Gyöngyösi Márton tegnap terjedelmes Facebook-bejegyzéssel ácsolta a Jobbik számára a baloldalra vezető hidat. A CEU-siralom tartalma alapján első olvasatra lehetne akár LMP-s vagy momentumos levél is, de ez nem meglepő, hiszen leendő koalíciós partnerekről beszélünk, már idén is csak egy hajszálon múlott a Vona–Szél–Fekete-Győr–kormány.

A szociális néppárt – egyben ellenálló urak – elnökhelyettese minden frázist bevet, hogy maradék híveiknek elmagyarázza: miért hazafias tett "tizenegy éves fiút nevelő szülőként" aggódni a Soros-egyetemért. Tisztában vagyunk azzal, hogy a politikában újat mondani nehéz, amikor évek óta szinte reménytelen kitörni az orbáni tematikából. (Régi szép idők, amikor még a Fidesz legyintett a migránsveszélyre, amíg nem láttak politikai fegyvert benne! Azóta lecsaptak a csontra, és látszólag csak az övék, akárhány illedelmesen kopogtatót engednek is be.)

Gyöngyösi azonban önellentmondásba keveredik. És most azon, hogy a párton belüli bolsi hozzáállás eleve hiteltelenné teszi, nagyvonalúan lépjünk túl. Nemcsak azzal megy szembe, amit ő és a Jobbik sok éven át képviselt (ez csak természetes: amit korábban mondtak, "az volt a nem igaz"), de mostani irományán belül is saját magába ütközik. Miután elkezd arról írni, hogy az otthon kapott értékek megvédik a gyermekét, annyira belejön a balra lejtett násztáncba, hogy már-már örömmel küldené fiát – a barátja közeműködésével alapított – CEU-ra:

De ettől még nem féltem a fiamat attól, hogy más világnézetű emberek közé kerüljön. Én sem féltem ettől soha és egyetemi éveim alatt sok időt töltöttem liberális, baloldali emberek között. Bizony, rengeteget vitatkoztam velük, érveltem a saját igazam mellett és sokat tanultam arról, hogy védjem meg azt, ami nekem fontos. Ezért nem ijednék meg attól sem, ha a fiam egy olyan egyetemen szeretne majd tanulni, mint a CEU. Egy igazi hazafi, egy igazi keresztény ugyanis képes maga eldönteni, hogy mi a rossz és mi a jó, képes arra, hogy megvédje saját igazát.

Tiszta sor, gyöngyösi intellektussal és szilárdsággal baj úgysem lehet, mint a nem rájuk szavazó elhülyülésre hajlamosoknál. A sorok komolyan vehetőségét mégis kikezdi, hogy az elnökhelyettes úr és elvtársai sem védték meg korábbi meggyőződésüket túl hatékonyan, inkább lecserélték, mint egy alsógatyát. Most bele lehet varratni egy CEU-feliratot, aztán majd lecserélni másra, ha az hoz szavazatot. Kire is emlékeztet ez? A politika másik térfeléről érkezett, Soros-kiképzésű Fideszre. A mai Jobbik szerint enyveskezű, értékrend nélküli gumigerincű politikát csak enyveskezű, értékrend nélküli gumigerincű politikával lehet megdönteni.

Saját magának a pofont a folytatásban így osztja ki:

Orbán Viktor a magyar gyerekekből nem hazafit, vagy igaz keresztény embert, hanem szolgát akar nevelni. Olyan embert, akit kisiskolás korában le lehet térdepeltetni a Fideszes polgármester előtt, középiskolában le lehet nyesni érdeklődését a Fideszes iskolaigazgató által, utána pedig be lehet dobni egy nagy nyugati cég itteni összeszerelő üzemébe. Ha pedig ez nem tetszik, kegyesen még megengedik, hogy elmenjen külföldre, hogy aztán itthon a Fidesz lehazaárulózza.

