Az iskolákban furcsán tanítják a történelmet. Felesleges magyarázgatással helyettesítik a mozgatórugókat, köztük a pénz útját. Holott aki a történelemben ki akar igazodni, a pénz szerepének megismerése nélkül csak a hivatalos udvari történelemírók, a győztesek fizetett tollnokainak meséit, jobb esetben féligazságait ismerheti meg. A pénz szerepe a történelmi eseményekben meghatározó és az üzleti tranzakciók dokumentumai árulkodhatnak a másképpen megírt történelem ellen tanúskodva.
A politikailag korrekt iskolákban szó sem esik a szovjetkommunizmus születését magyarázó mesékben az orosz cár félelméről, akit 1905-ben sikertelenül kíséreltek eltenni láb alól a nemzetközi bankkörökhöz közel álló anarchisták.
Pedig a cár részéről a Rockefeller érdekeltségű Chase bankba hirtelen elhelyezett 400 millió dollár erősen „védelmi pénz” fizetésére mutat, hogy a párizsi Rotchschild bankba elhelyezett 80 millió dollárról ne is tegyünk említést. 1905-ben minden árulkodó jel a pénz révén a bankkörök támadására mutatott, amit a cár megértett.
A cár titkos rendőrsége beszámolt az 1905-ben Londonban tartott titkos találkozóról, amit a szabadkőműves Fábián társulat vezetett bankkörök támogatásával. Ezek után természetes, hogy a cári hatalmat meggyengítő japán-orosz háború csak a Jacob Schiff, és J.P. Morgan vezette First National Bank és National City Bank által kölcsönzött 30 millió dolláros, Japánnak kiutalt háborús kölcsön révén történhetett meg. (1)
Hasonlóképpen 1917 március 27.-én a kanadai Halifax kikötőjében a Christiana hajóról leszedett Trockij ( született Leon Davidovics Bronstein) és bandája tulajdonában talált 10 ezer dollárt sem a Mikulás adta nekik, hanem New York-i zsidó bankkörök, az akkor már Svédországban elhelyezett forradalmi letét mellett. (2)
A fenti pár példával csak arra szerettem volna rámutatni, hogy a pénz szerepének komolyabb történelmi áttekintése a győztesek hazudozásait reflektorfénybe helyezheti. Néha egyszerű, a múltból ránk maradt papírpénzek is árulkodnak.
Régi pénzgyűjteményemet lapozgatva megcsodálom a hatalmas méretű, gyönyörű, 1910-ben nyomott és Katalin cárnő arcképével díszített 100 rubeles papírpénzt.
Vagy a Nagy Gazdasági Válság idején nyomott egymilliárd márkás Reichhsbanknote papírpénzt.
Tovább lapozva elém kerül az 1944-ben a Vöröshadsereg Parancsnoksága által nyomott 50 pengős papírpénz, és láss csodát, a német koncentrációs táborokban forgalomban lévő úgynevezett tábori pénz, a Lagergeld.
Hazudsz! Förmedek rá a gyűrött papírpénzre, a haláltáborokban minek pénz?
Ott erre semmi szükség, hiszen megölni vitték oda az ártatlan zsidókat, akik közül csupán azért élték túl jópáran, mert jól bírták a ciángázt.
Biztos, ami biztos alapon rákeresek a Wikipedia oldalán a „pénz” definíciójára, amely szerint „ a pénz társadalmilag és törvényileg elfogadott formája a javak és szolgáltatások fizetésének, vagy tartozások rendezésének”.
Annak ellenére, hogy ma a koncentrációs táborokat, mint például Auschwitz vagy Buchenwald, haláltáboroknak tanítják az iskolákban, a rabok, a zsidó rabok is munkájukért fizetést kaptak, amelyet a kantintól a táborokban felállított bordélyházakig fel is használhattak.
A tábori pénzekkel foglalkozó történész Albert Pick, könyvében (Das Lagergeld der Konzentrations-und D.P.-Lager 1933-1945) így ír: „A tábori pénzek nem voltak a táborokon kívül felhasználhatóak. Ez a szerencsés szökések esélyét csökkentette és lehetetlenné tette a táboron kívüli lakosságnak, hogy a tábori pénzen olyan különleges luxuscikkeket vásároljanak, amelyek csak a táborokon belül voltak beszerezhetőek”
Természetesen a háború végéhez közeledve a tábori pénz értelmét veszítette, mert nemhogy a Pick által említett luxuscikkek, de a létminimumhoz szükséges termékek sem érték el a tábort a lebombázott vasútvonalakon, teljes káoszt, járványokat és pusztulást eredményezve.
Az én papírpénzemen kívül, természetesen 133 más, különféle címletű és funkciójú tábori pénzek kerültek forgalomba, amelyeknek teljes listáját a numizmatikusok nagykönyvében könnyedén megtekinthetjük. (3)
Kimondottan zsidóknak tervezett II. világháborús bankó
A tábori pénzek egy része szépségben az amerikai dollárt is megszégyenítette, különösen a lodzi és a theresienstadti kiadások.
Miután Theresienstadt tábort említettük, nézzük az ott lefektetett fizetési, juttatási szabályzatot:
-Munkásember, a munkájának megfelelően: 105-205 Th. Kr.
-Munkásnő, a munkájának megfelelően: 95-205 Th. Kr
-Részmunkában dolgozó (mert ilyen is volt): 80 Th. Kr.
-Háborús sérült és, vagy vaskereszttel kitüntetett 195 Th. Kr.
-Értelmiségi (orvosok, professzorok, művészek, politikusok, stb.) 145 Th. Kr.
A pénz értékének megértése végett, egy csésze kávé 2 Th. Kr.-ba került. A fizetés zavartalan biztosítása érdekében a tábor 5 millió theresienstadti koronát nyomott. (4)
A buchenwaldi táborban általában egy rab 10 márkát kapott amelyet a kantinban vagy a tábori bordélyházban költhetett el. A bordélyház 2 márkába került, amely összegből 1.5 márkát az SS tartott meg.
Az információkon fellelkesedvén gyors kutatásba fogtam, hogy közvetlen a háború után a Lengyelországban lévő közel 1000, a németeket bebörtönző koncentrációs táborokban, ahol minimum sok tízezer német pusztult el éheztetés és kínzás következtében (5) főleg zsidó kéztől, milyen fizetési metódust használt a tábori vezetés.
Mind a kutatásom bizonyította, körülbelül hasonlót, mint később Recsken. A konzekvenciákat mindenki vonja le maga, de ne a pénzt okolja, hanem a pénzt kreáló embereket!
Neményi Péter
Kútfő:
1, Zygmund Dobbs – Sugar Keynes: The Review of the News, 1971, június 23 39. oldal.
2, H.S. Kennan – The Federal Reserve Bank 142. oldal
3, Arnold Keller – Paper money of the World, Part 1:Modern Issues of Europe 1956, 23-25. oldal.
4, Hradek Kralove - Papirove Penize Na Uzemi Ceskosloven ska 1762-1975 134-135. oldal
5, John Sack – An Eye for an Eye