Az a ti bajotok
Mindannyiunk őszinte örömére ismét megrendezték fővárosunkban a betegesen exhibicionista nimfománok, szadomazochisták, transz, - metro, - bi, - homo, - és még a Jóisten tudja, milyen szexuálisok felvonulását a jobb sorsra érdemes Andrássy úton. Azok a reménytelenül begyepesedett ókonzervatívok, akik a szép vasárnapi délutánon esetleg fagyizni mentek volna a ligetbe gyermekeikkel, megismerkedhettek a szülői feladatok közelmúltig ismeretlen szegmensével. Kevesen tudnának ugyanis egy 5-6 éves gyerek számára emészthető választ adni arra a kérdésre, hogy a táncoló bácsikon miért van bőrtanga.

Az egyre kevésbé szép fővárosunkat elöntő szennyáradat zsilipeit ezúttal is Demszky Gábor örökös főpolgármester engedte fel ünnepélyesen. A médiában természetesen szigorúan csak a legpozitívabb beállításban jelentek meg a felvonulók. Csupa, békés, normális ember, csupa szeretet, csupa jóakarat mind. Olyanok, akárcsak mi…Csak egy egészen picit mások, de, hát a tolerancia szent mantrája szerint „Te is más vagy, Te sem vagy más”.

Mint kifejezetten nyitott és befogadó ember, akinek azonban sajnos a vb-meccs megtekintése miatt nem volt ideje kinézni az Andrássy útra, úgy gondoltam, jobban meg kell ismerkednem ott felvonuló honfitársaimmal. Mint munkahelyi ártalomból gyakorló netfüggő, úgy gondoltam, a legegyszerűbb, ha felkeresem a szervezők honlapját, a pride.hu. oldalt. Ami akár buszkeseg.hu is lehetne, de a szerkesztők nyilván nem akarták kirekeszteni a hazánkban élő bevándorlókat sem (a felvonuláson is akadt közülük néhány).

AIDS: hát mégis az övék?

Az oldal büszkén hirdeti magát az első LMBT portálként. Némi utánajárással sikerült kiderítenem, hogy ez a betűszó a leszbikusokat, melegeket, biszexuálisokat, és transzneműeket takarja. Én mindeddig azt hittem, hogy mindenki egyszerűen csak melegnek számít, aki a közös mosdóban mellette állóhoz vonzódhat, de úgy látszik tévedtem. Hiába, az ember mindig tanul valamit. Kicsit meglepett, hogy a felső menüsor első pontja az AIDS-szel foglalkozik. Nekem eddig mindig azt mondták, hogy a HIV fertőzés a rosszindulatú, kirekesztő vélekedéssel szemben nem a „buzik pestise”…

A honlap különben igen informatív, hiszen az ügyeletes mumusok (most épp a két konzervatív főpolgármester-jelölt, Tarlós és Zsinka) „kirekesztő kirohanásain” kívül egy érdekes munkalehetőségről is tájékoztatja a melegeket. A hír szerint egy, az ondó ízének megváltoztatásával kísérletező brit cég sperma kóstolókat keres. Hiába, a kormány megszorításainak árnyékában a munkanélküliség ellen a társadalom minden szegmensében küzdeni kell.

Magyar Zsidó Leszbikus és Gay

Az oldal partnerei között az összes létező homárszervezet megtalálható, beleértve a magát kereszténynek nevező „öt kenyér” közösséget, akik úgy vélik, hogy a Szentírás kis kiigazításra szorul (ti., hogy a homoszexualitás nem bűn), de azért ettől eltekintve ők jó keresztények. Az ötlet nagyon fantáziadús, kiváncsian várom, mikor alakul meg a tolvajok, az istenkáromlók, vagy a házasságtörők keresztény közössége. Nagy örömmel láttam, hogy a nagy közös meleg kemence mellől nincsenek kizárva a zsidók sem, hiszen létezik már a „Keshergay Magyar Zsidó Leszbikus és Gay Csoport.” A szervezet bevallottan azért jött létre, hogy segítsen megbirkózni tagjainak azzal a kényelmetlen körülménnyel, hogy Mózes hite is halálos bűnnek tartja az azonos neműek románcát. Azért ők persze még kikérik maguknak, hogy nem lennének zsidók. Sőt, ők magyarok is, bár „gay”-nek nevezik magukat. Hajjaj, kérem, de bonyolult is tud lenni az élet…

