve Kovács Imre és csoportja hazahívását. Ő főleg gazdaságpolitikai tevékenységet akart kifejteni, mint volt bankigazgató. Régi nagy magánosokkal kereste a nexust abban a hitben, hogy sor kerülhet a bankok egy résznek a visszaadására. Éppen ezért nem helyeselte, hogy Németh László felvetette az alapvetően fontos szocialista vívmányokhoz való ragaszkodást. Igyekezett Kovács Bélát rávenni arra, hogy ne tárgyaljon Kádárral és a közeledést, a kezdeményezést - bárhonnan is történjen az - minden esetben óvatosan kezeljék, tárgyalják meg együtt. Vagyis: csak együtt tegyenek lépéseket."

Vette: Czetkovics szds. II/3-e alosztály

 

1957. május 13.

Tárgy: Nagy Sándor író

"Varga Sándor jelenti:

"Nagy Sándor írói felfogása az elmúlt év őszéhez viszonyítva nem sokat változott. Helyesli az írók hallgatását, nem tesz lépéseket azért, hogy az írók megszólaljanak, pedig ez itt, a Hétfői Hírek kulturális rovata élén is feladata lenne. Az első számban megjelent novellája is úgy állította be az ellenforradalmat, mintha az üzemen belül minden munkás égette volna a vörös zászlókat, s egy kivételével mindnyájan helyeselték a vörös csillagok leverését. E politikailag hibás írást többször átíratták vele, de ez a hibás kicsengés a megjelent végső formában is fennállt.

Nagy Sándor Sztálin díjas író

Nem hajlandó hozzányúlni a kényes írói kérdésekhez. A most következő parlamenti szerepéről annyit mondott, hogy ott legalább jól kialszom magamat. Választói előtt még február végén is úgy nyilatkozott egy képviselő csoporti ülésen Szegeden, hogy forradalomnak indultak az októberi események, csak az első három nap után alakultak át ellenforradalommá. Még ekkor is igen pozitívan nyilatkozott Nagy Imréről, hangoztatva, hogy személy szerint nem ő volt a hibás, hanem a környezete. Annyira az októberi események pozitív értékelését adta, mint a képviselő csoport elnöke, hogy az egész ülés ellene foglalt állást, anélkül, hogy ezt bárki a legcsekélyebb mértékben befolyásolta volna. Több paraszt képviselő szólalt fel olyan értelemben - szemben Nagy Sándorral - hogy náluk egy napig sem volt forradalom, ott a faluban vagy a tsz-ben már az első megmozdulások ellenforradalmi jellegűek voltak.

Szóba került, hogy lemondatják, mint Kónyát, de ezt egyelőre elvetették. Viszont mandátuma mindenképpen igen labilis, mert a pártba nem vették fel, s őt az MDP delegálta. Nem tetszett neki, hogy foglalkozni kívánunk Aczél Tamás ügyével abból az alkalomból, hogy haza szeretne jönni, s részt venni az ellenforradalom leleplezésében."

Vette: Gál Ferenc rny. fhdgy.

 

1957. július 15.

Tárgy: Nagy Sándor író

"Varga Sándor" jelenti:

"Nagy szerint a Benjámin-Kónya-Kuczka_Sipos csoport szellemi vezetői teljesen apolitikusan viselkednek. Semmit nem akarnak engedni és majdnem ugyanúgy viselkednek, mint novemberben és decemberben az írószövetségi ankéton. Ilyen apolitikus magatartással nem lehet eredményt elérni. Ő megteszi a közvetítő lépéseket. Ezt a társaságot meg kell nyerni és legalább olyan nívóra hozni, mint a népieseké.

Kádár János Dinnyés Lajossal beszélget az országgyűlés szünetében, 1957. június 3-án

Nagy Sándor információi szerint főleg vidéken több olyan pártfunkcionáriust őrizetbe vettek, akik részt vettek a tervezett baloldali puccs szellemi előkészítésében. Véleménye szerint ez kizárólag azon bukott meg, hogy az állambiztonsági szervek igen egységesen léptek fel. Neki és író barátainak az a véleménye, hogy e szerveket csak most sikerült megtisztítani az oda nem való elemektől, úgyhogy most vannak csak ott rendes munkás-paraszt származású emberek.

A fiatal írók úgy látják, addig nem lesz megoldás az íróknál, amíg nem adnak egy új lapot, amely megfelelő módon tud küzdeni az Élet és Irodalom ellen. Igen rossz megoldásnak tartják, hogy ehelyett most hetilapot csinálnak belőle, ami még jobban elmérgesíti a helyzetet."

Vette: Gál Ferenc rny. fhdgy.

Értékelés: Nagy Sándor a népiesekhez és a nemzeti kommunistákhoz kívánja lekötni magát. Ezért forszírozza ezek bekapcsolódását.

Utasítás: Építse szorosabbra kapcsolatát Naggyal, s továbbra is rendszeresen számoljon be tevékenységéről.

 

1957. július 26.

Tárgy: Nagy Sándor író

"Varga" ügynök jelenti:

"Nagy Sándor író bizalmasan elmondta: a pártértekezlet nem hozott megnyugvást az irodalmi életben, sőt, egyáltalán nem tisztázta a vitás kérdéseket. Ezt bizonyítja, hogy Révait keményen támadták. Az egyik legerősebb támadó Aczél György volt, akinek ezért presztizse és segíteni akarása szimpatikusabb lesz az írók körében. A Révai féle politika nyilván el fog teljesen szigetelődni, hiszen erősen támadta azt maga Kádár János és Gáspár Sándor is. Révai helyét, mintegy utódaként a szellemi élet irányításában most Nemes Dezső igyekszik elfoglalni.

A Benjámin-Kuczka-Sipos féle írócsoportnak... kár volt nem elfogadni a korábban felajánlott segítőkezet...akkor még lényegesen előnyösebb feltételek mellett kezdhették volna meg a munkát, most már igen sok engedményt kell tenniük.

A Táncsics Körtől az irodalom irányításának hegemóniáját elvenni, vagy azt befolyásolni igen nehéz. Jelen pillanatban ők az erősek, megtámadnak és szétszórnak mindenkit, aki nem csatlakozik hozzájuk. Így verték szét a Magvető Kiadót is. Egy nagy bázis van, melyet csak csipkedni mernek, ez a népiesek csoportja. A Kör működését alátámasztja, hogy a pártértekezleten balról erős támadás mutatkozott a párt jelenlegi vezetősége és a kormány ellen. Ők azt hiszik, hogy ez az ő malmukra hajtja a vizet. Pedig igen tévednek. Ezt az irányzatot az elkövetkező időkben a gyakorlati élet fogja visszaverni. Minden esetre az egészben az a legkellemetlenebb, hogy ezt elhallgatni nem lehet, nyilvánosságra kell hozni."

Vette: Gál Ferenc rny. fhdgy.

Megjegyzés: az anyagot a további munkához felhasználjuk.

 

A BM II/5. Belsőreakció-elhárító Osztályának

(Politikai rendőrség) vezetői 1956-1962 között

 

ORFK II/3. Osztály (1956-1962)

BM. II/5. Osztály (1957-1962)

 

Geréb Sándor százados (mb.) 1962. július - augusztus

Hollós Ervin alezredes 1957. április -1962. július

Radványi Kálmán őrnagy 1957. január - április

Földes György százados 1956 november - december

 

Kovács István alezredes 1961. november - 1962 augusztus

Harangozó Szilveszter őrgy. 1959. november - 1962. augusztus

Geréb Sándor százados 1959. február - 1962. július

Komornik Vilmos őrnagy 1957. június - 1961. november

Radványi Kálmán őrnagy 1957. április - május

Földes György százados 1957. január - 1958. március

Csere Lajos százados 1956. november - 1960 január

 

A BM II/5 Belsőreakció-elhárító Osztálya

(Politikai rendőrség) 1956-1962 között

 

II/5-a alosztály. Feladata: elhárítás a jobboldali pártok és szervezetek volt tagjai ellen. "Jobboldali" szociáldemokraták, Független Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt, fasiszta és más jobboldali pártok és szervezetek és ezek emigrációs tevékenysége.

Vezetője: Agócs István.

 

II/5-b alosztály. Feladata: a volt horthysta erőszakszervezetek egykori beosztottainak operatív, nyomozati és hálózati feldolgozása, (Katonatisztek, rendőrdetektívek, csendőrök, ezek besúgó hálózatai; a fegyveres szervezkedések részvevőinek felderítése.), harc a huliganizmus ellen.

Vezetői: Czvetkovics László, Váradi Ernő, Mester András, Bodrogi László.

 

II/5-c alosztály. Feladata: a "klerikális reakció" elleni harc. Egyházak, felekezetek, szerzetes rendek, szekták megfigyelése, ellenőrzése, elhárítása.

Vezetője: Berényi István.

 

II/5-d alosztály. Feladata: a röpcédulázók, névtelen levélírók, falfirkálók felderítése.

Vezetői: Kovács István, Juhász László,

 

II/5-e alosztály, kezdetben "d" jelű. Feladata: az ideológiai, tudományos, kulturális, művészeti és tájékoztatási terület, valamint az igazságügy elhárítása. (Írók, újságírók, művészek, filozófusok, tudományos kutatók, ügyvédek, ügyészek, bírók, stb.)

Vezetői: Harangozó Szilveszter, Sándor György, Csikós Sándor.

1958-tól az alosztályba olvadt az addigi külön egység, a II/5-g csoport, amely a "revizionisták", "nemzeti kommunisták" ellenséges tevékenységével foglalkozott.

 

II/5-f alosztály. Feladata: az ifjúság, a középiskolai és egyetemi oktatás (hallgatók és oktatók), a tudományos élet egyes intézményei és a sport területének elhárítása.

Vezetői: Zalai Emil, Porteleki László.

 

II/5-g alosztály, kezdetben II/5-h csoport. Feladata: az "ellenforradalmárok" körözése, felkutatása.

Vezetője: Csikós Sándor, Tölgyesi László, Hermann István.

 

II/5-h alosztály. Feladata: a kormányőrségtől 1959. augusztus 15-től átszervezés következtében átvett operatív védelmi feladatok ellátása.

Vezetője: Bagi Mihály.

 

II/5-i csoport. Feladata: tájékoztató és értékelő munka.

Vezetője: Izsák Sándor.

Harangozó Szilveszter
 

Bodrogi László

Berényi István

Sándor György

1957. szeptember 2.

Tárgy: Erdei Ferenc

"Varga" ügynök jelenti:

"Erdei Ferenc a népiesek Kádár Jánosnál tett látogatásáról elmondta: sokáig nem hitte komolyan, hogy ilyenre a mai körülmények között sor kerülhet. A saját személyére vonatkozóan főleg a Hazafias Népfront területén sok gesztus történt, de nem számított arra, hogy egy ilyen kezdeményezésbe bevonják. Sokáig úgy gondolta, hogy a mai hivatalos politika őt már nem is sorolja a népies írók közé. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor Szabó Pál kezdeményezésére ő is helyet kapott azok között, akik megjelentek Kádár elvtársnál. A másik meglepetése az volt, hogy Kádár milyen jól ismeri az irodalom problémáit, a népesek helyzetét és szerepét, sőt, még korábbi irodalmi munkásságukat is.

