Vágó István, ennek a sokat szenvedett országnak a nem hivatalos kvízrabbija a minap megijedt egy kis természetes fajvédelemtől, amikor azon kezdett óbégatni, hogy Magyarországon sem mindenki tapsol annak, hogy egy mára már csak nyomokban európai országnak olyan miniszterelnöke lesz, akinek tényleg semmi köze a britekhez – rasszügyileg legalábbis. A gyurcsányista "professzor" tehát a "magyar nácik" ellenében véd egy "konzervatív" indiait, amely jelzőt persze kéretik a szokásos helyén kezelni.

Beérett a gyümölcs: Rishi Sunak első miniszterelnöki beszéde a Downing Street 10. előtt (forrás: Wikipédia)

Elképzelhető, hogy vannak, akiket ezek a sorozatos pofonok ébresztenek fel mély álmukból és kezdenek aggódni a fehér Európáért, de valójában az európai ember uralma az angolszász világban – kiváltképp Angliában – egyáltalán nem itt és most ért véget, hanem már jóval korábban, 1945-ben. Most bizonyára sokan csodálkoznak, miért ezt a dátumot írom, hamarosan megmagyarázom. Nagy-Britannia első hindu kormányfőjének azonban nem csak a származásával van probléma, sőt, furcsán hangozhat, de még csak nem is ez a legnagyobb baj vele.

Rishi Sunak 1980. május 12-én született Southamptonban, tehát Angliában, ha a nagyszülőket nem számítjuk külön, másodgenerációs bevándorlóként. Felmenői nagyrészt indiai származásúak, ám mégsem innen, hanem Afrikából emigráltak a szigetországba. Mindkét nagyapja az egykori Brit-Indiai területén született, apai nagyanyja Delhiből származik, anyai nagyanyja azonban Tanganyikából (ma Tanzánia). Mindkét nagyapja kivándorolt Kelet-Afrikába, így Sunak szülei már itt látták meg a napvilágot, apja Kenyában, anyja Tanganyikában. Afrika sem a végállomást jelentette a család számára, az 1960-as években távoztak Nagy-Britanniába.

Ahogy a felmenői (szülei az egészségügyben dolgoznak orvosként és gyógyszerészként), már csak a családi örökség miatt Rishi Sunak sem az a fajta "ágrólszakadt" bevándorló, aki az európai jólét, meg a könnyűvérű fehér nők kedvéért kelt útnak a harmadik világból, hogy aztán kedvére élősködhessen az értelmetlen nyugati szociális hálón. Épp ellenkezőleg, családjának (kiváltképp feleségének) – így saját magának is – elképesztő vagyona van, összvagyonukat 730 millió fontra becsülik.

Ő maga az Oxfordon, illetve a kaliforniai Standford egyetemen végzett, politológiai és gazdasági tanulmányokat folytatott. 2001 és 2004 között a Goldman Sachs befektetési banknál dolgozott, majd egyéb hasonló, a globális pénzügyi szektorhoz köthető alapkezelő társaságoknál működött, köztük egy olyan befektetési cégnél is volt igazgató (2013 és 2015 között), amelynek a tulajdonosa a saját apósa. E helyütt nem részletezendő politikai karrierje 2014-ben indult, "meglepő módon" pénzügyi területen. 2015-től lett parlamenti képviselő, támogatta a Brexitet is, 2019 júniusától Boris Johnson támogatásával a pénzügyminisztérium főtitkárává nevezik ki. Ebben az évben újraválasztják képviselőnek is, majd 2020-tól pénzügyminiszter lett. Johnson lemondása után ő is indult a Konzervatív Párt elnökválasztásán (előtte, július 5-én lemondott pénzügyminiszteri pozíciójáról), ahol kihangsúlyozta, hogy az értékei közé tartozik a "hazafiság és a kemény munka", valamint ígéretet tett "a gendersemleges nyelvezet letörésére". Az előbbi mondat valójában sokkal fontosabb, ami ezután következik és mindenki számára ismeretes: az elnöki szék végül Liz Trussé lett, akinek tiszavirág életű hatalom jutott, hogy aztán átadja helyét az ország első hindu miniszterelnökének.

Most pedig nézzük azt a két gondolatot, amely Sunak miniszterelnökségét és személyét illetően fontosnak vélek.

1. Noha angolszász terminológia szerint Rishi Sunak konzervatív politikusnak számít, az ezerszer lejáratott kifejezés itt még annyira sem érvényesül mint idehaza, pedig Magyarországon is a kiüresedett politikai fogalmak közé tartozik. Egy ízig-vérig kozmopolita, ugyanakkor feltörekvő család sarja, aki vélhetően számtalan, a közvélemény előtt teljességgel rejtett kapcsolat révén jutott oda, ahova, ezzel kapcsolatban inkább feleségének családja az irányadó (Rishi Sunak feleségének több pénze van, mint a néhai II. Erzsébetnek). A globális pénzügyi szektorban betöltött szerepe pedig ellentmond mindannak, amit a "szegény, kizsákmányolt harmadik világról" hazudoznak – a felső osztály szintjén legalábbis.