Egy honlap tartalmánál szerintem csak a látogatói mondanak el többet. Így, hát jó adag daedalon bevétele után belenéztem az apróhirdetésekbe, és a fórumba is. Az aprók nagy része partnerkereső célzatú. Kb. háromszor annyian keresnek szexpartnert, mint tartós kapcsolatot. Én eddig azt hittem, az is csak aljas rágalom, hogy a homoszexuálisok között ritkább a tartós kapcsolat. Mint ahogy azt is elhittem, hogy a homokosokat nem szabad összemosni a pedofilokkal, és a fiatal srácokra nyáladzó perverz vénember is csupán bigott előítélet. Nos, kiderült, milyen tudatlan vagyok. Néhány hirdetés, kommentár nélkül (csak erős gyomrúaknak):

"Félénk, de kiváncsi (18-20 év körüli) kisfiú jelentkezését várja egy 29 éves férfi hosszabb távú ismeretségre, amelynek tartalma csak tőlünk függ."

"Olyan bp-i, 16-20 éves, alacsony, tényleg vékony, lányos testű, szőrtelen fiút keresek, ki szereti a szex minden formáját (fenekelés, nyalás, sz*pás, d*gás, pisi, krém, tejszinhab, csokikrém, vibrátor, stb) kölcsönösen csinálni és aki rá is ér, akár napközben is."

Van azonban, aki bátran szembeszállva a társadalmi konvenciókkal, nem is szab alsó korhatárt:

Félénk, de kiváncsi (23 évig) kisfiú jelentkezését várja egy 48 éves férfi hosszabb távú ismeretségre, barátságra. Csak tőlünk függ, hogy ez hosszú távon hogyan alakul.

A legszebb azonban kétségtelenül a portál fóruma, ahol a felhasználók megindító őszinteséggel számolnak be élményeikről. Hánytál elő, deadalon lenyel, olvassunk bele:

„tök vicces, ugyanis, de én már kipróbáltam az önsz*pást. Van az úgy, hogy az ember nagyon szeretne szájába venni egy f*szt, mindegy is, hogy kiét (bárkiét); ahhoz lusta vagy gyáva, hogy fölkajtasson magának egy kurvát, meglátja viszont, hogy ott lifeg előtte a sajátja, és kipattan az ötlet, hogy... miért is ne...”

„Nekem (31 éves vok) van egy 10 évvel idősebb nővérem, mindig is szerettem volna egy öcsikét. (…)Pedig jó lenne, ha lenne egy ilyen "öcsike", mert kölcsönösen tanulhatnánk egymástól az életben, ha valami gondja van, lenne egy tapasztaltabb ember, akihez fordulhat és én kiélhetném a bennem lévő gyereket :)”

„csak tényleg az járjon oda, aki sz*pni, sz*patni akar és nem azt nézi a lukon keresztül, hogy ki van a másik fülkében, majd ha nem szimpatikus az illető, akkor továbbáll. Ez a hely pontosan azért izgalmas, mert egy ismeretlen tulajdonosú farkat fogsz lesz*pni és közben azt képzelsz oda, akit akarsz. Nekem bejön, nagyokat sz*ptam és élveztem."

Lehetne még idézni a szebbnél szebb, egészségesnél egészségesebb szellemű hozzászólásokat, de nem akarjuk tovább terhelni az olvasó eddig is kellőképen felkavarodott gyomrát (sem örömet szerezni a perverzeknek). A lényeg - úgy gondolom - ennyiből is világos.

Szóval vidám ez a buznyák élet, homárnak lenni jó. Egészen nyugodtan lehetnek elfajzott, beteges, torz lelkű szörnyetegek, még titkolniuk sem kell, hiszen mindig van egy portál, ahol társakra lelnek, és minden évben egy nap, amikor büszkén vonulhatnak végig a fővároson gyermekeik szemét takargató családok arcába röhögve. Aztán persze lehetnek olyanok is, amilyennek a média szeretné láttatni őket: normális átlagemberek, akik valóban csak abban különböznek a többitől, hogy otthon mást csinálnak lámpaoltás után. Csakhogy ilyet a homárparádén és a homárportálon nem sokat látunk...

BG