Erdei Ferenc

Igen mereven indult a beszélgetés, mindkét fél igen erős gátlásban volt. Kádár János közvetlensége azonban ezt csakhamar feloldotta és noha súlyos problémák kerültek terítékre, a beszélgetés mindvégig igen kedélyes volt. Véleménye szerint tisztázódott a népies tábornak a szocializmus iránt tanúsított mindenkori pozitív állásfoglalása. Kádár János elismerte, hogy a népiesek harcoltak és harcolnak a szocializmusért, de nem mindenki ugyanazon az úton. Szerinte azzal, hogy a népiesek egységét ezzel a meghívással a kormányzat elismerte, nyilvánvaló, hogy e csoportnak szerepe lesz az elkövetkező hónapok irodalmi életében."

Vette: Gál Ferenc rny. fhdgy.

Megjegyzés: a jelentésben a népiesek Kádár elvtársnál tett látogatásáról van szó. Az ügynök Erdeivel közvetlen a távozásuk után beszélt.

Utasítás: igyekezzen a megbeszélésen részt vett más írókkal is találkozni.

 

1957. szeptember 2.

Tárgy: Németh László íróról

"Varga" ügynök jelenti:

"Németh László emlékeztetett arra, hogy egy ízben már beszélgetett a miniszterelnökkel, amikor elmondta neki, hogy nincs szükség Írószövetségre, legfeljebb a régi irodalmi társaságok javát kellene feltámasztani. Kádár most emlékeztetett erre a régi beszélgetésre és elmondta: valóban nincs szükség olyan Írószövetségre, mint amilyen a régi volt, Írószövetség nélkül is van irodalom, hiszen élnek és dolgoznak az írók, mind a kommunisták, mind a polgáriak, mind a népiesek.

Németh László

 

Németh elmondta, hogy ő személy szerint azonosítja magát azokkal a gondolatokkal, melyeket annak idején az Új Magyarországban megírt. Tehát azzal, hogy a szocializmus alapvető elveit, nagy vívmányait mindenkor tiszteletben kell tartani. Szerinte aki az alap dolgokban egyetért, kérheti részét a szocializmus építéséből, még akkor is, ha a részlet kérdésekben más a véleménye. Ő ezt meg is mondta: igen sok területen neki más az elképzelése, mint a kormánynak, más módszereket szeretne és a már megtett intézkedésektől más eredményeket is remél.

Kádár János erre azt mondta, hogy ez így helyes, az írókkal vitatkozni kell, ki kell állni a véleményük mellett és nem szabad gyáván köpönyeget cserélni, mint ahogy azt Háy gyula és Déry Tibor tette. Történt a beszélgetés során utalás arra, hogy rövidesen lesz egy jelentős fórum, ahol minden író - de döntően a népiesek - kifejthetik véleményüket.

Németh László szerint a kormány részéről igen jelentős közeledés volt feléjük és egy döntő gesztus arra vonatkozóan, hogy ez az író csoport, ezek az írók megbecsült tagjai a mai társadalomnak. De nyilvánvalóan az az óhaj, hogy megfelelő helyük legyen a politikai életben is. Szerinte erre eljön az idő, s e beszélgetés előbbre vitte az egész magyar irodalom problémáját."

Vette: Gál Ferenc rny. fhdgy.

 

Kiegészítő jelentés

"Varga Sándor" ügynök jelenti:

"A Tájékoztatási Hivatal részéről Siklósi [Norbert] közölte, hogy a népi írók csoportja és Kádár János között lezajlott beszélgetés rendkívül pozitív volt. A beszélgetés, melyen hatan vettek részt, délelőtt 11 órától délután 3 óráig tartott. Történt elvi megállapodás arra vonatkozóan, hogy a nemsokára meginduló új irodalmi és kulturális lapban - mely a Népfront keretén belül jelenik meg - ezeknek az íróknak nem is kizárólagos, hanem döntő szerepük lesz.

Siklósi közölte azt is: tekintettel arra, hogy a beszélgetés nem hivatalos, hanem baráti jellegű volt, a későbbiekben ad tájékoztatást, hogy azzal a sajtó milyen formában foglalkozzék."

MKP-Parasztpárt futball mérkőzés 1946-ban, a díszpáholyban középen Veres Péter és Nagy Imre

MKP-Parasztpárt futball mérkőzés 1946-ban. Az álló sorban 3. Szirmai István, 7. Kádár János, 13. Apró Antal

1957. szeptember 7.

Tárgy: Az irodalmi életről

"Varga Sándor" ügynök jelenti:

"A miniszterelnök és a népi írók között a múlt héten lezajlott megbeszélés visszhangja igen kedvező. Egy, a népi írók körével igen barátságos viszonyban lévő személy véleménye szerint, azok úgy értékelik ezt a megbeszélést, mint a politikai kibontakozás és megértés igen jó jelét. Ez a személy hozzátette, hogy Féjáéknak az a véleménye: súlyos hiba volt decemberben nem támogatni Kádárt, mert hiszen valljuk csak be, ő akkor is ugyanezt az okos és megértő álláspontot követte, mint ma, mi pedig elzárkóztunk. Előbbre tartanánk ma, ha akkor kevesebb a nyakas ember.

Magáról a megbeszélésről nem nyilatkoztak részletesen (legalábbis az említett személy nem ismerte a tárgyat, vagy a megállapodást, azzal a kivétellel, hogy hallott egy önálló népi irodalmi folyóirat tervéről, annak szelleméről.) Be kell látni, - mondta a résztvevők közül valaki, akinek a személye nem volt világos, de talán szintén Féja -, hogy Kádártól mindazt tényleg várhatjuk, amit hiába vártunk a bajuszostól. (A bajuszos: Nagy Imre). S ehhez hozzátette ugyanez a személy: Kádár sokkal nyugodtabb, kevésbé gőzös, sőt nem is ígér különösen sokat, de azt tényleg meg is tartja. Nem akar formális kritikákat vagy önkritikákat, szerinte az író írjon. Ez jó dolog.

Az egész visszhang lényege az elégedettség, a kedv és bizonyos önvád, aminek az az értelme: miért nem tettük meg ezt előbb..."

Vette: Gál Ferenc rny. fhdgy.

 

1958. január 21.

Tárgy: Féja Géza író

"Varga" jelenti:

"Féja Géza elmondta, hogy az egyik oldalon ütik őket, a mások oldalon pedig igen nagy kedvezményben részesítik az írókat. Ő például igen szép lakást kapott, olyat, amire nem is számított. Pedig ezt is a pártközpont engedélyezte, illetve az ő utasításukra adta Pongrácz. (Pongrácz Kálmán, fővárosi tanácselnök, - megj.: I. Cs.) Az az érzése, hogy a népieseket egyenként megbecsülik és még olykor segítségül is hívják egy-egy feladathoz, de ha bárhol és bármikor mint közösség lépnek fel, abban a pillanatban ártalmas politikai csoportosulásnak bélyegzik meg őket.

Féja Géza

Nagyon nem szeretik őket a pártközpontban, ha akár baráti formában is összejönnek, legutóbb például a Tompa féle vacsoránál, ahol ott voltak írók és nem írók, barátok egyaránt, erre nagy görögtüzet vertek és a legfantasztikusabb mesék terjedtek el a városban. Ilyen összeesküvésről, amolyan szövetkezésről, pártellenes akciókról fecserésztek össze-vissza. Pedig az igazság csak annyi volt: összejöttek... és ezután is össze fognak jönni. Ennek is, mint minden más baráti együttlétnek egy célja van: erősíteni egységüket, ami ugyan sokszor szorul reparálásra, de alapjában véve szilárd. Az írói élet tengerében kell egy ilyen egység, amiről csak a gonoszok állítják, hogy rendszer- és államellenes. A népiesek - jobban talán, mint máskor - a népet keresik és azt szolgálják."

Vette: Gál Ferenc rny. fhdgy.

 

1958. január 28.

Szabó Pál
Tárgy: Kádár elvtárs parlamenti beszédéről

"Varga" ügynök jelenti:

"A tegnapi nap folyamán a parlamentben beszélt Szabó Pál íróval. Szabó nagyon fel volt háborodva Kádár elvtárs értékelése miatt. Szabó elmondotta, hogy Veres Péter kijelentette: többé nem teszi be a lábát a parlamentbe! Ilyen körülmények között nincs értelme.

Szabó Pál elmondta, hogy ezt nem várták Kádár elvtárstól, mert ők, a népiesek, emberileg a legelső pillanattól Kádár elvtárs mellé álltak. Ha ez megjelenik a Társadalmi Szemlében, úgy más, de így ország-világ előtt nevetségessé váltak, mondván, kellett a népieseknek Kádárt pártolni. Kifogásolta Szabó Pál azt is, hogy Kádár elvtárs Németh Lászlót és Illyés Gyulát említette, mikor mások is voltak ott, és épp ők a legérzékenyebbek.

„Szabó Pál nagyon fel volt háborodva Kádár elvtárs értékelése miatt…”

Veres Pétert egyébként a szünetben közrevették a nyugati újságírók, s nagyon kérdezgették.

Volt olyan vélemény is, hogy Veres Péter a mai napon felszólal."

Vette: Gál Ferenc rny. fhdgy, II/5-e

 

1958. január 30.

Tárgy: Szabó Pál véleménye Kádár elvtárs parlamenti beszédéről

"Varga Sándor" ügynök jelenti:

"Szabó Pál a Kádár nyilatkozattal kapcsolatban elmondotta, hogy a népiesek sok vihart kiálltak már, sok mindent kibírtak, úgy ezt is kibírják. A balatonszárszói találkozótól kezdve mindenféle politikai platform foglalkozott már a népiesekkel. Nagyon fáj neki, hogy éppen a kommunista Kádár János mondott róluk ilyen elhamarkodott és kemény véleményt, akkor, amikor ők, a népiesek voltak az elsők még 1956 novemberében és decemberében, akik kiálltak személy szerint Kádár János mellett.

Sok fenntartással fogadták a Kádár kormány politikai célkitűzéseit, de azt a Kádár Jánost, akit a Rákosi rendszer üldözött, azt mindenképpen és minden területen eszménylépüknek tekintették. Kádár János a munkásosztály tipikus képviselője, s ezért különösen fájdalmas, hogy ő hibáztatja a népieseket politikai eltévelyedésükért. Holott Kádár Jánosnak is tudnia kellene, hogy a népiesek legalább annyira egységesek a munkásosztállyal, mint amennyire egységes volt és lesz Kádár János a magyar parasztsággal. A népiesek politikai irányvonala igenis szembetűnő és helytálló kell, hogy legyen minden időben. A népiesek nemcsak irodalmi stílusirányzatokért harcolnak, hanem küzdenek azért is, hogy a magyar értelmiség a parasztságból nyerjen művelt, hozzáértő utánpótlást, sokkal különbeket, mint amiket a Rákosi féle politika mesterségesen produkált.