Vagyis az elnökhelyettes úr szerint a liberálisok ellen véd a hazai nevelés, de Orbán ellen nem. Megfertőzni a gyereket, fiatal felnőttet téveszmékkel nem lehet (vagyis nem a baloldaliakkal), csak a szolgasággal. Pedig van igazság is benne. Portálunk is mindig pártolta a vitákat, amibe persze a magyarellenes mocskolódók nem férnek bele. Mégis álságos ez a tökéletesen libsikompatibilis érvelés. A szellemi pozíciók elfoglalásának jelentőségét régóta látjuk. Elég nyugatra vetni a szemünket, és látjuk, hogy törték le, tették bűntudatban szenvedő, migránssimogató néppé a németeket. Nézhetnénk persze más érákat és országokat is. A kommunizmus évtizedeinek tudatgyengítő hatását, az egész Nyugat liberalizmusba fulladását, amely eszme hegemóniáját most a Jobbik pajtásai által félve figyelt "populisták" előretörése veszélyezteti. Mennyit romboltak eddig a szélsőliberalizmus és az ómarxista maradványok által uralt tudományágak, a kultúra és a média! (Ez a vitaképes liberális szellemiség emelt a Btk.-ba történelmi kérdéseket is...) Egykor egy V. Gábor nevezetű pártvezér RTL Klubot és TV2-t dózerolt volna...

A Gyöngyösi-szólamok így zárulnak:

Ma nem csak a CEU-ról van szó. Nem a politikai ügy mellett kell kiállni, hanem minden magyar egyetem és a tudás becsülete mellett. Én a tudás adta szabadság, a vitakészség adta függetlenség mellett állok ki. Amellett állok ki, hogy az én fiam igenis képes eldönteni, hogy mi szeretne lenni és nem szorul rá semmiféle polgármester, vagy Fideszes pártkatona iránymutatására, ahogy én sem szorultam rá sem a tanácselnökre, sem bármiféle büdös szájú elvtársra. Én a fiamból öntudatos magyar embert és nem egy hajbókoló szolgát szeretnék nevelni. És azt szeretném, ha a többi magyar fiatal is büszke magyar ember lenne, aki tudja a helyét a világban. És erre nem a CEU jelenti a valós fenyegetést, hanem Orbán Viktor és rendszere.

Nálunk jobban az egészséges tekintélytisztelet és megbecsülés mellett senki nem ellenzi jobban a kurucos nyakak letörését. A CEU magyar szempontból annyiból valóban csekélyebb jelentőségű, hogy az elsősorban a külföldi Soros-káderek képzőintézménye (ami persze önmagában is kártékony), de elég elnézni a Fideszig, hogy lássuk, magyarokat és honi zsidókat is érint. Ezekkel egyet lehet érteni, a Soros és eszmetársai jelentette veszély bagatellizálása viszont éppúgy bűn, mint Orbán tolvaj és álnemzeti rendszerébe beletörődni. Ahogy Soros, a migránsok vagy a Zorbán miatt kiskakasként rikácsolni még a szorzótábla felmondása közben is (ahogy a kormánypropaganda és az életképtelen ellenzéki pártok teszik). Az is bagatellizáláshoz vezet. Rengeteg ponton lehet ellenállni (szeretik mostanában a Jobbiknál ezt a szót), nincs rá kényszerítve a párt a CEU-barátságra, hacsak nem az új szövetségi politikája miatt, és a balos szavazóik megtartása miatt. De ha ehhez a méltánylandó érveket szadeszbűzt árasztó, nemzetiszín szalaggal átkötött retorikával kell alátámasztani, és olyanok mellett kiállni, akik Orbán béklyói helyett 1968-éit kötik ránk, akkor nagy a baj. Ez a baloldallal lepaktáló út tökéletesen alkalmatlan a magyar érdekek képviseletére, de a nemzeti önfeladás felé nyílegyenesen tart. Mert ezektől a haveroktól a hazafias ember csak hátbaszúrásra számíthat, ha nem válik valóban eggyé velük.

Részünkről azt kívánjuk, hogy a Gyöngyösi-fiú már Bécsben vehesse át a CEU-oklevelét.

