Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy Orbán Viktor Tusnádfürdőn elmondott beszédében nem az Európában, s azon belül a Kárpát-medencében évszázadok óta a magyarokkal együtt élő, velük keveredő népek fiaival, lányaival, nem keresztény vallási közösségek tagjaival történő fajkeveredéstől óvott. Hanem az Afrikából és Ázsiából érkező, a határokat jelenleg is ostromló, egészen más vallású, kultúrájú, mentalitású és fajú illegális migránsoktól. Számítva a már megszokott rasszistázó támadásokra, beszédében a miniszterelnök ezt eléggé félreérthetetlenül ki is emelte. Ennek ellenére a beszéd után nem sokkal meghúzták a vészharangot a hivatásszerűen rettegők, a rettegésükből jól élők, a magyarságot örök bűntudatra kárhoztatni szándékozók. De mondhatnánk úgyis: teli tüdővel megfújták a vészsófárt.

A magyargyűlölet ellen miért nem kívánt tenni?

Részlet Hegedüs Zsuzsa Orbán Viktornak címzett leveléből:

Amit most megfogalmaztál, nagyságrendekkel durvább és elfogadhatatlanabb, mint az az 1992 nyarán megjelent Csurka-tanulmány, amely ellen ősszel elindítottam a Tégy a gyűlölet ellen kezdeményezést, miután Salgótarjánban, fényes nappal a buszmegállóban, baseball ütőkkel agyon vertek egy 30 körüli roma fiatalembert, csak azért, mert barna a bőre. (...) Mint mondtam volt, már a parlamenti határozat is kiverte nálam a biztosítékot. De az, hogy te egy nyíltan fajgyűlölő szöveget vagy képes előadni, még rémálmomban sem jutott volna eszembe.

Érdekes, hogy a magyarországi településeken, a tanyavilágban főleg öreg, magatehetetlen magyarokat kirabló, gyilkoló cigányok rémtettei, vagy Szögi Lajos tanár úr olaszliszkai agyonverése és még számos öregezős, unokázós bűncselekmény elkövetése után az erkölcsöt prédikáló, rasszistázó, holokausztozó egykori marxista filozófus Hegedüs Zsuzsának nem jutott eszébe, hogy elindítsa a Tégy a magyargyűlölet ellen mozgalmat.

A kormányfő nem az ómigránsoktól óvott

Hegedüs Zsuzsa, amint azt legutóbb kinyilatkoztatta, most az egész világot a magyar kormány, személy szerint Orbán Viktor ellen kívánja hangolni. Amint írta, a még hatékonyabb antirasszista küzdelem érdekében össze kíván fogni az egyik leghangosabban tiltakozóval, Frölich Róbert országos főrabbival. Amint fentebb már említettük, a miniszterelnök beszédéből egyértelműen kiderült, hogy a távoli kontinensekről érkező, egészen más kultúrájú, nyelvű, vallású és életvitelű illegális betolakodóktól kívánja megvédeni Magyarországot. De még a környező országokat is. Magyarán, nem az eredetileg szintén nem európai zsidókra gondolt, mert őket már régóta „Isten ajándékainak” tartja, s a gombamód szaporodó szervezeteiket bőkezűen ellátja pénzzel, paripával, posztóval.

De nem is az eredetileg szintén nem európai cigányokra gondolt, mert őket meg „rejtett erőforrásnak” tartja, s akiket – eddig éppen Hegedüs Zsuzsa áldatlan tevékenységének is köszönhetően – szintén bőkezűen ellát pénzzel, paripával, posztóval.

Aki maceszliszt közé keveredik…

Hegedüs Zsuzsanna mostani rasszistázó megnyilatkozásaiért elsősorban nem az egykori marxista erkölcsprédikátor, hanem maga Orbán Viktor a felelős. Mert a miniszterelnök volt az, aki – Hegedüs szavai szerint – „2002 novemberében beállított hozzá” (sic!), s fölkérte arra, hogy legyen az egyik legfőbb tanácsadója. Más szóval, vezényelje le a kormány cigányjóléti programját (hivatalosan ezt nem így nevezik, de ez a lényege – H. J.). Pedig 2002-ben, amikor Orbán „beállított hozzá”, a miniszterelnöknek már lehetett némi fogalma az SZDSZ, a többnyire George Soros pénzelte szervezetek szellemiségével rokonítható, de magyar nemzetinek csak rosszindulattal mondható Hegedüs Zsuzsa addigi tevékenységéről. Tudhatott arról is, hogy Csurka István 1992. augusztus 20-án megjelent Néhány gondolat a rendszerváltás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című dolgozatára reagálva Hegedüs Zsuzsa megalapította a Tégy a gyűlölet ellen mozgalmat, amelynek leghangosabb, főként zsidó aktivistái, úgymond emberjogvédelem címén állandóan és látványosan rasszistázták, heccelték a magyarokat, jelentgettek a nemzetközi szervezeteknek, tüntettek a magyar szomszédokkal összeférhetetlen cigányok védelmében.