Miniszterelnökök jönnek, miniszterelnökök mennek, a népiesek mindig irányító tényezői lesznek a magyar irodalomnak és nagy kár, hogy pont a leköszönő miniszterelnök aposztrofálta ilyen ferde és helytelen beállításban a magyar irodalom két legnagyobb alakját, Illyés Gyulát és Németh Lászlót. Ne felejtsük el, hogy ők ketten még mindig a magyar irodalom reprezentánsai lesznek, amikor a magyar politikai élet mai kiválóságai hibákat, baklövéseket fognak elkövetni és nem lesz helyük a politikai porondon." [...]

Vette: Halmai György rny. hdgy. II/5-e alosztály

 

1958. január 30.

Tárgy: Veres Péter véleménye Kádár et. parlamenti beszédéről

"Varga Sándor" jelenti:

"Veres Péter azt a nézetét fejezte ki, hogy a kormány hiába ad igazat a Népszabadság kontra Veres Péter vitában a Népszabadságnak, a magyar parasztság mégis Veres Péter mellett áll. Nagyon helytelen, hogy ilyen diktatórikus adminisztratív kijelentésekkel próbálják befolyásolni azt a sok jó szándékot és kezdeményezést, ami a termelőszövetkezetekben a magyar parasztság részéről megnyilvánul. Sokszor Dobi István is csalódott a termelőszövetkezeti mozgalomban, de sohasem az eszmei tartalom miatt, hanem az emberek hitványsága és botlásai miatt.

Véleménye szerint nagy kár volt ezt a problémát ilyen nyilvánosság előtt az országgyűlésen felvetni. Sokkal lényegesebb és fontosabb problémákat elhallgatunk, titkolunk, a véka alá ejtünk és a nagy ügyekből igyekszünk kis ügyeket csinálni. Itt most a fordítottja állott fenn, az országgyűlés tagjait és rajtuk keresztül a magyar közvéleményt igyekezett befolyásolni Veres Péter ellen. Veres sok ízben megmondta, hogy igen kemény fenntartásokkal viseltetik a Kádár kormány iránt, de Kádár János személyét tiszteli, becsüli és sem emberileg, sem íróilag nem képes elfelejteni azt a nagy áldozatot, amit a magyar népért hozott.

Veres Péter idézte az ellenforradalmi eseményeket és emlékeztetett, hogy hol tartanánk ma már, ha azok győzelemre jutnak. A népieseknek - talán egy vagy két kivételtől eltekintve - hátrányosabb, megalapozottabb lenne a sorsuk a magyar irodalomban, mint ma. Éppen ezért nagy kár volt a két legérzékenyebb írót, Németh Lászlót és Illyés Gyulát aposztrofálni és azt bűnükként róni fel, hogy a humanitást rossz időben alkalmazták. Törjünk-e pálcát azok fölött, akik rossz időben voltak kegyetlenek és embertelenek, de ugyanakkor ítéljük el azokat, akik rossz időben voltak humánusak és emberségesek? Ez a nagy kérdés és ő bízik abban, hogy ha a Kádár kormánynak nem volt ereje és lehetősége ezt az igazságot valóra váltani, úgy a nagy külpolitikai horizontú, művelt Münnich kormány valóra váltja."

Vette: Halmai György rny. hdgy.

Értékelés: A jelentés igen érdekes. Nyilvánvaló Veres megsértődése és saját jelentőségének enyhén szólva túlzott értékelése. Mindenesetre, ha amit Kádár elvtárs mond, tényleg igaz (arról a nagy áldozatról, amit Kádár elvtárs vállalt) ezt figyelembe kell vennünk.

Intézkedés: A jelentést megküldjük a tájékoztatónak.

 

A Kisgazdapárt baloldali szárnya

Dobi István

Ortutay Gyula

Dinnyés Lajos

Tildy Zoltán

Pártay Tivadar

Bognár József

Z. Nagy Ferenc

Barcs Sándor

Pesta László

Mihályfy Ernő

Oltványi Imre

Balogh György

Csorba János

Szemes József

Szabó Kálmán

Dancs József

Szabó Elek

Cseh-Szombathy László

Dernői Kocsis László

 

Belső viták, irányzatok, körök, társaságok

1958. február 5.

Tárgy: a népi írók belső vitái ( tsz-mozgalom, népfőiskolák, írószövetségi csoportok, társaságok)

"Varga" jelenti:

"A népiesek közötti ellentét legszembetűnőbb területe a parasztkérdés. Ennek megoldásánál nagyon megoszlanak a vélemények.

Szabó Pál híve elvileg és gyakorlatilag is a szövetkezeteknek, abban a formában, ahogy ez nálunk fejlődik. Csak személyi változtatásokat szeretne, olyan formában, hogy művelt, tanult és hozzáértő parasztokat tennének meg mindenütt vezetőknek.

Veres Péter álláspontja egyetlen beszélgetés során sem más, mint amit megír és nyilvánosan elmond: az egyéni gazdák jobban élnek és jobban is fognak, mint a tsz-tagok.

Féja szerint a modern gazdálkodás megkívánja a szövetkezeti formát. Az itteni út rossz eredményre fog vezetni, mert nem lehet rögtön a szocialista szövetkezeti formát választani. Előbb engedni kellett volna egy kapitalista jellegű tömörülést és abból évek alatt áttérni a szocialista jellegre. Nyugodtan el lehetett volna indulni a dán vagy a finn példán, nem lett volna abból semmiféle politikai baj, sőt, meg lett volna az az előny, hogy a parasztok a jobb jövedelmezőség miatt megszerették volna a szövetkezeti formát, nem pedig megutálták volna, mint ahogy ez nálunk itthon történt. Sokat tanulmányozta a Horthy rendszer idején Békésben Óhalompusztán és másutt az ilyen kapitalista jellegű szövetkezeteket, melyeket szabad, kötetlen formában az akkori ellenzéki Kisgazdapárt képviselői csináltak. Bebizonyosodott, hogy ezeken a helyeken, ahol már múltja volt a szövetkezésnek, - legyen az kapitalista múlt is -, a szocialista szövetkezetek sokkal jobban boldogultak, s ezeket a termelőszövetkezeteket az ellenforradalom sem törte szét. Helytelen volt egyszerre fejest ugrani abba a termelőszövetkezeti formába, ami a Szovjetúnióban bizonyára bevált, de ellenkezik a magyar parasztság strukturális jellegével és teljes lelkivilágával. Fokozatosan tehát a kapitalista szövetkezeti termelési rendből produktívan át lehetett volna térni a szocialista szövetkezeti módszerekre. Most már a kormányzat igyekszik ezt pótolni, amikor támogatja a földműves szövetkezeti tömörüléseket és a kötetlenebb termelőszövetkezeteket. De ez Féja szerint nem teljesen jó megoldás.

Illyés Gyula véleménye közismert, ő Szabó Pállal ellentétben nem az egyetlen útnak tartja az itteni szövetkezeti formát a parasztság életének megjavítására. Illyés hosszú ideje gondolkodik azon, hogy a "Puszták népe" világát megírja ma, s erre a földosztás óta eltelt idő alapot is adott, de az ottani termelőszövetkezetek ziláltsága miatt elképzelését nem valósíthatta meg. Illyés ellentétben áll Féjával abban a kérdésben, hogy a kapitalista szövetkezetekből kellett volna tovább fejlődni a szocialista szövetkezetekbe. Szerinte ez nem megoldás, az lett volna a célravezető, ha a földosztást úgy hajtják végre, hogy a régi szegényparasztokat jómódúvá teszik, de csak egy bizonyos határig. E határon túl viszont ők maguk tértek volna rá a szövetkezeti útra olyan formán, ahogyan azt a körülmények és a szükségszerűség megteremtette volna. Sémákat, idegen formákat a magyar parasztság saját életére nem lehet ráhúzni.

A népfőiskolák kérdésében is többféle vélemény alakult ki.

Illyés szerint ma felesleges külön parasztfőiskolákat teremteni, módot kell adni, hogy a parasztfiatalok az eddiginél nagyobb számban jussanak be minden iskolatípusba, természetesen az egyetemekre is. A parasztság asszimiláló és átformáló ereje, véleménye szerint így csúcsosodik ki a leghatásosabban. Szerinte a külön parasztfőiskolák szektákba szorítják az onnan kikerülő parasztfiatalokat, ami nem válik a társadalom javára.

Féja Géza ismeretes véleménye szerint igen nagy szükség van külön paraszt népfőiskolákra. Szerinte a Népfront igen alkalmas keret erre és nagyon helyesen indította el most ezt a mozgalmat. Viszont ezt úgy kell tovább folytatni, hogy az értelmiség komoly utánpótlást kapjon a parasztságból. Parasztöntudat nevelésére alkalmasak ezek a népfőiskolák és ez az öntudat igen hasznos erő lehet a társadalmi és politikai élet számára.

Igen megoszlanak a vélemények az írószövetségi csoportok és főleg a vidéki írók helyzetére vonatkozólag. Egyöntetű a vélemény, hogy az Írószövetségre nincs szükség, mert az mindig egy mesterkélt és igen erőszakoltan összetákolt egyesület volt.

Féja szerint a jövő az irodalmi társaságoké. Leginkább meg kellene erősíteni és ki kellene fejleszteni az Arany János Társaságot, amely összefogná a népieseket és azokat, s azokat a polgári írókat, akik Arany János humánuma és magyarsága alapján állnak. Módot kellene aztán adni sokféle irodalmi társaság megalakulására, amely esetleg a Szabó Dezső féle irányzattól Babitson át Szerb Antalig bezárólag átfogná a különféle irodalmi, világnézeti és stílus irányzatokat. Ez lenne a megoldás a vidéki írók helyzetének rendezésére is. Minden vidéki nagyvárosnak régen megvolt a maga irodalmi társasága, például Szegeden a Móra Ferenc, Kecskeméten a Katona József Társaság. Ezeket fel kellene támasztani, élettel, valódi tartalommal felfrissíteni és akkor egyszeriben megoldódik a vidéki írók sanyarú helyzete is. Féja szerint nem lett volna rossz, ha a helyi népfront bizottságok fogják össze az írókat, de ettől a népfront is félt és a párt is félt, hogy rossz irányba terelődnek a vidéki írók.

Kapcsolódna ehhez az irodalmi folyóiratok kérdése. Mindegyik társaságnak meg lenne a maga folyóirata, ahol teret kapnának a fiatalok is és nem kerülnének olyan befolyás alá, amely káros és árt írói fejlődésüknek. Féja célzott itt ismételten arra, hogy a fiatal kommunista írók és költők ma nem kapnak helyet, ugyanakkor viszont a Vigília örömmel fogadja őket.

Illyés Gyulának az a véleménye, hogy sok irodalmi társaságra nincs szükség, nem szabad megengedni azt, ami régen volt, amikor burjánzottak az irodalmi társaságok és melegágyaivá lettek a dilettantizmusnak. Két-három nagy irodalmi társaság alakuljon a fővárosban, de az odavaló felvételt olyan írók döntsék el, akiknek már nevük és tekintélyük van."

Vette: Gál Ferenc rny. fhdgy.

 

1958. április 22.

