Mióta tartanak a járvány miatti korlátozások, mintha több lumpen elemet látnék a saját városomban is. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, vagy csak azért lettek feltűnőbbek, mert redukálódott az utcán tartózkodó emberek összlétszáma, de a mondanivalómat tekintve lényegtelen is.

COVID-19 ide vagy oda, sose feledjük, hogy azok a problémák, amelyek a járvány előtt foglalkoztattak minket, nem tűntek el, hanem velünk maradtak, csak éppen kevesebbet foglalkozunk velük. Persze, ezeknek a problémáknak egy részét beletehetjük egy olyan halmazba, amely közös a koronavírussal, gondoljunk csak a cigány népesség jelentős részére jellemző higiéniás körülményekre, amit legnagyobb valószínűséggel úgy szeret(ne) a koronavírus, mint ahogy én szeretek elkortyolni egy hideg sört egy különösen fárasztó nap után (vagyis nagyon). De most még nem is kizárólag a cigányokra vagy a vírusra kívánok koncentrálni, mivel naponta jönnek a képtelen történetek, akiknek főszereplői ugyanúgy lehetnek leszakadt, kiilleszkedett fehérek (ún. white trash-ek), mint a "rejtett erőforrások". Ennél a "pixel-hajléktalannál" például még a származás is édesmindegy, aki veszélyhelyzet idején viselkedik ilyen antiszociális módon, azt gondolkodás nélkül tripla büntetéssel sújtanám, no, nem mintha ez a lezárt iskolába való betöréses eset jobb lenne. Ne legyünk naivak: a közbiztonság akkor is folyamatosan romlana, ha nem lenne járványhelyzet, mint ahogy ezek a cselekmények is ugyanúgy megtörténnének, maximum egy bolti atrocitás már nem is lenne hír, ha nem olyan körülmények közök játszódott volna, mint amilyenek most vannak.

Köztisztasági állapotok az Orczy téren (fotó: jarokelo.hu)

S, hogy miért kellett meghalnia annak a 28-as villamoson utazó fiatalembernek, aki a kutyáját védte azoktól a hajléktalan hulladékoktól, akik piszkálták az állatot? Igazából még ma sem értem igazán, csak gyűlnek bennem a kérdések.

A hír hallatán persze "meg sem lepődtem", hogy Budapest azon részén történt a tragédia, ahol. A környéket én is ismerem (persze, ha tehetem, elkerülöm), de már évek óta érthetetlen számomra, hogy miért nem csapnak rendet ebben a pár kirívóan ocsmány kerületben, miközben az országos propaganda szüntelenül azt harsogja, hogy Budapest az "egyik legbiztonságosabb európai főváros". Persze, aláírom, ha olyan településekkel kell versenyezni, mint London vagy Párizs, akkor biztonságos, de amit etalonnak hisznek, jobban mondva el akarják hitetni velünk, hogy Budapest olyan, az egy színtiszta hazugság, semmi más. Nyilván, aki a Rózsadomb - Andrássy út tengelyen mozog, annak minden mindegy, de a lakosság jelentős része nem ebbe a halmazba sorolható. Hazugság továbbá ezek szerint az a 2018-as kormányrendelet is, amely megtiltotta elvileg, hogy a hajléktalanok életvitelszerűen flangáljanak az utcákon. Emlékszem, nagy örömmel fogadtam ezt a rendeletet (akkoriban sokat jártam a Kálvin-tér környékén és örültem, hogy nem minden reggel a csöveshúgyból áradó ammóniaszag lesz az, ami "megalapozza" a napomat), aztán persze 2-3 hét után már szembesültem vele, hogy ebből (mármint a rendeletből) bizony semmi nem lesz. A hírek szerint a mostani gyilkosok is hajléktalanok voltak, s ők nem csak életvitelszerűen éltek az utcán, hanem gyilkolni is készen álltak, ha éppen nem tetsző dolog történik velük. Őket nem kellett volna már jóval korábban begyűjteni és a megfelelő helyre vinni? (Itt jegyezném meg zárójelben, hogy a rendőrség rekordidő alatt elfogta a véglényeket, amelyhez ezúton is gratulálok!)

Maga a gyilkos, illetve a tettestársai is visszaeső bűnözők voltak. "L." Jánost, aki szúrt, feltételesen bocsájtották szabadlábra idén januárban. A mondat második felét pedig ízlelgessük nyugodtan. Jogi diplomának ugyan híján vagyok, de szerintem minden normálisan gondolkodó ember nevében kérdezhetem, hogy ilyen lehetőség miért létezik egyáltalán? Vagy, ha már létezik, akkor miért olyan "embereken" alkalmazzák, akikkel kapcsolatban a vak is látja,hogy az első adandó alkalommal újra bűnözni kezdenek, s az enyhe büntetéseken felbátorodva valószínűleg még agresszívabb módon?

Budapest egyik "no-go zónája", a hírhedt Népszínház utca sincs messze az Orczy tértől (forrás: 24.hu / Pál Anna Viktória)

Persze aztán folytathatnánk a sort napokig. Enyhe bírói ítéletek, amelyekhez egy szakajtónyi kommunista bíró dukál, akiket valahogy ez idáig sem sikerült eltakarítani, wellnessre emlékeztető börtönök, a cigánybűnözés terjedése, alulfizetett rendőrök, stb-stb... "Két hét alatt rend lesz" – ismételgetjük unalomig a pintéri "klasszikust", miközben szemünk előtt peregnek az évek és a keserű tapasztalatok: a megfelelő közbiztonságtól egyre távolabb kerülünk.

Vajon nagyobb közfigyelmet és publicitást kapott volna a gyilkosság, ha nem a járvány idején történik? Vajon tisztában vannak vele az emberek, hogy a koronavírus mellett a "régi" problémák is ugyanúgy velünk élnek, sőt, a várható instabilitás hatására fel is erősödhetnek? (Gondoljunk csak a liberálisok által bevezetett "megélhetési bűnözés" mára már kissé megkopott fogalmára).

Miközben Nyugat-Európát figyeljük, ahogyan a pusztulás szélére sodródnak, ne felejtsük el, hogy no-go zónáink, migránsaink, kiilleszkedett elemeink nekünk is vannak, nem kell érte Párizsig elmenni. A kormánypropaganda pedig bármennyire harsogja, hogy "Álomország" sosem jut el odáig, mint a Nyugat, s "itt minden a legnagyobb rendben folyik", ne higgyünk neki. Ugyanis mi is a szakadék felé rohanunk.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info