Sütő András jogörökösei letiltották a Káin és Ábel című darabot - olvasható a Színház.hu-n.

A jogörökösök az alábbi közleményt tették közzé:

Az Új Színház újonnan kinevezett igazgatójának pályázata és közéleti megnyilvánulásainak szellemisége annyira eltér az öt éve elhunyt Sütő András író életművétől, toleranciát hirdető, kirekesztés ellen küzdő életfelfogásától, hogy az ellentéteket áthidalhatatlannak találjuk. Így a pályázatnak a „Káin és Ábel” című dráma bemutatására vonatkozó terve nem valósulhat meg. Nem járulunk hozzá, hogy az Új Színház Sütő András műveket állítson színpadra.

Sütő András jogörökösei

A Színház.hu a továbbiakban az író érdemeit mutatja be (érdemei pedig kétségkívül vannak, ezt mi is leszögezzük), Páskándi Géza szavaival az erdélyi magyarság egyik legjelentősebb szószólójának nevezve Sütőt.

Rátérnek arra, hogy nem csak irodalmárként tevékenykedett, hanem "a '70-es '80-as években romániai országgyűlési képviselőként is kiállt a magyar kisebbség nyelvhasználati jogai és a teljes anyanyelvi oktatása mellett, illetve tiltakozásokkal, memorandumokkal igyekezett a Romániában folyó nemzetiségi jogfosztásokra felhívni a figyelmet".

S itt van, pontosabban volt eddig a kutya elásva. Az erdélyi magyarság szószólójáról, a nagy harcosról mindenhol csupa jót olvasni csak - a valóság viszont nem ilyen rózsás, akkor sem, ha a pozitívumok egyébként igazak.

Sütő András kitüntetést vesz át Gyurcsánytól és Szilitől (előbbi terjesztette fel az elismerésre) 2005-ben, tehát egy évvel 2004. december 5. és a kitüntetők azt megelőző magyarellenes kampánya után

Ha bemutattuk Csoóri Sándor Rákosinak írt köszöntőversét, akkor álljon itt egy olyan dokumentum is, melyre számos világhálós fórumon hivatkoznak ugyan, de eddig nem volt sehol elérhető.

Keletkezett: 1956. november 2-án. A címe: Veletek vagyunk, magyar kommunisták!

De adjuk is át a szót az írónak.

Mert ez is hozzátartozik a történelemhez, mint ahogy az a tény is, hogy Sütő az elején igencsak jó viszonyt ápolt a román - és sajnos magyar - elvtársakkal. 1989 után pedig Markó Bélával, akinek politikája mellett mindvégig kiállt.

A fenti dokumentum leirata:

Veletek vagyunk, magyar kommunisták!

Fájdalmas megdöbbenéssel hallgattuk a magyar rádiónak ama hír közlését, hogy Budapesten sötétlelkű, mindenre elszánt ellenforradalmár bandák fegyveresen törtek a népi hatalom ellen: hogy ezek a bandák az egyetemi ifjúság és a lakosság békés tüntetését felhasználva, a dolgozó nép jelszavait, Kossuth és Petőfi nevét bemocskolva, jóhiszemű fiatalok félrevezetésével rablással és gyilkolással próbálták elpusztítani nehéz esztendők alkotó munkájának eredményeit.

Azokban a tragikus órákban, amikor a magyar nép legjobb fiai a szocializmus ügyéhez hű kommunisták és párton kívüliek, katonák és ifjú munkások a vérük hullatásával védték a népi hatalom rendszerét, lélekben velük voltunk, életükért aggódtunk, de egy pillanatig sem volt kétséges számunkra, hogy a magyar nép, mely félévezredes rabság után a szocializmus felépítésében találta meg társadalmi és nemzeti szabadságának teljes biztosítékát, hű marad önmagához, nemes eszményeihez.

Mi, a Magyar Autonóm Tartomány írói, minden becsületes dolgozóval együtt mélységesen elítéljük azokat, akik fosztogatásban nem átallották Petőfi nevét a szájukra venni. Ugyanakkor bízunk abban, hogy a magyar nép az ellenforradalmi szennyáradat eltakarításával kommunista pártjához, új kormányához, forradalmi hagyományaihoz, híven újult erővel folytatja a szocializmus építését.

(Kuruc.info)