Tárgy:Nagy Sándor és Veres Péter udvaráról

"Varga Sándor" jelenti:

"Nagy Sándor szerint a kormány a teljes kiéheztetés politikáját követi, amikor nem adja meg annak a folyóiratnak az engedélyét, amelyet neki még Aczél György is megígért. A KISZ K.V. elfogadta a tervezetet, de a párt folyton halogatja az engedély kiadását. Most mindenkit rá akarnak szorítani az Élet és Irodalomra. Rossz politika ez, mert főleg a fiatalok teljesen elkallódnak, nem kapnak lehetőséget. Péter bácsi is a legfontosabb feladatának tartja, hogy megteremtsék az írói utánpótlást, erre egy mód van, az ifjúsági folyóirat, amelyért tovább harcolnak.

Aczél György

Nagy Sándor elmondta, hogy tisztázta azokat a korábbi politikai félreértéseket, amelyek főleg az ő képviselői működése körül voltak. Ma is azt hangoztatja, hogy ő mindig Kádár politikáját követte, csak a szektások próbálták befeketíteni.

Veres Péter állandó látogatói: Erdei Ferenc, Erdei Sándor, Szabó Pál, Kopré József, Szeberényi Lehel, Sipos Gyula, Szűcs László, Sebestyén László, dr. Zsigmond Gyula.

Ritkábban fordulnak meg nála: Illyés Gyula, Sinka István, Erdélyi József."

Vette: Halmai György rny. hdgy.

Értékelés: Nagy Sándor valamiféle ifjúsági lap megteremtésén fáradozik. (A probléma ismert.) Érdekes, hogy Veres Péter is felajánlotta segítségét a lap munkájához, a népiesek érdeklődését a kérdésben feltétlenül figyelemmel kísérjük.

Intézkedés: a Veres Péter "udvaráról" szóló részt felhasználjuk a népiesek tevékenységét felderítő munkánkhoz.

Utasítás: Veres Péter "udvarának" felderítésénél a legközelebbi találkozóig térjen ki a kevésbé ismert személyekre is az általa ismert legteljesebb részletezéssel.

 

1958. június 19.

Tárgy: Hangulati (Nagy Imre kivégzéséről)

"Meszlényi" (!) jelenti:

"Katona Jenő főszerkesztő, volt kisgazda képviselő: Ezért nem kapcsolódtam be a politikába november 4 után. Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy háttérbe szorítottak és többet érdemelnék. Ám a másik énem azt mondta: maradj nyugton. S ím a másik énem lett igazolva.

Nagy Imre a Népbírósági Tanács előtt: „Kegyelmet nem kérek!”

Nagy Imre és három társa kivégzésével nem érthetek egyet. Egyszerűen azért nem, mert 1956. október 6-án , Rajk László és társai temetésén fogadkoztunk...és alig két év múlva ismét akasztottunk. Kérdésem: mit csináltál volna? Felelet: Semmi esetre sem végeztem volna ki Nagyot. Lehet, hogy keleti nyomásra halálra ítéltettem volna, - mert ezt követelte a Szovjetúnió -, de a kivégzéshez nem járultam volna hozzá. Kegyelmet adtam volna neki és vagy börtönben, vagy házi őrizetben tartom. Soha nem lehet tudni, hogy mikor lesz megint szükség rá.

S egyet nem szabad elfelejteni: Nagy megsértette a marxista ideológiát és politikát. De a nép, a tömeg az ő pártján áll. Sajnos mind gyakoriabbak az olyan intézkedések, melyek a SZU-t újfent meggyűlöltetik és azt mondják, nem kell a szovjet barátság. Nagyon sajnálom Losonczy Gézát, aki ember volt, aki csak szenvedett az eszméért... Sajnos Kádárék az ítélet végrehajtása után még azt sem mondhatják, hogy a nép mellettük van..."

"Gyertyán Ervin újságíró (Filmvilág): Hát mégis igaz. Borzalmas és tragikus. Ehhez fogható nagy szégyen még nem fordult elő a magyar történelemben. Ha megvizsgáljuk az eseményeket, tragikusnál tragikusabb komponensekkel találkozunk.

„Ehhez fogható nagyon nagy szégyen még nem fordult elő a magyar történelemben.”

Kádár János végeztette ki Rajk Lászlót. Ő volt az, aki megígérte Rajknak, ha vállalja a vádakat, életben marad. S ő volt, akinek a keze az ítéletben benne volt. Nagy Imrét még november 4-e után partnernek hívta, hiszen partnere volt az ellenforradalom alatt, - és ő végeztette ki. Mi lesz Kádárral? Lehet, hogy neki, a sztálinisták jobban kellenek mint a magyarság, mint a tömeg és a párt józan csoportja? Majd a sztálinisták - mert a Nagy ügy az ő győzelmük - gondoskodni fognak arról is, hogy legyen még egy Kádár tárgyalás.

Bár ma nem szabad beszélni, mert ha Nagy Imrét ki merték végezni, holnap megkezdhetik azon emberek összefogdosását, akik nem sztálinisták."

"Lukácsi Sándor: Ma reggel a Hungária Kávéházban Szekeres József műfordítónak és Rubin Szilárd írónak tartott szabadelőadást "Kádár legnagyobb gaztettéről". Azt bizonygatta, hogy mennyi az ellentmondás a kommünikében és arra mutatott rá, hogy ez a valódi sztálinista győzelem. Most aztán a fejlődés - ami ha nehezen is, de megindult - visszafelé fog menni. Szó szerint: "Jön a terror, jön a börtön, jön az akasztófa..."

Vette: Halmai György rny. hdgy. II/5-e aloszt.

Megjegyzés: "Meszlényi" maga jelentkezett, s kérte, hogy jelentését átadhassa. Tájékoztatónak jelentve.

 

1958. július 2.

Tárgy: Hangulati (Nagy Imre kivégzéséről)

"Varga Sándor" jelenti:

"Veres Péter: Nagyon meglepte az ítélet. Egyet ne feledjünk - mondta - a magyar parasztnak emiatt nem fáj a feje. A nép csak arra a Nagy Imrére emlékszik, aki az utolsó szem gabonát is elvette tőle. Ez pedig több mindennél. A többiek mind úriemberek, nagypolgárok, a nép inkább azon csodálkozik, hogy a párt befogadta őket, nem pedig azon, hogy kitaszította. Sokan közülük már korábbi dolgaikért megérdemelték az ítéletet. Nem kell ebből nagy tüzet csinálni, ez a pártbeliek belső ügye. Befejezett dolog, ami miatt nem áll meg az élet. Néhány kis szépséghiba van az ügyben, de nem jelentős . Jobb lett volna időt és helyet is megjelölni, az fokozta volna a hitelességet és a pontosságot."

Vette: Halmai György rny. hdgy.

Megjegyzés: az ügynök a jelentést utasításra készítette.

Intézkedés: Tájékoztatónak jelentve.

 

1958. július 8.

Tárgy: a párt állásfoglalása a nép írókról (Szabó Pál és Parragi György)

„Varga Sándor” jelenti:

„Szabó Pál: … ehhez nem így kellett volna hozzáfogni. A szándék igaz, de a lépés elhibázott a módszerek miatt. A megállapítások csalhatatlanok, s ezért újra kísért 1951-52 szelleme. Döntő politikai hibája, hogy az akkori eseményeket és a népiesek akkori harcát nem az akkori idők szemszögéből nézi. Akkor minden leírt szó, minden összejövetel másként esett latba, mint ma. Más volt akkor bátornak lenni és más ma hazafiasságot hangoztatni.”

Parragi György

„Parragi György Kossuth díjas újságíró: Igen rossz időben hozták ki ezt a nyilatkozatot, mert nemcsak árt a népieseknek, írói tekintélyüknek, de a kívülállók és a külföld is kapcsolatba hozza a Nagy Imre üggyel és valami ellenforradalmárok elleni retorzióként kezeli. Várni kellett volna, hiszen ez egyáltalán nem volt sürgős, mert ettől a népiesek nem fogják munkáikkal elönteni a könyvpiacot...

...az akkori tetteik sokkal pozitívabbak voltak, mint ahogy azt az állásfoglalás beállítja. Megfeledkeznek ma arról, hogy voltak idők, amikor a földalatti kommunisták elveit csak a népiesek szolgálták és csak ők voltak szovjetbarátok...ezek az emberek még jobban be fognak húzódni és elszigetelik magukat."

Vette: Halmai György rny. hdgy.

Megjegyzés: A jelentést "Varga Sándor" utasításra készítette. Cél: tájékozódás.

 

Illyés Gyulát és Németh Lászlót kihagyták

 

1959. október 5.

Tárgy: az Írószövetségről.

Varga Sándor" jelenti:

"Erdei Sándor szerint nagyon szerencsétlen az Írószövetség vezetősége. Végzetes politikai és taktikai hiba volt Illyés Gyula és Németh László kihagyása.

Illyés Gyula

A legnagyobb élő költőnek ott lenne a helye, még ha fenntartások is vannak az ő részéről. Németh László a szovjet írókkal tárgyal odakint, miközben itthon mellőzik. Ez pedig egyenesen meglepő. Rossz sanszokkal indul ez az új szövetség."

Vette: Kócsag József r. fhdgy. II/5-e alosztály

 

1959. október 14.

Tárgy: az Írószövetségről

"Varga Sándor" jelenti:

"Kár, hogy a Népfront, illetve Ortutay nem hallatta a szavát az új Írószövetség megalakításánál. A szellemi élet irányítói eléggé melléfogtak ezzel a rosszul sikerült választással. Ez az Írószövetség nem tükrözi a mai irodalmat, a való életet. Súlyos hibákat követett el a régi szövetség, de ez sem vezethet olyan útra, amelyen együtt dolgozhat minden író. Az nagyon helyes és ragaszkodni is kell hozzá, hogy a tagságot megrostálják, de ezt kellett volna tenni a vezetőséggel is. Nem képviselhet egyetemes nemzeti és kultúrpolitikai érdekeket az az Írószövetség, amelynek vezetéséből a legnagyobb élő írók ki vannak zárva."

Vette: Kócsag József r. fhdgy.

A IX. Pártkongresszus szünetében Illyés Gyulával és Kodály Zoltánnal beszélget Szirmai István és Aczél György (1966. dec. 2.)

1959. november 21.

Tárgy: a Szabó Dezső féle politikai irányzatról

„Varga Sándor” jelenti:

„A Szabó Dezső féle irodalmi irányzat végső eredményében mindig politikai tömegmozgalom volt. A különböző ellenzéki politikai irányzatok, vagy ifjúsági szervezetek igyekeztek meglovagolni a Szabó Dezső féle politikai nézeteket. A magyar faj-mítosz megalapításával és a magyar parasztság vezető szerepe alapján maga adott talajt ezeknek az irányzatoknak…

Szabó Dezső

Neki sajátos magyar politikája volt, amit csak ő képviselhetett a magyar parasztságra támaszkodva. Oda viszont utat nem talált és nem is keresett, így még az akkori ellenzéki Kisgazdapártot is elutasította, mondván, hogy grófokkal, ügyvédekkel és álparasztokkal nem politizál együtt. A Paraszt Szövetséghez és az akkori régi Szabad Szó szerkesztőségéhez már talált kapcsolatot, így került sok esetben közös nevezőre a népiesekkel. Könyvei rendkívül népszerűek voltak és az olvasók tábora alakította ki körülötte a jelentős hatású politikai közvéleményt.

