Lassan a Kádár-korszak választási „eredményei” kanyarban nem lesznek ahhoz a cirkuszhoz képest, melyet Hann Endre és a Medián felmérései levágnak.

Az egy dolog, hogy a legutóbbi alakításuk szerint a „biztos szavazók” körében 23 százalékponttal vezet a Tisza a Fidesz előtt, vagy, hogy 89 százalékos részvételi arányt jósolnak, de bejutási küszöb alatt mérni a biztos bejutó Mi Hazánkat több mint bicskanyitogató.

Hann Endre szociálpszichológus, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet ügyvezető igazgatója (b) és Róna Dániel, a Medián kutatója (takarásban), valamint Bodnár Dániel, a TEV kuratóriumi elnöke (b2) és Szalai Kálmán, a TEV kuratóriumi titkára (b3)  2016-ban (fotó: Demecs Zsolt / MTI)

Meggyőződésem, hogy a közvélemény-kutató cégek jelentős része szimplán csak bűnöző, mert „kutatásoknak” eladott hazugságok alapján formálják, befolyásolják a közvéleményt, ez a cselekedet pedig már önmagában kriminalizálható, de a Medián legutóbbi dobása még ennél is tovább merészkedett: nem csak a radikális jobboldali pártot mérte alul, de a kétpárti parlament létrejöttét sugallja, ezzel pedig a kétpólusú, angolszász politikai mintázat felé tereli az embereket.

Ez a próbálkozás persze nem új keletű, példának okáért 2022-ben is volt rá kísérlet, csak Márki-Zay Péter annyira eladhatatlan volt még a Fidesz „ellenfeleként” is, hogy nehéz volt komolyan venni, no és persze már akkor jó esélyekkel indult a Mi Hazánk, hogy ezt a kétpólusú berendezkedést megbontsa.

Ahogy közeledünk a választásokhoz, úgy válik egyre valószínűbbé, hogy hárompárti parlamentje lesz az országnak, ugyanis az egyre szembetűnőbben vergődő DK a vergődéssel egyenes arányban kerül egyre távolabb a kitűzött céltól, miközben a tiszás szektások is egyre inkább szorongatják őket, a baloldali „független” jelöltek pedig sorra adják be a kulcsot.

Logikusan tehát egyetlen erő maradt, amely a kétpártrendszert meg tudja akadályozni, utóbbi pedig esszenciális jelentőségű feladat – igazából pártszimpátiától függetlenül. Aki rendszeresen követi ugyanis az angolszász világ politikai életét, az láthatja, hogy a kettéosztott politikai téren túl sajnálatos módon a fű sem nő. Legnagyobb gondot mindez pont az Egyesült Államokban jelent, ahol kortárs példával élve pont Trumpon keresztül láthatjuk, milyen nagy szükség lenne egy valóban nemzeti, jobboldali erőre az USA-ban. Ám ez jelenleg olyannyira lehetetlen feladat, hogy még a Trump zsidóbérenc politikáját bíráló republikánusok és influenszerek is inkább reménykednek a párt megtisztításában, semmint egy új erő létrehozásában.

Ez a gránitkemény kötöttség pedig még véletlenül sem honosodhat meg az országban, ellenkező esetben valóban nem lesz választás. Noha a terminológia és az érthetőség kedvéért az ilyen típusú berendezkedést kétpólusú rendszernek, esetleg politikai váltógazdaságnak, angolszász típusú politikai rendszernek szokás nevezni, az a kettő valójában egy. Nyilván életidegen lenne ezt minden egyes témába vágó szekvenciánál elismételni, de olykor-olykor azért nem árt rá emlékeztetni.

Röviden ez annyit takar, hogy az igazán fontos és kardinális kérdésekben a két spektrumon szereplő pártok nagy egyetértésben összeborulnak (tipikusan ilyen téma a zsidó- és cigánykérdés, az Izraelhez fűződő viszony, a költségvetés elfogadása, vagy éppen a globalista szervezetekhez, NATO, WHO stb. való hozzáállás), így a választás és választhatóság illúziója időszakosan eltűnik ugyan, de a politikailag korrekt médián felhizlalt konzumidióta társadalom széles körben ebből mit sem vesz észre.

Fotó: Budapesti Zsidó Hitközség

Nos, pontosan ebbe az irányba akarja eltolni a politikai kereteket Hann Endre és a Medián, a Tisza, no meg természetesen a Fidesz is.

