A zsidók megtámadták Libanont, és nem válogatnak a gojok között. A jahvista hadsereg elpusztít mindent.
Izraeli bombatalálat érte a Bejrúttól északra fekvő, keresztény többségű Kfur templomát:
Rosszul érzem magam a zsidókeresztény civilizációmtól.
A Beka-völgyben található Masgarából elmenekült a keresztény lakosság az izraeli hadsereg bombázása nyomán
Ömlik a libanoni keresztények vére, és nem a muzulmánok miatt.
Gregory Szallum görög ortodox pap élet-halál között, miután a templomát izraeli bombatalálat érte a dél-libanoni Ibl al-Szaki falucskában
Nem hiszem, hogy a cionista jobboldal és „szélsőjobboldal” tolakodni fog, hogy elítélje a libanoni keresztény falvak elleni jahvista terrorkampányt, amely az ország inváziójának előjátéka.
Ha beszélniük kell róla, azt fogják mondani, hogy ez a jóindulatú zsidó hadsereg „felszabadító hadjárata”.
Ez valóban „felszabadulás”, legalábbis akkor, ha valaki zsidó és hisz a Tórában, vagy ennek hiányában sábesz napján lekapcsolta a villanyt.
Ezt énekelik izraeli katonák a libanoni határon. „Teljes hittel hiszem a messiás eljövetelét, aki uralkodni fog az emberiségen, és még ha késlekedik is, minden nap várni fogom addig, amíg eljön”:
Ez egy pozitív fejlemény.
A keresztény mém túlzott használata a francia jobboldal részéről, hogy igazolja a zsidóságnak való alávetettségét a „Nyugat védelme” nevében, őszintén szólva fárasztóvá vált.
Mindeközben többet megtudunk a zsidók kútmérgezési technikájáról, akik immár fürdenek is a gojok kútjaiban.
Az ukrajnai Umán környékén chabad zsidók egy ivókútban fürödnek. Amikor egy nő rájuk szól, a rájuk jellemző módon reagálnak:
Nincs igazán kedvem megvédeni ezt a „Nyugatot”.
Ami pedig ezt a szörnyűséges Marine Le Pent illeti, ő megtapsolja Tel-Aviv fanatikusait.
„Hasszan Naszrallah és a Hezbollah katonai és politikai vezetőinek kiiktatásával Izrael kemény csapást mért a Libanon szuverenitásának összeomlásáért nagyban felelős terrorista mozgalomra”
A franciául beszélő libanoni keresztények felfedezik, hogy Le Pen pártjában és általában Franciaországban sokkal kevesebbet érnek, mint bármelyik szefárd rabbi legutolsó lábkörömvágása Haifában.
Ellentétben azzal, amit itt-ott olvashatunk, igenis létezik zsidókereszténység. Ez az ateista kereszténység nacionalisták számára, akiknek a „hite” arra korlátozódik, hogy isznak a muszlimok orra előtt.
Amit a zsidókereszténység megtartott a kereszténységből, az a Tóra, az „ószövetség” és a zsidó faj imádata az amerikai evangéliumi keresztények mintájára.
A zsidók husángjának alávetett jobboldal mindig azt állította, hogy felemészti a kereszténység iránti szenvedély. Le kell tehát leplezni az aljas kétszínűségüket most, amikor a zsidó messiási ujjongással robbantja fel a templomokat Libanonban.
Azt kell mondanom, hogy ez a katolicizmus, amely jelenleg azoknak a zsidóknak van alárendelve, akiket 50 éve még suttogva gyűlölt, különösen émelyítő. Nincs legyőzöttebb és szervilisebb, mint a mostani képviselői. Képzeljük el, hogy ezeknek a szenteltvízzel leöntött jobboldaliaknak el kell viselniük a zsidók bűzös jelenlétét maguk mellett a tévéműsorokban csak azért, hogy joguk legyen némi kis rosszat mondani a muzulmánokról.
Melyik fehér ember akarná kompromittálni magát, ha van egy csöppnyi élni akarása, egy ilyen fajzattal?
De végül is nem a szolgalelkűség a szolga legfőbb tulajdonsága?
Aki a zsidókat védi, az a saját népének árt
(Démocratie participative nyomán, ford. H. T.)