A hivatalos Magyarország mindig Szabó Dezső ellen politizált, s ahol csak lehetett, támadta. Ismeretes távirata Hóman Bálint miniszterhez, amely csak ennyi volt: „Éhes hassal nem lehet Himnuszt énekelni!” Szabó Dezsőt e távirata után elbocsátották tanári állásából és egészen élete végéig meglehetősen rossz anyagi körülmények között élt. A Paraszt Szövetségben Kiss Sándor és Arany Bálint – a későbbi Magyar Közösség irányítói – karolták fel és ideig-óráig velük volt szövetséges. Összeférhetetlen természete, zárkózottsága és rosszindulatú emberi beállítottsága azonban soha sem adott alapot tartós politikai szövetségre.

Sikerült egy időben kapcsolatot teremtenie az illegális kommunisták debreceni csoportjával, Zöld Sándorral és Losonczy Gézával. (Ezért történt az, hogy a felszabadulás utáni időkben talán két vagy három ízben, amikor az MDP értékelte Szabó Dezsőt, azt mindig Losonczy tette, legutóbb 1956 nyarán, erősen revizionista szellemben.) A felszabadulás után Karácsony Sándor hívei vették át a Szabó Dezső kultuszt és annak mindmáig töretlen ápolói.”

Vette: Kócsag József r. fhdgy. II/5-e alosztály.

Megjegyzés: Az ügynök jelentését utasításra készítette. A jelentésre a „Szellemidézők” ügy feldolgozása végett van szükség.

Értékelés: A jelentés op. szempontból értékes, mivel Szabó Dezső politikai magatartását valamint elvbarátai körét jellemzi. Figyelemre méltó az, hogy Andrássy Kurta János szobrászművész, aki a „Szellemidézők” ügyben mint az egyik fő személy szerepel, részt vett a Szabó Dezső sírjánál tartott illegális emlékünnepélyen, korábban Szabó Dezső síremlékének elkészítésével volt megbízva. Kővágó József fővárosi polgármester disszidálásával a szobor elhelyezésére nem került sor. Feltételezésünk szerint a Nyugaton megalakult Szabó Dezső emlékbizottság hatására történt itthon az illegális emlékünnepély. Feltételezhetően Kővágónak valami köze lehet megszervezéséhez, esetleg Andrássy Kurta Jánossal való kapcsolatán keresztül.

Intézkedés: A jelentést felhasználjuk a „Szellemidézők” ügyben.

Gál Ferenc kézírással: Kócsag e. A csoportban olvassa el minden elvtárs. 59/11/23

Láttamozta: Harangozó Szilveszter (ÁBTL. 0-11803/33)

 

1961. január 28.

Tárgy: Fóthy Jánosról (Peyerli, "Hullamosók")

"Varga Sándor" jelenti:

"Hosszú hónapok szünetelése után újra megrendezik a budai Margit utcában lévő volt Peyerli féle vendéglőben a Hullamosó elnevezésű összejövetelt. Ennek szellemi vezére és technikai szervezője: Baróti Géza. Tagjai: Ruffy Péter, Balla Ödön, Burghardt Aladár, Ráthonyi János, Kinizsi Andor, Tokaji György újságírók. Továbbá: Harangozó Gyula, Bónyi Adorján, Fóthy János, Varjas Károly ny. újságírók és Hetényi Béla v. rendőrtiszt, jelenleg a francia katonai attasé sofőrje. Kibővült a csoport Kiss Gy. Jánossal a Népszavától és tervbe vették Gyapay és Ráczalmási meghívását is.

Ruffy Péter

A tagok közül külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek a következők: Ráthonyi János és Burghardt volt fasiszta újságíróknak sok volt kollégája él kint. Mindketten csomagokat kapnak és leveleznek. Burghardt nyelvórákat ad, tolmács és bejáratos külföldi követségekre. Tanította a diplomaták hozzátartozóit is.

Bónyinak a régi szerzőtársai László Aladár és Békeffy István élnek külföldön, rendszeresen támogatják, leveleznek és kapcsolatban állnak. Fóthy János még bejár az MTI-hez, bécsi kapcsolatokkal rendelkezik, testvére is ott él. A régi Pesti Hírlapnál a Léderer féle angol vonalhoz tartozott és e minőségében is sokat utazott külföldre, ma is utazik. Csomagokkal is segítik. Fóthy jó kapcsolatban volt a régi PH-nál Lédereren kívül Pisky Schmidttel, egy Kelemen nevű újságíróval, aki az NSZk-ban él, Klamár Gyulával (szomszédok voltak itthon), László Aladárral, Mérei Sándorral, Békeffy Istvánnal és az MTI NSZK-ban, illetve Londonban élő volt diplomáciai szerkesztőjével László Istvánnal (disszidens még 1947-ben.)

Balla Ödönnek rokonai élnek külföldön. Ruffy Péter gyakran utazik, ő személyes jó viszonyban volt Konkoly Kálmánnal. Tokaji György tiltott határátlépés miatt ült is. (Jó barátja Szabó Sándor, Kodolányi veje, aki régebben ugyancsak tagja volt a társaságnak). Hetényi kapcsolatai ma is aktívak beosztásánál fogva. Gyapay és Ráczalmási jugoszláv vonalon rendelkeznek jó nexusokkal. Kiss Gy. bekapcsolódását, illetve meghívását Baróti eszközölte, így ő is új ember a hullamosók között."

Vette: Sarus Sándor r. fhdgy. BM II/5-e aloszt.

 

1961. július 17.

Tárgy. a Citadella Társaság

"Varga Sándor" jelenti:

"A Citadella Társaság július első hétfőjén jött össze. Bővültek: Nóti Ilona, Kisjó és Balogh László (Esti Hírlap) személyével. Fő céljuk a politika mentesség, összejönni olyan újságírókkal, akik nem írnak politikai cikkeket, s akik erre büszkén hivatkoznak is. Külföldön élő barátaikat tájékoztatják minden összejövetelükről, amelyekről jegyzőkönyvet vesznek fel, s elküldik nekik, akiktől a közös "bor alapon" el is fogadnak küldeményeket. A "vagyont" László Miklós alapító tag kezeli, itt is vannak büntetés pénzek.

Elmondta: Keresztényi Nándor újságíró (alapító tag)"

Vette: Kovács János r.szds.

Utasítás: A korábbi megállapodás szerint a következő összejövetelen jelenjen meg. A korábbi távolmaradása miatti "bírságot" rója le az asztaltársaságnak. Mérje fel az összejövetel politikai jellegét, céljait. Különös tekintettel a nyugati disszidens személyekkel való kapcsolatokat, azok formáját, technikai lebonyolítását derítse fel.

Intézkedés: A jelentés egy példányát átadjuk további felhasználásra Gyarmati elvtársnak (1-es csoport)

 

1961. augusztus 10.

Tárgy: a Szabó Dezső Kör

"Varga Sándor" jelenti:

"A II. világháború első éveiben alakult meg Budapest székhellyel a Szabó Dezső Baráti Kör. Kezdeményezői a sárospataki és a debreceni kollégium diákjai és akkori tanárai voltak. Irányítói: Sárospatakról Palumby Gyula, az akkori humán internátus igazgatója, aki ma tanár a diósgyőri Kilián gimnáziumban, Szabó Zoltán, akkori MÉP képviselő, későbbi főiskolai tanár, ma református lelkész, Tárczy Árpád, ma a londoni rádió egyik magyar vezetője. Tagja volt több tanár, aki jórészt ma is Sárospatakon vagy környékén tanít. A debreceniek közül irányítók voltak: Vasady-Balogh professzor, aki ma Svájcban és Londonban él, Kovács Ferenc kandidátus, 1956-ig az Élet és Tudomány olvasószerkesztője. Ide tartozott Hamza András református lelkész, aki ma Amerikában él, (aki a Rákóczi téren temette el Szabó Dezsőt), Vattai László Amerikában élő református lelkész, Pap Béla volt karcagi református lelkész. Az egész csoportosulásnak akkor külső összefogója volt a Soli Deo Glória diákszövetség, lényegében a Magyar Közösség. Élén állt akkor Soós Géza, dr. Kádár Géza (ma külföldön vannak) és Kiss Sándor, ma angyalföldi református lelkész.

A felszabadulás után a jól szervezett, budapesti székhellyel rendelkező csoport személyi kapcsolatok révén átment kis részben a Kisgazdapártba, de zömmel a Parasztpártban talált otthonra. A Magyar Közösség mindkét pártban rajta tartotta a kezét. A sajtóban a korábbi Magyar Út és Magyar Élet feladatait részben a Független Ifjúság c. lap (Hamza és Szűcs László), részben a Szabad Szó (Erdei Sándor) vette át. A két párton belül az ideológiát Zsigmond Gyula és Kristó Nagy István irányította.

A későbbiek során a Kisgazdapárt személyi okok miatt elállt a Szabó Dezső kultusztól, Bognár József kivételével, aki mint fővárosi polgármester javasolta a Gellérthegyi szobrot és elvitette Szabó sírját a Rákóczi térről. A feladat ekkor teljes egészében a Parasztpártra hárult. Így kapcsolódtak be Erdei Sándor útján a népi írók is a Szabó Dezső kultuszba. ( A csoportnak jó alapot adott Losonczy Géza akkor megjelent emlékezetes cikke is.)

Sárospatak és Debrecen továbbra is fontos állomások maradtak, de mellettük ifj. Kodolányi révén Pécs is beállt a sorba. Az egyetem irodalmi tanszékén alakult ki egy igen erős Szabó Dezső csoport.

Ma az egész kultusz látható feje Erdei Sándor, a háttérből Zsigmond Gyula, művészi vonalon Andrássy-Kurta János és Török Erzsi, az Írószövetségben Balogh Sándor, a Kortársnál E. Fehér Pál" ( Ez utóbbi név erős kétségeket kelt a szerzőben. Megj.: I.Cs.)

Vette: Kovács János r.szds.

Megjegyzés: ... a jelentés egy példányát átadjuk Bárdos elvtársnak.

 

1961. szeptember 14.

Tárgy: Citadella Asztaltársaság

„Varga Sándor” jelenti:

„Kőbányai György (Esti Hírlap) szerint a társaság morálisan teljesen felhígult, László Miklós és Turi András irányítása alá került. Ő helyeselte a társaság létrejöttét, hogy itthoni és külföldi barátaikkal tartsák a kapcsolatot, de nem ilyen nagy nyilvánosság előtt. Fontos, hogy Bárdi és Zirc barátjuk maradjon és támogassa őket, de nem kell ennek ilyen nagy port verni. A politikamentes társaság úgyis működik a lapnál, egyre több híve lesz és az ő fórumuk a Citadella.

Az alapítólevél kimondta, hogy más lapok újságíróit is be kell vonni, de ez nem történt meg. Más alapra kell helyezni a működést, ki kell szűrni azokat a heterogén, politizáló alakokat, akik beférkőztek közénk, bár meghívottak voltak. Cégérnek jó a nem író és nem politizáló belpolitikai rovatvezető: Lantos László, akit most váltottak le a párttitkárságról, de sok a zsidó.

