A Kuruc.infón zajló Perge Ottó kontra Karsai László holokauszt-vitába legújabban bekapcsolódott Ungváry Krisztián is. Nem akarom a kibic szerepét játszani, de mivel Perge Ottó munkásságát nagyra tartom, és nem szeretném, hogy a 'holokauszt-bizonyítók' többségbe kerüljenek vele szemben, hogy aztán ne győzzön válaszolni a sok-sok - bár érzésem szerint kisebb változtatásokkal ismétlődő - kérdésre, néhány észrevételt mégiscsak hozzáfűznék, így 'kívülről'.

Ungváry Krisztián becsületesen jegyzi meg, hogy a gázkamrák technikai kérdéseihez nem tud hozzászólni, mivel nem szakértője, nem kutatta a témát. Ennek jegyében, hadd kezdjem én is hasonlóan nyíltan, bevallom töredelmesen rögtön az elején: én egyáltalán nem vagyok szakértője a holokauszt-témának, a szó klasszikus értelmében. Az igazat megvallva, néhány revizionista munkát olvastam a témakörben, plusz még pár rövidebb lélegzetű cikket, és - tudom ez bűncselekmény - de engem (majdnem) tökéletesen meggyőztek a revizionista álláspont igazságáról.

Majdnem, ugyanis maradtak bennem kételyek. Hasonlók, olyan természetűek, melyekkel Karsai, vagy Ungváry is vádolja Pergét, hogy bizony a saját előítéletei, és szimpátiái befolyásolják őt a véleményalkotásban. (Ezt olyan előszeretettel hangoztatják, mintha ők képesek lennének felülemelkedni a szintén meglévő tulajdon korlátaikon.) Jómagam próbálkozom ezzel amolyan Kant - féle "antinómia"* módszert alkalmazva, de, hogy mekkora sikerrel, azt talán sosem tudhatjuk meg. Tehát a vitapartnerek helyében tartózkodnék a másik előítéleteinek a fölhánytorgatásától, amiben nyilván maguk sem szűkölködnek.

És nem csak saját magammal szemben merültek fel ilyen természetű kételyeim, hanem maguknak a revizionista szerzőknek a személyével kapcsolatban is. (Bár itt Paul Rassinier alakja rögtön egy "kakukktojás".) Amennyire én látom, a holokauszt kérdésében állítás állítással áll szemben, és a felületes ismeretekkel rendelkező átlagembernek nem könnyű eligazodnia ezek között, ha egyáltalán érdekli a kérdés.

Ami viszont egy igen erős támpont lehet, ha 'igazságot akarunk tenni' a két ellentétes állítás között, talán ha megvizsgáljuk a két felet (itt nem a vitázókra, hanem a szövetségesekre, és a tengelyre gondolok) abból a szempontból, hogy más, korábbi, vagy akár utóbbi hazugságai mennyiben lepleződtek le, milyen mértékben fordultak elő.

Bátran állíthatom, hogy a szövetségesek mutatói sokkal rosszabbak ebből a szempontból. Hosszú lenne ezt részletezni, de talán elég is, ha megszemléljük a körülöttünk lévő világot:

Mára már bizonyossá vált, hogy a 65 évvel ezelőtt a háborúból győztesként kikerült romboló hatalmak, egy végzetes és rohamos önpusztító pályára állították Földünket. Amerre csak tekintünk, mindenütt erkölcsi, anyagi, szellemi hanyatlás, a természet gátlástalan és esztelen gyilkolása, a (valamikor) érték- és kultúrateremtő fehér ember hihetetlen mértékű fogyatkozása és háttérbe szorulása, Földünk erőforrásainak esztelen kiaknázása és elpazarlása. A Rend semmibevétele, sőt, tudatos támadása, a deviancia, hedonizmus és nihilizmus népszerűsítése és védelmezése az isteni erkölcsökkel szemben, a munka becsületébe vetett hit szisztematikus lerombolása, helyébe állítva a kufárszellem, mint "sikertörténet", és fogyasztóvá züllesztett, önzésre programozott, nyálcsorgató konzumidióták milliói, öntudatos, építő nemzetek helyett. Ez jellemzi ma bolygónkat.

De vannak ennél azért komolyabb fogódzók is, hiszen való igaz, hogy egyetlen bűntény bebizonyításához is, kell - a feltételezett elkövetőn kívül - legalább a holttest és a gyilkos fegyver.

Bevallom, hogy mikor revizionista történészek munkáit olvastam, megfordult a fejemben, hogy azért elképzelhető, hogy ezek az emberek elhallgatnak valamit, mégis létezik megkérdőjelezhetetlen bizonyíték például a gázkamrák létezésére, vagy a vádlók végeztek olyan törvényszéki orvosszakértői, kórbonctani vizsgálatokat holttesteken, melyek az elgázosításokat vitán felül bizonyossá tették.

