A héten felvetődött a közéletben egy nyilvánvaló és logikus kérdés: miért érünk kevesebbet, miért van csupán 5% valódi narancs a magyar, és miért 12% az olasz Fantában? Évtizedes gyakorlat, hogy a multik a rosszabb minőségű termékeiket Kelet-Közép-Európába hurcolják, amíg a jobbakat Nyugaton értékesítik. Ez már önmagában bicskanyitogató, főleg, ha megkapjuk mellé az irreálisan elszabadult árakat. És hát megkaptuk.

Fotó: Depositphotos

Nem most először vetődött fel a Fanta narancstartalma körüli visszásság (egyébként a dobozon, üvegen is olvasható az 5%-os adat), Lázár János viszont gondoskodott róla, hogy minél nagyobb publicitást kapjon az ügy. Beleállt a Fantába (illetőleg a Coca-Cola vállalatcsoportba), a sajtó felkapta, a lavina elindult. A Coca-Cola Magyarország az Index megkeresésére kommentálta a kialakult helyzetet, persze a szokásos hosszú, de semmitmondó szöveggel:

A Magyarországon és az Európai Unióban elérhető Coca-Cola termékek összetétele teljes mértékben megfelel a helyi előírásoknak. A helyi és európai szabályozásoknak megfelelően receptúráinkat a helyi fogyasztói preferenciákhoz igazítjuk, és adott esetben egyes összetevőket a helyi ellátási láncokból szerzünk be, az egyes piacok hasonló termékeivel összhangban.

Ebből maximum annyi lehet az érdekes, hogy ezek szerint a „helyi szabályozások” is lehetőséget nyújtanak az 5%-os narancstartalomra, így Lázár lényegében öngólt lőtt (pedig a multikkal kapcsolatos megállapításai helyesek), és még meg sem említettük azt, hogy az a kormány, ahol ő most éppen építési és közlekedési miniszter, előszeretettel dönt a nemzetgazdaság kárára az internacionális nagytőke ellenében. Ez valamiért nem zavarja.

De nem csak ez az egyetlen probléma Lázár János tevékenységével, ezt pedig a Budapest–Győr-vasútvonalon közlekedők naponta tapasztalják.

Tavaly decemberben írtam róla, hogy 3 hónap felújítás után átadták a Budapest–Bécs-vasútvonalat, így pótlóbuszok nélkül utazhatott az ember Tatabányáról a fővárosba (a viszonylat konkrét felújítása a Budaörs és Szárliget közötti szakaszon történt). Nos, az azóta eltelt több mint fél év alatt soha ennyi késés nem volt az 1-es vasúti fővonalon, de váltóhibákból és felsővezeték-szakadásból is szinte hetente-kéthetente kapnak az utasok (illetve a menetidő sem nagyon rövidült, amit a legtöbben vártunk a munkálatoktól). A vonal nemhogy működőképesebb lett, de konkrétan jobban funkcionált a felújítás előtt, amikor bizonyos szakaszai – elviekben – „életveszélyesek voltak”, ezt pedig megerősíti a tény, hogy az elmúlt fél évben folyamatosak az utómunkálatok (most is éppen vágányzári menetrend van érvényben, valamint bizonyos szakaszokon irreális erdőirtást végeztek, valószínűleg a fák vagdosása fontosabb volt a biztosítóberendezéseknél).

Persze Lázár Jánost ez már egyáltalán nem érdekli. Nagy csinnadrattával learatta babérokat, majd az „utánam az özönvíz” elvét követve átlibbent egy másik projektre. Ha ezt jelenti a vasút felújítása, akkor jobb lenne, ha inkább egyetlen követ sem mozgatnának meg innentől.

Mert hát gond azért van bőven. Amikor már maga a MÁV sem ajánlja a saját járatait „a hőségben”, ott már tényleg nagy a probléma, de jó magyar szokás szerint a jegyárak a biztonság kedvéért emelkedtek, de aki tavaly még szerette a büfékocsikat viszonylagos olcsóságuk, jó hangulatuk miatt, az ezt is elfelejtheti az idei masszív drágulások miatt. Egyszóval halad a karaván, csak vakvágányon.

Ezek a problémák pedig „egy egészen kicsit” komolyabbak, mint a Fanta narancstartalma, főleg, hogyha pozitív oldalról akarnám megközelíteni, én például azt sem tudtam, hogy van benne igazi narancs.

Lázár János a Budapest–Bécs-vasútvonal átadása után a következőket írta bejegyzésében: „Ha elindulhat a magyar vasút tízéves fejlesztési programja, azt csináljuk majd nagyban, amit az 1-es vonalon csináltunk kicsiben az elmúlt három hónapban. Folytatjuk!”

Ezt akkor az ember értékelhette egyfajta vízió gyanánt, de az elmúlt 7 hónap tükrében már inkább fenyegetésnek gondolom.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info