A 30-as években, s főleg a második világháború első éveiben tucatnyi olyan német mű jelent meg, amely Anglia világhatalmi helyzetét, politikáját taglalja. Noha közvetlenül mindehhez a magyar történelemnek nincs köze, mivel a tengelyhatalmak oldalán harcoltunk, számos ilyen munka magyarul is megjelent, ez – mármint a tengelyhatalmak oldalán való harcunk – egyszersmind az egyetlen oka annak, hogy ezen műveket egyáltalán ismeri bárki is az országban, saját anyanyelvünkön. Bibliográfiáját könnyű megszerezni, hiszen a szovjetek voltak olyan kedvesek, és kigyűjtötték nekünk, mint "fasiszta- és szovjetellenes" könyveket, így aztán nekünk már nem kell vele vesződni (persze aztán jól indexre is tették őket). A legismertebb ezen művek közül talán a Gede testvérek részéről is kiadott, Berthold Flüggen által jegyzett Anglia a világ kalóza, amely a témához képest meglehetősen olvasmányosan vezet be minket a britek történelmébe.

Nyilvánvalóan ezek a kötetek azért akkor és ott íródtak, mert a németeknek elemi érdeke volt, hogy a Brit Birodalom viszonya megromoljon a gyarmatokkal. Ennek persze volt is alapja és viszonylagos sikere is, az egyre nehezebb helyzetbe kerülő tengelyhatalmak azonban nem tudták kiaknázni a kecsegtető lehetőségeket (a téma egyébként baromi érdekes, még önkéntes indiai Waffen-SS alakulat is létezett, ám ezek taglalása most nem tartozik jelen írás kereteibe).

A művek azonban sokszor kitérnek arra is, hogy noha a britek uralkodtak a gyarmatokon, ez nem minden őslakosnak volt probléma, sőt, voltak, akik előszeretettel együttműködtek velük. A rendelkezésemre álló információk alapján nem állíthatom egyértelműen, hogy Sunak felmenői ebbe a kategóriába tartoztak, csupán azt hangsúlyozom ki, hogy a brit politikai atmoszférától egyáltalán nem idegen, hogy az angol – szigorúan idézőjelben – "politikai elvekhez" hű, de nem európai eredetű embereknek is "lehetőséget biztosítanak" (gondolunk csak a hazánkban is híres fiktív történetre, a Sandokanra).

Magyarul, amikor Sunak "konzervativizmusáról" beszélnek, ő pedig a saját "hazafiságáról", akkor valójában erre gondolnak. "Hazafinak" lenni annyit jelent, mint a mindenkori brit – vagy inkább annak vélt – érdekeket képviselni a nagypolitikában, a "konzervativizmus" meg a mögötte álló globális pénztőkét, amely maximum annyiban különbözik a liberális pénztőkétől, hogy máshogy hívják, meg a képviselői nem akarnak gendersemleges WC-t, esetleg hisznek az apa férfi, anya nő felállásban. Ennyi. Ennyit jelent a "konzervatív, jobbközép hazafiság" az Egyesült Királyságban.

A nagyobb gond tehát nem is feltétlenül Sunak származása, hanem a háttere a Goldman Sachs-tól kezdve egészen a különböző befektetési alapokig. Sőt, Rishi Sunak származása ellenére sokkal jobban megtestesíti azt az angolszász imperializmust, mint sok fehér tőkés. Azt a birodalmiságot, amelyet a zsidó tőke mellett ezek szerint most már az indiai is képvisel.

2. Mindezek mellett persze beszédes Sunak származása is, de a fenti gondolatok révén, pontosan azt akartam kihangsúlyozni, hogy van ennél nagyobb probléma is, illetve hogy a bajok nem Sunak miniszterelnökségével kezdődtek. Nagy-Britannia abban a pillanatban vesztette el az utolsó lehetőségét arra, hogy egy európai értékeket őrző, valódi európai szellemiséggel bíró államalakulat legyen, amikor hagyta, hogy egy féleszű alkoholista (egyesek Churchill néven emlegetik) belevezesse a második világháborúba a Harmadik Birodalom ellen, ezért is jelöltem meg "kezdő dátumnak" a háború lezárásának évét, 1945-öt, amely során – paradox módon – az Egyesült Királyság a győztesek oldalán állt. Ezekben az években írta alá Anglia a halálos ítéletét és nem akkor, amikor majdnem 80 évvel később egy másodgenerációs bevándorló áll az ország élére. Ez már eredmény, nem ok, vagy tünet.

Anno a rossz ellenséget győzték le...

Persze ez nem minden britnek inge, ne is vegye mindenki magára. Azonban ahhoz, hogy az angolszász világ ide jutott, nem lehet kizárólag a bevándorlókat okolni, sőt. Sokkal inkább hibásak azok, akik módszeresen megteremtették nekik azokat a lehetőségeket, amelyekkel hülyék lettek volna nem élni.

Összességében tehát, aki Rishi Sunak felemelkedése miatt kezdi félteni a fehér rasszt, az kissé elkésett, de persze gyucsányista kvízrabbikat felbosszantani mindig jó móka. Az pedig, hogy mi lesz Nagy-Britannia sorsa, csak a jó Isten tudja, vagy már ő sem. Vissza kellene valahogy találniuk Oswald Mosley fasiszta elképzeléseihez, amely jelen helyzetben kb. a lehetetlennel egyenlő. Persze sok mindenre mondták már ezt, amely végül valóság lett.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info