Az írott alapszabályt is módosítani kell…az ajándékok jó része Bárditól és Zirctől László Miklóshoz megy, aki a kincstárnak is ad belőle...Nóti Ilonát kár volt bevenni, mert a férje nagy párttag.

Keresztényi Nándor a Citadella beltagja nem szeret odajárni, de illik, mert ő sem politizál. Mindig arról beszélnek, akik nincsenek ott, főleg külföldiekről. Feltűnő, hogy Gauzer Károly csillagászt miért vették be a társaságba. Alakuló szempont volt a rehabilitált újságírók bevonása is, őket képviselte Gesztelyi Nagy Zoltán, de szeptember elsején elbocsátották. Zavaros politikai társaság."

Vette: Kovács János r. szds.

Utasítás: Az asztaltársaság összejöveteleinek célja és jellegének megállapítása érdekében a korábbi meghívásnak tegyen eleget és vegyen részt az összejövetelen, rögzítse az ott elhangzottakat.

 

1961. november 17.

Tárgy: Figyelés dekonspirálódása

"Varga Sándor" jelenti:

"Október 9-én, csütörtökön a Batthyány téri csarnokban észrevettem, hogy két férfi figyeli mozgásomat a Rozmaring tsz. üzlete körül. Az egyiket, egy alacsony svájci sapkás férfit - a közelemben lakik - úgy ismerem, mint aki a rendőrségen dolgozik. A 29-es buszról a Nagybányai útnál szokott leszállni és a szomszédoktól tudom, hogy a rendőrségen dolgozik.

Október 14-én reggel 9 órakor a Pasaréti téren egy kék Volgából - amikor a térre érkeztem - kiszállt három férfi. Kettő (egy balon kabátos, fekete hajtókanélküli nadrágot viselt, a másik szürke kockás kabátot és pirosas sálat, kalapot) az 5-ös buszig utánam jött, a balon kabátos nyomon követett a Nyugatiig. 11 órakor két kollégámmal kijöttem a szerkesztőségből, akkor nyomon követtek az Engels térig, majd a "Sirály" vendéglőig. 12:30-kor utánam jöttek a szerkesztőségig. Itt fél háromkor kocsiba szálltam, egy barna Volga jött utánam, de a Margit híd pesti hídfőjénél lemaradt.

Dömötört is megfigyeltette a III/III., de ő észrevette

Október 16-án reggel 8:20-kor a Törökvészi úti 11-es megállóhoz mentem fel gyalog és kb. 2-3 perc múlva az előző napi balon kabátos ember jelent meg és követett a Mártírok útjáig. Délben - autóval - két kollégával bementünk a Gresham borozójába . Kis idő múlva megjelent az előző napi kék Volga és másik három ember jött be, feketét és bort fogyasztottak, majd távoztak. A kocsi rendszáma változott, azt megfigyeltem. A vezető ugyanaz volt."

Vette: dr. Horváth József r. szds. II/5-e aloszt.

Értékelés: Az ügynök jelentése fedi a valóságot. Valóban figyelést vezettünk be személyére. Ezt már az első napon felfedte. A jelentés azt bizonyítja, hogy a figyelés gyakorlati módszereiben egy sor hibát követnek el.

Intézkedés: A figyelést leállíttatjuk. A jelentést tudomásul vétel végett megküldjük a II/9 osztálynak.

 

A Kisgazdapárt ismert besúgói

"Virág", "Virág Benedek" : Vörös Vince

"Budai", "Buday" : Pártay Tivadar

"18/3", "Pásztor István" : Páll Tibor

"Vadász" : Szolnoki István

"Fekete Ferenc" : dr. Zeőke (Szőke) Pál

"Róka", "Rába" : dr. Balogh György

"Varga Sándor" : Dömötör László

"Földes", "Földes Lajos" : Fillér István

"Kicsi András" : dr. Kubinyi András

"Keleti" : Kelemen Sándor

"Juhász Lajos" : Kristó Nagy István

"Nóra" : Klamár Lászlóné Wéber Veronika

"Erdélyi" : Szentiványi József

"Somlói" : Simonyi Sándor

"22/24", "Erdősi" : Kálmán Szilviusz György

"Zólyom Tivadar" : Zilahy Tibor

"Budai", "Budai István" : Bencsik Imre

"Kovács Péter" : Mócsán József

"Barna Viktor", "Nógrádi Antal": Baranyai Vince

 

1962. november 6.

Tárgy: Pártay Tivadar

"Varga Sándor" jelenti:

"Pártay Tivadar szombaton közel egy órás beszélgetésen ismertette nézeteit és a politikai helyzetet a Kis Posta eszpresszóban.

A beszélgetés jellege csillapító volt: nyugodtan kell dolgozni és semmit se tenni a Kisgazdapárt ügyében. Az illetékes vezetők tudják, hogy a kisgazdák most hol állnak, s a tömegek között hogyan támogatják a párt politikáját a modern és a szektás irányzattal szemben. Ennek jutalma az lesz, hogy valamilyen formában újra lesz Kisgazdapárt és ő lesz a főtitkár. (Szerinte ez a poszt őt illeti, mert az utolsó szabad nagyválasztmány őt választotta meg.) B. Szabó István is szeretne főtitkár lenni, de már nincsenek tömegei és 56-ban teljesen lerontotta a kisgazdák hitelét.

Régi barátai, akik ma vezetők (Pártay itt a következőkre célzott: Z. Nagy Ferenc, Nagy Dániel, Pesta László, Barcs Sándor és mások.) értékelik, hogy mi nem szervezkedünk, nem ágálunk a kommunisták ellen. (Nem úgy, mint a Parasztpárt.) Ezért ne járjunk a pincébe, mert azt mondják: ott a pincében, a föld alatt székel a Kisgazdapárt. Én is mondjam meg mindenkinek: maradjon nyugodtan, csak magának árt, ha most mozgolódik.

Pártay a szocdemeket Miskolcról nagyon jól ismeri. Valamikor szövetséges volt velük. A fiatalok már nem ismerik őket. Zavart kelteni tudnak és igen gyűlölködők kommunistákkal szemben. A baloldallal szövetkezők élén Justus és Schiffer Pál, mögöttük Kelemen, Révész és Bechter. Jórészüket a zsidók gyűlölete is vezeti. Szerinte ma is igen veszélyesek és kártevők lehetnek."

Vette: Bárdos József r. őrnagy, BM. III/III-1-e aloszt.

Megjegyzés: A jelentés értékes és érdekes adatokat tartalmaz. A Pártay féle vonal láthatólag elhatárolja magát a szocdem vonaltól. Ugyanakkor kacsingat is oda, lesi: mit csinálnak, kissé azokhoz igazodik. Számít arra, hogy újra lesz FKgP. A jelentés - minden értéke mellett - alapos ellenőrzésre szorul.

 

1962. november 10.

Tárgy: Pártay Tivadar és társasága

"Varga Sándor" jelenti:

"Pártay Tivadar és Avar Ferenc november 3-án az Egyetem presszóban beszélt velem.

Pártay álláspontja: a kommunistáknak a saját érdekükben szükségük van a kisgazdákra, a Kisgazdapártra. Ezért neki az a nézete, hogy minden ellentétet a kisgazdákon belül félre kell tenni, ő hajlandó együtt dolgozni mindenkivel, Ortutayval, Barccsal. Majd később belülről kell rendet csinálni, egyelőre segíteni kell a kommunistáknak, mert most ők vannak vagy lehetnek bajban.

Ortutay Gyula

Ma délután háromnegyed ötkor a Thököly út 18 előtt találkozunk, onnan a Zászlós utcába megyünk Simonyi pincéjébe. Avar és Pártay hívott meg, ott lesz az egész Kisgazdapárt, hogy közös platformot alakítsunk ki a politikai kérdésekben."

Vette: Bárdos József r. őrnagy, BM. III/III-1-e aloszt.

Megjegyzés: Az ügynök részt vett a megbeszélésen. 14 fő volt jelen. A hangadó Pártay volt, alapállásuk: a kormány támogatása a szocdemekkel szemben.

 

1962. december 6.

Tárgy: Gödény Ferenc és társai (Futó Dezső)

"Varga Sándor" jelenti:

"Kedden reggel újra elmentem Tóthoz. Amikor Ispán meglátott, azonnal villásreggelit kezdett szervezni az új rejtekhelyre. Lementünk, a következők: Gödény Ferenc, Szegedi Miklós, Ispán Antal, Tóth Ferenc, Imre Béla, Korondi Sándor és több nő, részben az ő munkatársaik.

Gödény ült mellettem, szemben velem Szegedi Miklós. Gödény mondta, hogy ne politizáljunk, mert vannak idegenek. Szegedinek és Gödénynek egyaránt feltűnt, hogy miért ilyen harmad osztályú küldöttségek jöttek a kongresszusra. Gödény úgy értelmezte, hogy biztosan azért, mert nem nagy a jelentősége. Szegedi ezt nem tudta mivel magyarázni. Gödény szerint itt is - bármennyire nem kellemes ez egyeseknek - a bolgár példára bármikor leszámolhatnak a rákosistákkal.

Gödény: „Nagyon kell vigyázni, mert Futó besúgó…”

Reggelizés közben szóba kerültek a régi parasztpárti ügyek, s néhány kisgazda név, így Futó Dezső is. Gödény megjegyezte: nagyon kell vigyázni, mert Futó besúgó, ő buktatta le, szinte készen találta az egész Zsigmond-Püski ügyet. Nekik is volt ott egy régi repülőtisztekből álló asztaltársaságuk, de azóta nem járnak oda, mert Futó ilyen szolgálataiért kapta az igazgatói állást. Engem is óvott attól, hogy Futóval találkozzam." [...]

Vette: Gál Ferenc r. szds.

Intézkedés: az Iskola utcai vendéglőt ellenőrizzük. Összejövetel esetén 3/e labdával látjuk el "Vargát". [3/e labda rendszabály: hordozható lehallgató berendezések alkalmazása, - megj.: I. Cs.]

 

1964. március 2.

Tárgy: Futó Dezsőről

"Varga Sándor" jelenti:

"Futó Dezső január közepétől kezdve igen élénken vette át a kisgazda csoport irányítását. Engem is több ízben keresett, s beszélgetésünk lényege az volt: megtalálni a módot - a most adódó természetes alkalom: a Népfront kongresszus kapcsán - beilleszkedni az új belpolitikai életbe. Ő közölte velem először, hogy Erdei a Népfront új főtitkára és ezzel a személycserével kedvező terület nyílik a kisgazdák számára is. Bár ő amikor Erdeinél volt, azzal fogadta: 1947-ben egy parlamenti felszólalásodnál megfogadtam, hogy soha az életben nem állok veled szóba. Futó szerint ennek ellenére igen jó kapcsolatban váltak el.

Február 25-én este közölte velem telefonon, hogy megnyalom a tíz ujjamat, olyan érdekes információkat fog közölni velem személyi ügyekben.