Lázár János két nappal ezelőtt megállapította, hogy a szuverenitáspárti politikusok (nem szűkítette le a Fideszre és a Mi Hazánkra, tehát már csak ezért is vakvágány összeboronálni a két pártot) bizonyos kérdésekben gondolkodhatnak együtt, mégis rengetegen vizionálták azt, hogy ez koalíciót meg ehhez hasonló dolgokat jelent. Minderre ráerősítettek a balliberális sajtóorgánumok is – no meg persze a tiszás rosszindulat –, mégis az az érzése támad az embernek, hogy a társadalom markáns része egyszerűen nem tud vagy nem akar szöveget értelmezni, mert ha tudna, nem hinné el annyi szerencsecsomag, hogy a Mi Hazánk összebútorozna a Fidesszel.

Ami egyébként még csak politikailag sem lenne kifizetődő a jobboldali radikális párt számára, hiszen a Fidesznél egyértelműen a „B” oldal pörög, miért szövetkezne egy pusztulófélben lévő párttal? Fidesz oldalról pedig a már említett kétpólusú narratíva pörög, mint ahogy maga Lázár is kizárta az együttműködést a Mi Hazánkkal, sőt, korábban olyat is említett, hogy aki a radikális pártra szavaz, az valójában Magyar Péterre szavaz – csak idáig már nyilván nem jutottak el azok, akik a nem létező koalíción hőbörögtek.

A Fidesz elképzelései tehát továbbra is a kétpólusú berendezkedés körül forognak, mint ahogy a Tiszáé is, nyilván azért akarják az egybites propagandisták, meg a politikusaik is „rátolni” a Mi Hazánkat a Fideszre. Készpénznek vesznek minden állítást, ami a hamis elképzeléseiknek megfelel, no és persze Lázár is mindig hazudik – kivéve amikor az együttműködésről beszél. Mert akkor „természetesen igazat mond”.

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Ez a lebutított közbeszéd is a politikai váltógazdaság egyik ismérve (nézzük meg az amerikai állapotokat), ahol egy véget nem érő bábszínházat rendez a két nagy párt, miközben ez a két erő össze is fonódik (utóbbi nálunk jóval hangsúlyosabb, mint az angolszász világban, vessen mindenki egy pillantást arra, honnan jött egy csomó tiszás politikus). Kit kell hát biztosan megsemmisíteni? Azt a kívülállót, amelyik ezt a káros berendezkedést potenciálisan elpusztíthatja: jelen esetben a Mi Hazánk.

2025 júliusában a Fidesz-közeli Nézőpont Intézet arról készített felmérést, mennyire támogatják a magyar választók a magyar közélet polarizálódását. A kutatás annyira érdekes volt, hogy én is szenteltem neki egy írást, s ma az elszabadult indulatok közepette talán megmosolyogtató az eredmény, de bizony a felnőtt népesség 76 százaléka (fideszes tábor 67, tiszás 82) szerette volna elkerülni, hogy Magyarországon kétpártrendszer, vagyis kétpólusú rendszer honosodjon meg. (Külön vicces, hogy ekkor még a tiszások 75 százaléka látott volna szívesen még egy balliberális erőt a Parlamentben – 59 százaléknyian a Kutya Pártot, illetve 42 százalék a DK-t.)

Egy év sem telt el, és mind a Kutyákra, mind pedig a DK-ra valóságos gyűlöletcunami zúdul, hogy lépjenek vissza a tiszások javára, szóval a fentebb említett kutatás olyan, mintha egy másik világban készült volna. Persze van ebben a Tisza részéről egy politikai nyomásgyakorlás is, a szimpatizánsaik pedig nyilván átveszik a vezetőség narratíváját, de mindebből kimutatható, hogy a kétpólusú alternatíva felé való terelés az elmúlt szűk egy évben mindinkább csak felerősödött.

Összességében tehát elmondható, hogy a polarizálódás elkerülése esszenciális jelentőségű, az álszent, politikailag korrekt rendszert pedig csak a Mi Hazánk Mozgalom tudja és akarja lebontani. Ennek akarása elsődleges kell hogy legyen, a fentebb leírtaknak megfelelően kell behúzni az X-et április 12-én, hogy se a nyíltan globalista, se az álnemzeti, zsidóbarát erők se tudjanak kedvükre garázdálkodni.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info