Orbán és Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó az Európai Parlament plenáris ülésén 2013. július 2-án (fotó: MTI/EP/Mathieu Cugnot)

Sokat mondott imádság – sokat mondó áldásmondás

A legelső és talán a legszenvedélyesebb tiltakozó – Hegedüs Zsuzsán kívül – Frölich Róbert országos főrabbi és Heisler András, a Mazsihisz elnöke volt. A főrabbi az Orbán-beszéd után a többi között ezt írta:

Sokféle faj népesíti be a bolygónkat. Két lábon, dolgozva, beszélve, és néha gondolkodva azonban csak egyetlen faj él e földön: a Homo Sapiens Sapiens. Ez a faj egy és oszthatatlan.

Csakhogy Frölich Róbert országos főrabbi és Heisler András Mazsihisz-elnök tiltakozása, felháborodása érthetetlen és meglehetősen álszent. Az említett két zsidó vezető ugyanis jól tudja azt, hogy manapság csak a zsidó vallásban lelhető föl a másság, az idegen elutasítására, kirekesztésére irányuló gyakorlat. Korábban a római katolikus egyháznak is voltak ilyen, például zsidóellenes komponensei, imádságai, de azokat az elmúlt fél évszázad pápái érvénytelenítették, elvetették, sőt azokért többször is bocsánatot kértek. Nem kívánunk itt idézni a nem zsidókra vonatkozó dehonesztáló részeket a Talmudból, vagy akár az időben azt megelőző Ószövetségéből, Maimonidésztől és másoktól, mert az érintettek úgyis azt mondanák, hogy az idézet antiszemita hamisítvány.

Idézzük viszont a zsidó vallás egy ismertebb imarészletét, amelynek magyar fordítása viszonylag könnyen elérhető. A zsidó imakönyv (szidúr) egyik legfontosabb, Tizennyolc áldásnak (S’mone ’eszré b’ráhot) nevezett imájáról, pontosabban annak egyik „áldásáról” van szó, amelyet minden vallásos zsidó, így Frölich főrabbi és Heisler elnök is naponta elimádkozik. Ez az áldás magyarul így hangzik:

Áldott vagy Urunk, Istenünk, a világ királya, aki nem alkottál engem nem zsidónak. (בָּרוּךְ אַתָּה ה' אֱלהֵינוּ מֶלֶךְ הָעולָם שֶׁלּא עָשנִי גּוי)

A „nem zsidó” az eredeti héber imaszövegben: goj. A neves teológiai író, tankönyvíró, rabbi, hebraista Fényes Mór (1866-1949) 1936-ban kiadott Imakönyvében ezt az ominózus „áldást” az eredeti szöveget teljesen megmásítva, átírva így fordította magyarra:

Áldott vagy Urunk, Istenünk („a világ királya” szöveg ezúttal kihagyva – H. J.), aki célirányossággal osztottad meg az emberi hajlamokat pogányok és istenismerők között.

Miért fordította ennyire félre a neves rabbi az imaszöveget? Azért, mert tisztában volt azzal, hogy 1936-ban, az úgynevezett nürnbergi törvények után öngyilkosság lett volna pontosan lefordítani a fentebb idézett imai mondatot.

A „goj” szó jelentésváltozása

A fenti imai mondat kirekesztő voltára rámutatókat antiszemitizmussal szokták vádolni, mondván, hogy a „goj” héber szó jelentése „nép”, amely egyben a zsidó népet is jelenti. Igen, az ószövetségi irodalomban a goj szó valóban népet jelent. Lásd, például a következő verset, amelyben a zsidó népről szólván kétszer is előfordul a „goj” szó:

Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe (וְאַבְרָהָם הָיוֹ יִהְיֶה לְגוֹי גָּדוֹל וְעָצוּם, וְנִבְרְכוּ-בוֹ כֹּל גּוֹיֵי הָאָרֶץ).

Csakhogy az úgynevezett posztbiblikus, azaz az Ószövetség utáni héber vallási irodalomban, mint például a Kr. u. 220 körül lejegyzett Toszeftá vallástörvény-gyűjteményben, amely a Tizennyolc áldás imát is tartalmazza, a „goj” szó már egyértelműen „nem zsidó” népet jelent. Más szóval, akkortól, majd a középkortól még inkább a goj szót pejoratív értelemben, leginkább a „nem zsidók” megnevezésére használják. Amiképpen ez a szó a „nem zsidó” jelentéssel bír a fentebb idézett Tizennyolc áldás ima szövegében is.

Summa summarum, nincs erkölcsi alapjuk másokat rasszistázni, számon kérni azoknak, akik naponta elimádkozzák (legalábbis feltételezzük) a fentebb idézett mondatot. Nincs erkölcsi alapjuk azoknak, akik naponta áldják a Mindenhatót, mert nem alkotta őket gojnak, azaz nem zsidónak.

Hering József – Kuruc.info