Már csak Magyarország története szempontjából is különleges volt látni, hogyan omlottak össze csütörtökön az egykori nindzsakormány tagjai a minisztériumi átadás-átvételen. Ők, akik pár hónappal ezelőtt még nagy mellénnyel, fölényeskedve pattogtak a belpolitikai cirkuszban, most lesütött szemmel, hebegve-habogva alázkodtak meg egykori elvtársuk előtt.

Az ominózus jelenetsort bármilyen filmbe, vagy akár propagandaanyagba bele lehetne illeszteni, és nem csak különleges, de bizony jó érzés is volt látni ezeket az arcokat.

Azonban az elégtételen túl az embert nem hagyja nyugodni, hogy aki a másik oldalon van, bizony nem csak egyik korábbi tettestársuk volt, hanem ugyanabban a mederben halad majd tovább – más garnitúrával.

Őszintén nem értem azokat a hangokat, akik azt rótták fel Magyar Péternek, hogy így nem lehet beszélni egykori miniszerekkel, politikai vezetőkkel. De, lehet, amennyiben rászolgáltak, ők pedig maximálisan teljesítették ezt a kritériumot. Azonban magyar sajátosságnak is elkönyvelhetjük, hogy idehaza még az elszámoltató is a NER-ből jött, sőt, azon belül is a kellemetlenebb figurák közé tartozik.

Magyar Péter sajtótájékoztatója a Karmelita előtt május 15-én (fotó: Pavel Bogolepov/Népszava)

A Fidesz maradékának szempontjából így látni egykori meghatározó politikusaikat, felér egy újabb vereséggel, főleg, hogy erről beszédes képsorok is árulkodnak. Extrém módon rombolja a morált, nem hiába apad a vesztes választások óta is folyamatosan a Fidesz szavazóbázisa, így továbbra is abban a mederben halad az egykori kormánypárt, amit már többször megjósoltunk neki, miközben megmaradt parlamenti képviselőik vezető nélkül, árván gubbasztanak a Parlamentben.

Nyilván a Fidesz szétaprózódásával nincs is semmi probléma, csak azzal, hogy akik utánuk jöttek se éppen jobbak, erről is beszéltünk már sokszor. A Tisza szimpatizánsainak egy jelentős része ellenben olyan agresszív viselkedést mutat – elsősorban a közösségi médiában – amilyet a legótvarabb balliberális pártok sem tudtak felmutatni korábban.

Persze ezek az egysíkú, unalomig járatott panelek a „náci” és a „jó vergődést” szintjén mozognak, és a Mi Hazánk szimpatizánsainak címzik őket, ami azért furcsa, mert egyik részről azt hangoztatják, hogy a párt milyen „jelentéktelen”, másik oldalról mégis állandóan vele foglalkoznak. A kettő nyilván kizárja egymást.

Tehát amíg a szerencsétlenkedő exminisztereket néztem, a sajnálat legkisebb jele nélkül is eszembe jutott, hogy bizony, amit most kapunk a nyakunkba is hasonló lesz. Elvégre nem csak, hogy a NER teremtette Magyarékat, de még a kétharmados győzelmüket is nekik „köszönhetjük”, hiszen egy kiegyensúlyozott választási rendszerben sokkal arányosabb eredmény született volna.

Alighanem sokszor fogjuk még látni a csütörtöki képsorokat, miközben a következő Fidesz megbuktatta az előző Fideszt. Mondanám, hogy ilyen máshol is történik, de inkább gondolom ezt a jelenséget magyar sajátosságnak.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info