De most - hála Karsainak és Ungvárynak, egyértelműen kiderült, hogy nem. Tényleg nem tudtak olyan "új bizonyítékokkal" előhozakodni, amit a revizionisták már ne cáfoltak volna tételesen, jóval korábban.

Miért? A II. világháború után ennyire gyerekcipőben járt volna a kriminalisztika? Senkinek nem jutott eszébe, hogy egy ilyen gigantikus, és egyedülálló rémtett bizonyítékait egybegyűjtse? Ehelyett maradtak a "szemtanúk" beszámolói, az "elhangzott kijelentések", és néhány egykori honvédtiszt naplója? Apropó, ha ezek a naplók "bizonyítékok" a holokausztra, akkor mennyivel inkább az - ellene - Paul Rassinier professzor munkássága, aki francia ellenállóként és mint baloldali, politikai elítélt, megjárta Dorát és Buchenwaldot?

1960-ban ezt írja:

"Ami a gázkamrákat illeti, a teljesen megbízhatatlan szemtanúk hazug beszámolóinak véget nem érő áradata, továbbá az utólag fabrikált dokumentumok léte - amelyekre igyekeztem is felhívni olvasóim figyelmét - számomra teljesen egyértelművé teszi: a Harmadik Birodalom vezetői sohasem tervezték a zsidók tömeges megsemmisítését, és nem is adtak soha utasítást a legyilkolásukra. De vajon egy ilyen, a legfelsőbb szintről származó parancs nélkül lehetséges lett volna-e a zsidóság genocídiuma? Nos, ezzel a kérdéssel küszködök immár 15 esztendeje."

Himmler kijelentéseire, és hasonlókra Perge már megfelelt egyszer Karsainak. Miközben Ungváry a szemére hányja, hogy nem olvasta a könyvét, úgy tűnik ő a vita előzményeinek az átnyálazására sem vette a fáradtságot.

De ha Himmler kijelentése bizonyítja a holokausztot, ezzel az erővel a cáfolatára is el kell fogadnunk Himmlert autentikus figurának, és akkor hadd ajánljak Ungváry figyelmébe egy másik idézetet a Reiseführertől, ha már annyira szeret tőle idézni:

"Azért építettünk krematóriumokat, hogy a fertőző betegségekben meghalt foglyok holttesteit elégessük. És most ebből fonnak kötelet a nyakunk köré, hogy felakasszanak rajta."

Ungvárynak azt a megjegyzését, hogy a "holokauszt-tagadó törvény" legfőbb hátulütője, hogy Perge gyávaságát igazolhatja, egyszerűen csak rosszindulatú mocskolódásként értelmezhetem. Nem hiszem el ugyanis, hogy Ungváry annyira naiv és tudatlan lenne, hogy fogalmat se alkotna az aljas és mocskos módszerekről, melyekkel a rendszer a Pergééhez hasonló nézeteket valló embereket elhallgattatja, egzisztenciálisan ellehetetleníti, majd akár a társadalom perifériájára szorítja.

Ő mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha a törvényi szabályozás előtt, veszélytelen sétagalopp lett volna a rendszerrel való szembenállás. (Természetesen a holokauszt-tagadás is ide sorolandó.) Én nem tagadom a holokausztot - hiszen az bűncselekmény. Viszont jó lenne, ha valaki már bizonyítaná. Végezetül még csak annyit, hogy az úgynevezett "cigány holokausztot" Ungváry a nyilasok nyakába varrná, míg Karsai egyenesen tagadja, hogy volt olyan.

Indítványozom egy újabb vita kezdeményezését kettejük között, ebben a témakörben.

Végvári Levente Attila

*Kant legjelentősebb, legúttörőbb jelentőségű munkájában, a "Tiszta Ész Kritikájában" az egyik oldalon a mellette, a másik oldalon az ellene szóló bizonyítékokat találni. Vegyünk csak egy mondatot - pl. "A világ az időben egyszer kezdetét vette" -, aztán Kant, talán ugyanennek a lapnak a másik oldalán ezt a tételt állítja oda: "A világ mindenkor, öröktől fogva való". Azután pedig mindkét állítás számára, amelyekről könnyen, belátható, hogy az egyik a másik ellentétét juttatja kifejezésre, érvényes bizonyítékokat hoz fel úgy az egyik, mint a másik részére. Ez azt jelenti: ugyanolyan módon bizonyítja be, hogy a világ kezdetét vette, mint, hogy a világ nem kezdődött soha. Kant ezeket "antinómiáknak" hívja és ezen az úton akarja elénk tárni az emberi megismerő képesség korlátozottságát, akarja megmutatni, hogy az embernek szükségszerűen kell ilyen egymásnak ellentmondó bizonyításokhoz eljutnia.

(kitartas.hu)

Kapcsolódó:

Történelmi kuriózum portálunkon, történészek vitája a "szentséges" "holokauszt" kérdésében - Perge Ottó kontra Karsai László