Futó a lakásán úgynevezett politikai fogadásokat tart, ahol azok a volt politikai személyek jelennek meg, akikkel együtt volt a börtönben. Simonyi Sándor szokott erről tájékoztatni, mert tőle viszi a bort. Futó most rendszeresen megjelenik a Hársfa utcai fáspincében Simonyinál, ahova pedig korábban elég ritkán járt. Aktivitása igen széleskörű. Elmondta, hogy a Nagy Imre vonaltól kezdve a szocdemekig mindenkivel érintkezik. Justus és Schiffer nevét említette, továbbá Novobáczkyt és Fazekas Györgyöt. Jár gyakran Újpestre is, egy volt vezető szocikból álló társaságba.

Pártayval általában Avar Ferenc hivatali szobájában találkoznak az IBUSZ-nál. Az elkövetkező napokban egy jelentősebb megbeszélésen veszünk részt - így mondotta - a napi politikai feladatok egyeztetésére és információk kicserélésére."

Vette: Kiss József r. őrnagy, BM III/III-5. osztály

 

1964. augusztus 7.

Tárgy: Pártay Tivadar és Futó Dezső

"Varga Sándor" jelenti:

"Pártay Tivadar ma egy hete reggel már keresett - hazaérkezése után - felesége útján. Másnap, kedden találkoztunk Simonyinál a fáspincében. Onnan áthívott a Royalba azzal az indoklással, hogy ott idegenek is vannak. (Nem volt ott senki, csak az ő volt megyei főügyész barátja, Kecskeméten szolgált, ott bukott le.)

A Royalban várt Mátéffy Géza. A beszélgetés lényege: mi hárman vagyunk a Kisgazdapárt mai tekintélyei. Avar Ferenc csak információk beszerzésére alkalmas. Futó Dezsővel az a probléma, hogy sokat szaladgál, a szélsőjobbtól kezdve, a szociáldemokrata baloldalig. Pártay szerint a börtönben került ilyen jó kapcsolatba a szocikkal és nem tud tőlük szabadulni. Ez kár, mert mi a szociáldemokratákkal soha sem tudunk együttműködni. Így a fontos ügyekből, ami a kisgazdákat érinti, Futót ki kell kapcsolni.

Futó Dezső 1943-ban a szárszói konferencián

Miért beszélgetünk most - tette fel a kérdést Pártay. Új formája támadhat a koalíciónak, a nemzeti együttműködésnek. Már szinte biztos, hogy a kisgazdapárt nélkül, de a mi embereinkkel csinálják meg a kommunisták - részben kényszerítő okok miatt - a nemzeti egység kiszélesítését. A forma is és a tartalom is ismeretlen. Több párt nem lesz, nincs is rá szükség. De nekünk kell megmondani, hogy ki lesz az az 50-100, vagy 500 ember, aki alkalmas arra, hogy mint régi partner, átmentse a mai rendszert a kommunistákkal együtt egy nagy konszolidáció időszakára. Erről fogunk majd mi beszélgetni az elkövetkező napokban.

Ma egy hete Futó Dezső (függetlenül Pártaytól) hívott vacsorára a Berlin Étterembe. Az ő álláspontja: a régi koalíció csak vágy, illúzió. A jövő csak a szociáldemokratákban van. Nem jöhet itt szóba sem a kisgazda, sem a parasztpárt. A SZU barátkozása igen nagy és erős a szocdemek felé. Őket kell nekünk is megkeresni! Utalt ismét Száva Istvánnal való beszélgetésére és említette a régi vezetők között Kelement is.

Futó nézete: a revizionistákat is beveszik, tudott arról, hogy Vásárhelyit is vissza akarták hozni a sajtóba, de nem sikerült. Itt vetette fel, hogy tudja: Maléter második feleségével atyafiságban állok. Kellene neki a címe és a munkahelye, esetleg a telefonja. Másnap csak a Marczibányi tér 2. sz. alatti címét adtam meg. Mert mint mondtam, nem állok velük semmiféle összeköttetésben.

Futó azóta naponta keres, részben - mint mondja - újabb értesülések átadására, részben, újabb és szélesebb együttműködésre."

Vette: Tull Roger r. hdgy.

Megjegyzés: A jelentés kivonatát átadjuk a III/III-3 osztálynak, 1 példányt M. dossziéba, 1 pl.-t "Olasz" anyagába.

 

[Pártay Tivadar nem csak Futó Dezsőre gyanakszik, hanem annak feleségére is: dr. Pap Béláné Németh Erzsébetre. Sorozatom IV. részében már idéztem "Varga" 1969. november 14-i jelentését a III/III-3-a alosztálynak:

"Pártay Tivadar szerint Futó Dezső is megőrült, mindenhova szaladgál, információkat gyűjt. A felesége az inspirátor, akiről változatlanul az a véleménye, hogy valamilyen formában kapcsolata van a BM-mel." (ÁBTL.3.1.2. M-33169/1.)

Ennél is tovább megy "Erdélyi", aki rendszeresen megfordul Futóék lakásán. 1960. november 21-én azt jelenti Pap Bélánéról a BM. II/5-a alosztályán Agócs István r. őrnagynak, hogy csak azzal a feltétellel alkalmazták a Pilvaxban, ha előtte elválik első férjétől: dr. Pap Béla volt karcagi református lelkésztől (1907-1957), aki koncepciós perben történt elítélése után 1956. május 15-én szabadult négy és félévi fegyházbüntetéséből Vácról és 1957 augusztusában azért lett öngyilkos, mert - Bajcsy Zsilinszky Endréné tájékoztatása szerint - feleségének már korábban kapcsolata volt Futó Dezsővel. Férjének öccse őt, Papnét okolja bátyja haláláért, ezért mindenféle rossz személynek elmondja. "Erdélyi" ügynök - kételkedése mellett - megjegyzi: Papnénak "Igen széleskörű ismeretsége van, elsősorban a volt Magyar Út című szélsőjobboldali folyóirat körül csoportosult személyeknél: Fülep Lajos egyetemi tanárnál élt egy évig. Bodor György, Féja Géza, Bajcsy-Zsilinszkyné, Püski Sándor, Tamási Áron és mások. Okos, művelt nő. Sok mindenen átment az életben és nagyon sokat tapasztalt. Át van itatva a nacionalista, soviniszta felfogás urától tanult nézeteivel, de én úgy találtam, hogy kenyérkereseti foglalkozása alatt megtanulta becsülni a népdemokrácia vívmányait is. Úgy látom, Futó nem avatja be minden dolgába és nem hozza össze mindenkivel az ismerősei közül."

Agócs István r. őrnagy alosztályvezető megjegyzése a jelentés végén:

"Papné személyével a II/5-f. alosztály foglalkozik. Intézkedés: A jelentés egy példányát a II/5-f. alosztálynak megküldjük."

A jelentés első oldalának bal felső sarkába írja utasítását Agócs:

"Porteleki Et.! Beszéljük meg a Papné vonalán folyó munkát!"

A mindig jól értesült és kihegyezett fülű "Erdélyi" 1961. április 14-i jelentésében ("Tárgy: dr. Bodor Györgyről") egyebek között ezt írja Bodorról Agócs őrnagynak:

"Több beszélgetés anyagából azt szűröm le, hogy írásait több példányban gépelteti és különböző helyeken helyezi el. Magyar Tudományos Akadémia könyvtára, Széchenyi Könyvtár, esetleg Püskinél, aki Papné közlése szerint kéziratokat rejteget. Ezt ilyen határozottan ő nem mondta még, de erre lehet következtetni a célzásaiból." (ÁBTL. O-11803/4)]

Futó Dezső 1990 januárjában kilépett az FKgP-ből. 1994-ben bekövetkezett haláláig tényleges politikai tevékenységet nem folytatott, többekkel megszakított minden kapcsolatot.

 

1964. október 23.

Tárgy:Pártay Tivadar

"Varga Sándor" jelenti:

"Pártay Tivadar kérésére pénteken találkoztunk a Simonyi féle pincében. A beszélgetésnél részben jelen volt Simonyi is.

Pártay javaslata az volt:

foglaljunk állást Kádár mellett, aki az elmúlt évtized legbátrabb és legbecsületesebb magyar politikusa.

Pártay Tivadar

Nézete: ezeket az ügyeket mi ketten beszéljük meg, mert Futó Dezső állandóan a szociáldemokratákkal paktál, Avar pedig csalhatatlanként jelent ki olyan értesüléseket, melyeket részben jugó barátaitól, részben pedig rossz nyugati forrásokból tud.

A Kisgazdapárt álláspontja:

Kádár az első kommunista politikus nálunk, aki igen keményen és úgy, ahogy azt a nép is jónak látja, kiállt korábbi álláspontja mellett. Ez az első alkalom, hogy önálló nemzeti kommunista politikát folytassunk. Erre az útra Kádár megtette az első lépést, amikor hazajött. Ilyen merész és szabad beszédet még nem mondtak el nálunk. De ennek a folytatását várják el az emberek. Nem véletlenül tapsoltak tízezrek Kádár beszédénél. Ennek következménye, hogy Biszku és Szirmai meglátogatták a lapokat és közölték, hogy a Kádár féle politika semmit sem fog változni. Ez döntő tény! Ha ma Kádár visszadobja a neki küldött selyemszalagot azzal, hogy a nép mögötte áll, Moszkva nem tehet semmit. Ezt ma vagy holnap meg is kell tennie. Más út nincs. Ha őt elküldik, nem mehet a Dobi helyébe, neki vége. Folytatni kell a vasárnapi komoly kiállását.

Elmondta Pártay, hogy a KMP röpcédulákat adott ki azzal, hogy ők az igazi kommunisták. Szerinte Marosán letette álarcát és élükre állt ezeknek. Ezzel ellentétben a munkáskerületekben olyan röpcédulák jelentek meg, amelyek Kádár mellett hívják a dolgozókat. Szövegük: Ne hagyjuk Kádárt!

Pártay szerint célunk és feladatunk, hogy minden erőnkkel támogassuk a kommunistáknak ezt az irányzatát, amit Kádár képvisel. (Elmondta, hogy Dobi megijedt és visszavonult, illetve szabadságát megszakítva elzárkózott mindentől.) Most van a legjobb lehetőség arra, hogy a biztosan álló Kádár kiszélesítse a nemzeti egységet. Vasárnapi beszédét követő lépés, egy bármilyen állásfoglalás olyan tömeget állít mögé, amire még példa nem volt.

Pártay: A Kisgazdapárt támogassa Kádárt és a kommunistákat!

Pártay ezt az álláspontját eljuttatta Kádárhoz is. (Tudomásom szerint Simonyi ez ügyben tárgyalt Z. Nagy Ferenccel a budai Fény eszpresszóban lévő bisztróban.

További feladat: támogatni embereinkben a hűséget Kádár iránt. Elítélendő az a sajtópolitika amit látunk. Sem Darvasi-Deutsch, sem Naményi-Neuberger nem alkalmas arra, hogy ilyen feszült helyzetben - éppen október 23-án - komoly tényezőként álljanak Kádár mellett.

