A korábban Wittner Máriát minősíthetetlen szavakkal és hangnemben mocskoló Gyurcsány-szolga, egy bizonyos Dániel Péter nevű DK-s ismét hallatott magáról. Tegnap este – a szívének oly kedves színű – vörös festékkel leöntötte Magyarország 1920-1944 közötti kormányzójának, néhai Horthy Miklósnak a Somogy megyei Kerekiben két nappal korábban felállított szobrát.

Hogy a bolsevik múltat, hagyományokat és koreográfiát őrző performance teljes legyen, Dániel két transzparenst is elhelyezett a Horthy-emlékművön. A szemközti oldalon lévő táblán „tömeggyilkosnak és háborús bűnösnek” nevezi ez a szerencsétlen hazánk egykori kormányzóját. Nos, amennyiben Gyurcsány utolsó csatlós lakája valóban tömeggyilkosokat és háborús bűnösöket kíván keresni a történelemben, bízvást ajánljuk szíves figyelmébe – hogy rögtön magyarországi terepen kezdjük vizsgálódásunkat – Kádár (Csermanek) Jánost, elődjét, Rákosi (Rosenfeld) Mátyást, s – kilépve az egyetemes történet porondjára, a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül – mindkettő eszmei példaképét, fénylő lángoszlopát, fároszi világítótornyát, a „nagy” Lenint és Sztálint, akik a világtörténelem két legsötétebb és legkártékonyabb figurái voltak, s egy olyan despotikus politikai rendszert erőszakoltak a fél világra, amelynek egy szűk évszázad leforgása alatt 100 millió emberélet esett áldozatául.

Azonban jelenlegi főnöke is jócskán részese és aktív szereplője volt súlyos bűntettek elkövetésének: 2006 őszén Gyurcsányék brutális, vadállatian szadista emberiségellenes és államilag szervezett terrorcselekményekkel sokkolták halmazatban magyar állampolgárok ezreit, sőt – közvetetten, a médiának köszönhetően – millióit, természetesen ez a Dániel-félék félelmi ingerküszöbértékét még csak meg sem közelítette. Ez számukra természetes. A háború a magyar nemzet ellen. Nem mellesleg ez az állítólagos ügyvéd tudhatná, hogy még a tengelyellenes szövetséges koalíció országainak vezető politikusai fejében sem vetődött fel az a gondolat, hogy Horthyt bármiféle váddal az ún. nürnbergi törvényszék elé citálják, mi több, maga Sztálin is határozottan ellenezte ezt az ötletet. Nürnbergben egyébként sem történt semmiféle igazságszolgáltatás, hanem a katonai győzelmet követően az angolszász-szovjet blokk a jog maskarájával álcázva politikai bosszút állt a vesztes tengelyhatalmak kezükre került legfőbb politikai és katonai vezetőin.

Facebook-oldalán Dániel – ugyancsak a régi kommunista közhelyet kérődzve vissza – „lovastengerésznek” nevezi Horthy Miklóst. Ez a szerencsétlen ezzel is nyíltan kifejezésre juttatja, hogy semmi köze a magyar nemzethez, annak múltjához, kulturális és történelmi hagyományaihoz. Semmit nem fog fel és ért meg legtragikusabb nemzeti katasztrófánkból, Trianonból. Hiszen Horthy volt az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének utolsó főparancsnoka ellentengernagyi rendfokozati minőségben. S rá hárult az a fájdalmas és kényszerű feladat, hogy a dualista birodalom hadiflottáját átadja az egyik utódállam, a leendő Jugoszlávia katonai küldöttségének. A fehér lovon a vörös terroruralom megdöntése után 1919 novemberében Budapestre, illetve a revíziós külpolitika hozadékaként utóbb visszaszerzett felvidéki, erdélyi és délvidéki városokba történt bevonulás pedig történelmünk dicső és katartikus fejezetei közé tartozik: elegendő csak a korabeli filmhíradók mámorosan éljenző tömegeire egy pillantást vetnünk, vagy a még – sajnos egyre fogyatkozó számú – életben lévő, határainkon túli, Kárpát-medencei testvéreinkkel elbeszélgetnünk, akik szemtanúi voltak 1938 és 1941 között a hongyarapításnak.

Dániel tökéletes históriai analfabétizmusát és totális közjogi tudatlanságát mutatja, hogy olyan állítólagos háborús és emberiségellenes bűntetteket is felró a kormányzónak – az 1944 telén bekövetkezett „Dunába lövetésekről” van szó – , amelyeket ő el sem követhetett, és semmilyen politikai vagy jogi felelősség nem terhelheti Horthyt mindazon hadi, politikai és egyéb cselekményekért, amelyek ezen idő alatt zajlottak le, azon egyszerű oknál fogva, hogy Horthy Miklós ekkor már semmiféle közjogi méltóságot nem viselt és nem is tartózkodott Magyarországon.

Közismert – kivéve a jogtudományi egyetemre történelemből kötelező felvételi vizsgát tett Dániel számára nem –, hogy Horthy 1944. október 16-án lemondott, és Szálasi Ferencet nevezte ki miniszterelnökké. Másnap Németországba távozott. 1945 után Magyarország volt kormányzóját – Kovács László nagy mumusa – Salazar Portugáliája fogadta be, s a kiváló ibériai államférfi biztosított második hazát, majd 1957-ben bekövetkezett halála után 36 esztendőre nyughelyet történelmünk – tévedései és hibái ellenére is – egyik legnagyobb alakja számára. Salazar emlékét már csak ezért is főhajtás és hála illeti meg részünkről. S egy köztéri szobor valahol Magyarországon.

Dániel Péter pedig most három napig címlapsztori lesz a médiában. Aztán a feledés jótékony homálya takarja be örökre. Hiszen csak egy exhibicionista, hülye ripacs.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info

Emlékeztetőül: talán erre a jelenetre vezethető vissza Dániel kínzó frusztrációja:

Lipusz Zsolt korábbi, négyrészes sorozata: 140 éve született vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója