Volt valami különösen undorító abban, amikor Magyar Péter Rómában járt Ferenc pápa temetése miatt, majd elragadta a dolce vita, és valóságos római fotósorozatot jelentetett meg magáról, ahogy önfeledten szórakozik az olasz fővárosban. Ennek a feléért is meglincseltek volna a kommentelők egy bármilyen más pártban politizáló személyt, de persze ennek az embernek még azt is megbocsájtaná ez a szerencsétlen társadalom, ha nyilvánosan fejezne le ártatlanokat.
Egy valamirevaló értékítélettel rendelkező személynél már önmagában ez a mentalitás is taszítóvá tenne bárkit – különösen, ha országot akar irányítani – de ilyen „kritikus” személyekből már egyre kevesebbet találni.
Fontos azonban tudni azt is, hogy ez a fajta hanyatlás (sem) Magyarország-specifikus. Ferenc pápa temetése, gyászszertartása, a rengeteg misézés, egyházi szertartás egyszerre volt szomorú, s egyszerre volt magasztos esemény, ahol a keresztények – különösen, ha személyesen jelen voltak Rómában – úgy érezhették, hogy egy közösség tagjai egy folyamatosan elmagányosodó világban. A pápa így még holtában is adott valamit az embereknek, persze már akinek lehet.
Április végén több tízezer ember zarándokolt el a Szent Péter-bazilikába, hogy búcsút vegyen Ferenc pápától, ám sokan – a tiltás ellenére – ezt is fotózási programmá alakították.
Magyar mutatványához hasonlóan szelfizni is több mint ízléstelen a halott pápával, a dolog pedig odáig fajult, hogy biztonsági őröket kellett a koporsóhoz állítani a Svájci Gárda tagjaival egyetemben.
Persze voltak olyanok, akiket felháborított az eset, mint például ezt a The Mirrornak nyilatkozó brit házaspárt: „Szerintünk a telefon használata egy ilyen helyen ízléstelen. Az emberek fele azért jött, hogy alázatosan elbúcsúzzon a pápától, mások fotózkodnak, sőt néhányan szelfiznek is.”
Sokan okostelefonnal helyettesítették a lelki elmélyülést (fotó: Massimo Valicchia/Nurphoto/AFP)
A Kurier osztrák lap pedig a Vatikánban tapasztalható hangulatot koncerthez hasonlította, mivel „lehajtott fej és imádságok helyett mindenhol okostelefonokat látni”.
Mindezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert pusztán a technika fejlődését – meglátásom szerint – nem lehet okolni azért, hogy az ember elfelejt emberként viselkedni. Persze, van bőven negatív hatása a digitális világ túlzott terjeszkedésének (csak a legfontosabbat említve, tönkreteszi a társas kapcsolatainkat, a megfelelő kommunikációs készségeket), de az alapvető emberi értékek megtartásáról mi magunk döntünk, nem a telefon.
A modern tömegember ki van éhezve ugyan a transzcendensre, a lelki feltöltődésre, de szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni azzal, ezt hogyan élje meg, mindez pedig messze túlmutat Ferenc halálán, temetésén. Ugyanez vonatkozik a gyászra, vagy csak szimplán az emberi jó ízlésre. Ráadásul most azokról beszélünk, akik képesek voltak arra, hogy egyáltalán felkerekedjenek Rómába a pápa halála miatt.
Nyilván a jelenséget másik oldalról is meg lehet közelíteni. Nem mindenki viselkedett így, a temetésen pedig általános áhítat és összetartozás uralkodott. Ugyanakkor az emelkedett, a lélekig hatoló hangulat mellett ott volt egy másik jelenség is, amely pontosan ennek az ellentéte és egyáltalán nem keresztényi: a már-már parádézásba hajló viselkedés, a szelfizgetés, vagy épp a „világelit” versengése, ki hol ül egy ember temetésén.
Ironikus, hogy pont a szerénységet szem előtt tartó Ferenc pápa temetésén, illetve az előtte lévő napokban történtek ezek a mozzanatok, de persze jóval messzebbre mutatnak ennél.
Az emberi értékek, vagy most már a legalapvetőbb emberi érzések folyamatos elkorcsosulását, kiüresedését jelenítik meg. Egy lelketlen világot, ahol mindennek materiális ára, szemmel látható „értéke” van. Minden más eldobható, pótolható, helyettesíthető, vagy nem is számít.
Ferenc pápa halála pusztán rávilágított ezekre a folyamatokra, de virtuális papírra vetését az általános tendencia miatt is fontosnak tartottam.
Aztán még sokan csodálkoznak azon, ha az ember egyre kevesebbet tud őszintén mosolyogni…
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
