Orbán Viktor miniszterelnök a 2010. október 23-án, a budapesti Kossuth Lajos téren elmondott ünnepi beszédében a többi között elhangzott a következő:

„1956 olyan éve a magyar történelemnek, amikor a magyar nemzet egy forradalomban újjászületett, de még inkább újra megszületett. Két vesztes világháborúval a háta mögött, az ország kétszeri feldarabolásának letaglózó élményeivel a zsigereiben, a háborúkat követő belső terror pusztító hónapjait megszenvedve, a zsidó honfitársaink ellen elkövetett merénylet terhével, a kitelepítettek és elmenekülők okozta vérveszteséggel, az osztályharc polgárháborús rémtettei után úgy festett, hogy nemzetünk már csak múlt idő, egyszerű emlék”.

Bevagonírozott svábok magyar zászlóval

Mit hiányolunk Orbán Viktor ünnepi beszédéből? Több mindent, de ezúttal csak a zsidók második világháborús megpróbáltatásaira vonatkozó megállapítás befejezetlenségével kívánunk foglalkozni. Nagy erőfeszítéssel, a történelmi tények jelentős átértelmezésével a miniszterelnöknek a „kitelepítettekre” vonatkozó megjegyzését a hazai németség deportálására is lehetne vonatkoztatni, ám ezt a gyalázatos akciót a német és más történetírás az eseményt sokkal jobban fedő „elűzésnek” (die Vertreibung) nevezi.

Magyarán, az ünnepi beszédben elhangzott ugyan a „kitelepítettek” szó, ám a „zsidók ellen elkövetett merénylettel” ellentétben a kormányfő nem nevezte meg a folyamatot elszenvedő népközösséget, tehát a hazai németséget. A kitelepítettekre való utalás hallatán Magyarországon ugyanis gondolhatunk a Hortobágyra történt kitelepítésekre is. Pedig a miniszerelnök a „zsidó honfitársaink” néven nevezése mellett a hazai, valamikor Budapestet és a vidéki nagyvárosainkat fölépítő „német honfitársainkat” is megnevezhette volna. Igaz, hogy ezen utóbbiak nem szokták följelentgetni a nemzetközi fórumokon a magyar államot, a MÁV-ot és mindenkit, a németországi német nyelvű lapokban nem mocskolják a magyar népet, pedig, ahogyan Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára óhajtotta, „egyetlen batyuval” űzték el őket Magyarországról.

A németek kiűzésének emlékműve Eleken

Orbán Viktor nem említette a „málenkij robotnak” nevezett etnikai tisztogatást sem, amelynek lényege az volt, hogy a mai Magyarország és az elcsatolt országrészek területén a megszálló szovjetek – a helyi, főleg kommunista gazemberek segítségével – összeszedték a magyar és a német személyeket, köztük nőket is, és összesen 131 ezer embert deportáltak a gulágra, ahonnan sokan sosem tértek haza. A „málenkij robot” is a második világháború utáni, illetve az 1956-os forradalom előtti időszakban történt, ám nem sorolható a „kitelepítések” kategóriájába.

„Málenkij robot”-emlékmű Szolyván

A miniszterelnök ünnepi beszédében szólt – nagyon helyesen – „a háborúkat követő belső terror pusztító hónapjairól is.” Igen, volt belső terror Magyarországon az első és a második világháború után egyaránt, habár az utóbbi világégés utáni nem hónapokig, hanem évtizedekig tartott, s azokból, a vörösterrorokból derekasan és szép számban kivették a részüket bizonyos zsidók, akik – a kormányfő beszédének parafrázisával élve – merényletet követtek el a magyar honfitársaik ellen. A Tanácsköztársaság idején elkövetett magyarellenes merénylet legfőbb kivitelezői, mint például Korvin Ottó, Szamuely Tibor, Radó Lipót, Baumgartner Ernő, Kun Béla és még sokan mások zsidók voltak. A második világháború után pedig az állam által működtetett különféle megtorló, magyarirtó terrorszervezetek fölállítói és működtetői, valamint a politikai legfelsőbb vezetés körében szintén szép számmal képviseltették magukat a zsidók: Péter Gábor, Piros László, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és még sokan mások, a neves és névtelen tisztek és kínzólegények.

Radó Lipót, Korvin Ottó, Baumgarten Ernő és Ausch Vilmos

Orbán Viktor ne tudná azt, hogy ebben a hazában a zsidókon kívül mások ellen is követtek el „merényletet”, akiket szintén illene megnevezni? Ha nem tudja, az öreg hiba, s ha tudja és mégsem említette, az még nagyobb baj. Mi, vagy ki késztette a Magyar Köztársaság miniszterelnökét arra, hogy az első világháború befejezéséig visszamenő korszak tragédiáit elszenvedő népközösségek közül csak a zsidókat nevezze néven? Mindenesetre a miniszterelnök „jó” időben, azokban a napokban hozakodott elő a „zsidó honfitársaink ellen elkövetett merénylettel”, amikor bizonyos zsidó körök újabb pert indítottak a MÁV, s ezúttal már a Magyar Köztársaság ellen is. Ha a kereset benyújtóinak van egy csipetnyi jogi érzékük, utólag csatolhatják a perirathoz a Magyar Köztársaság miniszterelnökének most elhangzott beszédét, amelyben fekete-fehéren elhangzik a megállapítás: a magyar állam területén merényletet követtek el a zsidó honfitársaink ellen.

Farkas Mihály és Péter Gábor

Orbán Viktor miniszterelnök úrnak – ha már ennyire lekötik figyelmét a zsidó ügyek – idézünk egy jiddis mondást, amely így hangzik: Az ember igen korán megtanul beszélni, ám hallgatni csak nagyon későn.

Hering József – Kuruc.info