Az elmúlt hetek tiszás intézkedései után felmerül a kérdés, hogy ezek vajon tényleg a Fidesz ellen irányulnak-e, vagy ez csak a látszat. A párt demokratikus rendszert érintő döntései ugyanis hosszú távon a magyarok érdekérvényesítési képességét fogják korlátozni, ami arra utal, hogy valójában a magyar nép van a célpontban.

Brüsszel Péter

Magyar Péter röviddel a választások után jelentette be, hogy drasztikusan le fogja csökkenteni a pártok támogatását, mivel szerinte eddig túl sok juttatást kaptak. Ez talán szimpatikus lehet valakinek („ne a mi pénzünkön élősködjenek”), de csak addig, amíg bele nem gondol, hogy ha nem lesz állami támogatás a politikacsináláshoz, akkor a pártok a jövőben egyre inkább a nagyvállalkozókhoz fognak fordulni. Ebben az esetben viszont már nem az őket támogató választói réteg iránt lesznek elsősorban elkötelezettek, hanem a finanszírozásukat biztosító oligarchák felé.

Ez a szabályozás az olyan pénzembereknek szolgáltatná ki a választói érdekképviseletet, mint amilyen Wáberer György, akinek a választások előtt pár nappal küldött 100 millió forintos támogatását még Magyar Péter is undorral utalta vissza. Vagy amilyen a Master Good-vezér Bárány László, aki az évi 25 milliárd forintos nyeresége ellenére „segélykiáltást” küld a Tisza felé, mivel nem tud elég fülöp-szigeteki rabszolgát felvenni a baromfiüzemébe, hogy így nyomja le a magyar béreket.

Gyebnár Dávid, a Mi Hazánk képviselője egy kiváló cikkben mutatta be, hogy a pártok törvényileg meghatározott állami támogatása éppen a függetlenségüket szolgálja – azt a célt, hogy elsősorban a választóknak akarjanak megfelelni. Párttámogatás nélkül a Mi Hazánknak sem valósulhattak volna meg olyan kezdeményezései, mint a Hungulf, a Hazai Vásárok, a Pajtárs gyerektábor, vagy a Bűnvadászok. Gyebnár szerint az amerikai minta viszont „a létező legrohadtabb rendszer, ahol a szavazóknak konkrétan semmi beleszólása sincs a politikába, hiszen a pártokat gazdag vállalkozók, lobbisták és óriáscégek tartják el”. Egy ilyen rendszerben „a szavazat súlytalanná válik”.

A Tisza több más intézkedése is ebbe a sorba illik: a miniszterelnöki pozíció 8 évben és a képviselői mandátum 12 évben korlátozása. A képviselői mandátum Európában sehol nincs ilyen módon korlátozva, és ezt a döntést még a Tisza-párti újságíró, Stumpf András is teljesen abszurdnak nevezte a Kontroll egyik műsorában. Miért ne dönthetné el a nép, hogy kiket szeretne a Parlamentben látni? A mandátum már most is korlátozva van a négyévenkénti választással, amikor bárki leváltható. (Még Orbán Viktor is, mint láthattuk.)

A fenti döntés valójában csak a magyar államot fogja meggyengíteni a külföldi érdekcsoportokkal szemben. De talán éppen ez a cél. A közéletből kiszorulnak a tapasztalt politikusok, a kezdő képviselőket pedig majd legyalulják a lobbisták, a nagyvállalatok, az NGO-szervezetek vezetői, valamint az európai uniós apparátus képviselői. Az Európai Parlament képviselőinek és az Európai Bizottság tagjainak megbízatására viszont semmilyen korlátozás nem létezik (a CDU-s Hans-Gert Pöttering például 35 éven keresztül volt folyamatosan EP képviselő).

Az embernek eszébe jutnak erről a történelemből ismert politikai merényletek (Julius Caesar, vagy az Izraellel összetűzésbe kerülő Kennedy fivérek). A képviselői mandátum 12 évben korlátozásával jobboldali magyar politikusok egész sorától szabadulnának meg (lényegében „eltennék őket láb alól”), de látszólag törvényes eszközökkel.

