A minap Puzsér Róbert vendéglős és médiatulajdonos Horváth Oszkár nevű kollégájával viccelődött az orosz–európai energiaháború apropóján a Szélsőközép elnevezésű, a kávézójukat reklámozó csatornán. Az olcsó és kissé zavaros poénkodás tíz percen belül oda kulminált, hogy előbb-utóbb Solymosi Eszter vére is folyhat majd egyfajta „természetes enegiahordozóként” Tiszaeszlárról egy közvetlen vérvezetéken át egy brüsszeli zsinagógáig. Ezen aztán jót nevettek.
Forrás: YouTube
Ilyenen magunkfajták nem szoktak nevetni, még kínjukban sem. Solymosi Eszter eltűnése, halála a magyar történelem jelentős fordulópontját jelenti, gyakorlatilag a modern kor indulását, amelyben felülkerekedik a magyarságon a rátelepülő idegen.
Ekkor zúdult ránk először a kollektív antiszemitizmus vérvádja, és tiport le az a kommunikációs úthenger, amelyet azóta is elszántan hajtanak a galíciai vendéglős és szatócs bevándorlók kultúrkávézó-tulajdonos utódai.
A tizennégy éves cselédlányt, Solymosi Esztert 1882. április elsején, szombati napon Tiszaeszláron a sakterválasztásra összegyűlt zsidó sakterok (metszők) valószínűleg rituálisan meggyilkolták a helyi zsinagógában. Legalábbis ezt vallotta a koronatanú, Scharf Móric, aki éppen belesett a zsidó templom kulcslyukán, és ezt vallotta az a parasztasszony is, aki jajkiáltásokat hallott a zsinagóga felől a kérdéses eltűnés idején.
Forrás: apertura.hu
Az ügy kivizsgálásával Bary József törvényszéki aljegyzőt bízták meg. Ez lett az a vérvádnak kikiáltott bűnügy, amelynek elfogulatlan kivizsgálását a teljes liberális sajtó támadta, akadályozta, Eötvös Károly ügyvédet előtérbe állítva, és amely végül 1883. augusztus harmadikán a sakterok felmentésével végződött. Sem a kislány holttestére, sem a bűnösökre nem bukkantak rá sosem. A vizsgálat során olyan eszközökkel próbálták megtéveszteni a hatóságokat, mint a Solymosi Eszter ruhájában a Tiszán leúsztatott női holttest, amelyet végül egy jóval idősebb, eltűnt prostituáltként azonosított az orvosi vizsgálat.
Az 1867. évi XVII. törvény, a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvény életbe lépésével a Galícia és Oroszország felől, az ottani pogromok elől menekülő, bevándorló askenázi („kazár”) zsidó tömeg két évtized alatt hatalmas gazdasági erőre és kommunikációs fölényre tett szert hazánkban.
A zsidóság érdekérvényesítő képessége a tájékozatlan magyarságot teljesen védtelenül érte.
A méltányosságot és tisztességet mindig szem előtt tartó, erős igazságérzetű magyarságot könnyű volt rávenni a jogegyenlőség elfogadására, és elpalástolni előtte, hogy a szép elvek trójai falovában milyen kíméletlen elnyomót engednek be az országba.
Forrás: Vasvári Erika / Magyar Jelen
„A magyar kormány, élén Tisza Kálmán miniszterelnökkel – aki egyszersmind belügyminiszter is volt – tétlenül nézte a kazár inváziót. Nem vett tudomást a nemzetet fenyegető nagy veszedelemről sem a parlament, sem a sajtó. Sem szóban, sem írásban senki nem mert a liberális közvéleménnyel szembeszállni” – írja Bary József emlékiratában, a Tiszaeszlári bűnperben.
„Európa egyik államára sem jelentett olyan óriási veszedelmet az idegen jövevények betódulása, mint Magyarországra, s egyik országban sem volt olyan nagyarányú, a bevándorlás, mint nálunk” – olvashatjuk az emlékiratban, amelyben, az emancipációs törvény mellé a bevándorlás korlátozásáról szóló törvény hiányát rója fel az akkori politikának csakúgy, mint korábban Széchenyi István és Deák Ferenc.
S hogy miért nem vett tudomást a Tisza-kormány a kazár invázióról, arra a Bary-emlékirat az 565. oldalán közölt Rothschild-sürgöny adja meg a választ, amelyet maga a zsidó iparbáró, Rothschild Albert intézett Szapáry gróf magyar pénzügyminiszterhez: „A túlnyomóan zsidó elemekből álló pénzpiac eszközeivel oda akar hatni, hogy a magyar állampapírok oly nívóra szállíttassanak le, amely megfelel a magyar igazságszolgáltatásnak.”
Forrás: magyarsagunkhungarikumunk.hu
Solymosi Eszter égre kiáltó vérének tintájával írták meg ezt a táviratot, és ma is ezen a vérvezetéken mulat olyan jól a kíméletlenségben és cinizmusban százötven éve semmit sem változott Puzsér-média.
Erdélyi József Solymosi Eszter vére című költeményében így verselte meg ezt a természetes energiahordozót: „Minden magyar vér, ami folyt, / párolgott és virult belőle / idegen trón s élősdi bolt”.
Talán még Puzsér kávéboltja is.
Vasvári Erika - Magyar Jelen
Kapcsolódó:
