Mióta Jakab Péter a gasztronómia kevésbé vonzó felével politizál, lassan egy párizsis kenyér, vagy egy tál paprikás krumpli is politikai jelképpé válik. Szemmel láthatóan van egy réteg, akiket a Jobbik elnöke képes megszólítani, akik valamilyen oknál fogva elhiszik, hogy Jakab bizony az "egyszerű nép" gyermeke, s minden, amit tesz vagy cselekszik – még a levegővétel is –, kizárólag az emberfia jobb boldogulásáért történik. Ennek a szerepjátszásnak igazából egyetlen egy szabálya van: olyan megnyilvánulásokkal és olyan stílusban kell kommunikálni, amelyből a célközönség minden józan ész ellenére elhiszi, hogy Jakab "egy közülük". A szerepből még csak egy percre sem lehet kiesni, kiváltképp éles helyzetekben nem, mondjuk amikor bárki, akinek több esze van egy marék molylepkénél, felteszi a kérdés Jakabnak, hogy több mint havi 2 milliós fizetéssel miért viselkedik úgy, mintha 140 ezer forintot keresne? Hogy ez a nyilvánvaló (ön)ellentmondás a híveit miért nem zavarja, rejtély.
Leegyszerűsítve, aki hamis szerepekben akar tetszelegni, az egy idő után lelepleződik és elbukik. Reméljük, előbb, mint utóbb. De mi is ez a réteg pontosan, akiknek Jakab állandóan teszi a szépet, de sosem írta körül precízen, hogy kikről beszél?
A kormányzati kommunikáció ott hibázta a legnagyobbat, hogy Jakab "párizsis célközönségét" prolinak állította be a szóban forgó ételek miatt, amelyre a lelkes Lenin-fiú úgy ugrott rá, mint gyöngytyúk a takonyra. Hatalmas öngól fideszesék részéről, Jakab álmodni sem álmodhatott szebbet. Hatásvadász módon ki is kérte magának (és a követőinek), hogy aki parizert meg paprikás krumplit eszik, az nem proli. Ebben egyébként igaza van. A helyes olvasatban a "proli" mint kifejezés szellemi állapotot fejez ki, nem anyagit. Tehát, ha valakinek a paprikás krumpli a kedvenc étele (lelke rajta), vagy csak ilyen ételeket tud megfizetni, attól még nem lesz valaki proli, ha Jakab feltétlen híve, akkor viszont már messze nagyobb rá az esély. A szellemi igénytelenség, a közeg, az élethez való hozzáállás, a mindennapi mentalitás és életvitel határozza meg, hogy megfelel-e valaki a "proliság" kritériumainak, mint ahogy "konzumidióta" sem azért lesz valaki, mert kizárólag ilyen vagy olyan márkát hajlandó megvásárolni.
A proli önző, kizárólag saját, kicsinyes céljai vezetik. Magasabb rendű, távlati célokban nem gondolkodik, a transzcendensben végképp nem hisz, a mának él, de persze mindig, minden esetben ő lázong a leghangosabban, legyen szó bármiről. Saját nyomorúságos helyzetét csak saját magának köszönheti, mint ahogy kitörni sem akar igazán, másokat hibáztatni sokkal kényelmesebb ugyebár. Határozott világnézete sincsen, politikailag is oda sodródik, ahol éppen megtalálja pillanatnyi számításait, aztán, ha leáldozóban van az adott alakulatnak, vagy szimplán csak érdeklődését vesztette a párt iránt, egyszerűen továbbáll. Nos, nagyjából ez a proli.
Jakab támogatói között bizonyára szép számmal találunk ilyeneket, tehát ha azt mondjuk, hogy a Lenin-fiú a lumpenproletariátus soraiból verbuvál magának pillanatnyi szavazógépeket, nem járunk messze az igazságtól. Stílusa, egyszerű és lebutított kommunikációja szabályosan meggátolja, hogy az ismertetett rétegen kívül bárhonnan számottevő támogatói csoportot tudjon magáénak. Nem túl hálás alapanyag, de hát ez lett a Jobbik feladata a balliberális összefogáson belül (megkockáztatom, hogy a koalíciót alkotó többi párt még örül is, hogy Jakab örömmel leveszi ezt a terhet a vállukról), ráadásul a Jobbik elnökének így bérelt helye marad az Országgyűlésben.
S hogy miként áll a kérdéshez egy elkötelezetten nemzeti gondolkodású, ám szociálisan is érzékeny, jobboldali illető? A választókra nem szavazógépként tekint, akik majd négy évente mindig álomfizetéshez juttatják őt, hanem meg is szándékozik valósítani valamit abból az építő jellegű eszmeiségből, amely mozgatja. A proletár szellemi állapotot nem támogatja és hizlalja, hanem tűzzel-vassal üldözi, miközben az érintetteknek egy jobb alternatívát mutat fel (innentől kezdve már az adott egyén felelőssége, hogy marad-e a jakabi síkon, vagy képes a továbblépésre), lehetőséget teremt az emberi minőség helyreállítására.
A Jakab-féle hatásvadász balliberálisoknak bármilyen társadalmi réteg csak addig fontos, amíg saját önös érdekeik mentén felhasználhatják őket, így bebiztosítva politikai és anyagi továbbélésüket. Egy röpke pillanat erejéig sem akarják, hogy az emberi minőség egy kicsit is javuljon, maximum a pillanatnyi, proli akaratot szolgálják ki ideig-óráig. Ez a jakobinus felfogás, az arctalan, proletár tömegre építő internacionalista kommunizmus már sok galibát okozott a történelem során. Jó lenne tanulni belőle.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Kapcsolódó:
- Jakab Péter a lehető legegyértelműbbé tette, kiknek a szavazatára hajt ma a Jobbik