És itt van még az Európai Ügyészséghez csatlakozás, amit a Mi Hazánk Mozgalom is elutasít. (Helyette egy magyarokból álló Korrupcióellenes Ügyészség felállítását javasolják.) Az Európai Ügyészség maga is korrupt (Ursula von der Leyen Pfizer-vakcina ügyében sem történt semmi), a csatlakozás pedig csak Magyarország szuverenitását gyengítené, valamint fegyverként használnák egyes EU-kritikus pártok és képviselők ellen.

A fentiek alapján tehát világos a válasz arra, hogy itt csak a NER elszámoltatása zajlik-e, vagy egy új hatalmi rendszer kiépítése. A Tisza egy brüsszeli szatellitpárt (az egykori kommunista szatellitpártok mintájára), ami az EU elvárásait teljesíti, aminek a célja a magyar állam meggyengítése.

Ha a Fidesz el is tűnik, a nemzeti oldalnak akkor is sokkal nehezebb lesz a jövőben bármilyen szuverenitáspárti politikát folytatni, mert a képviselőit 12 év után le kell cserélni, a lecsökkent párttámogatás a választók elérését fogja megnehezíteni, az Európai Ügyészség pedig célzottan a szuverenista képviselőket fogja vegzálni. A Tisza akciói tehát a magyar nép és a magyar szuverenitás ellen irányulnak. A valódi céljuk az állam és a magyar érdekképviselet meggyengítése, a nagyobb EU-befolyás megteremtése.

A bolsevik Puzsér Róbert kiválóan elmagyarázta a Magyar Hangnak írt Új időszámítás című cikkében, hogy mi a valódi céljuk. Szerinte „A nemzeti vagyont nem azért kell visszaszerezni, [..] hogy a magyar állampolgárok elégtételt vegyenek az őket kirablókon, [..] hanem azért, mert az Orbán-rezsim bukott elitje ezermilliárdos vagyonát a politikai hatalom visszaszerzésére fordíthatja”.

Magyarul Puzsért a legkevésbé sem a korrupció érdekli, ő a szuverenista nemzeti oldalra szeretne csapást mérni. Bár igaz, hogy Orbánékat csak fenntartásokkal lehet szuverenistának nevezni (lásd a szélsőséges Izrael-pártiságukat, vagy amikor Orbán beállt a szintén cionista román Simion mögé), de az EU-val tényleg több konfliktusuk is volt.

Orbán Viktor legutóbbi röpirata a jövőbeni szembenállást az EU-párti globalista erők és a szuverenisták küzdelmeként határozza meg: „A szuverén Magyarországra az Európai Unió jelenti ma a legnagyobb veszélyt.” Szerinte korábban a magyar politika döntéseit az erősebb országok, a nemzetközi szervezetek és az NGO-hálózatok határozták meg, a Tisza hatalomra kerülésével pedig ismét a brüsszeli bürokrácia, a Soros-hálózat és az amerikai demokraták fognak diktálni.

A magyar igazságszolgáltatás alárendelése az Európai Ügyészségnek, vagy az euró bevezetésének erőltetése is az önálló magyar politika felszámolását szolgálja.

A szuverenitás és az abszolút filmszínház

A nárcisztikus, folyton szerepelni vágyó Magyar Péter, aki influenszerek hadával és olyan színészekkel vette körül magát, mint Nagy Ervin vagy Radnai Márk, egy abszolút filmszínházat épített fel, amit aztán politikai okokból a Facebook-algoritmus is csúcsra járatott. Az emberek ámulattal nézték az előadást, ami végső soron melléjük állította a többséget, és soha nem látott mozgósítást értek el.

A színház a szuverenitást érintő két kérdésben is meggyőzte a választókat arról, hogy ők képviselik a valódi függetlenséget, amellyel szemben a Fidesz nem tudta felvenni a harcot, ezért mindkettő ráégett.

