Február elején röppent fel a hír, hogy Christopher Nolan új Odüsszeia-feldolgozásában a deklaráltan fehér bőrű Szép Helénát egy fekete, kenyai származású színésznő, Lupita Nyong’o játszhatja el.

A gyönyörű Diane Kruger 2004-ben játszotta el Szép Heléna szerepét, alig 22 év alatt pedig óriásit fordult a világ, hiszen a fiatalabb generációk számára Nyongo jelenti majd a "földkerekség legszebb nőjét"

Nos, a héten kiderült, hogy a hír sajnos igaz. Olyannyira, hogy rendhagyó módon Heléna testvérét, Klütaimnésztrát is szintén ő alakítja. Ha pedig még ez sem elég a kedves olvasónak, Akhilleusz szerepében a transznemű Elliot Page tűnik majd fel.

Akkor – mármint február elején – részletesen írtam erről a felháborító szándékról, mint a történelem és egy híres történelmi-mitológiai történet megerőszakolásáról, ám feltételes módban tudtam mindezt megtenni.

Nem szeretném magamat végig ismételni, így az előző publicisztikából álljon itt annyi, hogy egyrészt hatalmas csalódás az általam egyébként kedvelt Christopher Nolan ámokfutása, másrészt pedig beláthatatlan kulturális agymosásnak lehetünk tanúi, hiszen a fehér bőrű, a világ legszebb nőjének titulált Szép Heléna szerepét egy olyan nő kapta meg, aki nem is fehér, és finoman szólva sem a legszebb. Ez azt jelenti, hogy a 2004-es Trójával szemben egy komplett generáció számára jelent majd a gyönyörűséges Helénát Nyong’o személye.

Elon Musk már februárban arról beszélt, hogy Nolan elvesztette az integritását, és érdekes kérdés, hogy mennyire tarthatják sakkban a rendezőt, és mennyire a saját sikere lebeg a szeme előtt, de ez a casting egyértelmű és nyílt provokáció a fehér, európai kultúrkör, és történelmi kincseink, a fehér rassz ellen. Senki sem várhatja ugyanis, hogy egy ilyen döntéshez tapsoljunk, sőt, amennyiben öntudatos feketéről beszélünk és nem woke-agymosottról, akkor fordítva sem éppen vonzó, hogy fehér szerepet osztanak egy négerre.

Persze Hollywood és a mögötte álló LMBTQ- és „kiválasztott” lobbi célja egy hangos kisebbség nyeregben tartása, miközben ott rúgnak bele az északi civilizációba, ahol csak tudnak. Homérosz munkái nem csak legendákra épülnek, ráadásul egy lényegi alkotóelem (ez esetben Heléna személye) deformálása a történet rovására is megy. Lazábban fogalmazva: mégis ki indítana háborút Lupiuta Nyong’o-ért? Attól, hogy az Odüsszeia és a trójai háború egy része legendákra épül, még nem kell egyértelműen tájidegen szereposztást alkotni, hiszen ez csupán a provokációra jó, semmi másra.

Akik pedig abba kapaszkodnak, hogy ez fikció, és itt „bármit lehet”, nekik is van egy hírem. Nolan igyekszik a valóság talaján tartani a sztorit, részletesen tanulmányozta a bronzkor történelmét is (a fajtörténetet, nevezetesen, hogy nem éltek negridek a térségben, ezek szerint teljességgel ignorálta).

Felmerül a kérdés, hogy a történelmi hűség és a „magánmitológia” határain egyensúlyozó Christopher Nolan, akire korábban nem volt jellemző a woke-ideológia terjesztése, miért vett 180 fokos fordulatot és taposott bele nézők millióinak lelkébe.

Elon Musk ismét reagált a rendező ámokfutására, és úgy véli, hogy Nolan a „díjakra pályázik”. Matt Walsh amerikai kommentátor pedig úgy véli, „Ezen a bolygón egyetlen ember sem gondolja úgy, hogy Lupita Nyong'o lenne a világ legszebb nője. Christopher Nolan egyszerűen tudja, hogy rasszistának bélyegeznék, ha egy fehér nőt választana a szerepre. Nolan tulajdonképpen tehetséges, de elég gyáva. Túlságosan fél bármit tenni azért, hogy egy kicsit változtasson a korszellemen.”

Mivel Christopher Nolan személyére eddig nem volt jellemző a woke-elmevírus, a két férfinak minden bizonnyal igaza van. A rendező egyrészt gyáva, megalkuvó, hiszen nem mer szembemenni a korszellemmel, másrészt viszont becsvágyó is, hiszen tudja, ezzel a szereposztással borítékolható lesz a siker a filmiparban (jobban mondva azoknál, akik a nyugati filmipart túszként tartják fogva). Gyáva, de becsvágyó. A létező talán legrosszabb párosítás.

Musk ugyan megjegyzi, hogy Nolan a „díjakra pályázik”, ehhez viszont azt is fontos tudni, hogy a nyugati diktatúrában a filmeknek meg kell felelni különböző diverzitási kritériumoknak (erről itt és itt írtam részletesen), ha bármilyen komoly megmérettetésen indulni akarnak. Magyarul, aki érvényesülni akar, azt rákényszerítik arra, hogy multikulti, woke környezetet teremtsen a filmjében, ha akarja, ha nem. Ezzel persze nem felmenteni akarom Nolant, de lényeges tudni, hogy valójában kik keverik a kártyákat.

Tehát a természetes teret és környezetet meg kell hogy erőszakolják, át kell hogy alakítsák az új „sokszínű” képre, ezért a történeteket már eleve degeneráltan kapjuk meg. Ez egyrészt a minőség rovására megy, másrészt roncsolja az északi civilizáció és a fehér ember önképét, illetve – mint már arról korábban írtam, hogy az új generációk számára nem Diane Kruger, hanem Nyong’o jelenti majd Szép Helénát – dekadens irányba tereli a fiatalokat, akik még sokkal inkább alakíthatóak, formálhatóak.

Ördögi tervszerűségről beszélünk? Természetesen igen. Mi több, amíg mi ezeket a kulturális vitákat folytatjuk (mert muszáj), addig a hamis, sátáni diverzitást terjesztők hatalma csak egyre nő, miközben szükségszerűen szembefordítják egymással a különböző rasszokat is, hiszen csak egy liberális örülhet ennek a rasszmosásnak, egy józanabbul gondolkodó fekete megkérdezi: miért Nyong’o játszik el egy alapvetően fehér szerepet?

Egyébiránt az lenne a minimum, hogy a kenyai színésznő visszautasítja a rá nem illő szerepet, de ez nyilvánvalóan nem fog megtörténni.

Addig is, legkésőbb júliusban folytatjuk a témát.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info