Úgy mostanra – nagyjából – sikerült befejeznem a (majdnem) folyamatos nevetést, amit a Szájer-ügyről szóló mémeknek, videóknak, vagy hírparódiáknak köszönhettem. Ezzel párhuzamosan elgondolkoztam azon is, hogy egyáltalán érdemes-e bármiféle komoly hangvételű cikket írni az üggyel kapcsolatban, főleg, miután rátaláltam erre a hírcsárdás gyöngyszemre. Mivel ez a cikkem megszületett, gondolom nem árulok el nagy titkot vele, hogy mégis szükségét érzem a – viszonylag – komoly beszédnek.
Azért egy mém még belefér (forrás: olvasónktól)
Egy pillanatra még a tréfákhoz kapcsolódva, a botrány utáni legelső gondolatom az volt, hogy ebben a magából kifordult liberális világban már egy "tisztességes" szexbotrányt sem tudnak összehozni. Az egyik egyedül keveredik bele (ennél szerintem nincs szomorúbb dolog a világon), a másik meg buziorgiára látogat. Igazi progresszió! Ilyen körülmények között Borkai tette egyre inkább kezd "felértékelődni", ő legalább nővel csinálta, ahogy az a "maradi világban" szokás. Most pedig akkor fordítsuk komolyra a szót! Az egyszerűség és átláthatóság kedvéért, szokásomhoz híven pontokba szedtem a megállapításaimat, úgyhogy íme:
1. Ironikus, hogy a Szájer-botrány pont azon a napon robbant be, amikor a PestiSrácok azt hitte, hogy bármi nagyot ki tud hozni abból a cikkből, amelyet a libsi momentumos lányok EP-frakciójáról, a Renew Europe-ról írtak, pontosabban annak egyik svéd pedofil tagjáról. Az ilyen embereket természetesen maximálisan elítéljük, de valljuk be, eléggé gyenge próbálkozás volt a Momentumot is belekeverni egy egyéni aberráltságra épülő hírbe. Persze aztán jött a Szájer-botrány, és még azok is erről kezdtek beszélni, akik magasról tesznek a napi politikára. (Apropó, az mindig is érdekelt, hogy ezek az emberek mi alapján hoznak ítéletet bárki felett is. Hiszen ők maguk sem tesznek semmit, hogy tisztább és jobb legyen a politika légkör. Na mindegy, ez csak kitérő volt.)
2. Az első gondolataim között szerepelt a "politikusnak mindent szabad?" kérdéskör is. Az még hagyján, hogy Szájerék akkor orgiáztak, amikor az "átlag halandó" lassan a szó szoros értelmében be van zárva a négy fala közé (engem munkámnál fogva szerencsére nem érint a dolog, ezt csak azért éreztem szükségesnek leszögezni, nehogy bárki azt higgye, hogy magam miatt háborgok), de mégis milyen átokverte "találmány" volt ez a mentelmi jog? A belga rendőrség hivatalosan feloszlat egy aberrációtól bűzlő, drogos bulit, és Szájert csak azért tudták átkutatni, mert ő maga megengedte? Milyen "'rendes" tőle, hogy ilyen együttműködő! S a többi résztvevő, akik között esetlegesen még lehet képviselő (erről majd később), velük mi van? Ha ők nem engedik meg, akkor megy az élet tovább, mintha semmi sem történt volna? Ideje lenne ezt a mentelmi jogot mind országos, mind pedig kontinens szinten átgondolni, mert ebben a formában ez nevetséges és tarthatatlan. Persze tudom, hogy ismét illúziókat tervezek. Miért hoznának a döntéshozók bármiféle döntést a saját önkorlátozásuk céljából?
