Egy tiszta léleknek szeretettel ajánlva…

Napjainkra már csaknem össztársadalmi katasztrófát eredményezett az az egetverő, banki uzsorás szélhámosság, amelyet a köznyelvben devizaalapú jelzálog-hitelezés néven szokás eufemizálni. A történet tragikusan közismert. Az ezredforduló tájától magyar családok százezrei vették fel – döntően – svájci frank alapú lakáshiteleiket, lévén a kedvező világgazdasági környezetben stabil a magyarországi gazdaság akkori állapota, ennélfogva úgy tűnhetett, hosszú távon reális esély nyílik arra  – legalábbis hatalmi berkekből ezt hitették el az emberekkel –, hogy a forint tovább erősödjön, miközben az ingatlanok árai is folyamatosan növekszenek majd. Magyarán, a mind értékesebbé váló ház, illetve lakás után egyre kevesebb havi törlesztőrészletet kell a jövőben fizetni.

A valóságban a dolog épp fordítva történt, milliókat juttatva koldusbotra és az egzisztenciális ellehetetlenülés pokoli örvényébe. Anélkül, hogy valamiféle beteges világösszeesküvés-elméletet fabrikálnánk, bízvást kijelenthetjük, hogy korántsem valami fatális véletlenről, előre nem látható globális ökonómiai szerencsétlenségről van szó. A magyar családokat a fináncoligarchia és a vele egylényegű politikai elit azzal az előre tudott, megfontolt, aljas szándékkal kényszerítette bele a devizaalapú hitelfelvételbe, hogy ezt követően mesterségesen előidézett tőzsdei, valamint banki és politikai tranzakciókkal és spekulációkkal rontsák, gyengítsék a forint árfolyamát (vagyis az euróét, dollárét és a svájci frankét erősítsék), illetve ezzel párhuzamosan azon ingatlanok árai, melyek egy közép vagy alsó osztálybeli magyar család számára egyáltalán az elérhető realitás világának határain belül mozognak, drasztikus, zuhanórepülésbe kezdjenek.

A cél voltaképpen az utolsó nemzeti tulajdonban lévő vagyonhányad megszerzése a globális tőke részéről. Hiszen a volt állami nagyvállalatok, mezőgazdasági üzemek, ásványkincseink, energiaforrásaink, a banki szektor, és a média már régóta nincsenek nemzeti tulajdonban. Ezek már a magyarság ellen történelmi léptékű bűntettet elkövető, nemzetáruló Antall-kormány alatt kótyavetyére bocsáttattak. A drámai végkifejletet éljük manapság: a családi vagyont is elragadja egy bűnözői-uzsorás harácskör a  tulajdonosoktól, így végérvényesen rabszolgasorba taszítja a honi őslakosokat. Ahelyett, hogy a disznófejű nagyurak kerülnének sittre. Esetleg valamely archaikus népi, büntetés-végrehajtási eszköz magaslatára.

Sajnálatos, de cáfolhatatlan tény, hogy a múlt év tavaszi kormányváltás óta lényegi változás nem történt a devizahitelesek sorsát illetően. Sőt, a svájci frank tovább erősödött a forinthoz képest (a nyár eleji 180 forintról 220-225 forintra), ugyanakkor semmiféle, érdemi törvényhozási döntés nem született annak érdekében – ellentétben a mindenható bankokkal, melyeket 1990 óta az általuk előidézett válságból közpénzzel már két alkalommal is kisegített a "magyar" állam –, hogy a lehetetlen, krízishelyzetbe jutott milliók sorsát perspektivikus értelemben is megnyugtatóan rendezzék, "konszolidálják". (Ezzel egy időben számos, "égető" kérdést persze rendezett országgyűlésünk, például, mint rendkívüli társadalmi veszélyt jelentő problémát, szankcionálták a holo-sztori tagadását, a médiatörvény pedig olybá szerencsétlen kivitelezésűre sikeredett, hogy a minap az egyik Fidesz-közeli televízióban még a cigánybűnözés szót is kitakarták portálunk fejlécén. Miként a viktoriánus Anglia prűd világában, harisnyát húztak a széklábakra, mondván ne legyenek oly szemérmetlenül szexisek és mezítelenek. E hülyeségekhez mindössze ennyit: no comment.) 

Az még tűzoltásnak is elégtelen, hogy áprilisig kilakoltatási moratóriumot rendelt el a kormány, hiszen a családok részéről fennálló adóssághalmazt, s a közben megállíthatatlanul emelkedő havi törlesztőrészleteket, illetve törzstőkét ez semmilyen tekintetben nem érinti. Arról van szó, hogy a jelenlegi kormányzat és törvényhozás is elismeri, miszerint a közgazdasági értelemben nimfomániás tünetegyüttest hordozó bankok csillapíthatatlan követelései jogosak, csupán kegyeskednek eltekinteni attól, hogy áldozataikat a tél közepén űzzék ki a csillagsátor alá. Nem, megvárják a tavaszt, a jó idő beköszöntét, amikor attól már mégsem kell tartaniuk, hogy szerencsétlenségre kárhoztatott földönfutóik megfagynak az Isten szabad ege alatt. (Ennyiben valóban humánusabbak Mammon hiénái, mint a vörös férgek voltak, akik akár tél közepén is kilakoltatták a reakciós osztályellenséget a lakásából).

A devizahitel frontján azért is tűnik elkeserítőnek a helyzet, mert jelenleg még a szándéka sem látszik annak, hogy a kormányzati tényezők érdemben próbálnának segíteni az önhibájukon kívül fizetésképtelenné vált emberek helyzetén. Ismert, hogy az off-shore oligarchák nagy valószínűséggel egyszeri, 16%-os adólerovással tisztára moshatják magukat és rablott vagyonukat. Amennyiben ez lehetővé válik, úgy a devizahiteleseket is meg kell illesse egy hasonló jellegű, méltányos, amnesztiát jelentő eljárás, vagyis az egész problémát úgy lehetne megnyugtatóan rendezni, ha az érintett, devizában eladósodott családok banki tartozásaikat szintén leírhatnák egy egyszeri, 16%-os illeték lerovása után.

Az európai történelemben alighanem párját ritkító szociológiai jelenség, amikor egy ún. elit folytatólagosan és visszaeső bűnelkövetőként rátámad saját népére. 20. századi históriánkban legszerényebb számításaink szerint is legalább öt ilyen sorsfordító alkalom volt. A 21. század elejének sajnálatos mérlege az, hogy a magánérdekeket érvényesítő pénzintézetek, illetve az elvileg a közjó primátusának gyakorlata felett őrködő állam egyszerre, s egymást túllicitálva fosztja ki a magyar nemzetet. Pontosabban ennél sokkal rosszabbat tesz: genocídiumot hajt végre a magyarság ellen. S miután kellően legyengítette az össznemzeti spirituális-tradicionalista gyökerű immunrendszert, azt tesz egy birkanyáj-entitással, amit akar. Az "Endlösung" az lenne, ha kaszaélre hánynánk végre valamennyi gazembert. Ott jobban mutatnának, mint a Reich kora óta kissé meglehetősen amortizálódott Mercedesükben, vagy BMW-jükben….

Lipusz Zsolt – Kuruc. info