Tegnap európai szintű szakszervezeti demonstrációt tartottak Győrben. Az eseményen voltak németek, osztrákok, lengyelek, csehek, szlovének, és természetesen magyarok is. A rendezvényre én is kilátogattam, mint azt korábban is ígértem már.

Mint korábban elmondták, a demonstrációt eredetileg Pozsonyba tervezték, azonban a győri WKW Hungária üzemének bezárása miatt végül Magyarországra került a helyszín. A német anyavállalat döntése mintegy ötszáz dolgozó munkahelyét érinti, ami jól érzékelteti az autóipari válság magyarországi következményeit is. A szervezők szerint az európai autóiparban mintegy 14 millió ember dolgozik, így az ágazat problémái családok millióinak megélhetését veszélyeztetik.

A tegnapi megmozdulást a Vasas Szakszervezeti Szövetség és az IndustriAll Europe, az európai ipari szakszervezetek szövetsége szervezte, több magyar érdekképviselet közreműködésével. A résztvevők között a Vasas mellett a VDSZ, a BDSZ, az EVDSZ és a Mol Bányász Szakszervezet képviselői is jelen voltak. A külföldi delegációk hét ország munkavállalóit képviselték, összességében pedig pár százan voltak jelen.

De milyen követelések hangzottak el?

Többek között az, hogy az állami támogatásban részesülő vállalatok vállaljanak garanciát a munkahelyek megőrzésére, és a közpénzekből származó gazdasági előnyökből a munkavállalók is részesüljenek. Emellett az európai ipar hatékonyabb védelmét is sürgették az amerikai vámintézkedésekkel és az ázsiai, főként a kínai gyártók erősödő versenyével szemben. A felszólalók arra is figyelmeztettek, hogy a zöld és digitális átállás nem járhat együtt a dolgozók tömeges egzisztenciális ellehetetlenülésével, én pedig ezt még élesebben fogalmazom meg: az őrült EU-s „zöldpolitika” – e tekintetben is – lábon lőtte saját magát.

Összességében tehát a tüntetés egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy az európai ipar jövőjéről szóló döntések során ne hagyják figyelmen kívül azokat a munkavállalókat, akiknek a megélhetése közvetlenül függ a gyárak működésétől. Megtudtuk azt is, hogy a szervezők november 24-re Strasbourgba hirdették meg a tiltakozássorozat következő állomását.

Ha úgy tetszik, eddig az európai dimenzióról írtam, de van egy még fontosabb, az pedig a kizárólag magyar nézőpont. Mert miért tud ilyen erővel begyűrűzni Magyarországra az európai autóipar válsága? Azért, mert Magyarország a végletekig kitett a globális ellátóláncoknak, vagyis a globális kapitalizmus láncai szorongatják. Születik egy döntés Németországban, másnap utcára kerül 500 magyar dolgozó.

Ez is azt bizonyítja, hogy milyen végletesen sérülékeny a magyar nemzetgazdaság, aminek nem kellett volna szükségszerűen ilyenné válnia, már ha az elmúlt évtizedekben gondot fordítottak volna a mindenkori kormányok például a magyar iparra, de úgy általában véve is a hazai adottságokra épülő nemzetgazdaság kiépítésére.

Ez azonban nem történt meg, s az európai autóipar válsága egyet jelent a magyar munkaerőpiac válságával is. Ezen nem fog segíteni az úgynevezett vagyonadó, amely hátrányosan fog érinteni sok magyar vállalkozást is (nem NER-es oligarchákat), ugyanis az a tőkét adóztatja, nem a jövedelmet.

Úgy összegezhetnénk, hogy Brüsszelben és Budapesten is „kőprofik” irányítanak. Vagy nagyon is tudatos tervet hajtanak végre?

Lantos János – Kuruc.info