Ismét bekövetkezett, amit várni lehetett, és amelyről rengetegszer értekeztünk itt, portálunk hasábjain is – csak éppen Trump meg köre hagyta figyelmen kívül a száraz tényeket, legalábbis idáig. A republikánusokat konkrétan tönkreverték az amerikai félidős választásokon, ennek pedig egyetlen oka van, az amerikai elnök Israel First politikája, semmi más, mivel közvetlenül ez okozta az átlagember megélhetési költségeinek emelkedését is.

Donald Trump amerikai elnök beszédet mond az Izrael Múzeumban, Jeruzsálemben, 2017. május 23-án (fotó: Evan Vucci/AP)

Valószínűtlen, hogy változtatna Trump a politikáján – ennyire nincs szabad keze – ugyanakkor a folyamatos szőnyeg alá söprés mellett ők is tudják és érzik, hogy Izrael miatt buktáztak ekkorát.

Pontokba szedtem, szerintem milyen következtetéseket érdemes levonni a félidős választásokból, illetve az azóta eltelt néhány napból.

1. Nem azért arattak ekkora sikert a demokraták, mert annyira vonzó lenne az általuk kínált jövő, sokkal inkább azért, mert a republikánusok Izrael-imádatban töltötték a kormányzati éveket.

Akkora a vereség, hogy Trump gyakorlatilag tehetetlen lesz, már ami a kormányzást illeti. Ettől függetlenül nem úgy néz ki, mint aki levonta a megfelelő következtetéseket, hiszen az egyik legelső gondolata az volt, hogy azért vesztettek, mert ő maga nem volt a szavazólapon. Némi fény azért pislákol neki az alagút végén, 2026 végén ugyanis megvonja az Izraelnek nyújtott évi négymilliárd (!) dolláros támogatást, amit idáig sem kellett volna adni.

Persze óriási fordulatot akkor se várjunk, ha a demokraták a következő választáson is győzelmet aratnak. Mértékét és nem irányát tekintve más a viszonyuk Izraellel.

2. J. D. Vance is bevallotta, hogy az iráni háborús konfliktus, illetve az USA és Izrael kapcsolata is szerepet játszott a vereségben (a kettő egymásból következik, illetve még a megélhetési költségek drágulását említette, amely szintén ezekből jön).

Önmagában viszont ez sem jelent hátraarcot. Trump is elismerte az iráni konfliktus negatív hatását, de ezt nem ismeri el hibaként, ahhoz túl erősen szorítja őt a zsidó lobbi is.

„Szerintem az iráni ügy is közrejátszott, ugyanakkor az emberek értették, milyen jelentősége van annak, amit Iránnal kapcsolatban tettem” – mondta a „béke elnöke”.

A jelek szerint az emberek viszont nem értették ennek a „jelentőségét”. Pontosabban értették, és nem tetszett nekik.

3. Donald Trump elismerte azt is, hogy „hihetetlenül erős az Izraellel szembeni ellenérzés”. Az elnök a CBS 60 Minutes című műsornak értékelte a vereséget vasárnap, itt elég nyíltan beszélt Izraelről és az iráni háborúról.

Trump on 60 Minutes acknowledging that Israel is an electoral liability: “There’s a great dislike, incredibly, for Israel.” https://t.co/6YAYcmZrEa

— Linda Mamoun (@mamoun_linda) November 9, 2026

Ez azt jelenti, hogy az amerikai társadalom Izraellel szembeni ellenérzései folyamatosan növekednek (főleg a fiatalok körében, erről itt írtam bővebben), és megkerülhetetlen politikai tényezővé váltak. Ez önmagában pedig előrelépés a homokba dugjuk a fejünket hozzáálláshoz képest, mármint ami a társadalmat illeti. Trump ugyanis nem értékítéletet mondott Izrael felett, csupán megállapított egy tényt, amelyben annyi a pozitívum, hogy másoknak jó „ébresztő” lehet.

Trump a CBS-interjúban is megvédte az Irán elleni agressziót, és jellemző módon magát méltatta, szerinte nélküle nem létezne Izrael (ezzel a húzással egyébként „céltáblát” rakott saját magára, hiszen sokan nem szeretik a terrorállamot).

A kettősség tehát tapintható, és igen beszédes. Egyrészt Trump elismeri, hogy konkrét belpolitikai hátrányokkal jár az Izrael kiszolgálása, másik oldalról pedig megvédi az Irán elleni agressziót, hovatovább továbbra is partnerségre törekszik a terrorállammal. Ez feloldhatatlan ellentét, hiszen egy vezetőnek – különösen, ha állandóan azt hangoztatja, a saját országa az első – arra kellene törekednie, hogy elszántsággal képviselve az államát minél többször újraválasszák. Ehhez képest mindent sutba dob egy idegen országért, amit ráadásul a fél világ rühell.

4. És akkor itt érkeztünk meg ahhoz a kérdéshez, hogy mi lesz a Republikánus Párttal. Egyre nagyobb az elégedetlenség, a legújabb generációknál pedig egyáltalán nem menő a zsidóbarátság (lásd Nick Fuentes körét).

Ez a fajta szemléletváltás a hagyományos, filoszemita álláspont végét fogja jelenteni, nemes egyszerűséggel már csak azért is, mert az idő a fiatalabb generációknak kedvez.

Ettől függetlenül, de nem elvonatkoztathatóan, az amerikai választási rendszer kétpólusú modellje akadálya minden mélyebb változásnak, valódi politikai versenynek. Elsőként talán ezen kellene változtatni.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info