Bár a Fehér Ház győzelemként igyekszik tálalni a Hormuzi-szoros megnyitását, külpolitikai és makrogazdasági szempontból ezt nem igazán nevezhetjük nagy teljesítménynek, hiszen nem történt más, mint a háború előtti állapot részleges visszaállítása. Irán mind ez idő alatt lényegében beárazta a hagyományos haderejére mért amerikai és izraeli csapásokat, és a számára legfontosabb területeken maga is győzelmet hirdetett - írja az Index a Sky News cikke alapján.

Narendra Modi indiai miniszterelnök, Emmanuel Macron francia elnök és Donald Trump amerikai elnök megbeszélésen vesz részt a G7-csúcstalálkozó keretében, Évian-les-Bains-ben, Franciaországban, 2026. június 16-án (fotó: Christian Hartmann / Reuters)

Az elnöki kudarc öt pontja: miért nem ért el semmit Trump?

Bár az amerikai adminisztráció átütő sikerként próbálja beállítani a kialakult egyezséget, a tények mást mutatnak.

• Kudarcos az iráni nukleáris program megállítása. Irán dúsítotturánium-készlete és nukleáris projektje érintetlen maradt. Bár a következő hetekben tárgyalóasztalhoz ülnek a felek, azonban az atomprogram messze van a megsemmisítéstől. A megállapodás eddig semmit nem ért el abból, amit Barack Obama 2015-ös atomalkuja biztosított: az uránium Iránban marad, és nincs moratórium a további dúsításra sem.
• Nem tudtak rendszerváltást elérni. Bár a konfliktus kezdetén Ali Hamenei ajatollah és sok magas rangú katonai parancsnok életét vesztette, a teheráni rezsim nem omlott össze. Helyükre még radikálisabb, keményvonalasabb figurák kerültek, akikben nincs sok kompromisszumkészség Amerikával szemben.
• Cserben hagyták az iráni népet. A saját kormánya ellen fellázadó irániak végül semmilyen segítséget sem kaptak, bár ezt januárban még maga Trump ígérgette. Sőt, a több mint 100 napos háború inkább megerősítette az iszlám rezsim belső pozícióit, ráadásul az alku részeként Teherán szinte biztos, hogy jelentős szankciókönnyítésekhez fog jutni, ami anyagilag is stabilizálja a vezetést.
• Nem semmisült meg a ballisztikusrakéta-arzenál sem. Míg az amerikai hadügyminiszter korábban azt állította, hogy Irán rakétaerejét semlegesítették, addig a CIA legfrissebb jelentései szerint az iráni ballisztikus rakéták 70 százaléka továbbra is teljesen működőképes és bevethető. Műholdas felvételek tanúsága szerint ugyan a rakétasilók bejáratait találat érte, viszont a törmeléktől nagyon gyorsan megtisztították, így a silóbejáratok szabadok és a rakéták is érintetlenek.
• Nem tudták szétverni Irán külföldi proxyhálózatát sem. A Közel-Kelet stabilitását leginkább fenyegető iráni hálózatok és fegyveres csoportok (Hamász, Hezbollah) korlátozása – legalábbis a tárgyalások jelenlegi szakaszában – egyáltalán nem képezi részét az alkunak.

Mik lehetnek a Hormuzi-szoros megnyitásának hatásai?

A világ kőolaj- és gázforgalmának egyötödét biztosító tranzitútvonal megnyitásának hírére a piacok azonnal reagáltak. A Brent típusú nyersolaj ára hordónként 83 dollárra zuhant. Bár ez még mindig magasabb a tavalyi 69 dolláros átlagnál, a válság csúcsán tapasztalt hordónkénti 126 dolláros szinthez képest óriási előrelépés. Ezzel párhuzamosan a földgáz nagykereskedelmi ára is azonnal 6 százalékot esett.

A megállapodás az utolsó pillanatban, hetekkel azelőtt született meg, hogy az olajpiac belépett volna az úgynevezett kritikus nyári „vörös zónába”, amikor a beinduló turisztikai szezon miatti megugró kereslet találkozott volna a szinte teljesen kimerült globális nyersolajtartalékokkal.

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Trump számára ez az alku belpolitikai mentőöv is egyben: a novemberben esedékes félidős választások előtt a megugrott üzemanyagárak, az évek óta nem látott magas infláció komoly politikai kockázatot jelentett a republikánusoknak. Ha csökken az üzemanyagok ára, az megmentheti a pártot a választási vereségtől. Irán számára ugyanakkor a fokozatos nyitás taktikailag előnyös, mert megakadályozza, hogy a nyugati kormányok túl gyorsan töltsék fel vésztartalékaikat. Gyakorlatilag Teherán kezében így komoly politikai tőke marad arra a 60 napra, amíg véglegesíteni kell a tárgyalások eredményét.

Mennyi idő alatt áll minden helyre?

A szoros azonnali megnyitása ellenére a globális kereskedelmi rend nem áll helyre egyik napról a másikra. Neil Shearing, a Capital Economics vezető közgazdásza szerint a hajók biztonságos áthaladása ellenére a tankerek nem tudják villámgyorsan pótolni a kiesett kőolajat, a finomítóknak idő kell a teljes kapacitás eléréséhez, és a térségben hajózó járművek biztosítási költségei is kérdésesek maradnak.

A logisztikai és strukturális helyreállás várható menetrendje a következőképpen alakul:

• A következő 60 nap: a szoros hivatalosan aknamentesítési célokból nyílik meg, miközben zajlanak az amerikai–iráni tárgyalások. Az olajárak a készletek feltöltési láza miatt tartósan 80 és 90 dollár között ragadhatnak az év hátralévő részében.
• 2026. július: legkorábban ekkortól kezdődhet a kereskedelmi útvonal érdemi hozzájárulása az öböl menti export növekedéséhez.
• 2026 ősze: a nyersolajszállítás nagyjából 80 százaléka állhat helyre.
• 2026. év vége: az olajexport elérheti a háború előtti szintet. Irakban és Kuvaitban az elöregedett olajmezők újraindítása komoly technikai kihívás, mivel a szoros lezárásakor a helyi tárolók azonnal színültig teltek, így a kitermelést teljesen le kellett állítani.
• Évekig tarthat a cseppfolyósítottföldgáz-szállítás talpra állítása: az LNG-export helyreállása sokkal hosszabb időt vesz igénybe. A konfliktus során iráni dróntámadások érték Katar gázfeldolgozó létesítményeit, ezek pedig a világ LNG-kapacitásának 20 százalékát tették használhatatlanná. A Ras Laffan-i komplexumot ért hatalmas károk kijavítása évekig is eltarthat. Ez tartósan magasabb gázárakat vetít előre a világpiacon (különösen az olyan kitett országokban, mint az Egyesült Királyság), mivel a vevők egy jóval szűkebb termelői körből kénytelenek vásárolni.

Bár a megállapodás elhárította a globális összeomlást és a mélyebb recessziót, a rövid távú infláció növekedését és a gazdasági lassulást nem tudja megakadályozni. A világgazdaság a harmadik negyedévben gyengébb növekedéssel szembesül, és a globális GDP-növekedés várhatóan csak 2026 végére vagy 2027 elejére talál vissza a konfliktus előtti, 3 százalék feletti értékre.