Horst Appert – Kuruc.info

Kapcsolódó: Így ücsörög előkelő helyen a CEU alapítója, volt rektorhelyettese a Jobbik "soros kongresszusán"

Gyöngyösi teljes irománya:

A CEU-ügyön túl – Miután mindenki megvitatta a Közép-európai Egyetem helyzetének politikai vetületeit, én most egy más szemszögből szeretnék erről írni. Egy tizenegy éves fiút nevelő szülő szemszögéből, aki, mint annyian ebben az országban, azon dolgozik, hogy gyermeke sikeres, boldog és elégedett felnőtt legyen. Emellett pedig becsületes, jó hazafi és igaz keresztény ember, akire családja büszke, ismerősei pedig tisztelik. Nem utolsósorban pedig szabad ember, aki képes maga dönteni a sorsáról és felelősséget vállalni.

Éppen ezért nem akarom megszabni neki, hogyan éri el mindezt. Nem az számít, hogy tanár lesz-e, orvos, informatikus, bankár vagy éppen mesterember, asztalos, vagy kőműves, de még az a gondolat sem ijeszt meg, ha politizálásra adja majd a fejét. Nem akarom neki megszabni, hogy milyen iskolákat végezzen el, csak annyit szeretnék, hogy azokat az értékeket, amelyeket otthon kapott, soha ne felejtse el.

De ettől még nem féltem a fiamat attól, hogy más világnézetű emberek közé kerüljön. Én sem féltem ettől soha és egyetemi éveim alatt sok időt töltöttem liberális, baloldali emberek között. Bizony, rengeteget vitatkoztam velük, érveltem a saját igazam mellett és sokat tanultam arról, hogy védjem meg azt, ami nekem fontos. Ezért nem ijednék meg attól sem, ha a fiam egy olyan egyetemen szeretne majd tanulni, mint a CEU. Egy igazi hazafi, egy igazi keresztény ugyanis képes maga eldönteni, hogy mi a rossz és mi a jó, képes arra, hogy megvédje saját igazát.

És ez a nagy különbség az igazi hazafiság, az igazi jobboldaliság és aközött, amit az enyveskezű magyar kormány művel. Nem azzal van nekik bajuk, hogy a CEU-nak milyen a szellemisége… Ugyan dehogy! Nekik azzal van bajuk, hogy a CEU nem az övéké. Orbán Viktor a magyar gyerekekből nem hazafit, vagy igaz keresztény embert, hanem szolgát akar nevelni. Olyan embert, akit kisiskolás korában le lehet térdepeltetni a Fideszes polgármester előtt, középiskolában le lehet nyesni érdeklődését a Fideszes iskolaigazgató által, utána pedig be lehet dobni egy nagy nyugati cég itteni összeszerelő üzemébe. Ha pedig ez nem tetszik, kegyesen még megengedik, hogy elmenjen külföldre, hogy aztán itthon a Fidesz lehazaárulózza. Ezért akarja Orbán rendszere rátenni a kezét minden iskolára. Az egyetemek nagy részére már rátették, most pedig jönnek a középiskolák, majd minden más. A CEU-ra azonban nem tudják és ez az ő igazi problémájuk.

Ma nem csak a CEU-ról van szó. Nem a politikai ügy mellett kell kiállni, hanem minden magyar egyetem és a tudás becsülete mellett. Én a tudás adta szabadság, a vitakészség adta függetlenség mellett állok ki. Amellett állok ki, hogy az én fiam igenis képes eldönteni, hogy mi szeretne lenni és nem szorul rá semmiféle polgármester, vagy Fideszes pártkatona iránymutatására, ahogy én sem szorultam rá sem a tanácselnökre, sem bármiféle büdös szájú elvtársra. Én a fiamból öntudatos magyar embert és nem egy hajbókoló szolgát szeretnék nevelni. És azt szeretném, ha a többi magyar fiatal is büszke magyar ember lenne, aki tudja a helyét a világban. És erre nem a CEU jelenti a valós fenyegetést, hanem Orbán Viktor és rendszere.