"Maga előbb beledöglik, mint mi!" - ezt komolyan is gondolta a nyíregyházi Guszev-lakótelep lakója, aki ezzel a mondattal fogadott. Fittyet hányva a hatóság előírásainak, szinte majálisi hangulat Nyíregyháza hírhedt lakótelepén - olvasható a Friss Média riportjában, alább a folytatás. (Vigyázat, olyan gyomorfájdító kifejezésekkel együtt, mint roma lány és szexmunkás...)
Fotók: frissmedia.hu
A telep jól körülhatárolható, vasúti sínek és egy ipari övezet zárja el a város többi részétől. Az átlag városlakó számára a szegénység láthatatlan; keveset tudnak, keveset akarnak tudni az itt élő közel 1200 emberről. A családok összetételében, demográfiai jellemzői szerint itt a legmagasabb a nagycsaládosok és a legalacsonyabb az időskorú népesség aránya. Bár forintmilliárdokat fordított a város a felzárkóztatásra, ennek nyomait nem nagyon lehet látni.
Vasárnap, ebéd után szikrázó napsütésben érkeztünk a lakótelep központi részének tekinthető játszótérre. A salakpályán tucatszám rúgták a bőrt a hálótlan kapuba, amott egy fiatal társaság bocsátkozik vitába egy másikkal. Pezseg az élet, buli van, mintha az emberiség nem az élete legnagyobb kihívásával állna szembe.
A Guszev-lakótelep lakói, fittyet hányva a járványra s a szabályokra, ugyanúgy élik mindennapjaikat, mintha az ismeretlen, láthatatlan vírus őket nem fertőzhetné meg. Megkérdeztük az egyik csoport hangadóját:
- Miért nem tartják be az alapvető szabályokat, és miért nem maradnak otthon?
- Maga hamarabb belepusztul, mint mi, mi immúnisak vagyunk.
- Honnan szedi ezt a marhaságot?
- Nézzen körül, ha ezt valaki kibírja, akkor mindent kibír.
Mi tagadás, a telepen telített szemeteskonténerek, mellettük hegyekben a szemét - a legalapvetőbb higiéniás szabályokra fittyet hányva épp egy gyermek játszadozik valamilyen felismerhetetlen babafélével. A telepen nyoma sincs annak a hangulatnak, ami körülbelül egy kilométerrel arrébb az emberek mindennapjait jelentősen befolyásolja.
Egyet azért érzékeltek: kaptak az önkormányzattól tisztító- és fertőtlenítőszereket.
- Kaptunk, igen, csak épp vizünk nincs
- Akkor hogy mosnak kezet, hogy tisztálkodnak?
- Hozunk a közkútról vizet, van lavór.
A telepen vagy 50 családnál nincs víz, ők a közkútról hozzák a vizet. Fontos tény, hogy a vízszolgáltatás korlátozására azért került sor, még jóval a járvány kitörése előtt, mert nem fizették a díjat. Bár a szolgáltató lehetőséget biztosított a részletfizetésre - sok család élt is vele -, de voltak olyan családok, amelyek nem voltak hajlandóak a kompromisszumos javaslat elfogadására. A kijárási korlátozásból pedig nem kérnek:
- Jöjjön vissza holnap délelőtt, tele lesz a játszótér.
- De hát folyik a digitális oktatás.
- Persze, folyik! Nézzen csak rá arra a pulyára, ön szerint neki hogy folyik?
- Egy rongyos ruhába bújt 10 éves forma fiúra mutat.
- Akarat is kell, a szülőnek is jobban oda kéne figyelnie az ilyenekre. Kaptak egy alapítványtól eszközöket is.
- Igen, csak épp internet nélkül mit sem ér az egész - hallatszik a távolodó válasza, bár fura ellentmondásnak tűnt, hogy közben okostelefonját böngészte.
A telepet körbejárva sehol egy figyelmezhető plakát, ami a városlakó életének már-már megszokott részévé vált az elmúlt két hétben: „Maradj otthon!” A telep egyetlen egy boltjának ajtaján is csak egy kézzel írott figyelmeztetés, hogy „családonként egy jöhet vásárolni, gyereket ne hozzon magával”. Ezzel le is van tudva a társadalmi távolságtartás mint megelőző intézkedés.
- Nem félnek a járványtól? – kérdem egy kártyalapokat forgató 10-13 fős társaságtól.
- Mindannyian rokonok vagyunk, összejárunk mindig.
- Nem félnek?
- A cigányokba még a villám sem csap, magának kéne inkább félnie.
Van, aki a Jóistenben hisz, úgy gondolja az pont elég lesz, ahhoz, hogy ne fertőződjön meg. Miközben ezt mondja az arcát az élet pengéjével barázdált 60 éves cigányasszony, jóízűt harap a frissen kisütött lapcsánkába, majd ugyanazzal a mozdulattal kedvesen nyújtja felém:
- Megkóstolja?
A játszótér sarkán fiatal roma lányok beszélgetnek. Állítólag nemrég jöttek haza Németországból. Ők és társaik - vagy tízen - a pénzkeresés könnyebbik – sok esetben egyáltalán nem veszélytelen – formáját választották, szexmunkásnak álltak. Jött a járvány és ezzel együtt elment a vágy. A kuncsaft nélkül maradt lányok a napokban tértek haza. Kötelező karantént nem írtak elő a hatóságok, csak kérték erre az állampolgárokat. A kérés a Guszev-lakótelepen süket fülekre talált. „Úgysem vagyunk fertőzöttek” - hallatszik alig érthetően a köhögéssel küszködő 20 éves szép arcú roma lánytól.
A telepen orvosi rendelő nincs, krónikus betegségekkel küzdő idős ember akad bőven.
- Hát, mi is bízzunk a Jóistenben. Mást nem tehetünk!
