Egy államfő halála nem lehet akadálya, hogy ne igyekezzünk megvonni tárgyilagosan tevékenysége mérlegét. Ez így volt Horthy Miklós, Ronald Reagan vagy akár Idi Amin esetében is.
Göncz Árpád halála nem volt világpolitikai esemény abban az értelemben sem, mint csehországi ideológiai rokonáé, Václav Havel egykori cseh elnöké, akinek temetésére igen sok külföldi notabilitás érkezett Csehországba. Halála pedig a külföldi sajtó legnagyobb részében még kis hír sem volt.
Akik azóta nem hisznek a közvélemény-kutatóknak, amióta azok azt állították, a magyar nép egységesen rajongott Gönczért akkor, amikor az egész magyar jobboldal rühellte, nem vádolhatók tényszerűtlen előítéletek ápolásával.
De nézzük a későbbi államelnök életútját és pályáját.
Kiscserkészként Göncz Árpád jól indult. 1938-ban a Magyar Cserkészben még ilyeneket tudott leírni egy rimaszombati kirándulás után:
„Azután megindulunk, be a városba. Két oldalt gyerekek szaladnak, a járdán Kossuth-nyakkendős férfiak, Bocskai-sapkás nők kísérnek. Én őket nézem, őket és a várost, ami egyet jelent, megalkuvás nélküli magyarságot.
… Olyan igaz, olyan hamisítatlanul magyar volt az a Himnusz, amit másnap az iskolai ünnepélyen hallottunk és énekeltünk, hogy azt soha-soha el nem fogom felejteni. Betöltötte a hang a hatalmas termet, áttörte a barna gerendás tetőt és szállt, sebesen Istenhez. Égrenéző lélekkel követtem gondolatban a hang útját az Úr felé. Láttam, amikor kiterjesztette védő karját árva magyarsága felé. Majd rátévedt a szemem Kormányzó Urunk mellszobrára. Egyedül az Ő szeme nem volt harmatos, egyedül az Ő szeme nézett összehúzott szemöldökkel, acélkeményen előre. Csodálatos szimbólum volt ez.”
Hát nem gyönyörű, lélekemelő? Már-már Jancsó Miklós regőscserkészt juttatja eszünkbe, aki egykor azzal zavart el egy regőstársat, hogy „itt nincs helye közöttünk zsidó fattyúnak” .
Azután jött egy fordulat.
A II. világháború után, már a Rákosi-korban Göncz volt az egyetlen kisgazda vezető, akivel kesztyűs kézzel bántak. Ő volt az egyetlen, akit szabadon hagytak és még nem is deportálták a Szovjetunióba. És nem is internálták.
1957. május 28-án Biszku Béla belügyminiszter utasítására lefogták és kihallgatták, hogy milyen kapcsolatot tart fenn Indiával és a nyugati hatalmakkal. Majd életfogytiglani börtönre ítélték a szocialista rend megdöntésére irányuló kísérlet miatt. 1963-ban szabadult.
1988 májusában egyik megalapítója volt az SZDSZ nevű zsidópártnak, majd a Gönczhöz hasonlóan szintén zsidó felmenőkkel is fertőzött Antall József államelnökké koronáztatta.
A többit tudjuk: törvényt sértve parancsolta meg a törvényszegőnek engedelmeskedő gyáva kormánynak, hogy az ne számolja fel katonai erővel az országot megbénító taxisblokádot, majd később javasolta a bűnösöknek adandó amnesztiát.
1992 júniusában hatalmával visszaélve nem volt hajlandó aláírni a közmédia két új vezetőjének kinevezését a rádiós elnök Gombár Csaba és a tévévezér Hankiss Elemér helyett.
Azt is megtagadta, hogy aláírja a Zétényi-Takács törvényt, azaz a kommunista bűnösök elszámoltatását. Ami miatt 1992. október 23-án volt fogolytársai kifütyülték, mielőtt belekezdett volna beszédébe. E fogolytársai azután – mint emlékezetes – neonácikká alakultak át a balliberális, Bánó András-féle hamisító médiában. A gyáva Göncz bele sem kezdett beszédébe. Annyira megijedt és reszketett, hogy este még az Operában tartott ünnepségre se ment el.
Az akkori parlamenti ellenzék (MSZP, SZDSZ, Fidesz, valamint Orbán Viktor külön is) azt állította, a fütyülők bőrfejűek voltak és fasiszta jelszavakat kiabáltak.
Göncz négy évvel a kommunizmus bukása után felfedezte, hogy újra veszélyben van a szólásszabadság. Akkor, amikor igen erős balliberális túlsúly uralkodott a médiában. „Európa, segíts!”, üvöltötte Göncz a La Stampa nevű olasz napilap címoldaláról 1993. szeptember 21-én. Interjújában pedig volt képe azt állítani, hogy „Magyarországon az információ rab, mint a kommunista időkben”; hogy „Az ellenzék nem tud a néphez szólni, és ez súlyos, mindenek előtt a választás előtti időszakban” és hogy a „A kormányon lévő konzervatív párttal ellenkező minden hangot elnémítottak”.
Ami nem csoda egy olyan embertől, aki egyik novellájában azt írta, mennyire örült a magyar anya és lánya, amikor a szovjet hadsereg egyik katonája megerőszakolta.
Az 1998-as választási kampány idején pedig a hivatalára kötelező pártsemlegességet felrúgva arra figyelmeztetett, hogy a koalíciónak nincs alternatívája.
November 6-i temetése után Orbán Viktor Létán ezt mondta Gönczről: „ma adtuk meg neki a végtisztességet, amely őt, mint mindannyiunk elnökét, vagyis a nemzet köztársasági elnökét különösen is megilleti”. „Köszönjük, amit a hazáért és értünk tett”.
Ami viszont Orbán Viktorról, Göncz egykori eszmetársáról mond el jóval többet, mint a méltatottról. Például azt, hogy súlyosan hazudik, hiszen Gönczöt egyetlen jobboldali érzelmű magyar nem mondja saját elnökének.
Mindezek mellett nyugodjék békében.
Abruzzo
(Kuruc.info)
Kapcsolódó:
- Lipusz Zsolt: Köszöntjük az SZDSZ kilencvenéves köztársasági elnökét. Isten éltesse!
- Göncz Árpád disszidálni akart, felesége és az Index nem tud róla