Az utolsó pillanatban szólunk - mondotta Pártay -, mert a nemzet egysége Kádár mellett van. Ne feledkezzen meg azokról, akik mellette állnak. Nem szabad még egyszer elkövetni Nagy Imre baklövéseit és ostobaságát. A varsói egyezményre a legnagyobb szükség van. De ne veszítsük el a kiutat. (Már a múlt szombaton a Royalban 27-een jöttek össze, köztük sok fasiszta és Pfeiffer párti volt képviselő. Mi nem ezek vagyunk.)

Szombaton is találkozunk, s hétfőn délután a Simonyi féle pincében. Egyelőre ketten."

Vette: Kiss József r. őrgy.

Értékelés: A jelentés ellenőrzött. A III/III-3 oszt. "Erdélyi" fn. kapcsolata, valamint a 3/e "labda" anyag bizonyítja "Varga" jelentésének valódiságát és megbízhatóságát.

Intézkedés: A jelentés kivonatát felhasználásra és "Varga" jelentésének közös meghatározása céljából a III/III-3 osztálynak átadom. "Vargát" a legközelebbi találkozásra 3/e "labda" módszerrel ellátjuk.

 

„Erdélyi” és „Varga”

"Erdélyi" ügynök ügyes hírszerző, de szeret ítélkezni, felszínes jelenségekből elnagyoltan általánosítani, önkényes következtetéseket levonni, ledorongoló kritikájával megsemmisíteni egyeseket a jelentéseit olvasók előtt.

Sort kerít "Vargára" is. 1959. november 21-én jelentést ír a II/5-e alosztálynak "Ifjúsági mozgalmak és a népiesek a Horthy Magyarországon" címmel. A viszonylag terjedelmes (hét oldalas) áttekintésben vitriolos mondatokkal illeti ügynök társát.

"Újságosodott a Soli Deo Glória eredetileg mozgalmi brosúrája, a Református Diákmozgalom is. Palumby Gyula, jelenleg miskolci iskolaigazgató lett a szerkesztője, miután Kiss Sándor pap létére nem tudta újságnak megcsinálni.

Itt tűnt fel a Hétfői Hírek jelenlegi rovatvezetője: Dömötör László, fenékig korrupt újságíró, tipikus nagybácsi csinálta figura, aki később az Est Lapok Déli Pest című lapnál, majd a felszabadulás után a Hírlapnál dolgozott. Jó ellentét puszta karrierizmusával ahhoz a kis csoporthoz, mely a Soli Deo Glória Kálvin téri központjában tartotta rendszeres összejöveteleit. Ez a nyolc, tíz, tizenöt, de legnagyobb létszámával is húsz fiatalemberből - talán még egy-két lány - álló csoport azért is figyelmet érdemel, mert közülük többen mozgolódni kezdtek 1956 októberében a Petőfi Párt körül, elárulva, hogy máig tartják kapcsolataikat. Tag volt itt a halkbeszédű, de igen szenvedélyes Havas Gábor, aki most banktisztviselő, néha ír folyóiratokba. Tagja volt Borvető Béla, a Rádió Kincses Kalendáriumának szerkesztője. Ha jól emlékszem, Salamon Lászlónak hívtak egy másik tagot és vagy ő, vagy egy negyedik volt az a fiatalember, aki 1956 novemberében állandóan a miniszterelnökséget járta lapengedélyért a Petőfi Párt vagy a Petőfi pártiak számára.

Ez a társaság azzal tűnt ki a népi író rajongó vagy vallásos és egzaltált emberek közül, hogy fittyet hányva az örökösen folyó evangelizálásra, komoly cselekvéseket, forradalmi terveket készített elő, céltudatosan foglalkozott tagjai társadalomtudományi műveltségével. Nem szerették Soós Gézát, viszont nagyon vonzódtak Veres Péterhez. Ők voltak az ifjú gárdája, de nem adták át magukat teljesen neki. Ők szervezték meg a híres szárszói konferenciát 1943 nyarán."

"Erdélyi" még egy helyen említi jelentésében "Vargát". A történeti folyamatból kiragadva így:

"Divat lett a falukutatás. Még az Atheneum is rászokott, főleg, mióta igazgatója lett Sárközi György. Felelevenítése a felszabadulás után történt, például a Centrál alagsorában próbálták megrendezni a szerda estéket. Veszekedésbe fúlt , mert a részvevők csak egy része lett parasztpárti, az olvasók nagy többsége kommunista - földreform! - és a középkáderekből bőven jutott a Kisgazdapártba is.

A Független Ifjúság próbálta még egyszer meglovagolni a hangulatot. Itt érkeztek az irodalomba Dömötör László szerkesztése alatt a hajdúsági Nagy Piroska, most a Rádió riportere és Szűts László, aki a Kincses Kalendáriumot szerkesztette Borvető Béla előtt, jelenleg nemzetieskedő verseket ír, főleg az íróasztalfióknak." (ÁBTL 0-11803/33)

Vette: Kócsag József r. fhdgy.

 

Belügyminiszterek (1944-1990)

- Gál Zoltán mb. (1990)

- Horváth István (1987 - 1990)

- Kamara János (1985 - 1987)

- Horváth István (1980 - 1985)

- Benkei András (1963 - 1980)

- Pap János (1961 - 1963)

- Biszku Béla (1957 -1961)

- Münnich Ferenc (1956 - 1957)

- Piros László (1954 - 1956)

- Gerő Ernő (1953 - 1954)

- Györe József (1952 - 1953)

- Házi Árpád (1951 - 1952)

- Zöld Sándor (1950 - 1951)

- Kádár János (1948 - 1950)

- Rajk László (1946 - 1948)

- Nagy Imre (1945 - 1946)

- Erdei Ferenc (1944 - 1945)

Horváth István
 

Kamara János

Benkei András

Pap János

Biszku Béla

Münnich Ferenc

BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség vezetői

(1962-1990)

- Pallagi Ferenc (1989 - 1990)

- Harangozó Szilveszter (1985 - 1989)

- Földesi Jenő (1982 - 1985)

- Karasz Lajos (1974 -1982)

- Rácz Pál min.h. (1970 - 1973/1974)

- Rácz Sándor (1966 - 1970)

- Galambos József (1958/1962 - 1966)

Pallagi Ferenc
 

Földesi Jenő

Karasz Lajos

Rácz Pál

BM III/III. Csoportfőnökség vezetői (1962 - 1990)

- Horváth József (1985 - 1990

- Harangozó Szilveszter (1970 - 1985)

- Baranyai György (1967 - 1970)

- Eperjesi László (1962 - 1967)

- Rácz Sándor (1962)

 

BM III/III. Csoportfőnök-helyettesek (1962 - 1990)

- Földvári László (1987 -1990)

- Esvégh Miklós (1984 - 1990)

- Horváth József (1974 - 1984)

- Gál Ferenc (1974)

- Geréb Sándor (1971 - 1984)

- Harangozó Szilveszter (1966 - 1971)

- Szabó Károly (1962 - 1963)

- Eperjesi László (1962)

Horváth József
 

Eperjesi (Engelberger) László

Esvégh Miklós

Földvári László

Szabó Károly
 

BM III/III. (Belső reakció és szabotázselhárító) Csoportfőnökség osztályai

III/III-1.

Elhárítás az egyházakban, szektákban, volt szerzetes rendek körében

a., római katolikus egyház

b., a római katolikus egyház vezetése és intézményei

c., protestáns és egyéb elhárítás az egyházakban, szektákban, volt szerzetes rendek körében, emigráns szervezetekben (a III/I. Csoportfőnökséggel együtt)

Ifjúságvédelmi elhárítás

a., felsőfokú intézmények

b., ifjúságellenes reakciós erők elhárítása az ifjúság körében (ifjúsági szervezetek, klubok, galerik, stb.)

Társadalom ellenes erők elhárítása

a., a társadalomra veszélyes "Figyelő" dossziés személyek, volt politikai foglyok ellenőrzése

b., röpcédulázók, falfirkálók, illegális kiadványok terjesztői, stb. tevékenységének felderítése, elhárítása

Kulturális elhárítás, vonalas elhárítási területek

a., radikális ellenzékiek

b., szektás egykori párttagok, trockisták, álbaloldaliak

c., nacionalisták

Objektumok védelme

a., kiemelt tájékoztatási objektumok (MTI, televízió, rádió, újságok, folyóiratok, stb.)

b., művészeti intézmények (színházak, filmgyár, cirkuszok, stb.)

c., tudományos intézmények, MTA, kutatóintézetek védelme (1984-ig)

Szamizdat kiadványok felderítése (1975-től)

a., akciók előkészítése

b., akciók végrehajtása

Jelentések, nyilvántartás, belső elhárítás (1975-től)

Önálló alosztály

A párt és a kormány vezetőinek operatív védelme (1988 után feladatait a 7. osztály vette át.)

Önálló alosztály

Elemzés, értékelés, konzultáció, tájékoztatás (1970 és 1987 között)

Forgács Lajos

Szelőczei István

Mészáros Béláné

Kiss József

Kovács János
 

A BM. III/III. Csoportfőnökség osztályvezetői:

III/III-1. Osztály

- Tóth Ferenc (1986 - 1990)

- Győri Zoltán (1971 - 1986)

- Geréb Sándor (1966 - 1971)

- Pék Márton (1962 - 1966)

- Eperjesi László (1962)

 

III/III-2. Osztály

- Timár Roger Zoltán (1974 - 1990)

- Horváth József (1973 - 1974)

- Csáki Ernő (1966 - 1973)

- Geréb Sándor (1962 - 1966)

- Szabó Károly (1962)

 

III/III-3. Osztály

- Kovács János (1987 - 1990)

- Szigetvári Árpád (1971 - 1983)

- Hanusz Gyula (1983 - 1987)

- Agócs István (1966 - 1971)

- Csáki Ernő (1962 - 1966)

 

III/III-4. Osztály

- Forgács Lajos (1984 - 1990)

- Esvégh Miklós (1983 - 1984)

- Antal József (1981 - 1983)

- Horváth József (1974 - 1981)

- Gál Ferenc (1969 - 1974)

- Kiss József (1966 - 1969)

- Harangozó Szilveszter (1965 - 1966)

- Novák Sándor (1962 - 1964)

 

III/III-5. Osztály

- Szelőczei István (1983 - 1990)

- Pálfy Imre (1976 - 1983)

[Ideiglenesen megszűnt]

- Kiss József (1963 - 1964)

- Harangozó Szilveszter (1962 -1964/1965)

 

III/III-6. Osztály

- Jávor Miklós (1987 - 1989)

 

III/III-7. Osztály

- Kékesdi L. Gyula (1989 - 1990)

- Mészáros Béláné (1987 - 1989)

 

III/III-A. Alosztály

-Tóth Kálmán (1987 - 1990)

- Solti László (1978 - 1987)

- Lunczer Ferenc (1970 - 1978)

- Sándor György (1966 - 1969)

 

III/III-B. Alosztály

- Mészáros Béláné (1969 - 1987)

Szigetvári Árpád
 

Hanusz Gyula

Jávor Miklós

Timár Roger Zoltán

Solti László

(Vége a sorozatnak.)

Dr. Ilkei Csaba

tudományos kutató

Kapcsolódó: Besúgók, titkosügynökök, ÁVH-sok, kémek, hírszerzők, szt-tisztek szigorúan titkos dokumentumai