Az egyik a média kérdése: a Tisza értelmezése szerint az egyik oldalon a kormánypárti propagandamédia állt, a másikon pedig a piacról élő, „független-objektív” média, ami – hogy, hogy nem – mindenben Tisza-párti volt. Hogy ez mennyire abszurd, arra sorolhatnánk a példákat: a Telex 2020-ban egyből 70 fős szerkesztőséggel indult, amit úgy mutattak be, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, és bárki megtehetné külső támogatók nélkül. A Partizán beszámolójában pedig az szerepel, hogy 2023-24-ben a működési költségének 50%-át egy EU-ban bejegyzett alapítvány finanszírozta.

Az igazságot a baloldali publicista, Tóta W. Árpád mondta el a Kontroll egyik műsorában, ahol annak a problémáját feszegették, hogy a Népszava bevételének a fele a Fidesztől származott. Szerinte (37:42-nél): „Az amerikai külügyminisztériumhoz pályázni pénzekért, az sem kényelmes. És az sem normális dolog amúgy, hogy ennek az országnak a szabad nyilvánosságát, azt Soros György, az amerikai demokraták, meg az Európai Bizottság tartja el. Ezzel valamit kezdeni kell, de eddig ezt csinálták.”

Magyarul az, hogy a tiszás/balliberális média független lenne, egy vicc. Külföldi pénzből külföldi érdekeket szolgálnak.

A másik szuverenitási kérdés, ami ráégett a Fideszre, az oroszpártiság volt: a tiszás rendezvényeken a „mocskos Fidesz” mellett rendszeresen a „ruszkik haza!” felkiáltást skandálták. Puzsér a „moszkovita illiberalizmus” ellen tiltakozott (mintha Magyarország magától nem lehetne illiberális), Pottyondi Edina pedig 3-400 ezres nézettségű YouTube-videókban üvöltötte, hogy Orbánék „muszkaf.szszopók”.

A radikalizmus és az indulat nem hiányzott a tiszás oldalból, és itt megint úgy állították szembe a két pártot, mintha a Tisza képviselné a függetlenséget.

Szerintem a Fidesz és Oroszország kapcsolata világos volt: kaptunk olajat és földgázt kedvezményes áron, amiért cserébe Orbán időnként megvétózott ezt-azt Ukrajnával kapcsolatban. Ennél sokkal nehezebb megérteni az Izrael-kapcsolatot, ahol a Fidesz és kereszténydemokrata szövetségese, a KDNP rendszeresen a népirtás mellett vétóztak (Izrael oldalán), mégsem tud arról senki, hogy bármit is kaptunk volna cserébe. Ezzel viszont Pottyondiéknak sem volt problémája.

A Tisza álszuverenista politikájára (színházi előadására) jellemző az alábbi mém, amit a választások előtt több változatban is terjesztettek:

A kép igazán önleleplező, mert amíg a Fideszt Oroszországgal azonosítják (ami szerintük a Szovjetunió, de valójában egy nemzetállam), addig a Tiszára szavazást az EU-val, a tényleges nemzetek feletti szuperállammal. A jobboldalon lévő mém készítőjének már volt annyi esze, hogy a Tisza-logója alá a magyar zászlót tegye (ami így a szuverenitást jelképezi), de itt is kényszert érzett arra, hogy a sarokban az EU zászló szerepeljen (megcáfolva ezzel az eredeti mondanivalót a szuverenitásról).

Az Európai Unió, ez a mesterségesen létrehozott formáció abból a szempontból egyedi a világtörténelemben, hogy már azelőtt elkezdett hanyatlani, hogy ténylegesen birodalommá vált volna. Amerika és Kína technológiailag (is) megelőzik, Oroszország pedig ásványkincsekben, természeti erőforrásokban gazdagabb, miközben katonailag is sokkal felkészültebb.

Ennek a lemaradásnak az ellensúlyozására próbálja az EU a maga kvázi birodalmát egyben tartani a tagállamok politikai önállóságának egyre látványosabb korlátozásával. Válaszul viszont a tagországok patrióta és nacionalista rétegeinek felháborodását is egyre gyakrabban hallani, akik szerint az EU az új Szovjetunió.

Doktor Faust

A szerző olvasónk, írása Substack-oldalán is megjelent.