Roger Waters és Mona Miari palesztin zenész új életet lehelt a Comfortably Numb (magyarul kb. kellemesen zsibbadt vagy kényelmesen elzsibbadva) című dalba arab nyelvű versekkel, amelyek a Pink Floyd klasszikusát egy erőteljes újragondolássá formálják, hogy a globális figyelmet a népirtásra irányítsák - olvasható a comfortablynumbreimagined.com című honlapon.

Mint írják, a legendás (és nem mellesleg 82 éves) Roger Waters és az elismert palesztin zenész, Mona Miari az ikonikus Comfortably Numb című dal újragondolt változatát jelentetik meg, 47 évvel az első kiadása után. Az új, arab nyelvű versek a Pink Floyd klasszikusát egy erőteljes harci kiáltássá alakítják, hogy felhívják a globális figyelmet a Gázában zajló folyamatos népirtásra.

Ez az új értelmezés felerősíti a dal eredeti üzenetét – a végletes elidegenedés és fásultság elutasítását –, és olyan új arab hangszerelést, illetve dallamokat hoz be, amelyek az ellenállás és a szolidaritás érzéseit keltik életre. Ezek a témák egyre inkább relevánsak a palesztin nép ellen folytatott népirtó izraeli háborúban.

Mona Miari szándékosan Hind Radzsab tiszteletére írta a dal egyik szegmensét, amely a Hind’s Lullaby (Hind bölcsődala) címet viseli, és egy kísérteties párbeszédként képzeli el Hind Radzsab* és édesanyja között. Waters szintén hozzájárult újonnan írt dalszövegekkel, amelyek az emberi élet szentségére reflektálnak: „And every human life was sacred, everyone / Every daughter, every son / With equal human right for everyone” (És minden emberi élet szent volt, mindenkié / Minden lányé, minden fiúé / Egyenlő emberi jogokkal mindenki számára).

*Hind Rami Radzsab (2018. május 3. – 2024. január 29.) egy ötéves palesztin kislány volt a Gázai övezetben, akit az Izraeli "Védelmi" Erők (IDF) öltek meg a gázai háború során. A támadásban családjának hat tagja, valamint a megmentésére siető két mentős is életét vesztette.

Radzsab és családja éppen Gázavárosból menekült, amikor járművüket ágyútűz alá vette a zsidó terrorhadsereg, megölve a kislány nagybátyját, nagynénjét és három unokatestvérét. Radzsab és egy másik unokatestvére túlélte a támadást, és kapcsolatba léptek a Palesztin Vörös Félhold Társasággal (PRCS), hogy segítséget kérjenek, jelezve, hogy egy izraeli harckocsi támadja őket. Az unokatestvért később szintén megölték, Radzsab pedig órákra a járműben rekedt, és telefonon tartotta a kapcsolatot, miközben a Vörös Félhold mentősei megpróbálták kimenteni őt.

Később, az izraeli visszavonulást követően, február 10-én Radzsabot és a mentősöket is holtan találták.

Izrael szokás szerint azt hazudta, hogy a környéken nem tartózkodtak katonai csapatok, és tagadta a támadás végrehajtását. Ezt azonban a The Washington Post és a Sky News műholdas felvételekre és vizuális bizonyítékokra támaszkodó vizsgálatai cáfolták. Ezek arra a következtetésre jutottak, hogy több izraeli harckocsi is jelen volt a helyszínen, és az egyik

335 lövést adott le arra az autóra, amelyben Radzsab és családja tartózkodott, miközben a harckocsi kezelői láthatták, hogy a kocsiban civilek, köztük gyermekek ülnek.

Film is készült a kegyetlen (és sajnos szinte mindennapos) zsidó tömeggyilkosságról. De beszéljünk inkább az egyedi és megismételhetetlen holokausztról, ugyebár...

A Forensic Architecture nyomozása szintén arra a következtetésre jutott, hogy egy izraeli harckocsi "nagy valószínűséggel" azt a mentőautót is megtámadta, amely Radzsabért érkezett. A gyilkosságot követően a nyugati médiaorgánumokat bírálatok érték az eset tálalása miatt, többek között azért, mert nem nevezték meg, ki ölte meg Radzsabot, valamint azért, mert felnőttként hazudták a kislányt a beszámolókban.

(Kuruc.info - Wikipédia nyomán)