Miközben számos úgynevezett emberjogi szervezet a Franciaországból kiutasított bűnöző cigányok miatt ont krokodilkönnyeket, az ország zsidó szervezeteinek vezetői meglehetősen visszafogottan nyilatkoznak meg. Többen közülük kifejezetten támogatásukról biztosították az államfő lépéseit, mások pedig még ha hangoztatták is fenntartásaikat, meglehetősen észrevétlenül tették.

Egy biztos, a zsidó vezetők soraiban sincs egyetértés azzal kapcsolatban, miképpen kellene viszonyulni a cigányokhoz. Mert persze hébe-hóba jól jönnek nekik a kormosok, hogy sakkban tarthassák velük Európa egyes őshonos népeit, másrészt azonban az okosabb zsidók is felteszik magukban a kérdést: ki fogja eltartani őket, ha Európa őslakossága végzetesen meggyengül, és helyükbe cigányok és más bevándorlók kezelhetetlen tömegei lépnek? Mekkora összegeket emészt majd fel a megfékezésük?

A legjelentősebb francia zsidó szervezet, a CRIF (Conseil Représentatif des Institutions juives de France, vagyis a Francia Zsidó Intézmények Képviseleti Tanácsa) egyáltalán semmiféle állásfoglalást nem tett közzé a cigányok védelmében. A CRIF elnöke, Richard Prasquier egy nyilatkozatában azt mondta, ő a maga részéről helyesli az országban illegálisan tartózkodó cigányok kiutasítását, mi több, „érthetőnek” nevezte azt is, hogy esetleg megfosztják állampolgárságuktól azokat a bármilyen nemzetiségű bevándorlókat, akik hatósági személyek elleni támadásokban vettek részt. Igaz, elmondta a kötelező mantrát, vagyis hogy nem szabad „előítélettel” tekinteni a franciaországi romákra, de sokat sejtetően kijelentette: „Amikor mi francia állampolgárok lettünk, ezt a státust ki kellett érdemelnünk.”
Marc Knobel, CRIF egyik befolyásos vezetője pedig a következőképpen indokolta a sokatmondó hallgatást: “A zsidó szervezetek általában igyekeznek visszafogottan állást foglalni, amikor olyan kérdések kerülnek napirendre, melyek Franciaország egészét (vagyis nem csak a zsidó közösséget) érintik.” (Bár hasonló visszafogottságot tapasztalnánk idehaza...)

Vannak azonban zsidó vezetők, akik másképpen vélekednek. „"Úgy hiszem, a zsidó szervezeteknek feltétlenül hallatniuk kellene a hangjukat a jelenlegi helyzetben” - jelentette ki Patrick Klugman, CRIF vezetőségi tagja, aki egyúttal a Jcall elnevezésű, egész Európában működő, a palesztinokkal kiegyezést sürgető zsidó szervezet egyik alapítója is. Klugman szerint ugyanis a zsidók hagyományosan „az egyenlőség elvének hirdetői voltak”, most azonban, miközben számosan – köztük keresztény egyházi vezetők – tiltakoznak, ők hallgatnak. Ami egyébként az egyházi vezetőket illeti, Klugman nem tévedett. André Vingt-Trois bíboros, Párizs érseke a francia rádiónak nyilatkozva kijelentette, hogy az államfőnek a biztonság erősítését célzó lépései következtében „egészségtelen viszonyok” kezdenek kialakulni az országban. Kétségbeejtő: Párizs érseke szerint tehát nem a bűnözés és az erőszak elhatalmasodása miatt alakultak ki „egészségtelen viszonyok” az országban, hanem azért, mert az államfő igyekszik megfékezni a bűnözést. Egy a liberalizmustól szintúgy eszét vesztett katolikus püspök pedig a „szegín romákat” sújtó intézkedések elleni tiltakozásul visszaküldte Sarkozy elnök számára a becsületrendet, amelyet korábban az államfőtől kapott.

Gilles Bernheimet, a franciaországi zsidók főrabbiját a jelek szerint több ésszel áldotta meg az Úr, mint a teljesen megkergült katolikus egyházi vezetőket. „Az ügy meglehetősen bonyolult... mérséklet és erély egyaránt elengedhetetlen a kezeléséhez” - bölcselkedett a főrabbi. Hozzátette ugyan, hogy „nem szabad megbélyegezni egyetlen népcsoportot sem”, másrészt viszont kifejezetten támogatásáról biztosította Sarkozy elnök határozott fellépését a bűnözőkkel szemben.

“Nem felejtethetjük el, hogy egyes helyeken valóságos háború folyik a rendőrség ellen, és amikor erőszakos eszközöket alkalmaznak a közrend fenntartóival szemben, akkor azt mondom, nekünk is hasonló keménységgel kell válaszolnunk a támadásokra” - fogalmazta meg a feltűnően rendpárti zsidó főrabbi. (Akinek hitsorsosai közül a legtöbben a múltban nem éppen a fennálló rend iránti lelkesedésükről és rendpártiságukról híresültek el, de hát változnak az idők.)

A francia keresztény főpapoknál nem nehéz persze okosabbnak lenni, így azután nem nagy érdem, mindenesetre megjegyzésre érdemes a muszlim közösségek vezetőinek hallgatása. A franciaországi iszlamista szervezetek legtöbbje általában arra törekszik, hogy csak a saját híveik sorsát érintő intézkedésekkel kapcsolatban hallassa a hangját. Ezért – és mert a cigányokról alighanem nekik sem lehet túlságosan hízelgő véleményük – a muzulmán vezetők most sem adtak ki állásfoglalást az államfő biztonsági intézkedéseivel kapcsolatban.

Alain Finkielkraut tekintélyes francia zsidó származású értelmiségi pedig határozottan és egyértelműen megvédte az államfő fellépését a bűnözőkkel szemben. „Nagyon örülök, hogy egyelőre a zsidó szervezetek nem adták be a derekukat, és nem csatlakoztak az emberjogi szervezetek kampányához” - jelentette ki, hozzátéve, hogy akik támadják a francia államfő intézkedéseit, elfelejtik: Sarkozy kizárólagos célja a bűnözés megfékezése. Finkielkraut egyenesen szégyenletesnek nevezte azokat a véleményeket, melyek Sarközy politikáját „fasisztának” bélyegzik, illetve a háború idején fennállott, Németországgal szövetséges Vichy-kormány Franciaország-politikájához hasonlítgatják. „Az egész világ Sarkozy ellen ágál (ami persze túlzás, mert csak képmutató, ostoba, vagy éppen gonosz emberek ágálnak ellene), de ami valójában felháborító, az nem más, mint az egyre terjedő erőszak és bűnözés Franciaországban” - fogalmazta meg Alain Finkielkraut a cigányok és más bevándorlók gerjesztette bűnözés veszélyeit egyre inkább felismerő értelmesebb zsidók álláspontját.

Perge Ottó