Ezt sem hagyhattam ki. Kedvenc mémem a témában
3. Szájert egyáltalán nem védve, a szálak egyértelműen messzebbre mutatnak egy orgiánál. A politikus vélhetően nem "őszülő fejjel" vetette bele magát a hasonló összejövetelek világába, magyarán nem ez volt az első eset, hogy részt vett ilyenen. De vajon mitől különbözött ez a mostani a többitől? Miért éppen most? - tehetjük fel a kérdést. A választ valahol a magyar kormány és az EU közötti viszony elmérgesedése körül kell keresni. Noha a Fidesz "szabadságharcának" jelentős része szokásukhoz híven csak duma és ködösítés, könnyen elképzelhető, hogy a magyar-lengyel tárgyalásokkal és a vétóval ez egyszer tényleg túl messzire mentek. Noha én nem feltétlenül osztom azt a véleményt, hogy egy ember hibája miatt egy teljes politikai érdekközösség (tárgyalási) esélyei romlanak, az biztos, hogy a botrány nem tett jót a Fidesz reputációjának. Továbbá a többi résztvevő személyére és titulusára miért nem derült (még) fény? Engem személy szerint a többi név is érdekelne. Ezzel az egész szállal kapcsolatban tisztábban fogunk látni a későbbiek folyamán, gondolatébresztőnek egyelőre ennyi.
4. Belpolitikai szintre levetítve pedig (részünkről mégiscsak ez a legfontosabb), itt az ideje, hogy megtisztuljon a jobboldal. Azok, akik még utolsó józan gondolataikat is félredobva ezek után is Szájert védik és a Fidesz feddhetetlenségét hangoztatják, semmiben nem különböznek egy baloldali rohamnyugdíjastól. Persze, ebben maga a kormánypárti tábor sem egységes. Ámbár a még viszonylag józan fideszesekkel ellentétben természetesen én nem úgy látom, hogy ennek a megtisztulásnak a kormánypárton belül kell megtörténnie. Sőt, esszenciális, hogy azon kívül szökkenjen szárba. Ismét kiváló lehetőség áll a Mi Hazánk előtt, s véleményem szerint remek úton jár a párt, amikor a "pozitív" – tehát értékelvű – politizálás mellett a kormánypárt visszásságaira is felhívja a figyelmet. Ezeket a köröket akkor sem szabad megspórolni, ha Dúró Dóra bejegyzése alatt több "felháborodott, fideszes" hozzászólást olvashatunk. Miért kellene foglalkozni velük? Ők úgyis a Fideszre szavaznak, "szimpatikusak vagytok nekem, de azért a Fideszre szavazok" gondolatmenetből pedig sosem fog Mi Hazánk-szavazat születni a szavazófülkében. A Mi Hazánknak saját politikai közössége van, egyik oldal felé sem hajlik. Ideje lenne ezt végre megérteni.
Jogos kérdés!
5. Végül pedig kicsit tompítani szeretném Szájer József felelősségét a történtekben. Aki jártasabb a politikában, az jól tudja, hogy a mai (nyugati) demokrácia és vele együtt az EU is egy szó szerinti undorító posvány. Nem (csak) az ilyen partik miatt, hanem a döntésmechanizmusokon át a licitálás-szintű "nácizásokig" bezárólag egész egyszerűen mindenért. Szájer ennek a rendszernek volt a része, s kár lenne őt most úgy beállítani, mint egy egyedüli bukott politikust, miközben a többiek nyilvánvaló szentek. Ilyetén felesleges vergődésnek érzem, hogy pont a balliberális oldal mutogasson bárkire is az üggyel kapcsolatban. Egyébként egyetlen botrány alapján nem lehet megítélni egy teljes politikai életművet, aki ezt teszi, az tudatosan vagy véletlenül, de hibázik. A kérdés ebben az esetben inkább az, hogy milyen életművet hagy maga mögött Szájer. A Fidesz szerint "jobboldalit és konzervatívat", szerintünk inkább megalkuvót és politikailag korrektet.
Nos, ezeket a pontokat tartottam szükségesnek megemlíteni az ügy kapcsán. Zárszóként pedig szeretném tisztázni, hogy természetesen nem arról van szó, hogy a Szájer cselekedetét bíráló emberek karót nyelt, unalmas, szürke egerek lennének. Ezt csak azért említettem meg, mert nem egy olyan véleményt láttam, amely szerint "az vesse rá az első követ, aki még nem hibázott", vagy, hogy "aki bírálja, talán nem emberből van, nem szokott mulatozni"? Dehogynem, emberből vagyunk. S jó magyarhoz méltóan nem egyszer ki is rúgunk a hámból annak minden előnyével és hátrányával együtt, kieresztjük a gőzt ebben a mocsok világban. De nem egy ilyen partin.
Az EU a határok eltörlését ígérte, nálunk azonban még vannak határok. Minden értelemben.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábban írtuk:
