Nagyhét alkalmából egy húsvéti cikket hoztam a Lapszemle rovatba egyenesen 1944-ből. Mivel számunkra, a sokat szenvedett magyarság számára húsvét üzenete a feltámadás szentségével egyben az élni akarás jelképe is, szándékosan azt az évet választottam, amelyben nemzetünk oly sok csalárdság, árulás és belső rombolás ellenére bebizonyította, hogy élni akar.
Bebizonyította, mert olyan elemi erővel harcolt a barbár szovjet hadak ellen, amelyből a körülöttünk lévő népek sokat tanulhattak volna.
Ahogy a Magyar Futárban megjelent írás is taglalja, sokan voltak ebben az országban a „zsidó főpapok”, akik a béke és pacifizmus hagymázas csalárdságával akarták a bolsevizmus elé taszítani a nemzetet. S ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyarság bátor, harcoló fele ne óhajtotta volna a békét, de pontosan tudták – hisz a Tanácsköztársaság idején látták is – mit jelent a nemzetre nézve a kommunizmus, s ezáltal tudták azt is, mi a kötelességük egy ilyen vészjósló helyzetben.
Húsvéti képek ugyanebből a lapszámból. Dacára a világháborúnak, a magyarság őszinte örömmel ünnepelte a húsvétot a legkisebbektől a legnagyobbakig, és mosolygós magyar gyermekek várták a húsvéti nyuszit
Bizony. A magyarság a második világháborúban is megjárta a maga stációit, és innen, 2024-ből is bizonyosan mondhatjuk, hogy minden történelmi hitelrontás, ajvékolás és mocskolódás ellenére őrizzük azt a szellemet, azt a virtust, melyet felmenőink a második világháború pokoli óráiban megmutattak.
Úgy gondolom, hogy egy lendületes, erőtől duzzadó, lelkesítő íráshoz rövid bevezetés dukál, így át is adom a szót a Magyar Futárnak.
A Golgotha tövében hat lábnyi föld elég volt, hogy beteljesüljön a feltámadás...
Magyar fájdalom szülte ezt a gyönyörű mondatot a trianoni nagypénteken s mélységes értelmét az idők a szenvedő világ fölé ragyogtatják. A megsebzett földön már nincs békés helye a Golgotha sziklaüregének s az út, az igazság és az élet szent sírját, népek és nemzetek reménykedő lelke zárja magába, a távoli húsvét reggeléig...
A sírokat is felszaggatják a légi aknák s a felhők mögül nem az áldás sugárkévéje világít, hanem az asszonyokra és gyerekekre irányított géppuskák tűzcsíkja... Nem árultuk mi el az isteni törvényeket, nem örültünk soha a vér és a vas háborús korszakának, csak azt hirdettük állandóan, a tényekből leszűrt fanatikus következetességgel, hogy nincs egyéni menekvés a világtörténelem roppant megpróbáltatásától s az önvédelem harcát a nemzet egyeteme kell hogy megvívja, áldozatkész reményében a magyar húsvétnek... Harcolni kell, hatlábnyi területen is a magyar feltámadásért s a végső küzdelem szent kötelessége alól nem mentesülhet a maga „egyéni“ bölcseletére hivatkozó ember. Ilyen öngyilkos mértékig, ma nem ismerhetjük el a természetjogot, mert senkinek sincs joga a nemzet halála árán nyerni életet! Elég hosszú ideig engedtük meg a belső erők – kissé irányított,– szabad játékát s mi lett a következménye a helytelenül értelmezett méltányosságnak?... Elvadult sajtó, árulás, pacifista jelszavak burjánzása, az ellenség megsegítése, a magyar öntudat és védekezési ösztön megtámadása és 800.000 zsidó uralmának alattomos előkészítése…
Becsületes emberek nem játszanak az elvekkel a halálos veszedelem pillanatában! A magyar határ közelébe ért a szovjet hadsereg s a magyarságnak az a történelmi feladata, hogy minden erejéből gátat építsen a vörös áradat elé! Vége a tanakodásnak és a tűnődésnek! A lelki mozgósítás parancsát a lelkiismeretétől kapta meg az igaz ember. S ez a parancs nem úgy szól, hogy tartózkodjál a nemzet erejének gyengítésétől, hanem úgy, hogy cselekedjél s tégy meg mindent a nemzeti véderő felfokozására. Áruló az, aki ezt a parancsot nem követi! Papok, nevelők, írók és művészek, tudósok és egyetemi ifjak, közéleti nagyságok, hivatalnokok, az önálló értelmiségi foglalkozásúak, a szervezett erők, a kamarák, az egyesületek és társaságok nyílt kiállása a bolsevizmus elleni harcban,– a becsület kérdése! Elég volt a habozásból!
A magyar nemzet katonái és dolgozó fiai lássák meg, hogy ki van velük s ki van ellenük. Azt a gyáva frázist, hogy „hagyjanak nekünk békét, mert mi teljesítjük polgári kötelességünket,“ – többé nem szabad elmondani ebben az országban, mert a legfőbb kötelesség a honvédelem! Aki semleges, az a nemzet ellensége s nem várhatja el, hogy életét és vagyonát mások vérontása mentse meg a számára. A Golgotha stációit járja a magyar nemzet, kirótt sorsnak és a jövendő megváltásáért. A szökevények, a spekulánsok, a semleges degeneráltak, a mélyen hallgató szellemi nagyságok és az ellenség ügynökei a levegőt sem érdemlik meg Magyarországon. Ha majd béke lesz, a nyers igazságok is megszelídülnek, de addig csak azok vezethetnek és parancsolhatnak, akik önzetlen erővel s kemény elszántsággal, – hitet vallanak s táborba szólítják a magyarságot az új keresztes hadjáratra a bolsevizmus ellen!…
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábbi Magyar Futár-lapszemlék:
Egy király, Bukarestben… - Magyar Futár-lapszemle (1944. augusztus 30.)
Veszedelmes… - Magyar Futár-lapszemle (1944. január 5.)
Németh Szilárd figyelmébe: Döntő harc a magyar földért! - Magyar Futár-lapszemle
A honvéd a csatatereken - Magyar Futár-lapszemle (1944. október 18.)
1000 nap - Magyar Futár-lapszemle (1942. június 3.)
A levegő terroristái Budapest fölött - Magyar Futár-lapszemle (1944. április 12.)
Mit várhat a magyar az ellenségeitől? - Magyar Futár-lapszemle (1943. június 2.)
Az igazságnak tartozunk... - Magyar Futár-lapszemle (1943. október 27.)
A megfogyatkozott gyertyákat... - Magyar Futár-lapszemle (1942. december 23.)
