Napjaink egyik legégetőbb, legfelkapottabb témája az LMBTQ-témakör, mely a liberális-baloldali értelmezésben az „elnyomottak” jogi és erkölcsi képviseletére fókuszál, a normalitáspártiak számára pedig egy agresszívan terjeszkedő, létrontó lobbi. Egy olyan lobbi, amely a társadalom legalapvetőbb szöveteibe is előszeretettel mászik bele. Agitál, megront, szétzilál. A legtöbben – köztük én is – LMBTQ-ként hivatkozunk a jelenségre (ritkábban, de használatos még angol nyelvterületen honos LGBTQ is), de létezik egy LMBTQP változat is.

Fotó: X

Mit jelent a „P”, és miért tiltakoznak tűzzel-vassal a lobbiszervezetek, hogy bárki így hivatkozzon rájuk? A „P” megjelölés a pedofíliát jelenti, hiszen annak dacára, hogy a lobbiszervezetek ezt elutasítják, meglehetősen nagy az átfedés a homoszexualitás és a pedofília között. Utóbbi természetesen nem azt jelenti, hogy minden homoszexuális pedofil, de a kiugróan magas egyezés hivatalos adatokkal, kutatási eredményekkel is alátámasztható.

Ezekről az empirikus kapcsolatokról érdemes felidézni Csonthegyi Szilárd 2022-es, ide vonatkozó részletes tanulmányát, amely kvázi kötelező olvasmány az LMBTQP-témakör szempontjából (is). A homoszexualitás és a pedofília kapcsolatáról szakmailag elismert szereplők is publikáltak már, így ha valakinek a tapasztalat, illetve a szakképzettség, a kutatói lét a fontos, ez sem akadály.

A tucatnyi idézett forráson, tanulmányon túl talán ezt a gondolat foglalja össze legjobban a jelenséget:

Egy homoszexuális nem egyenlő egy pedofillal, ahogy a szexuális inverzió jelenléte sem garantáltan okoz pedofíliát, de egy ilyen szexuális fogyatékkal élő deviáns sokkal nagyobb valószínűséggel pedofil, mint egy normális pszichoszexuális fejlődésen átesett egészséges (heteroszexuális) ember. Egy degeneratív orientáció kialakulása nyilván nem meglepő, ha egyéb degenerálódással jár. Mivel társadalmi szinten csoportokról beszélünk, fontos ismerni, hogy melyik csoport tagjai jelentenek nagyobb veszélyt ilyen-olyan területeken.

Gondoljunk bele, az élet egyéb területein más betegségek is lehetnek hajlamosító tényezők, amik aztán nagyobb eséllyel idéznek elő újabb betegségeket. Jelen helyzetben pusztán annyi a különbség, hogy „érdekes módon” más eseteknél semmilyen lobbi nem tiltakozik, hogy ez hazugság volna.

A homoszexuális személyek legalább 12-szer nagyobb eséllyel molesztálnak gyereket, mint heteroszexuális társaik, ami azért elég aggasztó eredmény, mindezt a lobbi gőzerővel tagadja.

De miért tagadják, és miért következik a fentebb leírtakból a „P” betű használata?

Dacára minden törekvésnek, illetőleg erkölcsi lazaságnak, a pedofília manapság is főbenjáró bűnnek számít, gondoljunk csak arra, milyen sors vár a pedofília miatt elítéltekre a börtönökben (ez utóbbi persze erősen támaszkodik urban legendákra is, de az tény, hogy a „tápláléklánc” alján helyezkednek el), és politikai oldaltól függetlenül sokan – nagyon helyesen – messzemenőkig elítélik azt. Ebből következik, hogy az LMBTQ-lobbi számára is kényes a kérdés, főleg a kutatások tükrében, a társadalom jelenleg semmilyen mértékben nem érzékenyíthető a pedofília irányába, a „sima” homoszexualitással ellentétben.

Azonban látjuk azt is, hogy ez a kényelmetlenség tagadással is párosul, hiszen a pedofíliára való fokozottabb hajlamot sem ismerik el. Ha tehát nyíltan felvállalják a pedofília legitimálási szándékát, vagy legalábbis annak óvatos dekriminalizálását, azzal potenciálisan veszíthetnek olyan embereket, akik valamilyen szinten befolyásolhatók, és a jelenlegi formájában szimpatizálnak az LMBTQ-kérdésekkel. Mindez viszont nem azt jelenti, hogy a lobbisták elítélik azt (hiszen akkor nem tagadnák a tudományos eredményeket), csupán annyit, hogy a jelenlegi „kínálatba” (még) nem fér bele.

LMBTQP-ként hivatkozni tehát az LMBTQ-lobbira egyfajta figyelmeztetés, vagy ha úgy tetszik, „megelőlegezés”. Ahol devianciákat széles körben elfogadnak, ott az ördögi körből sosincs kilépés, hiszen az engedmények megbecsülése helyett újabb és újabb (többlet)jogokat követelnek maguknak a hangadók, egyenes út vezet odáig, hogy a ma még elutasítottnak számító degenerációk is legitimálva lesznek az idő múlásával. (Ehhez pontosan elég megnézni, hol tartott az LMBTQ-lobbi harca az 1960-as, 1970-es években, amikor még a megnevezés sem létezett, és hol tart ma, mekkora különbségek vannak az akkori és a mostani követelések, célkitűzések között.)

Így esett tehát, hogy a Mi Hazánk Mozgalom már 2022-ben is LMBTQP-ként hivatkozott e veszélyes lobbitevékenységre, amelyet a bicskei gyermekotthonban történt homoszexuális pedofil bűncselekmények is megerősítettek.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info